A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hónapsoroló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hónapsoroló. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 3., péntek

A tizenkét hónap

(Újgörög mese, átdolgozta Végh György)


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyűjtött az erdőben. Egy nap egy barlangra lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott. Tizenkét egyforma suhancot látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik zöldben, a harmadik aranysárgában: ők voltak a tizenkét hónap. Meg is kérdezték az öreganyót:
- Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek?

Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta:
- Mind a tizenkét hónap igen szép. Januárban hullik a hó, februárban esik az eső, márciusban bimbóznak a rügyek - mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű!

Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz:
- Gyere csak közelebb, kedves öreganyó! Add csak ide nekünk a kosaradat, és a kendődet! - színültig telerakták őket ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal. Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé.

Ennek az öreganyónak a szomszédságában egy gonosz vénasszony élt, aki folyton ott sündörgött a házuk táján. Most is bekopogott hozzájuk.
- Ejnye, ejnye, hogy jutottál, lelkecském ehhez a sok pénzhez? - érdeklődött ravaszul.

Az öreganyó jószívű volt, és mindent elmondott a szomszéd vénasszonynak. A szomszédasszony azonnal útnak indult, és egy nagy-nagy puttonyt is kötött a hátára. Megtalálta a barlangot, s ott bent egymás mellett ült a lócán szép sorjában a tizenkét fiatal suhanc. Megkérdezték őt is, hogy mi járatban van erre, s arról is faggatták, hogy melyiket tartja a legszebb hónapnak. A vénasszony zsémbeskedve felelt kérdésükre:

- Egyik sem ér fabatkát sem, rossz valamennyi hónap! -

A suhancok erre elkérték a puttonyát, és megtöltötték valamivel. Hogy mivel, azt nem tudta a vénasszony, mert egy kendővel letakarták. Nagy nehezen sántikált haza a vénasszony, mert a puttony alaposan nyomta a vállát és a hátát. Ahogy hazaért, rikoltozva szólította valamennyi gyermekét. A gyermekek és a vénasszonyok nekiestek mohón a puttonynak, hogy könyökig vájkáljanak a drága ezüst - és aranypénzekben, de mindannyian sziszegve és jajgatva kapták vissza a kezüket, mert csak a tetején volt néhány aranypénz, a többi bogáncs volt, szamárkóró és tüske. A vénasszony méltatlankodva szaladt át az öreganyóhoz:
- Mit tettél velem? Elmentem én is a barlangba, beszéltem én is a tizenkét suhanccal, megtöltötték az én kosaramat is, de pénz helyett nekem szamárkórót, tövist és bongáncsot adtak!

Az öreganyó most már magyarázhatta a pórul járt vénasszonynak:

- Én azt mondtam, hogy mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű, ezért adtak nekem pénzt. És te pedig azért kaptál bogáncsot, tövist, és szamárkórót, mert azt mondta, hogy rossz valamennyi hónap. Mert a tizenkét hónap mindenkihez jó vagy rossz- aszerint, hogy ki mit vár tőlük.

2017. február 24., péntek

Mentovics Éva: Hónapról hónapra

Január a tél királya,
pompás szánon érkezik,

februárt még maskarában,
farsangolva élvezik.

Március már mosolyt fakaszt,
derűt csal az égboltra,

áprilisban néha bizony
leszakad az ég fodra.

Májusi szél mámorító
illatfelhőt visz tova,

júniusban – sose bánkódj -
véget ér az iskola.

Július a piros húsú
görögdinnyét kedveli,

augusztusban vízben pancsol
mindenki, ha teheti.

Szeptember már nap érlelte
szőlőszemet szedeget,

október fest minden ágra
rozsdabarna levelet.

November már fagyot lehel,
nagykabátban didereg,

decemberi szép ünnepen
karácsonyfa díszeleg.

2015. január 10., szombat

Márkus Katalin: Hónapsoroló mondóka

Januárban nagy a hó,
készülhet a hógolyó.
Februárban fú a szél,
meleg kabát sokat ér.
Márciusban süt a nap,
a hóvirág kibújhat.
Áprilisban jön a nyúl,
piros tojás elgurul.
Májusban tavasz van,
kint vagyunk a szabadban.
Júniusban jön a nyár,
meleg már a napsugár.
Júliusban aratunk,
szaporodik a magunk.
Augusztusban pihenünk,
egész nap csak henyélünk.
Szeptemberben berregnek,
iskolába csengetnek.
Októberben gesztenye,
koppanhat a fejünkre.
Novemberben jön a tél,
havat hord a hideg szél.
Decemberben karácsony,
csengő cseng a faágon.

2014. augusztus 13., szerda

Csukás István: A kedves kis napsugár

Fiúk, lányok, figyeljetek,
hegyezzétek a fületek,
a napsugár mindig fent volt,
háza volt a fényes mennybolt.
Egyszer aztán januárban
széjjelnézett a világban,
s tündöklik, amerre jár
a kedves kis napsugár!

Februári felhők mögül
a napsugár földre repül,
körültekint kíváncsian,
hogy a tölgyerdőben mi van.
Lát egy kislányt meg egy őzet,
a nagy hóban kergetőznek.
Mókus ámul: merre jár
a kedves kis napsugár?

Nárcisz, hunyor, iringó,
tavasz vizén elringó!
Virágzik a domboldal,
szedj össze egy csokorral.
Elolvad a hóember,
nem bír a nagy meleggel.
Március néz: merre jár
a kedves kis napsugár?

Elcseni, így csinál tréfát,
a hóember piros orrát.
A virágot kipattintja,
vizet áraszt a patakba.
Április néz: merre jár
a kedves kis napsugár?

Lepkét, méhet megszólítja:
röpüljetek, szárnyat nyitva!
Halló, tüskés hátú süni,
ideje már előjönni!
Szól a többi hétalvónak:
Itt a tavasz! Nyár lesz holnap!
Május ámul: merre jár
a kedves kis napsugár?

Most sokáig veletek
maradok, kisgyerekek!
Fussatok ki a rétre,
száz virággal terítve,
rózsa, zsálya, margarét,
tarkabarka lett a rét!
Június néz: merre jár
a kedves kis napsugár?

Barna bőrű viháncolók,
hűvös vízbe ugrándozók,
simogatva sütök rátok,
míg ringatnak a hullámok.
Július néz: merre jár
a kedves kis napsugár?

Áldása a nyári napnak,
a földeken most aratnak.
Búza sárgul, szőkül árpa
hajlongva a napsugárba.
Augusztus néz: merre jár
a kedves kis napsugár?

Őszi égen száll a fecske,
új hazáját keresgetve,
a csőrét előretolja,
Afrikába tart a gólya.
Színes kabátot kap a fa,
piros lesz az alma arca.
Ködbe bújik a hegytető,
hűvösebb lesz a levegő.
Szeptember szól: merre jár
a kedves kis napsugár?

Szelet kavargat a réten,
bágyadtan süt fent az égen
az őszi nap, alig látszik,
faágakkal citerázik.
Ám a réten kacagás száll,
fent repül a papírsárkány!
Október néz: merre jár
a kedves kis napsugár?

A felhőből vihar támad,
hajlítgatja a vén fákat,
felveri a tengert lázban,
jobb ilyenkor bent a házban!
Kibámulni az ablakon,
míg a meseszót hallgatom.
November súg: merre jár
a kedves kis napsugár?

Hull a hó a dombra, fára,
öltözzetek hó-ruhába,
teszek reá aranygombot,
barna diót, sárga makkot!
Betlehemi istállóban
kisded fekszik a jászolban!
December szól: gyere már,
te kedves kis napsugár!

2014. január 9., csütörtök

Gazdag Erzsi: Milyen volt a hóember

Megkérdeztem decembertől,
Mit tartasz a hóemberről.
Azt felelte december:
Jó ember a hóember.

Kivallattam januárt,
Ki az ablak alatt állt.
Hóember, hóember,
Jó barátom, jó ember!

Jót nevetett február,
A hóember? Reám vár!
együtt járunk, komázunk,
Egy pipából pipázunk!

Március szólt: hallottam.
Itt lakott az udvarban,
Eltűnt! Nem is ismertem!
Hóból volt a hóember!

2013. január 8., kedd

Rigó Béla: Naptár

Január: hó, hó, hónapok.
Benéznek sorba: itt vagyok.
Február: szél, szél, széles ég.
Csatorna ontja énekét.
Március: rügy, rügy, rügy fakad.
Tarka virágok, madarak.
Április: por, por, záporok.
Pocsolya, tenger háborog.
Május: majális. Dong a lomb.
Harangvirág és nagykolomp.
Június: tűz, tűz, tűz a nap.
Aranybúzában gép arat.
Július: víz, víz, vízesés.
A tó, a táj, a nyár mesés.
Augusztus: ég, ég, kék terem.
Dinnyék. Meglékelt végtelen.
Szeptember: légy, légy, légy te bölcs.
Sok iskolás és sok gyümölcs.
Október: szűr, szűr, szép szüret.
Korábban jön a szürkület.
November: köd, köd, lusta köd.
Mögüle tréfás ág bököd.
December: zúz, zúz, zúzmarát.
Az év kisöpri udvarát

Szilágyi Domokos: Január

Csíp a dér, fagy az ér,
Csupasz ág feketéll,
pihenő cinegék
szeme még feketébb,
s a nyitott kapunál
didereg január.

2012. október 27., szombat

Országhegyi Károly: Tizenkét vándor

Elvonult a tizenkettő,
zsákjaikban egy esztendő.
Az első havat hozott,
A második napot lopott.
A harmadik tavasz hozott.
A negyedik bolondozott,
Az ötödik felragyogott.
a hatodik nyárba hajlott,
A hetedik kalászt hajtott,
a nyolcadik tüzet fogott.
Kilencedik kaput nyitott,
Tizedik felhőt hordott,
Követője lombot fosztott,
Az utolsó elbúcsúzott.

Sipos Júlia : A hónapok

Zordon a január,
bunda van a fákon.
Foltot hagy február
a télikabáton.

Március színleli
a jókedvet néha.
Záporral önt nyakon
április, a léha.

Május a legszelídebb
hónapja az évnek.
Június évadja
szilaj mennydörgésnek.

Július lelopja
a vándor köpenyét.
Csőszködik augusztus,
hízlalja a dinnyét.

Szeptember közelít,
lusta diák réme.
Október friss lekvárt
csurgat a kenyérre.

Novemberben a fák
vénre kopaszodnak.
Kicsi, nagy didereg,
fázik füle soknak.

Megjött a december
és itt van a karácsony,
hópelyhek szálldosnak
puhán, varjúszárnyon.

K. László Szilvia: Tizenkét hónap

Januárral indul az év,
decemberrel vége már.
Azt, hogy éppen merre járunk,
megmutatja a naptár.

Január - jeges-havas a határ
Február - fürgén siklik ez a szán
Március - már felébredt a mókus
Április - ág mutatja rügyeit
Május - madarakról zengő kórus
Június - jókedvűen, te is fuss!
Július - játékos, napfényben dús
Augusztus - aranyló nyár, lassan múlsz
Szeptember - szőlőt szed most sok ember
Október - ólmos, szürke a reggel
November - nehéz szél jön, sereggel
December - deres lett a hóember

Mint tizenkét karcsú madár,
úgy szállnak a hónapok,
három-három együtt repül,
így telnek az évszakok.

Péterfy Emília: A hónapok

Első hónapja az évnek Január,
Télbundában még a szél is szánkón jár.

Második a vacoktat ó Február
Indul a tél. Varjú károg: kár,kár,kár.

Március a hónapok közt harmadik,
nyitogatja az ibolya szirmait.

Mókás kedvvel lép elébünk Április,
néhanapján hópelyhekkel bepiliz.

Ötödik hónap a Május, - Tavasz van,
virágpor hull a fákról, s madárdal.

Június a nyarat nyitó szép hónap,
kezdődik az aratás is maholnap.

Végre itt a vakáció: Július!
Szabad vagyok, mint erdőn a kis mókus.

Nyolcadik hónap a sorban Augusztus,
készül a nyár, hiába marasztaljuk.

Itt van az ősz, megérkezett Szeptember,
Nyaralóit hazaküldi a tenger.

Falevelet bőven hullat Október,
tizedik már a sorban: őszember.

Esőt, szelet, hideget hoz November,
sokszor morcos, zsörtölődő vénember.

Az év utolsó hónapja a December,
csillagszórós, örömszerző nagy mester.

2012. október 14., vasárnap

A jóságos tündér s a tizenkét hónap

(Szlovén népmese. Ford. Komájthy István) 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz mostoha, aki édeslá­nyát jobban szerette, mint a szeme világát, de mostohalányát, Maricát, teljes szívéből, teljes lelkéből gyűlölte. A kislány nem állhatott meg előtte. Ha szerét ejthette, kínozta, gyötörte, szeretett volna tőle mielőbb megsza­badulni. Egy napon mind a két lányt elküldte a folyóra, hogy gyapjút mossanak.
. Az édesnek fehér gyapjút adott, a mostohának pedig feketét lökött oda, és megparancsolta neki:
-                Hogyha ezt a fekete gyapjút hófehérre nem mosod, haza ne gyere, mert elkergetlek a háztól!
A kis mostoha azonnal tudta, hogy ezt a kívánságot nem teljesítheti, de azért csak hóna alá vette a gyapjút, és zokogva elindult féltestvére után. Amidőn megérkeztek a folyóhoz, mosni kezdtek mind a ketten. Amint szorgalmasan mosnak, váratlanul odalépett hozzájuk egy csodálatosan szép leányka, talpig fehérbe öltözve, és így köszönt a lányokra:
-                Jó napot, leánykák! Segítenék nektek, ha megengednétek! A mostoha lánya nevetve felelte:
-                Nekem nem kell a segítséged, mert az én gyapjúm máris hófehér, de itt az én mostohahúgom, nem boldogul a fekete gyapjúval.
Ekkor a szép leányka odalépett Maricához, és azt mondotta:
-                Add ide a gyapjút! Megpróbálom, hátha nekem sikerül fehérre mosnom!
Mind a ketten elkezdték újra mosni, és a gyapjú fehéredett, egyre fehéredett, egyszerre csak olyan fehér lett, mint a hó. Amikor készen let­tek vele, a szép fehér ruhás lányka eltűnt a szemük elől. A mostoha na­gyon elcsodálkozott, amikor megpillantotta a hófehér gyapjút, és szörnyű nagy haragra gyulladt, hogy nem sikerült mostohalányát elkergetnie a háztól.
Nem sok idő múlva beköszöntött a hideg tél, és hamarosan leesett az első hó. Ekkor a mostoha megparancsolta Maricának:
-                Vedd a kosarat, lódulj az erdőbe, és szedjél ott érett epret! Nemso­kára itt az új esztendő, és akkorra kell csemegének. De hogyha nem ta­lálsz, jobban teszed, ha mindjárt ott maradsz az erdőben.
A szerencsétlen leányka kérve kérte, sírva könyörögte:
-                Már hogy találhatnék én ebben a farkasordító hidegben érett epret az erdőn?
De hiábavaló volt minden kérés, siránkozás, mit volt mit tenni, el kellett indulnia.
Amidőn beért az erdőbe, tizenkét ifjú legénnyel találkozott. Barátsá­gosan köszöntötte őket. Azok nyájasan fogadták, faggatni kezdték, hogy miért sír, miért megy ilyen nagy zimankóban az erdőre. Marica eleitől a végéig mindent szép rendre elmondott a tizenkét ifjúnak, semmit sem hallgatott el.
-                Mi segítünk rajtad – mondották a legények ha igaz szívedre meg­mondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban.
Marica gondolkodás nélkül válaszolta:
-                Mindegyik hónapot szeretem, de a márciust szeretem a legjobban, mert az hozza meg a kikeletet és a szép reményeket.
A legények igen meg voltak elégedve a felelettel, és mosolyogva mon­dották:
-                Eridj a domb mögötti szakadékba, s találsz ott annyi epret, amennyi csak kell.
így azután Marica újesztendőre gyönyörű szép epret vitt haza, púpo­zott kosárral, és szépen elmondta mostohájának, hogy mint jutott a finom csemegéhez.
Néhány nap múlva aztán, amikor kissé megenyhült az idő, az asszony az édes lányát is elküldte eperért az erdőbe: abban reménykedett, hogy találkozik a legényekkel, és ő is olyan szerencsés lesz, mint a mos­tohalány. Az édes csinosan felöltözött, vette a kosarat, és vidáman ment az erdőbe. Ő is találkozott a tizenkét ifjú legénnyel, és emelt hangon szólt rájuk:
-                Mutassátok meg nekem is, hol lehet azt a szép epret találni, amely­ből az én testvérem hozott haza!
A legények így szóltak:
Megmutatjuk, hogyha megmondod, hogy melyik hónapot szereted a legjobban a tizenkettő közül. De feltétlenül az igazat kell mondanod!
A lány gon­dolkozás nél­kül, gőgös arc­cal, dühödten, ellentmondást nem tűrő han­gon rávágta:
- Miért is szeretném vala­melyiket? Egyi­ket sem szeretem, de a márci­usra haragszom a legjobban.
Erre az erdő zúgni kezdett, iszonyú hóförgeteg zúdult a hegyekre, s a lány félig agyonfagyva, meggémberedve érkezett haza az anyjához. Az a tizenkét ifjú legény volt a tizenkét hónap.
Telt, múlt az idő, s a mostohalány jóságának, szépségének híre messze földet bejárt. Egy szép napon derék ifjú jelentkezett a mostohánál, fa tudtára adta, hogy ekkor és ekkor barátjával eljön háztűznézőbe, és megkéri Marica kezét. Amikor elérkezett a várva várt este, a mostoha ki­kergette Maricát, hogy menjen a ház megetti színbe aludni; finom vacso­rát készített, s édeslányát ékesen, cifrán felöltöztette.
A lánykérő legények megérkeztek, a mostoha szívesen fogadta őket, bevezette mindkettőt a házba, és mondotta:
- Itt van az én kedves mostohalányom!
Véletlenül meghallotta ezt a kakas, és tele torokból elkezdte kukorítani:
Kíkeriki, kikeriki – szép Marica ideki, ideki! A leánykérők azonnal megértették a kakas szavát, s megparancsolták a mostohának, hogy vezesse elő az igazit, akit ők keresnek. Amidőn meg­pillantották, nem győztek betelni gyönyörűségével, kedvességével, és még azon este elvitték magukkal. A mostoha s a leánya leforrázva otthon ma­radtak.
Marica meg boldogan élt férjével, még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Nézd is meg!

2012. október 13., szombat

Öregapó madarai

(Dalj. Ford. Hollós Róbert)

 
Messzi-messzi, hét városon s hetvenhét falun is túl, éldegél valahol egy öregapó. Ennek az öregapónak van tizenkét madara, s mind a tizenkettőt másképp hívják. Mikor int öregapó, elszáll három madara. Nyomukban kemény fagy s vastag hótakaró támad.
Második intésére ismét három madár ered útnak. Röptükre olvad a hó, a mezőn kidugják a fejüket a virágok.
Harmadszorra is elrepül három, s amerre szállnak, az izzó mezőn a parasztok aratják a gabonát. Negyedízben is útra kél egy kis csapat: ködöt,esőt, hűvös szelet visz magával.
Bizony furcsa madarak ezek. Négy szárnya van mindegyiknek, s mindegyik szárnyban hét toll. Külön nevük is van ezeknek a tollaknak. A tollak egyik oldala fehér, a másik fekete. Ha kiterjeszti a madár a szárnyát, ragyogó világos lesz, ha összecsukja, mélységesen sötét.
Találjátok ki,miféle madarak ezek.


(Az öregapó: az év. A tizenkét madár: a tizenkét hónap. Hármasával repülnek, mert egy-egy évszak - a tél, a tavasz, a nyár és az ősz - három-három hónapból áll.
A madarak négy szárnya: a hónap négy hete, a hét toll pedig: a hét napjai. A tollak fehér oldala: a nappal, a fekete: az éjszaka.)

2012. augusztus 22., szerda

Csanádi Imre : Hónapsoroló

Új év, új év, új esztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet ontó október,
Ködnevelő november,
Deres, darázs, december.

Mentovics Éva: Hónapsoroló

Januárban hull a hó,
fehér bársony-takaró.

Februárban hó - csatázhatsz,
havas hegyet is megmászhatsz.

Márciusban - hogyha lehet,
temethetjük már a telet.

Április még bolondos:
zöld rügyekre fagyot hoz.

Májusban az eper érik,
kisgyerekek mind azt kérik.

Júniusban itt a nyár,
nyaralunk a nagyinál.

Július már jó meleg,
strandoljatok gyerekek!

Augusztusban táborozunk,
erdő mellett sátorozunk.

Szeptemberben iskola,
kapd a táskád, menj oda!

Októberben diót verünk,
belőle jó bejglit sütünk.

Novemberben hűvös szelek
tépdesik a leveleket.

Decemberben itt a tél,
kis cinege enni kér.

2011. július 25., hétfő

Kátay Béla: Hónapok számolása

A januárt hóban töltöd,
februárban medve dörmög.
Márciusban a hó ritka,
az április bohóc-firka.
Május: nyílik száz virág,
kék ibolyák, orgonák...
Júniusban sokszor ázol,
júliusban vár a tábor.
Augusztusban dinnyét eszel,
szeptemberben diák leszel.
Októberben a lomb sárga,
zizegve hull le a sárba.
Zimankós a november.
s Télapót hoz december.

Bodnár István: Hónapforgó

Január, február,
Kiscsizma hóban jár.

Március, április,
Röpköd a madár is.

Május és június,
Szobában ülni rossz.

Július augusztus,
Gyümölcsre van gusztus.

Szeptember, október,
Kell már a pulóver.

November, december,
Didereg az ember.

2009. augusztus 11., kedd

Hannes Hüttner: Jó lenne, ha nyár és tél...

Jó lenne, ha nyár és tél
öaazevissza járna?
Tavasszal az őszi szél
fújna termő fákra?
Dehogy lenne! Így a jó,
ha csak télen hull a hó!

Januárban hideg szél fúj,
februárban eresz indul,
amit március vet el,
áprilisban már kikel.
Májusé a madárdal,
júniusé sok ricsaj,
július kalásza dús,
gyümölcsözik augusztus.
Szeptember: nyár búcsúzik,
október jön, s búcsút int,
novemberre nincs levél,
december meg hófehér.

Ezért mondom: legjobb így,
ahogy most van.
Minden évszak szépen sorban
jöjjön, nehogy megfordítsd!

Tarbay Ede fordítása

2009. augusztus 10., hétfő

Hónapmondóka - magyar népköltés

Január elöl jár,
a nyomán február.
Március szántó-vető.
Április nevettető.
Május szépen zöldellő.
Június nevelő.
Július érlelő.
Augusztus csépelő.
Szeptember gyümölcshozó.
Október borozó.
November télelő.
December pihenő.

Read more: http://www.operencia.com/hu/magyar-irodalom/mondokak/50-allatokrol-noevenyekrl-termeszetrl/161-honapmondoka-nepkoeltes#ixzz0NnunAzxc