Az én falkám olyan falka,
ondolálva van a farka.
Orrukban csak magyar mód
csillog egy kis aranydrót.
Van egy pösze kismalacom,
fővárosi grófkisasszony.
Sóhajtott is egy ízbe,
nézi magát a vízbe.
Van nekem egy oly kis kanom,
szelíd szóra kezes nagyon.
Az ha fogja s egyet túr,
a kőkastély felfordul.
Van egy semmi kis furulyám,
nem nőtt az, csak datolyafán.
Azt ha fúvom, hull a makk,
a fák táncra állanak.
S ahány felhő, összeszalad,
ha csördítem ustoromat.
Réz a nyele, szikrázik.
De sok szoknya megázik!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: versek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: versek. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. október 23., kedd
2009. március 13., péntek
Versek, mesék, mondókák március 15-ére
Sarkady Sándor: Zeneszó zeng
Zeneszó zeng, menetelnek
Süt a napfény, fut a felleg.
Fel a zászló, fel az égre –
Magyarország örömére.
Szabadság dala szálljon,
Aki ember, ide álljon;
Jövel édes, szabad világ –
Gyönyörű légy Magyarország.
Drégely László: Pereg a dob…
Pereg a dob:
Tra-ta-ta,
Most kezdődik
A csata.
Papírcsákó
Fejemen,
Ezt a csatát
Megnyerem.
Lovam seprő:
Nyi-ha-ha,
Vágtat, mint egy
Paripa,
Kardom is van:
Fakanál,
Aki nem fut,
Pórul jár!
Rákos Sándor: Egy bátor vitéz
Ki szalad ott, mi szalad ott?
egy bátor vitéz szalad ott.
Futván az ellenség elől,
hegyes bajszú hőscincér szalad ott.
Weöres Sándor: Megy az úton….
Megy az úton a katona,
Zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.
Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsad a hazát.
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó,
Idelép, odalép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
Nem adom, ha ígérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám tancol,
Odanéz a nap is százszor.
Palu Tamás: Március 15-e
Zászló készítettem
rajzoltam, festettem
ahogyan csak tudtam
legjobban, legszebben.
Fel is ragasztottam
Vékony nyírfaágra
kis zászlóval megyek
ma óvodába.
Egész úton vígan
Lengetem a szélbe
Várom, óvónéni
Megdicsér érte.
Donászy Magda: Szél, szél
Szél! Szél!
Fújdogálj!
Hullj! Hullj!
Napsugár
Az ünnepi
zászlók szárnya
lobogjon a
napsugárba!
Szél! Szél!
Fújdogálj!
Hullj! Hullj!
Napsugár!
Amadé László: A szép fényes katonának
A szép fényes katonának
Arany gyöngy élete,
Csillog-villog mindenfelöl
Jó vitéz fegyvere.
Szép élet!
Víg élet!
Sose jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret!
Szikrát üt a paripája,
Nagy városon nézik
Hogy jó lovas és vitéz is,
Mindenütt dicsérik.
Szép élet!
Víg élet!
Sose jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret!
Gáspár János: Vesszőparipám
Leng, leng, kicsi fa,
Majd, majd valaha
belőlem is lesz egy kicsi
lovas katona.
Ló, ló, paripa,
száján zabola;
gyí te, gyí te tüzes csikó,
vágtass amoda!
Lebben a serény
félre kis legény,
Árkon-bokron, mint a fecske
átrepülök én!
Szepsy Eleonóra: Márc.15.
Nemzetiszín kokárdával
Ünnepelünk e napon.
Itt díszlik a szívem fölött,
Büszke vagyok rá nagyon.
Régen volt. A fiatalok
szabadságot akartak,
Jobb életet mindenkinek..
Énekeltek, szavaltak.
Szabadságharc lett belőle,
Odaveszett sok élet..
A hősökre emlékezünk,
Nekik zengjen az ének.
Donászy Magda: Március 15.
Melegebben süt ma a nap
elmúlt már a hosszú tél.
Minden házon zászlót lenget
a víg márciusi szél.
Magyarország szabadságát
ünnepeljük e napon,
Háromszínű magyar zászló
Azért leng a házakon.
Donászy Magda: Március 15-ére
Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.
Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!
Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.
Forrás: http://webovoda.blogspot.com/2009/03/versek-marcius-15-re.html
Mondókák:
Lóra ülök, huszár lettem,A fejemre csákót tettem.Feszül rajtam, nadrág, mente,Legszebb vagyok regimentbe.
Hőc, hőc, katona,Ketten ülünk egy lóra,Hárman meg a csikóra,Azzal megyünk Budára,A budai vásárra.
Hóc, hóc, katona,ketten ülünk a lóra.Abrakot a csikónak,nagyot ugrik Lacónak.
Gyí, paci paripa,Nem messze van Kanizsa,Odaérünk délre,libapecsenyére!
Gyí te paci, Gyí te ló,Gyí te Ráró, Hó-hahó!
Hopp, hopp, katona,Felülök a csikóra,Én ülök a csikóra,Ti meg ketten a lóra.
Pám-pám, paripám,tüzes a pipám.
Trapp-trapp-trapp, lovam trappolgat.Trapp-trapp-trapp, lovam trappolgat.Hegyen, völgyön, alagútonnem tévedünk el az úton.Trapp-trapp-trapp, lovam trappolgat.
Van paripám takaros, kurta farkú, pejpiros.Trapp, trapp, lovam trappolgat.Hegyen, völgyön, alagúton,nem tévedünk el az úton,Trapp, trapp, trapp, lovam trappolgat.
Hóc, hóc, katona,ketten üljünk a lóra!Szénát-zabot a lónak,abrakot a csikónak!Hóc, hóc, hóc!
Lovas versek: http://www.lovasterapia.hu/data/cms16782/lovasversek.pdf
Huszáros mesék:
- Móricz Zsigmond: A huszár
- Mátyás király huszárja
- Mátyás király és a huszár
- A három hazug huszár
- Hogyan lett a huszárnak lova?
- Gárdonyi Géza: Bolond Istók generális
- Krúdy Gyula : A törpe trombitás
- Móra Ferenc: Milyen a magyar huszár?
- Vadadi Adrienn: Adj király katonát!
- Tordon Ákos: A csodatrombita
- Wass Albert: A medve és a huszár
2009. március 4., szerda
Locsoló versek
Ajtó mögött állok,
piros tojást várok.
Ha nem adnak párjával,
elszökök a lányával.
Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel.
Minden szőke, barna lány,
mint a piros tulipán
virulva-viruljon
rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?
Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.
Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
mint a kis virágot!
Olyan szépek lesznek tőle,
mint a kis tündérek,
de ha lehet, cserébe egy
piros tojást kérek!
Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem,
tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
hogy öntözzem, alig vártam.
Messze földön jártam
szép harmatos reggel,
aranytündér kútvizéből
vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
öntözgetni járok,
olyan szagos, mint a rózsa,
gyertek ide, lányok!
Megérkeztem, itt vagyok,
Rózsavízzel locsolok.
Aki ügyes kisgyerek,
Katonásan tiszteleg,
És mielőtt hazaér,
Locsolásért tojást kér.
Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jószagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!
Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?
Én kis kertészlegény vagyok:
Locsolkodni járogatok...
Megkérdem az apját, anyját:
Szabad-e locsolni a lányát?
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?
Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradtsága,
piros tojás a váltsága.
Hol kitérek, hol betérek,
mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
mindnyájat leöntjük.
Csörög a szarka,
billeg a farka.
Azt hallottam a városban:
a tojás is tarka.
Befestették tarkára,
egy kisfiú számára.
Adjátok a kezembe,
hadd tegyem a zsebembe!
Húsvét hétfő reggelén
bátran ideállok,
Gyertek elő -hadd öntözzek-
gyönyörűszép lányok!
Jó illatú, egészséges
lesz, akinél járok,
cserébe a locsolásért
piros tojást várok.
Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt!
Én még a legénységhez, igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megintcsak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok.
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért puszid várom!
piros tojást várok.
Ha nem adnak párjával,
elszökök a lányával.
Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel.
Minden szőke, barna lány,
mint a piros tulipán
virulva-viruljon
rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?
Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.
Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
mint a kis virágot!
Olyan szépek lesznek tőle,
mint a kis tündérek,
de ha lehet, cserébe egy
piros tojást kérek!
Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem,
tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
hogy öntözzem, alig vártam.
Messze földön jártam
szép harmatos reggel,
aranytündér kútvizéből
vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
öntözgetni járok,
olyan szagos, mint a rózsa,
gyertek ide, lányok!
Megérkeztem, itt vagyok,
Rózsavízzel locsolok.
Aki ügyes kisgyerek,
Katonásan tiszteleg,
És mielőtt hazaér,
Locsolásért tojást kér.
Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jószagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!
Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?
Én kis kertészlegény vagyok:
Locsolkodni járogatok...
Megkérdem az apját, anyját:
Szabad-e locsolni a lányát?
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?
Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradtsága,
piros tojás a váltsága.
Hol kitérek, hol betérek,
mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
mindnyájat leöntjük.
Csörög a szarka,
billeg a farka.
Azt hallottam a városban:
a tojás is tarka.
Befestették tarkára,
egy kisfiú számára.
Adjátok a kezembe,
hadd tegyem a zsebembe!
Húsvét hétfő reggelén
bátran ideállok,
Gyertek elő -hadd öntözzek-
gyönyörűszép lányok!
Jó illatú, egészséges
lesz, akinél járok,
cserébe a locsolásért
piros tojást várok.
Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt!
Én még a legénységhez, igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megintcsak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok.
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért puszid várom!
2008. december 4., csütörtök
Anderkó Péter: Odakinn az ablakon túl
Odakinn az ablakon túl,
Hideg van és hull a hó,
Mégis van ki ilyenkor jár:
Nagyszakállú Télapó.
Korán reggel indul útnak,
Hogy ne lássa senki se.
Gondosan elkészít mindent,
Ne hibázzon semmi sem.
Csizmát húz és felöltözik,
Meleg kabát, sapka, sál.
Siet, hisz már minden gyermek
Napok óta rája vár.
Vállát nyomja nehéz zsákja,
Sokat kell még mennie,
Estére minden csomagot
Csizmába kell tennie.
Mikor végez sok gondjával
Megles néhány gyereket,
S ő örül leginkább ha láthat
Boldog gyerekszemeket.
2008. december 2., kedd
Tóth Anna: Télapó
Erdő szélén áll egy kunyhó,
ezüstösen csillogó,
öregbácsi lakik benne,
úgy hívják, hogy Télapó.
Sürög-forog reggel óta,
várják már a gyerekek,
zsákjában van ajándéka,
szívében a szeretet.
Alkonyatkor csilingelve
útnak indul szánkóján
ablakokban kiscipőcskék
tündökölnek, bárhol jár.
Hogyha alszol, s ajándékot
visz neked a Télapó,
betakar, ha ágyacskádról
lecsúszott a takaró.
SZILÁGYI DOMOKOS: Akinek a szeme kék
Akinek a szeme kék,
takarója a nagy ég.
Akinek a szeme zöld,
puha ágyat ad a föld.
Akinek barna,
eledele alma,
akinek fekete,
liliom a tenyere.
Csáth Györgyi: Világ végén
Világ végén van egy ház,
mézeskalács, cukormáz,
három pici ajtó rajta,
A kéménye kerek alma.
Ablaka az palacsinta,
Kertjében egy dióhinta,
A pázsitja körtebefőtt,
Tejszín lepi a háztetőt,
Csokoládé a kilincs.
Hogyha arra tekeregsz
szép nyugodtan bemehetsz.
2008. november 28., péntek
Versikék a tisztálkodásról
Tisztálkodás
Szappan,kefe,kispohár
Reggel ,este terád vár
Mosakodj és törülközz
Moss fogat és fésülködj
De ne csak úgy cicamódra
Mert úgy sose leszel tiszta.
Mosdató
Megmosdott a kiscica
mosdjál te is,Katica
mibe törülközzél?
Kiscica farkába.
Mivel fésülködjél?
Kiscica karmával.
Sűrű fésű
Sűrű fésű,hajkefe
Jer ide , a kezembe
Fésülködök simára
Úgy megyek óvodába.
Nem lyukas a harisnyám
Megvarrta édesanyám.
A ruhácskám szép,tiszta
Édesanyám kimosta
óvónéni rám nevet
Jaj,de rendes kisgyerek.
Rendes gyerek
Rendes gyerek minden reggel
Megmosakszik jó,friss vizzel
Megmossa az arcát,nyakát
Fülecskéjét,mindkét karját
Fogait is megkeféli
Haját szépen megfésüli
A ruhája mindig tiszta
Úgy indul az óvodába.
Piszkos a kezem...
Piszkos a kezem, meg a tenyerem,
akkor kapok betegséget, ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel, szappannal,
eltűnnek a bacilusok, nem lesz semmi baj!
Gyere Gyuri megfürdetlek...
Gyere Gyuri megfürdetlek, szép tisztára moslak.
Langyos vízbe ültetlek, jól beszappanozlak.
Megmosom a fejedet, a lábadat, a kezedet
A hátadat a hasadat, a válladat a nyakadat, a karodat a talpadat.
A fogadat, a hajadat
Máris-máris tiszta vagy!
Szappan,kefe,kispohár
Reggel ,este terád vár
Mosakodj és törülközz
Moss fogat és fésülködj
De ne csak úgy cicamódra
Mert úgy sose leszel tiszta.
Mosdató
Megmosdott a kiscica
mosdjál te is,Katica
mibe törülközzél?
Kiscica farkába.
Mivel fésülködjél?
Kiscica karmával.
Sűrű fésű
Sűrű fésű,hajkefe
Jer ide , a kezembe
Fésülködök simára
Úgy megyek óvodába.
Nem lyukas a harisnyám
Megvarrta édesanyám.
A ruhácskám szép,tiszta
Édesanyám kimosta
óvónéni rám nevet
Jaj,de rendes kisgyerek.
Rendes gyerek
Rendes gyerek minden reggel
Megmosakszik jó,friss vizzel
Megmossa az arcát,nyakát
Fülecskéjét,mindkét karját
Fogait is megkeféli
Haját szépen megfésüli
A ruhája mindig tiszta
Úgy indul az óvodába.
Piszkos a kezem...
Piszkos a kezem, meg a tenyerem,
akkor kapok betegséget, ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel, szappannal,
eltűnnek a bacilusok, nem lesz semmi baj!
Gyere Gyuri megfürdetlek...
Gyere Gyuri megfürdetlek, szép tisztára moslak.
Langyos vízbe ültetlek, jól beszappanozlak.
Megmosom a fejedet, a lábadat, a kezedet
A hátadat a hasadat, a válladat a nyakadat, a karodat a talpadat.
A fogadat, a hajadat
Máris-máris tiszta vagy!
2008. november 16., vasárnap
2008. november 7., péntek
Molnár Gyula: TÉLAPÓ
Üstököm ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.
Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.
Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.
Hoztam nektek fiúk, lányok
Bő zsákomban boldogságot,
bátorságot, békességet
jó sokáig élvezzétek!•
Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
Mind elhoztam, ami termett.
Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
Megérkezett Télapó.
Csányi György: Télapó kincsei
"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
Donkó László: Leselkedő
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...
Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó
-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
Donkó László: Mikulás de csudás!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!
Galambos Bernadett: Ajándék
Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetődön széjjel!
Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
fehér hóban holdsütésben
járnék csengettyűkkel.
Mikulás ha volnék
szívem arany lenne:
aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!
Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!
Szepesi Attila: Télapó éneke
Hipp-hopp, fut a szán,
Siklik szaporán,
Dobrokol a havon
Szélvész paripám.
Hej-hó, ügyesen,
Vágtat tüzesen,
Húzza teli szánt
fénylő hegyeken.
Kipp-kopp, fut a szán,
Villám paripán
Végtelen utakon
Dobban szaporán!
Nagy Renáta:Télapó útja
Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!
Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Horváth P. Pál: Télapó
Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
Czeglédy Gabriella:Télapó az úton
Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)