2017. december 13., szerda

Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság

Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.

Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:

E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.

2017. december 12., kedd

Sarkadi Sándor: Felsüt a csillag

Felsüt a csillag,
hold is előjön;
Jégcsapok égnek
karcsú fenyőkön.

Kései szán fut,
porzik a porhó:
Jégrögös úton
villog a patkó.

Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő –
itt a karácsony.

2017. december 1., péntek

Mikulás - válogatás

Versek, mondókák:


Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó
Méhes Mária Viktória: Megérkezett a Mikulás
Veres Csilla: Télapóhoz
Tordon Ákos: Télapó bundája
Sarkadi Sándor: Télapó
Tóthárpád Ferenc: Erre csörög a dió...
K. László Szilvia: Mikulás-váró
Mentovics Éva: Indul a szán
Tóthárpád Ferenc: Surran a krampusz
Szuhanics Albert: Mikulásvárás (részlet)
Mentovics Éva: De jó lenne…
Birkás Erzsébet: Télapóval fut a szánkó
Herczeghalmi Mária: Mikulás
Cser Magdolna: Köszöntsük a Télapót!
Bujáki Lívia: Csillag hullott
Keresztesi Anikó: TÉLAPÓ
Mikulás mondóka
(mondóka)
Pataki Edit: Várunk Mikulás!
Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz
Mikulás-hívogató (mondóka)
Zelk Zoltán: Mikulás
Anderkó Péter: Odakinn az ablakon túl
Tóth Anna: Télapó
Molnár Gyula: TÉLAPÓ
Csányi György: Télapó kincsei
Donkó László: Leselkedő
Donkó László: Mikulás de csudás!
Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó
Galambos Bernadett: Ajándék
Szepesi Attila: Télapó éneke
Nagy Renáta:Télapó útja
Donászy Magda: Télapóhoz
Horváth P. Pál: Télapó
Czeglédy Gabriella:Télapó az úton
Hartyányi Lajos: Mikulás
Hívogató
Hulló hóban
Mennyi apró télapó
Megjött a télapó
Száncsengő
Szent Miklós ünnepén
Télapó az úton
Télapó éneke
Télapó érkezése
Télapóhoz
Télapó kincsei
Télapó útja
Télapó ünnep
Újra találkozni
Ünnepelj velünk
Kandikál az esti csillag
Ha jön a tél
Karácsonykor hull a hó
Télapó! Hol a hó, hol a jég?
Levél a Télapóhoz
Télapóhoz
Szarvas húzta 
Eső szitál, hull a hó
Csizma a lábán.
Mese a Mikulásról
Vers a Mikuláshoz
Télapó

Mesék:

Télapó kesztyűjePetrolay Margit: Sürgős levélBartócz Ilona Jön a Mikulás!Tordon Ákos:CsodavonatZelk Zoltán: Télapó és a hóember (verses mese)
Donászy Magda: Télapó az erdőben (verses mese)
Tóth Anna: Télapó és a mókusok (verses mese)
Tóth Anna: Meglepetés Mikulásnak (verses mese)
Donászy Magda: Télapó az erdőben (dramatizált verses mese)
Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmájaHarald Scheel és Sibyle Jung: A törpék levele


Dalok:


Gryllus Vilmos: Levél a Mikulásnak Megjött a mikulás

Találós kérdések a Mikulásról

Tűzpiros subája,
Fehér hó szakálla,
Szakálla fehér hó,
Várja őt száz lurkó.

(Mikulás)

Mikulás a főnöke,
Karácsonynak hírnöke.
Nagy hatalmas szarva van,
Szánkót húz, ha dolga van.
Ez az állat, szép és barna,
Rudolf a legismertebb fajta.
Mire gondolsz? Kitalálod?
Az Északi-sarkon látod!

(Rénszarvas)

Mezítláb a nagy hóban,
Megfázik a lábujjad,
Kell rá meleg lábbeli,
Abban szaladj játszani!
Bundás, meleg, meglátod
Mi lehet ez? Kitalálod?

(Csizma)

Fehér pokróc egész földön,
 nem is szövik, az égből jön.

(Hó)


2017. november 19., vasárnap

Szalai Borbála: Pille szálldos, ezer pille










Pille szálldos, ezer pille,
Szárnya mindnek hófehér,
Kavarognak, táncot járnak:
Esik a hó, itt a tél!
Hulljatok csak, hópihécskék,
Kicsiny fehér csillagok,
Lombja vesztett kopár fákra
Díszes köntöst adjatok!
Pille szálldos, ezer pille,
Nagy pelyhekben hull a hó…
Csengős szánon útnak indul
Dérszakállú Télapó.
Hegyek között visz az útja,
S fenyvesekbe is betér:
A sok hamvas fenyőfácska
Szánkójába alig fér.
Pille szálldos, ezer pille,
Minden fehér, csupa hó,
Ajándékkal megrakodva
Jön már, itt van Télapó!
Csilingelő szánkójával
Most állt meg a ház előtt:
S hozza már a csillagszórós,
Fényben úszó zöld fenyőt.
Pille szálldos, ezer pille,
Gyémántfényű lett a hó…
Örömtűz ég minden szemben,
Sziporkázó, ragyogó.

2017. november 15., szerda

Méhes Mária Viktória: Megérkezett a Mikulás

Képtalálat a következőre: „Donkó László: Mikulás de csudás!”
Csengő-csengő csingi-lingi

Csizma koppan odakinn.

Kopogtatnak: kopp-kopp-kopp

Nyissuk ki az ablakot.

Ni-ni a jó Mikulás,

Bizony ő az senki más.

Ősz szakálla földig ér,

Haját belepte a dér.

Havas bunda a vállán,

Nehéz puttony a hátán.

Puttonyában sok-sok jó,

Füge, dió, mogyoró,

Hajasbaba, kispuska,

Képeskönyv meg lovacska.

Kishegedű hu-hu-hú,

Hosszú virgács juj, juj, juj!

Drága jó Mikulás bácsi,

Ne tessék behozni azt a sok virgácsot,

Itt csak jó gyerekek laknak,

Kisfiúk és kisleányok.

2017. november 14., kedd

Demény Ottó: Doktorbácsi

Képtalálat a következőre: „doctor clipart”

Kérek egy kanalat,
mondja szépen: ÁÁÁ,
a lázmérőt bedugjuk a hóna alá.
Maga kérem nagybeteg,
biztos megint beevett.
Öblögessen, borogasson,
bújjon a dunyhába,
ha reggelig nem köhög,
mehet óvodába.

2017. november 13., hétfő

Testünk témakör - válogatás

Pinterest








Link





Versek, mondókák:

Mesék:

Dalok:


Kéztorna


Pantomim
Kérjünk egy önként jelentkezőt, aki különböző tevékenységeket játszik el, míg a többiek leutánozzák, és kitalálják, mit csinált.
Találós kérdések
Gondoljunk egy testrészre, de csak egy jellemző gesztust áruljunk el róla! Például: „Én vagyok az a testrész, amely rúgja a labdát.”
Színes zoknik
Minden játékos kap egy színes zoknit ábrázoló képet, majd egy mulatságos utasítást. Például: „A sárga zoknisok ugráljanak, a pirosak szívják tele levegővel a tüdejüket!”
Számoljunk!
A gyerekek körben sétálnak a csoportban. A vezető mond egy testrészt, és annyi gyereknek kell összekapaszkodnia, ahány van az adott testrészből. Például: „Tüdő, jobb kéz ujjai, szem.”
Tisztálkodás
Testápolással kapcsolatos eszközöket (körömkefe, fésű, fogkefe,üres folyékonyszappan-adagoló) rejtünk el a csoportszobában, és a gyerekeknek kell azokat megkeresni.
Nézd csendben!
A gyerekek körben állnak, és közben nem szólalhatnak meg. Az egyik gyerek fülébe súgunk egy testrészt, amit finoman meg kell egy pillanatra mozdítania, a többieknek meg ki kell találniuk, melyik
testrész volt az.
Hála-játék
A gyerekek nevezzék meg egy testrészüket, amelyiknek köszönhetnek valamit! Például: „Köszönöm, lábam, hogy elvittél a Dunapartra sétálni.” „Köszönöm, fülem, hogy meghallottad azt a szép
zeneszámot.” (Forrás: http://ovonok.hu/2015/02/milyen-a-testunk/)
Százlábú: négykézláb mászás sorban egymás után egymás bokáját fogva

Falánk Peti: Gömbölyű gombóc a tálon, örül a szívem, ha látom, meg is eszem kettőt,hármat, ráadásul még egy párat. Tele bendő, üres tál, falánk Peti, baj lesz ám! Karkörzés a test előtt, szökdelés, bokázás, kilépés előre, váltogatott kézzel evésutánzás, taps test bal és jobb oldalán, rámutatás a gyomorra, törzshajlítás előre, karemeléssel oldalsó középtartásba, a mutató ujjal váltogatott kézzel fenyegető mozdulat.

Dobi, dobi, hátát, …
A gyermekek körben állnak,hátratett kézzel és becsukott szemmel. Az óvónéni körbemegy, egy dalt dúdol közben, és egy gyermeknek egy ceruza hegyével az egyik kezén az egyik ujja begyét megböki. A gyermeknek meg kell mutatni,hogy melyik ujját böktük meg .
vagy
A gyermekek kézfogással körben állnak. Kettõ a kör közepébe megy: egyik a húnyó, a másik a doboló. A húnyó kézbe rejti az arcát, a doboló pedig jobb kezét a másiknak a hátára teszi, s felváltva, mind az öt ujjával ütemesen bökdösi, a végén valamelyik ujjával megböki. Ki kell találnia, hogy melyik ujja volt az. Fontos, hogy megnevezze, ne csak rábökjön!

Szemfüles érzékszervek

Milyen csodálatos ez a reggel! - szólt Micimackó Füleshez, miközben szokásos reggeli utáni sétájukat tették a Pagonyba.
-Csodálatos? - kapta fel a fejét Füles. - Ugyan miből gondolod, hogy csodálatos? Reggel van, és kész!
-Hát, nézz csak fel az égre! - magyarázta Micimackó. - Ragyogóan kék az ég! Aztán szippants bele a levegőbe!
Mmmm...Hogy illatoznak a gyöngyvirágok! És ahogy a füvön lépkedünk! Érezd, milyen puhán simogatja a talpadat?
És mekkorákat lehet benne ugrálni!
Micimackó rögtön be is mutatta ezt Fülesnek. Akkorát szökkent, hogy beleütközött az éppen vele szemben repülő Bagolyba.
-Jól hallottam, hogy arról beszéltetek, milyen puhán simogatja a talpatokat a pázsit? - kérdezte Bagoly.
-Úgy van - felelte Micimackó.-Éppen azt próbáltam elmagyarázni Fülesnek, honnan lehet tudni, hogy csodálatos ez a mai nap. Mert ugye ott van a kék ég, amit látunk, aztán az illatok, s a többi.
-Ahá, értem! -felelte Bagoly.-Szóval az öt érzékszervünkről beszéltél!
-Öt micsodáról? -kérdezte Füles és Micimackó egyszerre.
-Az öt érzékszervünkről - magyarázta Bagoly.-Ezek segítségével ismerjük meg a világot. Az öt érzékünk pedig: a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás és a...látás.
-De a látást kétszer mondtad!-ellenkezett Füles.
-Tényleg?- kérdezte Bagoly.-Jaj nekem! Akkor megpróbálom még egyszer. Látás, hallás, szaglás, tapintás és a hogyishívják. Jaj, az ötödiket mindig elfelejtem!
-Nézzétek, itt jön Malacka és Nyuszi!-kiáltott fel Bagoly, amint egy fa mögül előbukkanva megpillantotta barátait.
-Gyertek, játszatok velünk!
-Én is jöhetek? -sipította Zsebibaba, aki ekkor bukkant föl Nyuszi háta mögül.-Mit játszotok? Ugye, ha nem nehéz, én is beállhatok?


-Történetesen éppen most szeretnénk elkezdeni egy játékot-mondta Bagoly.-Egy úgynevezett keresős játékot. Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy menjetek el az erdőbe, és hozzatok magatokkal két-két dolgot, ami valahogyan kapcsolatban áll az érzékszerveinkkel. Talán a játék végére eszünkbe jut, melyik is az ötödik érzékszervünk. Nos, ki kezdi?
-Én szeretném kezdeni! Én szeretném kezdeni! -kiáltozta Zsebibaba.
-Remek, Zsebibaba! Az első érzékünk a látás. Most pedig menj, és keress nekünk valamit, amire szeretsz ránézni, és egy másik valamit, amire egyáltalán nem szeretsz ránézni. Mi majd itt megvárunk.
Zsebibaba vidáman szökdelve indult útnak. Büszke volt rá, hogy ő lehet az első játékos. Igazán nem esett nehezére olyasvalamit találni, amire mindig szívesen pillantott. Néhány másodperc múlva egy gyermekláncfűvel a kezében ugrándozott.
-Ez az! - állapította meg elégedetten. -Na, de vajon mi az, amire nem szeretek ránézni?
Ekkor egy szúnyog repült el mellette.
"A szúnyogokat nem szívesen nézem - töprengett magában Zsebibaba-, de mégsem vihetek magammal egy szúnyogot! Még megcsípne! Na, de van itt valami más, amit magammal vihetnék! Taplógomba a fa törzséről! Még ránézni is rossz: csúnya fekete!"
-Bravó! -lelkendezett Bagoly, amint megpillantotta Zsebibabát egyik kezében a gyermekláncfűvel, a másikban pedig a taplógombával.-Tökéletesen igazad van, Zsebibaba! A gyermekláncfű szerintem is sokkal kellemesebb látvány, mint a taplógomba.
Most pedig a hallással folytatjuk. Ki lesz a következő?
-Én szívesen elmegyek, ha akarod - jelentkezett Malacka.
-Rendben! - felelte Bagoly. -Keress valamit, amit szívesen hallgatsz, és valamit, amit egyáltalán nem szeretsz hallgatni!
-Szeretem hallgatnai a harkály kopácsolását fenn a fán - mondta Malacka.
-Helyes, Malacka. De ezzel még nem ért véget a feladatod.
Malacka töprengve indult útnak, hogy valami olyasmit találjon, amit nem szívesen hallgat.
-Miért áll égnek az egyik füled?-bömbölt a fülébe egy ismerős hang, amitől ijedtében összerezzent.
-Jaj, Tigris! Hát te vagy az? - kiáltott fel Malacka rémülten.-Tulajdonképpen most éppen olyasvalamit keresek, amit nem szívesen hallgatok, és erre a célra te tökéletesen megfelelsz. Nem jönnél velem? Te is része leszel a kiállításunknak.
-Na de mit jelentsen ez? -tiltakozott Tigris, ám Malacka határozott mozdulattal megragadta őt a bal lábánál, hogy elcibálja a füves folyópartra, ahol a többiek vártak rájuk.
-Engedj el! -kiáltozott Tigris. Malacka azonban addig vonszolta őt, amíg vissza nem értek társaikhoz.
-Itt van, amit nem szeretek hallgatni, ha éppen a fülembe kiabál. Túlságosan hangos - mutatta be Malacka Tigrist a többieknek.
-Pompás! - állapította meg Bagoly. Malacka tehát második érzékünket is szemléltette, mégpedig a hallást. Tigris, nem lennél te a következő?
-Én mindenben benne vagyok, ha ugrándozhatok - egyezett bele Tigris.
-Jól van, akkor tiéd a tapintás! -kérte Bagoly. -Hozzál nekünk valamit, amit szeretsz mgeérinteni, és egy másik dolgot, amit nem szívesen érintesz meg!
-De hisz' ez remek játék! -kiáltott fel Tigris, és már szökdelt is a fák közé, mígnem a folyóparthoz ért.
-Tudom már, mi az, amit szívesen érintek meg: ez a friss, csobogó hideg víz! Lefröcskölöm az arcomat, és sietek vissza, hogy megmutathassam a többieknek.
Csak lubickolt a hűs vízben, és énekelgetett:

"Fröccsen a hűs víz, fürdök a habokban.
Ezt a tigrisek csinálják a legjobban."

Aztán kiszökkent a vízből, és meghemperegett a fűben. Szerencsétlenségére épp egy olyan helyet választott, ahol egy sündisznó napozott.
-Aúúú!-kiáltott fel a fájdalomtól, amikor a sündisznó tüskéi a hátában álltak. -Mi ez a szúrós izé? Csak nem egy sündisznó?!
A sündisznónak haja szála sem görbült, ám Tigris kissé megviselten tért vissza barátaihoz.
-Megvan, amit kértetek - jelentette fennhangon. -Látjátok? Vizes az arcom. Imádok hideg vízben pancsolni! És íme a sündisznó tüskék, amik hempergés közben a hátamba álltak! Ezeket nem nagyon szeretem. Nos, akkor most én vagyok a győztes?
-Nem, Tigris - jelentette ki határozottan Bagoly. -Ügyes voltál, de azért nem te vagy a győztes. Az lesz a győztes, akinek az ötödik érzék eszébe jut. Lássuk csak! Ó, már meg is van: látás, hallás, tapintás, szaglás, hallás!
-De a hallást kétszer mondtad!- tiltakoztak a többiek.
-Tényleg? -kérdezte Bagoly. -Sehogy se megy ez nekem! Nos, akkor ki akarja bemutatni a szaglást?
Erre Nyuszi emelte fel a kezét.
-Én tudom, hol találok olyat, amit szívesen, és amit nem szívesen szagolok! -mondta, és már ugrándozott is háza felé. Ott pedig egyenesen a konyhába ment.
Kinyitotta a sütő ajtaját, és kihúzott belőle egy forrón gőzölgő csokitortát. Épp most készült el! Isteni illata volt!

"Még szerencse, hogy nem felejtettem el - gondolta magában -, különben most már csak egy égett tortát vehettem volna ki a sütőből! Az égett tortának pedig egy cseppet sincs jó illata!"

Ezután Nyuszi a kamrába ment, és felnyúlt a legfelső polcra.
-Á, ez az! - mondta, majd leemelt egy jó érett, büdös sajtdarabot.-Már hetek óta meg akartam enni, de valami mindig közbejött! Te jó ég! De hisz' ez már kék a penésztől! Pfú, de büdös!
Mivel Nyuszi nem tudta volna a csokitortát és a sajtot is egyszerre elvinni a többieknek, úgy határozott, hogy inkább meghívja őket magához.
-Hahó! Min-den-ki jöj-jön el hoz-zám! Szagoljátok meg, amiket gyűjtöttem! -kiáltotta. Szerencsére a Nyuszi házából áradó tortaillat erősebb volt a sajtszagnál.
-Csak menjünk az orrunk után - szólt a többiekhez Bagoly-, amíg el nem érjük az illat forrását!
Eközben Nyuszi csodálatosan feldíszítette a tortát cukormázzal és rumos meggyel. A torta már az asztalon díszelgett, és várta a vendégeket. Elsőnek Micimackó érkezett. Amint megpillantotta a tortát, így szólt Nyuszihoz: -Nyuszi, hadd kóstoljam meg azt a tortát! Igen ízletesnek tűnik.
Bagoly meghallotta Micimackó szavait, és boldogan kiáltott fel:
-Ízlelés! Megvan az ötödik érzék! Látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés! Ügyes vagy, Micimackó! Te vagy a győztes, mert neked jutott eszedbe az ötödik érzék!
-Akkor most már végre tényleg megkóstolhatom? - kérdezte Micimackó kissé türelmetlenül.
Nyuszi mindenkinek vágott egy szeletet. Mindenkinek nagyon ízlett - kivéve Fülest.
-Miért kell nekem tortát ennem? - kérdezte. -Miért nem ehetek inkább valami ragacsos, kékes, krémes dolgot?
-Arra a büdös sajtra gondolsz? - kérdezte Nyuszi.
-Szerintem isteni illata van! -felelte Füles.
Füles végül mind felfalta a büdös sajtot, és életében először állapította meg, hogy mindent egybevéve tényleg csodálatos nap volt ez a mai.
-Fúj! - szólt Malacka. -Hogy lehet ilyen büdös sajtot enni, amikor az ember tortát is ehet?!
-Hát, bizony mindenkinek más az ízlése -fűzte hozzá bölcsen Bagoly.


Forrás: http://csodakkora.blogspot.hu/2011/06/szemfules-erzekszervek.html

Kiss Adina: Mese egy kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

Bartos Erika: Tükör

Tükör előtt álldogálok,
Elmesélem, amit látok.

Van egy orrom, van két szemem,
Van egy szám és van két fülem.

Homlokom és selymes hajam,
Itt az állam, itt a nyakam!

Nézd, amikor vidám vagyok,
Mosolygok egy ilyen nagyot!

Amikor meg bosszantanak,
Ráncolom a homlokomat!

Hogyha nagyon megijedek,
Félelmemben szám is remeg!

Néha pedig csodálkozom,
Szemöldököm is felvonom!

Hogyha viszont bánat érne,
Legörbülne szájam széle.

Ásítok, ha álmos vagyok,
Hamarosan elszunnyadok,

Lehunyom a szemeimet,
Éjszakára lepihenek.

Forrás: http://www.bartoserika.hu/konyvek/versek/tukor

2017. október 17., kedd

Hétvári Andrea: Őszi dal



Zengő aranyát kiteregeti a nap, felhő feketén haragosan odakap. Éhes zivatar keresi a vacsorát. Napról, ha lehet, leszedi a koronát. Mindent beterít, kikericses ez az ősz. Ágon, ereszen fülemüle elidőz. Sípot, furulyát kiemeli, de nem ér. Almát, eleget szüretel a lelemény. Pöttöm pici pók szövögeti a napot, csillagkapuról szereli a lakatot. Most még telihold legeli a perecét, holnap hamuból sütögeti kenyerét. http://www.hetvariandrea.hu/

2017. október 5., csütörtök

33 közmondás őszi terményekről

  1. Diót törne a homlokán, úgy szereti.
    Egyáltalán nem szereti. Gúnyos kifejezés két ember viszonyának.
     
  2. Egy dió hasznos, a másik ártalmas, a harmadik pedig méreg.
    Fontos a mértékletesség. Semmit nem kell túlzásba vinni, a dióevést sem.
     
  3. Kemény dió.
    Nehéz ügyre vagy makacs emberre használják.
     
  4. Kemény dióba harapott.
    Nehéz feladatra vállalkozott.
     
  5. Már akkor diót dobálnak a csontjaimra.
    Nagyon távoli időre utalnak ezzel, amikor az illető már nem is él.
     
  6. Nem ér egy férges diót sem.
    Főleg tárgyra mondják, ami már semmit sem ér.
     
  7. Törd meg a diót, ha a belét meg akarod enni.
    Mindenért meg kell dolgozni. Ne sajnáld a fáradtságot, ha eredményt akarsz elérni.
     
  8. Üres dió, üres pohár, ha eltörik, sem nagy kár.
Nem történt semmi baj. Vigasztalásul mondják arra, hogy ha valami baj történik a háztartásban.
 
  1. Annyi esze sincs, amennyi belefér egy dióhéjba.
    Lenézően és sajnálkozva állapítják meg a buta emberekről.
     
  2. Diófa alatt esküdtek.
    Hivatalos papír nélkül élnek együtt.
     
  3. Övé mind a diófáig.
    Azt hiszi, hogy övé minden. A magabiztos, önhitt, kevély emberekre mondják gúnyosan.
     
  4. Mással kapartatja ki a gesztenyét.
    Ravaszul ráveszi a másik embert, hogy helyette végezze el a nehéz feladatot.
     
  5. Makkból lesz a tölgy.
    Jelentéktelen dologból is nagydolog lehet.
     
  6. Nem tudom, hogy hol süti a makkot.
    Nem lehet tudni, hogy az illető kivel és hol szövetkezik.
     
  7. Olyan egészséges, mint a makk.
    Kicsattan az egészségtől.
     
  8. Van itt mind őszi, mind tavaszi.
    Nem kell az illetőt félteni, mert nem szegény. Régen nem kellett félteni azt, aki őszi és tavaszi gabonát egyaránt vetett, mert volt egész évben élelme.
     
  9. Búsul, mint akinek a szőlőjét megcsípte a dér.
    Nagyon szomorú.
     
  10. Eladta a szőlőt, sajtót vett az árán.
    Nincs egy csöpp esze sem. Ha egy gazdának nem volt már szőlője, akkor a présre sem volt szüksége. Ezért az ostoba emberekre mondták elítélésképpen.
     
  11. Érett szőlő éretlennel megy ez csöbörbe.
    Nem lehet szétválogatni.
     
  12. Lesz még szőlő lágy kenyér.
    Lesz még jobb világ. Biztatásként mondják.
     
  13. Olyan, mint a megszedett szőlő.
    Kopár. Az elhagyatott, magányos embereket jellemzik így.
     
  14. Savanyú a szőlő.
    Lekicsinyel valamit, amit szeretne megkapni, de nem sikerül.
     
23.Szomorú, mint a megszedett szőlőben az elhagyott kunyhó.
Szomorú látvány. Akkor mondták, amikor egy háznak már az utolsó lakója is kihalt.
 
  1. Szőlőben is terem arany.
    A jól művelt szőlő jó megélhetést nyújt.
     
  2. Szőlőnek a kapa a bikája.
    A szőlőt kapálni kell, akkor ad jó termést.
     
  3. Egy rohadt szőlőszem egész gerezdet megveszt. 
    Egy rohadt szőlőszem meg tudja rohasztani a többi egészségest is. Ha bekerül valahova egy rossz ember, annak bomlasztó hatása lehet.
     
  4. Akkor szüret!
    Akkor minden rendben – tréfás felkiáltás.
     
  5. Jókor jössz, elkölt a szüret.
    Már befejeztük a munkát. Tréfásan mondják, ha valaki a munka végére érkezik meg.
     
  6. Szűk szüret, szűk aratás, egész ház bomlás.
    Ha sem az aratás, se a szüret nem jól sikerült, akkor nem volt mit ennie a családnak. Akkor mondják, amikor több oldalon is éri anyagi veszteség a családot.
     
  7. Galagonya nem teremhet rózsát.
    Mindenki csak azt tudja nyújtani, amit természete megenged. A lusta embertől nem lehet elvárni, hogy szorgalmas legyen.
     
  8. Máskor a galagonyán is kapna, most csak turkál benne.
    Rosszalló kifejezés: szegény ember, mégis válogatós.
     
  9. Ha mandulát akarsz enni, törd fel a tokját.
    Ha jól akarsz lakni, akkor tenni is kell érte. Tanács: ahhoz hogy élvezzük is az életet, előtte dolgozni is kell.
     
  10. A tök is este virágzik.
    A tök este nyitja ki a virágait. Azokra a nőkre értik, akik csak estére öltöznek fel szépen, napközben elhanyagolt a ruházatuk.

Forrás: Szólások és közmondások (Osiris)

2017. szeptember 26., kedd

Zsadalányi Lajos: Eső esik














Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.

Sarkadi Sándor: Ősz






















 Lomb lehullott,
Mák kipergett -
Őszi ágat
Szél diderget,
Hidegebb már
A sugár is;
Elment a
Fecskemadár is -
Máris, máris...?

 Odavan a nyár is...

Mentovics Éva: Gesztenye-mondóka












Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.
Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!

Népmese napja

A közelgő Népmese napjára készülődve lelki útravalóul ajánlom ezt az írást annak, aki nyitott szívvel és lélekkel olvassa e sorokat.

"A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat."

Enedjétek meg, hogy idézek egy rövid szemelvényt a népmeséről. 

'Jungtól származik a fenti idézet, és minden benne van, amit a mesékről gondolok. A mese valóban kulcs a mindenséghez, hisz a mesehős útján járva, megtalálhatjuk a megoldást minden problémánkra. Kereső, bizonytalan, tétova próbálkozóból a mesei szabályokat betartva igazi hőssé válhatunk, a saját életünk meséjét szövögetve.

„Johanna karácsony előtt született, 24 hétre. 85 deka volt és 35 centiméter. Az édesanyja hívott fel zokogva, hogy azt mondták neki a kórházban, hogy itt már csak a mese és a csoda segíthet. Összeválogattam mindkét szülőnek két óra mesét, ők magnóra mondták, és betettük az inkubátorba. Perceken belül normalizálódott az összes gépek által mérhető életfunkció. A mesék az élet és a halál kapuján átmenő hősökről szóltak. Johannát Pünkösdkor kereszteljük. Hétszerte szebb, mint amikor megszületett, akár a mesében.”

A történet (Boldizsár Ildikótól) erősített meg abbéli hitemben, hogy a népmesékkel gyógyítani lehet, és természetesen nem csak a fentihez hasonló vészhelyzetben. Mert a mesékben minden benne van, amit egy nemzet ősi tudásként felhalmozott, egyetemes szellemi tanítások összegzése, egy-egy nép szellemi kincsestára.

A népmesék hősei mindennel tudtak még beszélni, ami élt. Egységben voltak a természettel, hallgattak az ösztöneikre, nem létezett számukra lehetetlen. Ha segítőre volt szükségük, hívták az állatokat, a szelet, a napot. Ha meg kellett halni, hát meghaltak a célért, majd újjászülettek hétszerte szebben, erősebben. (Ahogy mi is meghalunk és újjászületünk egy-egy probléma megoldása után.)

A mesék problémákkal foglalkoznak. A tiéddel, az enyémmel, az övével…

A mesében semmi sem szép, semmi nincs rendben. DE: Mindig minden rendbe hozható. Ahogy mi sem kapunk sosem több feladatot, mint amennyit elbírunk. A mese minden kapun átsegít. A szerelem, az elválás, a születés és a halál kapuján egyaránt átvezet. Minden emberi kapcsolatot feldolgoz és bemutat. A barátságtól a szülő-gyerek kapcsolaton át a szerelemig. Mindenre ad választ, ha figyelünk és elkezdünk a mese, tehát az őseink nyelvén gondolkodni.

A mesével üzenetet kapunk. Miért születtünk? Mi a dolgunk a világban? Úgy kell hát olvasnunk a mesét, hogy tapasztalatot szerezzünk! Mit üzen az nekünk mint nőnek, anyának, barátnak, gyereknek, férjnek, apának... A meséken keresztül rájövünk, ezernyi út és megoldás létezik mindenre.

A mese gyógyír, varázsszer, verbális bájital, amely mindenkoron mindenkinek szól. Mindenkinek, aki a saját SORSÁT szeretné megélni.

Bajzath Mária Éva
pedagógus, mesekutató'