Mesemorzsa
Mesék, versek, mondókák ovisoknak
2024. március 1., péntek
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a gyöngyvirág
Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.
Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
"hej mi lesz itt este!"
Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!
2023. november 24., péntek
Galambos Bernadett: Az ajándék
Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetőkön széjjel.
Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
Járnék csengettyűkkel
fehér holdsütésben.
Mikulás ha volnék
szívem arany lenne:
Aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!
Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
Melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!
2023. szeptember 22., péntek
Dudás Eszter: Levéltánc
Ring a levél jobbra-balra (jobbra-balra lépés)
Táncot lejt az esődalra. (jobbra-balra lépés)
Forog körbe, csak úgy pörög (forgás)
Földre esik s közben zörög. (leguggolás és kopogás)
Süni cammog, észreveszi (guggolva körbenézés)
Télre bizony jó lesz neki. (összegömbölyödés)
Mozgással kísért vers: Bal, jobb...
Bal, jobb, bal, jobb,
lépteket hallok. (ütemre lépünk)
Így dübög az elefánt, (dübögünk a lábunkkal)
így oson a macska, (lábujjhegyen lépkedünk)
így szalad a kisegér, (apró, gyors léptekkel futunk)
így fut a lovacska.(nagyobb lépéssel futunk)
2023. szeptember 19., kedd
Czeglédi Csilla: A kis sün és az óriási tök
A kis sün egész nyáron szorgalmasan gondozta a dombtetőn álló kiskertjét. Büszke volt a szép veteményre, főleg a hatalmas tökre, ami akkorára nőtt, hogy nagyobb lett még a gazdájánál is! Minden nap megcsodálta, hogy mennyire szép, milyen kerek, micsoda élénk narancssárga héja van. Alig várta, hogy beérjen, és hazavihesse.
Egy szép őszi napon aztán megkopogtotta a tököt, alaposan meg is szaglászta, és úgy döntött, hogy elérkezett a nagy nap, betakaríthatja a tököt. Tudta, hogy nem lesz könnyű hazavinni, ezért okosan talicskát is hozott magával. Úgy gondolta, hogy valahogy majd beleteszi, és utána már könnyű lesz a talicskát letolni a völgybe.
Elvágta a tök szárát, és szuszogva, nyögve igyekezett a talicskába tenni, de az nagyon nehéz volt, a kis sün lába pedig hirtelen megbotlott egy gyökérben. A tök ettől kicsúszott a kezéből, és sebesen gurulni kezdett lefelé a dombról!
A kis sün szaladt utána, de rövid lábain sehogy sem tudta utolérni! Ekkor összegömbölyödött, mint egy labda, és gurult, gurult a tök után. Igen ám, de így meg nem látta jól, hogy a tökből lett labda merre jár. Éppen arra járt a kisegér, és csodálkozva látta, hogy arra gurul egy óriási tök, utána pedig szaporán a kis sün! Ő is utánuk szaladt, hátha tud valahogy segíteni.
Meglátta őket a vakond, aki éppen kidugta a fejét az egyik föld alatti járatából. Vaksin pislogott, azt hitte, hogy becsapta a szeme, hiszen sebesen elgurult mellette egy óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, hátul pedig loholt a kisegér. Nosza, kapta magát, ő is utánuk indult.
Ekkor arra jött az öreg medve-apó, és a hasát fogta nevettében az eléje táruló látványra! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utána lihegve loholt a kisegér, hátul pedig a vakond csámpázott, fel-felbukva a göröngyökben, gyökerekben, amelyeket szegény alig-alig vett észre.
Medve-apó azt brummogta:
-Brumma-brumma, várjatok csak, én nagyobbakat lépek, ízibe’ elkapom ezt a szökevény tököt! Ezzel ő is elindult utánuk.
Már majdnem leértek a domb aljára, amikor megpillantotta őket a mezei nyúl, a környék leggyorsabb futója. Bajuszkája száz felé meredezett ámulatában, amikor megpillantotta a furcsa futóverseny résztvevőit! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utánuk lihegve loholt a kisegér, mögötte csámpázott a vakond, leghátul pedig medve-apó cammogott fújtatva, és közben az orra alatt dörmögött valamit arról, hogy micsoda világ az, ahol még a tökök is csak úgy ész nélkül szaladgálnak, bezzeg az én időmben…
De a nyuszi a többit már nem hallotta, mert úgy gondolta, hogy neki aztán mindegy, miért szalad mindenki, olyan már csak nem fordulhat elő, hogy nem egy nyúl nyeri meg a futóversenyt! Méghozzá a csúcstartó!
Elrugaszkodott, és csakhamar utolérte medve-apót, játszi könnyedséggel hagyta le a vakondot, leelőzte a kisegeret és már éppen a kis sün elé lépett, amikor a tök gurultában ugrott egyet, nekiesett egy éles sziklának, és abban a pillanatban darabjaira szakadt!
A nyulat tetőtől-talpig narancssárga tökpüré borította, még a bajuszáról is csordogált egy kevés! Az állatok odaértek, körbeállták, és amennyire csak a sok futástól tudtak, jóízűt kacagtak.
A kis sün ide-oda gurult nevettében, de még az öreg medve apó is annyira hahotázott, hogy a könnyeit törölgette! Végül a nyúl is kuncogni kezdett, és lenyalta az ajkára ragadt zöldséget. Nagyon ízlett neki! Így aztán, mivel hazavinni már nem lehetett, az állatok körbeülték a szétszóródott tökszeleteket, és jóízűen befalatozták az összeset! Attól kezdve még sokáig emlegették a történetet a kis sünről, és az óriási tökről.
Forrás: Szívhez szóló-Czeglédi Csilla szerzői oldala
2023. május 31., szerda
Bartos Erika: Kicsi ház
Hogy a házunk jobban lásson.
Van neki egy ajtó-szája,
Hogyha álmos,nagyra tátja.
Van neki egy lámpa orra,
Világít,mert az a dolga,
Van rajta egy csúcsos sapka,
Cserepekből van kirakva.
Tetejében ott a kémény,
Kipucoljuk tavasz végén.
Eresz-fül a sapka alatt.
eső után vizes maradt.
És a háznak hol a lelke?
Én vagyok a lélek benne!
Kicsi házban vígan élek,
Senki mással nem cserélek.
Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvónénitől
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!
Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.
Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.
Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.
Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.
Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.
Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.
Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.
Száll a madár száll...
Száll a madár száll,
Szálljon ......- a gyermek neve - és odaadjuk neki a babzsákot.
Akinél a babzsák van így válaszol: Ide bizony ne szálljon! Szálljon ...... - másik gyereknek dobja a babzsákot.
Hasítom, hasítom...
Vágom, vágom,
Szúrom, szúrom,
Könyökölök, könyökölök,
Pacsit adok, pacsit adok,
Megpuszilom, megpuszilom
(A gyermek tenyerébe kezünkkel hasítunk, mintha fát vágnánk, majd vágunk, mint a kenyeret, mutatóujjunkkla belebökünk, könyökünkkel belekönyökölünk, beletapsolunk, majd jól megpuszilgatjuk)
Mondóka a fáról
Télen hóbozontos, (megborzoljuk a haját)
tavasszal bimbózós, (meghúzzuk a fülét)
nyáron fűzfalombos, (lesimítjuk a szempilláit)
ősszel ázós-fázós. (összebújunk, átöleljük egymást)
2023. május 10., szerda
Shel Silverstein: A jóságos fa
Volt egyszer egy fa, s a fa
szeretett egy kisfiút. A kisfiú minden nap elment a fához, összegyűjtötte a
leveleit, koronát készített belőlük és azt játszotta, hogy ő az erdő királya.
Felmászott a fa törzsén, evett a fa
almáiból, himbálózott az ágain, és bújócskát játszottak. Amikor a fiú elfáradt,
elszunnyadt a fa árnyékában. A kisfiú szerette a fát, nagyon-nagyon szerette, a
fa pedig boldog volt.
Telt-múlt az idő, a kisfiú
felcseperedett, és a fa egyre gyakrabban maradt egyedül. A fiú egyszer eljött a
fához, és a fa így szólt hozzá:
-
Gyere fiú! Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, edd meg az almámat,
játssz a lombom alatt, és boldog leszel.
- Már túl nagy vagyok a famászáshoz
és a játékhoz. – mondta a fiú – Mindenfélét szeretnék vásárolni. Pénzt
szeretnék. Tudsz nekem pénzt adni?
-
Nagyon sajnálom, - mondta a fa - de nincs pénzem. Csak leveleim és almáim
vannak. Szedd le az almáimat és add el a városban. Így szerzel pénzt, és boldog
leszel.
A fiú tehát felmászott a fára,
leszedte az almákat, és elvitte magával a városba. A fa boldog volt.
De a fiú elment, és hosszú ideig
nem tért vissza, és a fa szomorú lett.
Egy nap a fiú visszatért, és a fa
megremegett az örömtől. Hívni kezdte a fiút:
-
Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, és légy boldog.
- Túlontúl elfoglalt vagyok ahhoz,
hogy fára másszak. – mondta – Házat szeretnék, hogy feleségem és gyerekem
lehessen. Tudsz nekem házat adni?
-
Nincs házam, - mondta a fa – az erdő az én otthonom. De törd le az ágaimat, és
építhetsz belőlük házat. Akkor boldog leszel.
A fiú pedig letörögette a fa ágait,
s elment, hogy felépítse belőlük a házát. A fa boldog volt.
De a fiú elment, és hosszú ideig
nem tért vissza. A mikor visszajött, a fa annyira boldog volt, hogy csak nagy
nehezen tudott megszólalni.
- Gyere fiú! – suttogta - Gyere
játszani!
- Öreg és szomorú vagyok én
már a játékhoz. – mondta. Hajót szeretnék, hogy elmehessek innen messze. Tudsz
nekem hajót adni?
- Vágd
ki a törzsemet, és készíts magadnak hajót. – mondta a fa – Í gy majd eljutsz
messzire, és boldog leszel.
A fiú kivágta a fa törzsét, és
épített magának hajót, ami elvitte messzire. A fa pedig boldog volt, de nem
olyan nagyon boldog.
Hosszú idő után, a fiú újra
visszatért.
- Sajnálom fiú, - mondta a fa – nem
maradt semmim, amit adhatnék neked. Az almáim mind elfogytak.
-
A fogam már gyenge az almához – felelt a fiú.
- Nincsenek már ágaim – mondta a
fa.
-
Nem baj, úgysem tudnék rajtuk hintázni – felelt a fiú.
- Nagyon sajnálom, - mondta a fa.
bárcsak adhatnék neked valamit, de nem maradt semmim. Csak egy kivágott, öreg
farönk vagyok. Ne haragudj.
- Nekem nem kell sok, - felelte a
fiú - csak egy rendes hely, ahol lepihenhetek. Nagyon fáradt vagyok.
- Ha
csak ez kell, - mondta a fa, és kihúzta magát, amennyire csak tudta – egy
kivágott farönk is alkalmas arra, hogy leüljenek, és megpihenhessenek rajta.
Gyere fiú, ülj le, és pihenj.
És a fiú leült. A fa pedig boldog
volt.
2023. március 21., kedd
Lackfi János: Altatgatós
Aki nem tud elaludni,
egyik hasán göndör bunda,
másiknak meg folt a hátán.
Harmadiknak orra vicces,
negyediknek szeme ugrál,
ötödiknek szája széles,
hatodiknak füle szétáll.
Hetediknek foga csámpás,
nyolcadiknak körme koccan,
kilencedik feje kócos,
tizedik meg alszik gyorsan.
Aki nem tud elaludni...
2023. január 10., kedd
Mesék, történetek, könyvek szociális érzékenyítéshez
Mesék:
Süketek városa - ujgur népmese
A süket, a vak és a kopasz - magyar népmese
A három selyp leány - magyar népmese
A három együgyű leány- magyar népmese
Könyvek:
- Bartos Erika: Őrangyal
- Melanie Watt - Szabó T. Anna: Cidrimókus barátot szerez (Tessloff és Babilon, 2013)
- Hohol Ancsa - Boris Juli: Terka, a világutazó (Móra Kiadó, 2015)
- Böszörményi Gyula - Agócs Írisz: Emberke színe (Csimota Kiadó, 2009)
- Szegedi Katalin: Lenka (Csimota Kiadó, 2010)
- Szegedi Katalin: Palkó (Csimota Kiadó, 2013)
- Agnes Lacor - Gwen Le Gac - Szabó T. Anna: Lili (Csimota Kiadó, 2011)
- Shona Ines - Agócs Írisz - Varró Dániel: A játszótér olyan, mint a dzsungel (Kolibri Kiadó, 2014)
- Stephanie Schneider: Elefántok a házban (Centrál, 2016)
- Nyilasi Judit - Agócs Írisz: Wan-Wan és a kacagóvirág (Pongrác Kiadó, 2010)
- Tine Schulz - Anja Tuckermann: Sokfélék vagyunk! (Pozsonyi Pagony, 2015)
- Timo Parvela: Miú és Vau (Kolibri Kiadó, 2012)
- Maurice Sendak: Ahol a vadak várnak (Kolibri Gyerekkönyvkiadó)
- Orit Gidali – Aya Gordon-Noy: Nóra, a gondolatolvasó
- Michael Schober: Barátom, Gombocska – és a mágikus levelek története
- Harcos Bálint – Dániel András: A csupaszín oroszlán
- Julia Donaldson – Axel Scheffler: Kvirtek és kvartok
Forrás: https://wmn.hu/kult/53413-10-erzekenyito-konyv-gyerekeknek
- Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás (Pagony Kiadó)
- Marék Veronika: A csúnya kislány (Móra Kiadó)
- Julia Donaldson: A Graffaló (Pagony Kiadó)
- Juliad Donaldson: Az öt csúfság (Pagony Kiadó)
- Csukás István: Süsü (Könyvmolyképző Kiadó)
- Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni (Móra Kiadó)
- Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról (Pagony Kiadó)
- Csukás István: Pom Pom meséi (Gesta Kiadó)
Forrás: https://egigero.hu/erzekenyito-gyerekkonyvek-3-resz-empatiafejlesztes#sthash.whhjbD6v.dpbs
A három együgyű leány
A három selyp leány
A vakok és az elefánt (hindu mese)
2022. október 23., vasárnap
Tóth Ágnes: Tökös versike
Az egész kert rajtam nevet.
Apámra a tökre ütök,
De nem vagyok tökkelütött.
Nevethet e zöld csőcselék,
Leszek én még tökfőzelék.
2022. szeptember 12., hétfő
Dénes György: Diószegi dió
Egyik veri, másik eszi,
A harmadik nézegeti,
Feldobja, elkapja,
Tele már a kalapja.
Diószeg, Diószeg,
három suhanc diót szed,
mind a három összenevet,
kiszedik a dióbelet,
ide kukk, oda kukk,
összekoccan a foguk.
2022. július 24., vasárnap
Verekedős-mese Hervay Gizella: Kobak könyve
Kobak épített egy robotot. Ha egyedül maradt, szembeült a géppel, és megkérdezte:
– Mit játsszunk?
A robot válaszolt:
– Játsszunk Ember ne mérgelődjöt.
Játszottak-játszottak, de hiába kezdték újból meg újból, mindig Kobak nyerte meg.
Megunták az Ember ne mérgelődjöt, megint megkérdezte Kobak:
– Mit játsszunk?
– Játsszuk azt, hogy aki szebb vonatot rajzol, az nyer. Rajzoltak, rajzoltak, hát megint Kobak nyerte meg a versenyt. Megint elkezdtek tanakodni:
– Mit játsszunk?
– Játsszunk vacsorásdit! Aki hamarabb megissza a tejet, az nyer – mondta Kobak, és harmadszorra is ő nyerte meg a versenyt. A robot megharagudott.
– Nem játszom többet veled – fordított hátat Kobaknak. – Építek egy kicsi robotot, azzal fogok versenyezni.
Úgy is tett. Épített egy kicsi robotot, szembeültette magával, és versenyezni kezdtek.
– Én csinálok egy nagyasztalt, te csinálj egy kisasztalt – mondta a nagyrobot a kicsinek. – Aki hamarabb megcsinálja, az nyer.
Nekiálltak, fúrtak-faragtak, egykettőre kész lett a nagyasztal, utána a kisasztal. A nagyrobot büszkén kihúzta magát:
– Én vagyok a győztes!
– Én is nyerni akarok! Én is nyerni akarok! – türelmetlenkedett a kicsi.
– Játsszuk azt, aki hamarább megeszik húsz szilvás gombócot, az nyer.
Nyeltek-nyeltek, hát a nagyrobot hamarább lenyelte a szilvás gombócot. Kigyúlt a jelzőlámpája.
– Kész, győzelem! – kiáltotta, s a kicsi szólni se tudott, mert még egyre nyelt.
– …tizennyolc… tizenkilenc… húsz – nyelt –, én is nyerni akarok!
Addig nyafogott, míg egyszer csak eszébe jutott valami.
– Játsszuk azt, hogy aki hamarabb elromlik, az nyer – kiáltott fel egyszerre boldogan. – Ezt a versenyt csakis én nyerhetem meg – gondolta.
Elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten, nekimentek a bútoroknak, leestek, beverték magukat, oda se neki, egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe, pofozkodtak, verekedtek – de egyik sem romlott el.
– Úgyis én romlok el hamarább – kiáltott a kisrobot, és belerohant a tükörbe. A tükör eltört, de neki semmi baja se lett.
– Én romlok el hamarabb – kurjantott a nagyrobot, és nekirohant az ablaknak. Az ablak eltört, de neki semmi baja se lett.
– Én, én! – sikoltozott a kisrobot, és teljes erejével belerohant a nagyrobotba.
Egyszerre romlottak el. Hirtelen elhallgattak, mozdulatlanokká merevültek. Kobak ebben a percben lépett be a szobába. Kisöpörte az üvegcserepeket, helyére tolta a bútorokat, megjavította a robotokat. A nagyot a nagyasztal mellé ültette, a kicsit a kisasztal mellé.
– Ugye én romlottam el hamarább! Ugye én romlottam el hamarább! – kezdtek veszekedni a robotok, ahogy felhúzta őket.
– Azért is én nyertem meg! Azért is én nyertem meg! – pofozkodtak, verekedtek tovább.
– Mást se tudtok, csak verekedni? Nagyon unalmasok vagytok – szólt rájuk Kobak, azzal sarkon fordult, otthagyta őket, és elment a pajtásai közé játszani.
A két robot leforrázva nézett egymásra.
– Játsszuk azt, hogy én csinálok egy nagyasztalt, te csinálsz egy kisasztalt, és aki hamarább kész, az nyer – kezdte a nagyrobot.
– Hogyisne, akkor te nyersz – torkolta le a kisrobot.
– Akkor játsszuk azt, hogy aki hamarabb lenyel húsz szilvás gombócot, az nyer – folytatta a nagyrobot.
– Hogyisne, akkor is te nyersz – legyintett a kisrobot. – Megmondom én, mit játsszunk! Azt fogjuk játszani, hogy aki hamarabb elromlik, az nyer.
És megint elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten, oda se neki, egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. Megint nekiment a kisrobot a tükörnek, megint belerohant a nagyrobot az ablakba, megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak teljes erejéből.
És megint egyszerre romlottak el.
És Kobak megint megjavította őket.
És megint veszekedni kezdtek.
És megint versenyezni kezdtek.
És megint elkezdtek rohangálni körbe-körbe.
És megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak.
És megint egyszerre romlottak el…
2022. július 19., kedd
Czeglédi Csilla: Dínó-vers
Kis dínó, nagy dínó,
Kisfiúknak ez való!
Ide süss, ez T-rex!
Ez most jó móka lesz,
Körbenyargaljuk a szobát,
Megmorogjuk anyát, apát!
Én leszek az ijesztő
Karmos-fogas rémisztő!
Anya, azért ne fuss messze,
Hadd másszak be az öledbe.
Már nem vagyok sárkánygyík,
Adhatsz nekem pár puszit.
2022. július 10., vasárnap
Testrészekről, érzékszervekről szóló mondókák
Mutogatós mondóka
Az ablakot becsukjuk (szem)
A redőnyt lehúzzuk (szemhéj)
A kulcson egyet csavarintunk.(orr)
Gyere, pisze,
Ezzel hallok, meg ezzel is. (Egyik, majd a másik fülünket mutatjuk)
Ezzel érzek illatot, (Orrunkra mutatunk)
Ezzel mindent bekapok. (Szánkra mutatunk)
Ezzel fogok, (Kezünkkel úgy teszünk, mintha megfognánk valamit)
Ezzel járok, (Lábunkkal toporgunk)
Boldoggá csak ezzel válok. (Szívünkre mutatunk)
Keretezi kerek áll,
Kupolája homlok.
Piros arc, piros nyár,
Áfonyakék szembogár,
A pillái lombok.
összeütöm, megszólal.
Itt a kezem, bal és jobb,
Most kell vele tapsolnod!