2017. március 23., csütörtök

Kányádi Sándor: A halak bosszúja

Tutajos Lajos és
Úszó Pál
vízre szálltak egy
szál deszkán.
Szerencsét akartak
próbálni,
deszkán hasalva
horgászni.
Billegett-büllögött
a deszka,
markolta, tartotta
Lajoska.
Pál meg a horgot
kezelte:
dobta, rántotta,
emelte.
Nem is lett volna
talán baj,
hogyha nem jön egy
falánk hal,
s mellette még egy
csapatnyi.
Táncolt a dugó,
ropogni
kezdett a bot, és
roppant is,
nyelte is már a
roppant víz.
Mindketten kaptak
utána,
nem volt gondjuk a
deszkára.
Erre várt csak a
csapat hal:
orral, uszonnyal,
farokkal
tovalopták a
szál deszkát,
s föl-fölugrálva
kacagták,
mint úszik partra
kifosztva
Pali s utána
Lajoska.

Kányádi Sándor: Az én folyóm

Az én folyóm csak egy patak
tengerem a kert végi tó,
a récéket s a ludakat
fürdőzésre csalogató.

Ott szoktam én papírhajót
úsztatgatni, kórétutajt.
Kedvemtől még a korhadó
szilvafa is mindig kihajt.

Csigabiga a vonatom,
nem hinnétek, áramra jár:
táplálja a fűszálakon
huzalként rezgő napsugár.

Csápjaival szedegeti
az éltető sugarakat,
s bár sínpárja nincsen neki,
lassacskán, de azért halad.

Így teleget a szép idő
kínálgatja örömeit.
Repülőm a szitakötő,
zöld szárnyával őszbe röpít. 



2017. március 17., péntek

Víz világnapja (március 22.) - válogatás

Forrás: http://csimota.hu/hu/konyv/vizcsepp/
Versek:

Sarkady Sándor: A póruljárt harcsa

B. Radó Lili: Esőcseppecskék — mese

Szilágyi Domokos: Sütött a nap

Tolna Éva: Csepp

Zelk Zoltán: Két patak

Zelk Zoltán: Halország

Zelk Zoltán: A kis patak

Nyulász Péter: Pancsoló

Orgoványi Anikó: Csireg – csorog az eső

Gazdag Erzsi: HOL LAKIK A HALACSKA?

Lovas Gábor: Esőben

Restár Sándor: Vízbe estem

Weöres Sándor: A béka-király

Fésűs Éva: Békanóta

Zelk Zoltán: Békabánat

Csanádi Imre: Locska

Móra Ferenc: Zúgó patakon

Kányádi Sándor: Az én folyóm 

Kányádi Sándor: A halak bosszúja


Találós kérdések:
Mesék:

Miért sós a tengervíz​? - japán mese

Mese a piros kalapos békáról- lengyel mese

Kányádi Sándor: Pitty-potty és litty-lotty

Az icike-picike halacska

Szutyejev: A kis hajó

Gazdag Erzsi: A pisztráng és a patak

Móra Ferenc: Csupaszem, a világjáró

BARTÓCZ ILONA: MESE A KÍVÁNCSI BÉKÁKRÓL

Petrolay Margit : A világszép kecskebéka

Zelk Zoltán: A patak meséje

A forrástól a tengerig - Mese a vízről

A tölgy és a nád (Állatmesék)
Az áruló béka (Állatmesék)
A finnyás kócsag (Állatmesék)
A menyét, a nyúl és a macska (Állatmesék)
Csupaszem a világjáró (Móra Ferenc meséi)
A vizimolnár lánya (Móra Ferenc meséi)
A sédi malom (Móra Ferenc meséi)
Az aranyhal (Benedek Elek: Magyar népmesék)
A 13 hattyú ( Benedek Elek: Magyar népmesék)
A róka és a gólya (A világ legszebb meséi)
A patak meséje (Zelk Zoltán: Erdei mulatság)
Párácska (Zelk Zoltán: Erdei mulatság)
A nagyravágyó felhőcske (Zelk Zoltán: Erdei mulatság)
Halkisasszony (77 magyar népmese)
A teknősbéka és a vadrucák (Ma én mesélek)
Hattyú vitéz (Ma én mesélek)
Halász Józsi (Ma én mesélek)
A világszép nádszál kisasszony (Mese vers az óvodában Zilahy Józsefné Hová szaladsz vízipók ( Zelk Zoltán: Erdei mulatság)
Kacsa úsztató (Zilahy Józsefné: Mese vers az óvodában)
Gólya, gólya (Zilahy Józsefné: Mese vers az óvodában)
A jeges medve ( Zilahy Józsefné)

Dalok:

Debrecennek van egy vize
Csermely halkan zúgott
Ó mely sok hal terem az nagy Balatonba
Benn a vízben a teknősbéka ( Gryllus)
Nem tudja a bálna (Gryllus)
Kémény tetején (Gryllus)
Hajlik a fűzfa (Gryllus)
Béka mama lesbe áll (Gryllus)
A part alatt
Hej halászok, halászok
Elesett a lúd a jégen
Hej Dunáról fúj a szél
A patyiti halastóba
Által mennék én a Tiszán
Nád alól
Égen felhők látszanak
Gyertek haza ludaim
Egyél libám
Gólya bácsi gólya, hol jártál azóta
Gólya viszi a fiát
Itt is egy kis kút
Csepp, csepp csepereg
Csipp, csepp két csepp
Tó vize, tó vize
Széles a Duna
Kis kacsa fürdik
Balaton közepe náddal van kerítve


Filmek:

Esőcseppecskék - diafilm

Linkek: 

http://www.aprolepes.hu/viz
Hasznos link a Föld édesvízkészletéről.
Interaktív térkép, melyen megnézheted, hol, mennyi felszín alatti víz található.

Mondókák az esőről

Ess eső! Ess! Holnap délig ess!
Zab szaporodjék, búza bokrosodjék.
Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,
még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.

Eső, eső csepereg,
megáznak a gyerekek,
sáros lesz a kiscipő,
vizes lesz a főkötő

Esik eső, jaj-jaj-jaj!
mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik.

Eső, eső, essél,
Buborékot vessél,
Hogy a búza nőjön,
a gyemek örüljön,
Lesz kenyér, lesz kalács,
fánkból is nagy rakás!

Esik az eső, süt a Nap,
Paprikajancsi mosogat.
Hát az öreg, mit csinál?
Hasra fekszik, úgy pipál.
Eltörött a pipája,
János bácsi csinálja. 

Állok az esőn, nézem, hogy potyog,
sok kicsi cseppecske orromon kopog,
csiklandozza arcomat, befogom az orromat,
kinyitom a számat, be is kapok hármat!

Vízzel, vizi állatokkal kapcsolatos találós kérdések

Úgy megyen, meg nem áll, földön fekszik, fel nem áll.
Ágazik, bogazik, mégsem levelezik. Mi az? (folyóvíz)

Miért kacag a patak? (Mert csiklandozzák a halak.)


Magasabb a toronynál,
vékonyabb a nádszálnál.
Sírva dudorászik,
Ezüstösen poroszkál.


Felül kopog, alul csobog.



Felhőből jön, földre ér,
onnan hamar visszatér.



Erős, tán a legerősebb,
az életnél is idősebb,
s a föld színén, a föld alatt
meg sem állna, mindig halad.
Néha mintha szárnya volna,
felszáll messze a magasba,
a ha elunta égi útját,
könnyei a földet mossák.



Felhő könnye hull a földre,
Futó csermely lesz belőle.
Találós kérdések a vízről:
Ha sok van, veszély,
Ha kevés van, baj.
Ha nincs belőle,
elpusztulsz.



Reggel hidegen felfrissít,
este melegen tisztít.
Nyáron felüdít.



Egyszer locsog,
máskor csobog,
te vödörben hordod.


Nagyon hidegben jég leszek,
nagy melegben pára.
Szárazságban rálocsolnak
fűre meg a fára.



Hajót hordok hátamon,
megtorpanok gátakon,
gépet hatok, kereket,
húgaim a fellegek.







Fenn is van, lenn is van,
kinn is van, benn is van,
néma is, zenél is,
lágy is és kemény is,
fehér is, szürke is,
lomha is, fürge is.


Szalad lába nélkül,
mindent elnyel torok nélkül,
ágya van, de nem alszik.
( folyó )



Ágadzik, bogadzik,
mégse leveledzik.
( folyó )



Megyen, megyen,
meg sem áll,
hanyatt fekszik, fel sem áll.
( folyó )



Ide s oda kanyarog,
Nyárban sokszor sanyarog.
Mikor aztán van mit inni,
Veszedelmes szokott lenni.
Víz a lelke, jég a háta,
Aki ügyes, kitalálja.
(folyó)



Hanyatt fekszik,
úgy szalad,
Erdőn, völgyön át halad.
( folyó )


Nyáron puha, mint a szél,
s hajót visz a hátán.

Restár Sándor: Vízbe estem

Folyó folyik (kézzel kanyargás)​

vize árad (kitárjuk a karunkat)​

jaj az ingem lassan szárad!(a pólónkat mutatjuk)​

Vízbe estem (leguggolunk)​

kiúsztam (úszó mozdulattal felállunk)​

most az egyszer megúsztam.(homlokunkat töröljük)​

Csanádi Imre: Locska

Fürge patak,

Licsi-locs,

Merre-hová

Iramodsz?

Malomkereket

forgatok.

Szomjú madárkát

Itatok,

Locsolok tikkadt

Kerteket,

Meztelen lurkót fürdetek.

Weöres Sándor: A béka-király

Nád alól és gőz alól

Vízi várból nóta szól,

Vízi várban zöld kövön

Dalol Ung király-



Hallja kinn a sima rét

Ung királynak énekét,

És nótára hajladoz

Lepke és fűszál.

Lovas Gábor: Esőben

Cseppre csepp, megered,

Koppra kopp, már zuhog.

Nyisd ki gyorsan esernyődet,

Én alábújok.

Fák ruhája mind megázik,

Tócsák háta hólyagos,

Az utca, a ház is fázik,

Én is csurom víz vagyok.

Cseppre csepp, megered.

Koppra kopp, már zuhog.

Nemsokára kisüt a nap,

Majd megszáradok.

Gazdag Erzsi: HOL LAKIK A HALACSKA?

Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska.
Tenger, folyó, kék patak,
lent lakik a víz alatt.​

Vízben alszik, vízben kel,
vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
Buborék a labdája.​

Orgoványi Anikó: Csireg – csorog az eső

Csireg-csorog az eső,

pityereg a kis felhő.

Ne pityeregj kis felhő,

örül neked a mező!

Szomjazik itt minden virág,

esőre vár már a világ.

Lubickol a katica,

vizet szürcsöl a csiga.

Kivirult a rét is,

felvidulok én is.

Mesére invitáló mondóka

Meseerdő meserét,
benne mese 77.
Elmondok most nektek én,
ezekből egy szép mesét

Tamás Mária: Vonat

Megy a mozdony,

Pöfög-tolat,

amíg összeáll a vonat.

Aztán füttyszó!

Hosszú gőz jön.

S megy a vonat

Hegyen, völgyön.

2017. március 10., péntek

RÓKÁNÉ BECSAPJA TIGRIS ŐFELSÉGÉT



Mit is meséltem én a múltkor Rókáné komámasszonyról? Hogy a vadász meglőtte? Meg ám, de csak madárseréttel. Kutya baja sem lett a komámasszonynak, csak egy kicsit vakarózott, s azzal továbbállított. Meg sem állott, míg egy másik erdőbe nem ért. No jó helyre került! Ebben az erdőben lakott Tigris őfelsége, akitől a többi vadnak nem volt se éjjele, se nappala. Cudar természete volt Tigris őfelségének. Akár éhes volt, akár nem, amely vad útjába került, kegyetlenül széttépte.
                Hát azt senki ne csodálja, hogy szegény vadak megunták őfelsége garázdálkodását, s nagy népgyűlést hívtak egybe, hadd hányják-vessék meg a dolgot. Egyik erre beszélt, másik arra beszélt, volt okos beszéd, bolond beszéd, mikor aztán mind jól kibeszélték magukat, Rókáné kért szót.
Atyafiak, én azt javallom, hogy minden nap húzzunk sorsot, s akinek a neve kijő, jelentkezzék őfelségénél: itt vagyok felség, egyen meg.
                Az egész népgyűlés helyeselte Rókáné komámasszony indítványát, mindjárt meg is írta az instanciát a farkával Nyuszi íródeák, azt egy deputáció nyomban el is vitte őfelségéhez.     
Ohó, nem oda Buda − mondotta őfelsége, mikor az írást elolvasta − hát mit csináljak a fogaimmal meg a körmeimmel, ha kényem-kedvem szerint nem marcangolhatlak titeket?
                De a deputáció addig könyörgött, hogy Tigris őfelségének meglágyult a szíve, s nagy kegyesen megengedte, hogy ezentúl minden délben jelentkezzék egy vad az ő kegyes színe előtt, s ő azt majd nagy kegyesen fel fogja falni. Mondanom se kell, hogy a deputáció lelkes vivátot kiáltott, s nagy örömmel vitte a hírt a gyűlésnek.
                Ettől kezdve aztán minden délben jelentkezett egy vad, s őfelsége nagy kegyesen bekapta. Hanem egyszer mi történt? Az történt, hogy Rókáné nevét húzták ki.
− Hm, hm − hümmögött a komámasszony, −mégis szebb az élet a halálnál. Nem ettem bolondgombát, hogy jelentkezzem őfelségénél.
                Hej, lett erre nagy sokadalom! Micsoda dolog ez? Hát ez a becsület? Ő indítványozta a sorshúzást, s még ő nem akar menni! De a komámasszony mindenféle csalafintasággal úgy elhúzta az időt, hogy már késő délután volt, mikor mondta:
− Na jó, ne mondjátok, hogy csaló vagyok. Megyek!
                El is indult, s úgy uzsonnakor meg is érkezett. Őfelsége már ott állott a barlang előtt, szikrázott a szeme a haragtól meg az éhségtől, szörnyen ordított:
−Mit! Hát erre a sovány dögre kellett várnom idáig?!
−Ó, felséges királyom, én vagyok a hibás. –mondotta a komámasszony – A bátyámon volt a sor, aki jó kövér róka. El is indult, de útközben találkozott egy másik Tigris őfelségével, az a bátyámat felkapta s elszaladt vele.
− Ú-úgy? − ordított őfelsége − hol van a cudar, hadd ölöm meg!  Vezess utána!
                Rókáné komámasszony nagy alázatosan előre ment, de közbe-közbe ijedten meghökkent, fülelt jobbra, balra, mintha valamitől félt volna erősen.
− Mitől félsz? − ordított őfelsége.
− Jaj, hogyne félnék, mikor mindjárt a másik őfelsége barlangjához érünk.
− Ej, te gyáva! Ülj a hátamra!
                Rókáné komámasszony felült őfelsége hátára, s úgy mutatott jobbra, balra. Addig-addig mutogatott, mígnem egy rettentő nagy szakadéknak a szélére értek. Annak a szakadéknak az aljában volt egy mély tó.
− Nézzen oda felséged, nem látja? Ott van a barlang, ni! Nem tetszik látni a másik őfelségét? No lám, ott van a bátyám is!
                Bezzeg, hogy ott volt a másik őfelsége meg a komámasszony bátyja is a tóban. Mármint hogy az ő képük. Nosza több se kellett Tigris őfelségének, nagyot ordított, s úgy megrázta magát, hogy a komámasszony hanyatt vágódott, ő meg leugrott a tóba. Rókáné asszony felkelt a földről, s kacagva utána kiáltott:
− Szerencsés utat, felség!

RÓKÁNÉ KOMÁMASSZONY BUJDOSÁSA



Igen rosszra fordult egyszer rókáné komámasszony dolga.
Három éjjel s három nap nem akadt ám egy falat. Üres gyomra folyton morgott, folyton korgott. Fülét, farkát leeresztette, magát búnak eresztette. Mit gondolt, mit nem, azt gondolta magában: elmegy messzire, akár a világ végire.
 Addig megy, meg se áll, míg pecsenyét nem talál. Ment, mendegélt nagy búsan. Aki látta megsajnálta, olyan szomorú volt. Egyszerre csak szembe jő vele kakas úrfi s kérdi:

- Hová, hová, komámasszony?

- Ne is kérdezd, kakas úrfi - felelt komámasszony. - Elbujdosom a világ végire, hogy ne legyek senkinek terhire.

Mondta a kakas:

- Oh, oh, szegény komámasszony! Ha elvinnél, mennék veled! Hátha tán hasznodra lennék!

- Velem? Ilyen szerencsétlen teremtéssel? - csudálkozott komámasszony. - Hát jere, ha van kedved. Ülj a hátamra. Legalább nem megyek magam.

Kakas úrfi felröppent komámasszony hátára, nagyot kukorékolt, szárnyát összecsattogtatta. Hej: hogy az útnak rossz vége lesz, bizony, nem gondolta.

Tovább mentek, mendegéltek, szép búzaföld mellé értek. Ott repdesett két galamb. Hej, hogy megijedtek szegény galambocskák! Felrepültek, hagyták a magocskát!

- Oh, oh - szenteskedett komámasszony - ne féljetek, én nem bántalak. Vége már a ravaszságomnak, bujdosója lettem a világnak.

- Oh, szegény rókáné komámasszony - búgtak, burukkoltak a galambok. - Fáj a szívünk, majd meghasad. Ugyebár üres a hasad? Veled megyünk, vigy magaddal!

- Hát jertek, van hely a hátamon nektek is - mondta komámasszony, s nagyokat sóhajtott.

Tovább mentek, mendegéltek, egy kerek tó mellé értek. Ott úszkált egy kácsa. Kérdezte ez:

- Háp, háp, hová, komámasszony?

Mondjam tovább, ne mondjam? A kácsának is kedve kerekedett, rókánéra telepedett. Tovább mentek, mendegéltek s egy barlanghoz értek.

- Na, itt álljunk meg - mondotta komámasszony. - Egy nagy tengeren kell átmenjünk. Mielőtt átmennénk, mindenki gyónja meg a bűnét. Te kezded a gyónást, kakas úrfi.

- Mi a bűnöd, kakas úrfi? - kérdezte komámasszony.

- Kikeriki, kukuriku! Nincsen nekem semmi bűnöm!

- Dehogy nincs! - mondotta komámasszony. - Hát az nem bűn, hogy hajnalban kukorékolsz s nem hagyod aludni az embereket?

Egy szóval sem védekezhetett kakas úrfi, komámasszony egy-kettőre felfalta.

Akkor kiszólt:

- Jöjjetek be, galambok! Nos, mi a bűnötök?

- Nincs nekünk semmi bűnünk! - feleltek a galambok.

- Nincs? Hát a veteménymagvakat ki szedi ki a földből, mielőtt kikelnének? Borzasztó nagy bűn ez!

Szegény galambocskák többet nem szólhattak. Őket is bekapta komámasszony.

Most a kácsát hívta be:

- Mi a bűnöd? Mit mondasz? Semmi sincs? Dehogy nincs! Hát nem loptad el a király koronáját? Ott a fejeden! Tagadod?

- Tagadom! Nem igaz! - mondta a kácsa. - Várjon csak kend komámasszony, mindjárt tanút hívok.

- Hát, csak hívjon! - gondolta komámasszony. Már úgyis jól megvacsorázott s a tanút majd másnap eszi meg.

Kiment a kácsa a barlangból s ahogy kiment, mindjárt találkozott egy vadásszal.

- Jere, vadász, jere - szólította meg a kácsa. - Róka van a barlangban.

Egyszeribe a barlanghoz mentek s ott a kácsa bekiáltott:

- Háp, háp, jöjjön ki, kedves komámasszony! Itt a tanú!

Rókáné komámasszony nagy örömében kidugta az orrát, a vadász meg, durr! meglőtte komámasszonyt.

Ha a vadász a komámasszonyt le nem lőtte volna, az én mesém is tovább tartott volna.