Anderkó Péter: Szeptember

Hűvös az éj, hideg a szél,
halványabb a napsugár.
Ki tudja már a sok gólya,
a sok fecske merre jár?

Elhervadtak a virágok,
sárgulnak a levelek,
A szőlősben szüretelnek
a szorgalmas emberek.

Körtét, almát, szilvát, diót
szedeget a sok gyerek.
Előbújnak a szekrényből
sálak és pulóverek.

Kora reggel már dér fedi
odakinn a földeket,
Elbúcsúzik a fényes nyár,
siratja erdő s berek.

Anderkó Péter: Odakinn az ablakon túl

Odakinn az ablakon túl,
Hideg van és hull a hó,
Mégis van ki ilyenkor jár:
Nagyszakállú Télapó.
Korán reggel indul útnak,
Hogy ne lássa senki se.
Gondosan elkészít mindent,
Ne hibázzon semmi sem.
Csizmát húz és felöltözik,
Meleg kabát, sapka, sál.
Siet, hisz már minden gyermek
Napok óta rája vár.
Vállát nyomja nehéz zsákja,
Sokat kell még mennie,
Estére minden csomagot
Csizmába kell tennie.
Mikor végez sok gondjával
Megles néhány gyereket,
S ő örül leginkább ha láthat
Boldog gyerekszemeket.