Meglátlak e valahára?
Ahol állok, ahol megyek,
mindenkor csak feléd nézek.
Ha madár jön, tőle kérdem:
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
azt a suttogó szellőktől.
De azok nem vigasztalnak,
bús szívemmel árván hagynak.
Árván élek bús szívemmel,
mint a fű, mely a sziklán kel.
Kisded hajlék, hol születtem,
hej tőled be távol estem!
Távol estem, mint a levél,
melyet elkap a forgószél...
