Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép cukrászda. Hatalmas üvegkirakatában egymás mellett sorakoztak a sütemények. Torták, krémesek, fagyi kelyhek, és minyonok.
Történt egyszer, hogy egy éjszaka, amikor a bolt bezárt, a sütemények összevesztek. Azon vitatkozott a kuglóf, a fagyi és a csoki torta, hogy melyiküket szeretik jobban a gyerekek.
A kuglóf azt mondta: Engem szeretnek a legjobban, mert kakaóval szoktak reggelire kérni, sőt néha még meg is vajaznak.
– Nem igaz! Engem szeretnek a legjobban – mondta a fagyi. Kérdezd csak meg, nincs olyan gyerek, aki ne szeretné a fagylaltot.
– És velem mi van – kiáltott fel a csoki torta – hiszen születésnapjukra, mindig tortát kapnak a gyerekek.
Sehogyan sem tudtak megegyezni és úgy összevesztek, hogy hátat is fordítottak egymásnak. A piskótatekercs és a dobos torta, csak nevetett rajtuk. Nem értették, hogy lehetnek ennyire buták. Ők jól tudták, hogy a süteményeknek nem kell félniük semmitől, bízhatnak a gyerekekben.
– Majd meglátjátok mi lesz reggel – kiáltott rájuk a somlói galuska – aludni akarok!
És eljött a reggel. Kinyitott a bolt és belépett három kisfiú. Odamentek a pulthoz és az egyik egy kuglófot, a másik egy fagyit, a harmadik pedig egy csoki tortát kért.
– Látod, felesleges volt veszekedniük! Mert minden gyereknek más édesség a kedvence… és egyébként is a gyerekek általában, minden édességet szeretnek. Na jó éjszakát.
