Minden napra egy mese

 

Tartalomjegyzék

JANUÁR
Cinegenaptár (Bianki meséje, átdolgozta Rab Zsuzsa)
A hollók bírája (Olasz népmese, Végh György
Egérke piros szegélyes kék kabátja (Angol népmese, Bartócz Ilona
Az oroszlán és az egér (Aesopus meséje, Rónay György)
Mese az eltévedt kisverébről (Angol mese, Bartócz Ilona)
A sárga Zsuzsi (Német mese, Bor Ambrus)
Babuka a fűben (Norvég népmese, Beke Margit)
Süketek városa (Ujgur népmese, Rab Zsuzsa)
Horgasorrú (Román népmese, Belia György)
A gombakirály (Lengyel népmese, Sebők Éva)
A holdvadászok (Izlandi népmese, Végh György)
A kán meg a vándorárus (Ujgur népmese, Rab Zsuzsa)
A csuka büntetése (Grimm meséje, Rónay György)
A kecskegida és a farkas (Német mese, Rónay György)
A három kismalac és a farkas (Angol népmese, Bartócz Ilona)
A favágó kívánsága (Német mese, Bor Ambrus)
A hattyúfeleség (Spanyol népmese, Bartócz Ilona)
Az ostoba és a furfangos (Japán népmese, Fazekas László)
Mese az icike-picike asszonyról meg a legyecskéről és a rendőrről /Olasz népmese,Bartócz Ilona)
A molnár, a fia meg a szamár (Német tanítómese, Rónay György)
Az égig érő borsófa meg a túróházikó (Belorusz népmese, Rab Zsuzsa)
A tulipánná voltozott királyfi (Magyar népmese, Bartócz Ilona)
A kék sakál (Indiai mese, Végh György)
Hapcimanó (Német mese, Fazekas László)
A holdtündér (Kínai népmese, Fazekas László)
Mikor én kisfiú voltam (Magyar népmese, Mészöly Miklós)
Hamujankó és az erdei manó (Norvég népmese, Beke Margit)
Az uraság meg a kovács (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
A teve meg az egér (Burját-mongol népmese, Rab Zsuzsa)
A farkas és az ember (Német tanítómese, Rónay György)
A játszótársak (Mészöly Miklós meséje)

FEBRUÁR
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Mért alszik a medve télen? (Krilov meséje, Végh György)
A fekete madár (Német mese, Mészöly Miklós)
Kincset érő drága cicák (Olasz népmese, Végh György)
A bajkeverő menyét (Grimm meséje, Rónay György)
Az igazi mátka (Ujgur mese, Rab Zsuzsa)
Az igazi ágy (Német mese, Bor Ambrus)
A bugyelláris, a pipa meg a süveg (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Az elefántok barátja (Afrikai népmese, Fazekas László)
Mi gyávább a nyúlnál? (Olasz mese, Végh György)
Mese az ébresztőóráról, amely az erdőben maradt (Német mese, Bor Ambrus)
A bűvös ásó (Ujgur népmese, Rab Zsuzsa)
A gazdag szegénysége (Grimm meséje, Rónay György)
Hogyan tanultak énekelni a baglyok? (Észt népmese, Rab Zsuzsa)
Az eszes lány (Norvég népmese, Beke Margit)
A csillagruha (Grimm meséje, Rónay György)
Hegymegi Langamud (Norvég népmese, Beke Margit)
A nyúl és az elefánt (Tibeti népmese, Végh György)
Civakodás (Lengyel mese, Sebők Éva)
A mosómedve meg a csiga (Japán népmese, Fazekas László)
A holló és a róka (La Fontaine meséje, Rónay György)
A hiú kakas és a fölültetett róka (Orosz mese, Rónay György)
A róka mint pásztor (Norvég népmese, Beke Margit)
Aldar-Kosze meg a bej (Kazah népmese, Rab Zsuzsa)
Pohon meg a gyöngy (Román népmese, Belia György)
A mindentudó madár (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Putputput (Francia népmese, Végh György)
Az álmos madár (Magyar népmese, Mészöly Miklós)

MÁRCIUS
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
A hóember meg a hóasszony (Német mese, Bor Ambrus)
A nap és a szél versengése (Francia mese, Rónay György)
A nyúl meg a tavaszi hó (Burját-mongol népmese, Rab Zsuzsa)
Palkó és a szamara (Mészöly Miklós meséje)
A piros kabát kalandja (Angol mese, Bartócz Ilona)
Az oroszlánfejű szamár (Spanyol mese, Végh György)
A gazda meg a szolgája (Olasz mese, Rónay György)
Tükrös Kata (Móra Ferenc meséje)
Diákból lett király (Magyar népmese, Bartócz Ilona)
A kertész és a várúr (Német népmese, Rónay György)
Szilvát szemétért (Bolgár népmese, Rab Zsuzsa)
Szeles idő (Porazinska meséje, Sebők Éva)
Nevenincs apó (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A huszár (Móricz Zsigmond meséje)
Fehérke szomorú története (Daudet meséje, Bartócz Ilona)
Mese a szelekről (Német mese, Bor Ambrus)
A medve, a majom és a disznó (Grimm meséje, Bartócz Ilona)
A három vándorlegény (Francia népmese, Rab Zsuzsa)
Az ördög jósága (Norvég népmese, Beke Margit)
Sült hal illata, pénz csörgése (Japán népmese, Rab Zsuzsa)
Kutya-macska barátság (Kínai népmese, Fazekas László)
A cinke és a szél (Gazdag Erzsi meséje)
Nem ér a nevem! (Angol mese, Bartócz Ilona)
A csökönyös kiselefánt (Afrikai népmese, Rab Zsuzsa)
Vo-vo, a tűz (Afrikai népmese, Fazekas László)
A Zöld Császár (Román népmese, Belia György)
Borsószem-hercegkisasszony (Andersen meséje, Rab Zsuzsa)
A varázsló ajándéka (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A bűvész és a lány (Grimm meséje, Rónay György)
A rászedett óriás (Német mese, Beke Margit)

ÁPRILIS
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Till Eulenspiegel tréfája (Német mese, Végh György)
A szegények igaza (Japán népmese, Fazekas László)
Az okos harckocsi (Tyihonov meséje, Rab Zsuzsa)
A bátor tengelice (Sadoveanu meséje, Belia György)
Az aranygöröngy (Belorusz mese, Rab Zsuzsa)
Till Eulenspiegel újabb kópésága (Német mese, Végh György)
Móka Miki állatkertje (Végh György meséje)
Móka Miki mackója (Végh György meséje)
Te leszel a századik! (Mészöly Miklós meséje)
A szarvas, aki magát csodálta (La Fontaine meséje, Rónay György)
A fecskék (Móra Ferenc meséje)
A baltából főtt kása (Norvég mese, Beke Margit)
A tengerszem titka (Magyar mese nyomán írta Bartócz Ilona)
A kacsa meg a kígyó (Iriarte nyomán írta Rónay György)
A kisegér nagy utazása (Alaszkai népmese, Rab Zsuzsa)
Mese a tündérfeleségről (Magyar mese nyomán írta Bartócz Ilona)
Az állatok viszálya (Lessing meséje, Rónay György)
Miért bátor a nyúl? (Hárs László meséje)
A sakál meg a sün (Afrikai népmese, Fazekas László)
A medve, a róka meg a bödön vaj (Norvég népmese, Beke Margit)
A szegény ember lisztje (Román népmese, Belia György)
A törpekirály epreskertje (Német mese, Mészöly Miklós)
A gőgös királylány (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Baj - nem baj (Dán népmese, Rab Zsuzsa)
Mit talált a kovácsmester? (Dán népmese, Végh György)
Ki szólal meg először? (Japán népmese, Rab Zsuzsa)
Búbánat (Norvég népmese, Beke Margit)
A gonosz varázsló (Maláj népmese, Rab Zsuzsa)
Az őz és a teknős (Indián népmese, Mészöly Miklós)

MÁJUS
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Köd és fény (Zelk Zoltán meséje)
Anyák napja (Bartócz Ilona meséje)
Váltott uralkodók (Hárs László meséje)
A furfangos Madrid (Olasz népmese, Végh György)
Ravasz Péter meg a szakács (Bolgár népmese, Karig Sára)
A Nagy Gondolat (Csukcs népmese, Katonáné R. Katalin)
A négy királyfi (Olasz népmese, Végh György)
Az éjszakai fenevad (Japán népmese, Fazekas László)
A Fudzsijáma istennője (Japán népmese, Fazekas László)
Az álmodozó feleség (Péczeli József meséje, átdolgozta Végh György)
Firozett, a tündér fia (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Öregapó meg a kis unokája (Grimm meséje, Rónay György)
Mese a medvebocsról, aki madár akart lenni (Angol mese, Bartócz Ilona)
A három kiscsibe (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A giliszta meg a százlábú (Kóreai népmese, Rab Zsuzsa)
Két hajó beszélget (Beke Margit meséje)
Az ifjúság forrása (Román népmese, Belia György)
A vadászni járó legény meg az óriás (Északi mese, Mészöly Miklós)
Baráti segítség (Porazinska meséje, Sebők Éva)
Ez aztán a gond! (Ozogorska meséje, Sebők Éva)
A dolgos medve (Orosz népmese, Végh György)
Az aranytojás (Német mese, Bor Ambrus)
A módos gazda meg az arató szegény ember (Bolgár népmese, Pappné Tarczai Gizella)
A Tücsök és az Egérke lakodalma (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A becsapott szélhámos (Japán népmese, átdolgozta Rab Zsuzsa)
Juhász Pál (Román népmese, Belia György)
A szarvas és a róka (Lessing meséje, Rónay György)
Kicsi mese (Angol mese nyomán írta Bartócz Ilona)
A róka és a gólya (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A kiskutya meg a szamár (Mészöly Miklós meséje)

JÚNIUS
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Aranyeső (Japán népmese, Fazekas László)
A lusta nyulacska (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A hálás csalogány (Indus mese, Fazekas László)
A pitypang meséje (Tomap Mihály nyomán írta Bartócz Ilona)
A csodatévő legyező (Japán népmese, Rab Zsuzsa)
Mese a számokról (Német mese, Mészöly Miklós)
A róka meg az uborka (Mészöly Miklós meséje)
Mese a piros kalapos békákról (Lengye mese, Sebők Éva)
A hattyú, a csuka meg a rák (Orosz népmese, Végh György)
Az elrabolt királyfi (Norvég népmese, Beke Margit)
A tűzfahegyi ezermester (Móra Ferenc meséje)
Hogyan röpült versenyt a kolibri és a gólya? (Indián népmese, Bartócz Ilona)
Bárányka, halacska (Grimm meséje, Rónay György)
Inaba, a nyúl (Japán népmese, Fazekas László)
A csodálatos cinege (Olasz mese, Végh György)
Kivágjuk? Ne vágjuk ki? (Japán népmese, Fazekas László)
Hazudós mese (Grimm meséje nyomán írta Rónay György)
Dulurin (Svéd népmese, Beke Margit)
A szegény ember okos lánya (Román népmese, Belia György)
A kaszáslegény (Norvég népmese, Beke Margit)
A hálátlan fiú (Grimm meséje, Rónay György)
A mocsári manók meg az élet vize (Szibériai népmese, Rab Zsuzsa)
A halak és a kormorán (La Fontaine meséje, Rónay György)
A leopárd meg a teknősbéka (Afrikai népmese, Fazekas László)
A kirántott elefánt (Afrikai népmese nyomán írta Végh György)
A hűséges falovacska (Angol népmese, Bartócz Ilona)
Kiskati és a napernyő (Mészöly Miklós meséje)
Mese a köleskásáról (Grimm meséje, Rónay György)
Gólya, gólya, gilice! (Gárdonyi Géza meséjét átdolgozta Bartócz Ilona)

JÚLIUS
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
A bíró meg az ördög (Norvég népmese, Beke Margit)
Móci Macával történt (Végh György meséje)
A hűséges kutya (Lessing meséje, Rónay György)
A lusta kolibri (Kínai népmese, Fazekas László)
Pálma és Liliom (Spanyol népmese, Bartócz Ilona)
A szekrény álma (Zelk Zoltán meséje)
Az asztal álma (Zelk Zoltán meséje)
Kókuszka (Végh György meséje)
Az udvarias kecskegidák története (Bartócz Ilona meséje)
Istennők vitája (Indiai mese, Fazekas László)
Az életre keltett fababa (Indiai mese, Fazekas László)
A farkas és a bárány (Phaedrus meséje, Rónay György)
Én, Senki, Segítség (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
A versenyugrók (Andersen meséje, Rab Zsuzsa)
Bors Péter (Román népmese, Belia György)
Maci Lacival történt (Végh György meséje)
Csacsi Eduárddal történt (Végh György meséje)
Pityu Papagájjal semmi sem történt (Végh György meséje)
A darazsak és a méhek (Iriarte meséje, Rónay György)
A szegény ember meg a nyúl (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
Miért nem tudnak beszélni a halak?)
A ravasz obsitos (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Miért dalol a fülemüle éjjel? (Német mese, Bor Ambrus)
A két vándor (Grimm meséje, Rónay György)
Az oroszlán hálája (Afrikai népmese, Fazekas László)
Az oroszlán és az ember (Phaedrus meséje, Rónay György)
Az oroszlán igazságot tesz (La Fontaine meséje, Rónay György)
Az oroszlán és a légy (La Fontaine meséje, Rónay György)
A szúnyog és az oroszlán (La Fontaine, Rónay György)
A bolha meg a légy (Svéd népmese, Beke Margit)

AUGUSZTUS
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Az oroszlán és a zebra (Afrikai népmese, Mészöly Miklós)
A csalárd szövetség (Aesopus meséje, Rónay György)
A szőlősgazda meg a rigó (Bolgár népmese, Csikhelyi Lenke)
A nagyravágyó ló (Aesopus meséje, Rónay György)
Mese a rossz pásztorról (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A nagy kő (Japán népmese, Fazekas László)
A legény meg a kalap (Norvég népmese, Beke Margit)
Jonika fürdője (Creangă meséje, Belia György)
A jó mostoha (Svéd népmese, Beke Margit)
Babszem Jankó (Magyar népmese nyomán írta Végh György)
A paraszt, az ördög meg a cárkisasszony (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
A lepényhal (Grimm meséje, Rónay György)
Babszem Jankó majdnem pórul jár (Német mese, Végh György)
Az elvarázsolt óriás (Norvég népmese, Beke Margit)
Az alma meg a kerti manó (Lengyel mese, Sebők Éva)
A nyúl és a teknős (Német népmese, Rónay György)
A fából faragott hajadon (Ujgur népmese, Rab Zsuzsa)
A muzsikáló medve (Bartócz Ilona meséje)
Egy búzaszem története (Zelk Zoltán meséje)
A bátor béreslegény (Norvég népmese, Beke Margit)
A répa (Grimm meséje, Rónay György)
Bölömbika, Búbosbanka (Lessing meséje, Rónay György)
A majom és a leopárd (Afrikai népmese, Rónay György)
A kakas meg a kakukk (Péczeli József meséje, Végh György)
Ugató uraság (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
A nagyravágyó cipőfűző (Végh György meséje)
A krokodil és a strucc vetélkedése (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A ló és a vadkan (Aesopus meséje, Rónay György)
A békakirály (Német mese, Mészöly Miklós)
Hat bolond meg egy légy (Norvég népmese, Beke Margit)

SZEPTEMBER
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Filipok (Lev Tolsztoj meséje, Áprily Lajos)
A veréb (Csarusin meséje, Szőllősy Klára)
Petrika meg a medve (Román népmese, Belia György)
A fenyőtobozok (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
Egy hordó sör (Norvég népmese, Beke Margit)
Borissza Béni (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A vadász és a kutyája (Indián népmese, Mészöly Miklós)
Mese a lusta királyról és a szegény legényről (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A kincset érő macska (Norvég népmese, Beke Margit)
A szamár és a kertész (Krilov meséje, Végh György)
A mesemondó szolga (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
Az öreg bölcs meg a fejedelem (Abház mese, Rab Zsuzsa)
Nyúlfi házassága (Grimm meséje, Rónay György)
Az oroszlán és a pásztor (Phaedrus meséje, Rónay György)
Kinek nehezebb a dolga? (Orosz népmese, Rab Zsuzsa)
Az elégedetlen szabólegény (Péczeli József meséje, átdolgozta Végh György)
Juliska és Katica (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Jancsi és Janó (Magyar népmese, Beke Margit)
A patkószög (Grimm meséje, Rónay György)
Három bölcs ige meg a negyedik (Japán népmese, Fazekas László)
Kolbászeső (Norvég népmese, Beke Margit)
A medve és a burunduk (Amuri népmese, Katonáné R. Katalin)
Egy asztal élete (Zelk Zoltán meséje)
A macska mint szakács (Német népmese, Rónay György)
Mindenféle házakról (Móra Ferenc meséje)
Mikor az ember volt a gazdasszony (Norvég mese, Beke Margit)
Mi lehet a ládikában? (Magyar népmese nyomán írta Beke Margit)
A királyt kérő békák (Phaedrus meséje, Rónay György)
Hazudós mese (Svéd népmese, Beke Margit)

OKTÓBER
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Árva Jankó házassága (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Hacsikazugi (Japán népmese, Fazekas László)
A két testvér (Abház mese, Rab Zsuzsa)
Ide, öreg, ízibe! (Norvég népmese, Beke Margit)
A lusta fiú meg a cinege (Szibériai népmese, Rab Zsuzsa)
A kapzsi (Indiai népmese, Rab Zsuzsa)
A városi patkány meg a mezei patkány (Heltai Gáspár meséje, átdolgozta Rónay György)
A macska, a patkányok és az öreg patkány (Heltai Gáspár meséje, átdolgozta Rónay György)
A szegény testvér meg a gazdag (Szibériai népmese, Rab Zsuzsa)
A tejkút (Norvég népmese, Beke Margit)
A sárkánnyá változott Csa (Kínai népmese, Rab Zsuzsa)
A róka és a sárkánykígyó (Német népmese, Rónay György)
A róka és a farkas (Péczeli József meséje, átdolgozta Végh György)
A ló, a róka és az oroszlán (Aesopus meséje, Rónay György)
A libák és a róka (Grimm meséje, Rónay György)
A kakas és a róka (Orosz népmese, Rónay György)
A róka, a farkas meg a csengettyű (Belorusz népmese, Rab Zsuzsa)
A róka meg a borz (Japán népmese, Rab Zsuzsa)
Az öszvércsikó, a róka meg a farkas (Lessing meséje, Rab Zsuzsa)
A macska és a róka (Grimm meséje, Rónay György)
A megleckéztetett róka (Iriarte nyomán írta Rónay György)
A telhetetlen gólya (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A találós kérdés (Norvég népmese, Beke Margit)
Mese az Aranykacsáról (Lewandowska meséje, Sebők Éva)
A mogúza eredete (Japán népmese, Fazekas László)
A két galamb (Grimm meséje, Rónay György)
A csodatök (Német mese, Bor Ambrus)
Kopár-hegy (Grimm meséje, Rónay György)
Jaska (Csarusin meséje, Szőllősy Klára)
A három pösze (Magyar népmese, Beke Margit)

NOVEMBER
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
Ilja vitéz és Fülemüle,a zsivány (Orosz népmese, Beke Margit)
A ravasz róka (Korjak népmese, Katonáné R. Katalin)
Az ökörszem és a fölkelő nap (Japán népmese, Fazekas László)
Magvető Mikula (Orosz népmese, Beke Margit)
Az ökörszem tanácsa (Japán népmese, Fazekas László)
A „"Csapajev-fióka" (Kononov meséje, Rab Zsuzsa)
Péter és kicsi családja (Végh György meséje)
Miért sós a tengervíz? (Japán népmese, Fazekas László)
A három testvér (Grimm meséje, Rónay György)
A kutya és a ló (Krilov meséje, Végh György)
A vaddisznó és a vadmalacok (Péczeli József meséje, Végh György)
A becsületes Boldizsár (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A szürke ló (Magyar népmese, Mészöly Miklós)
Miért őszül meg az ember? (Hárs László meséje)
Az üres virágcserép (Koreai népmese, Rab Zsuzsa)
A szélkakas (Lengyel mese, Sebők Éva)
Miért rágják meg a fák kérgét a nyulak? (Japán népmese, Fazekas László)
A teáskanna (Andersen meséje, Rab Zsuzsa)
Száz bot fele (Keleti mese, Fazekas László)
A csodálatos tál (Keleti mese, Fazekas László)
A róka-kuruzsló (Oszét népmese, Rab Zsuzsa)
A tücsök és a hangya (La Fontaine meséje, Rónay György)
A szél (Afrikai népmese, Fazekas László)
Füles király (Lessing meséje, Rónay György)
Versenyfutás (Zelk Zoltán meséje)
Hogyan barátkozott össze a kiscica és a kiskacsa? (Bartócz Ilona meséje)
A tücsök (Csarusin meséje, Szőllősy Klára)
Hét nap (Zelk Zoltán meséje)
Tréfás mese (Magyar népmese, Beke Margit)

DECEMBER
Cinegenaptár (Bianki meséje, Rab Zsuzsa)
A tizenkét hónap (Újgörög mese, Végh György)
A világ keletkezése (Keleti mese, Fazekas László)
Fügécske, az őzike (Végh György meséje)
A sas és a tyúkok (Krilov meséje, Végh György)
Jön a Mikulás! (Bartócz Ilona meséje)
Az utolsó béka (Afrikai népmese, Fazekas László)
A Nagy Kígyó lánya (Indián népmese, Bartócz Ilona)
A bölcs takács (Örmény népmese, Hegyi Imre)
A koldus három ajándéka (Francia népmese, Bartócz Ilona)
Egy téli délután (Végh György meséje)
A veréb négy fia (Grimm meséje, Rónai György)
Terem a bolond, ha nem vetik is (Norvég népmese, Beke Margit)
A farkas, aki fölcsapott juhásznak (Lessing meséje, Rónay György)
A róka és a farkas (La Fontaine meséje, Rónay György)
A paraszt meg a buta szörnyeteg (Japán népmese, Rab Zsuzsa)
A kisegér (Nyenyec népmese, Katonáné R. Katalin)
A farkas és a gólya (Aesopus meséje, Rónay György)
Három kicsi, fergeteges kecskebak (Bartócz Ilona meséje)
A farkas és a kutya (La Fontaine meséje, Rónay György)
A farkas (Norvég népmese, Beke Margit)
A mennyei szépségű lány (Japán népmese, Fazekas László)
A farkas és a sovány kutya (Aesopus meséje, Rónay György)
Három karácsonyi galamb (Bartócz Ilona meséje)
Mese (Sienkiewich meséje,Sebők Éva)
Mirkó királyfi meg a táltos paripa (Francia népmese, Bartócz Ilona)
A merülő köcsög (Indiai népmese, Katonáné R. Katalin)
Az okos parasztember (Norvég népmese, Beke Margit)
A telhetetlen halász (Német mese, Bor Ambrus)
A tíz testvér (Mészöly Miklós meséje)
Négy vándor (Zelk Zoltán meséje)
Ezt február 29-én kell olvasni, minden szökőévben (Végh György meséje)

Szerző	Aszódi T. Éva (szerk.)
Kiadó	Móra Könyvkiadó

Benedek Elek: Az aranyszőrű bárány (magyar népmese)

Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt mit egyenek, hol nem, s a szegény embert vetette fel a bú s a gond, hogy mit tudjon csinálni ezzel a sok gyerekkel. Eleget mondta nekik, menjenek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál, mind az apjára tátotta a száját. No, mégsem úgy volt egészen.


A legkisebb ügyibevaló legényke volt, nem nézhette, hogy a testvérei egész nap ácsorognak, ő bizony – azt mondta az édesapjának – elmegy világgá, s addig meg sem áll, míg valami jó helyet nem talál. A szegény ember bezzeg nem bánta, hadd menjen: eggyel kevesebb kenyérpusztító lesz a háznál.

Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres a nyáj mellé. Ment egyenest a nagy juhosgazdához, s elémondta, hogy mi jóba jár.

– Éppen jókor jöttél – mondá a gazda -, mert elcsaptam a juhászomat. Hát, hallod-e, én felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod.

Megalkudtak, hogy ha esztend’ ilyenkor a nyájból egy sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt: abból megélhet úrimód, míg a világ s még két nap.

– Itt a kezem, nem disznóláb! – mondá a legény, s kezet csaptak magyarosan.


A juhosgazda adott neki egy szépen szóló furulyát, jól feltarisznyáltatta, s a legény kihajtá a nyájat a rétre.

Közmént legyen mondva, a juhosgazdánál három nap volt az esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére.

No, ez a legényke bezzeg nem aludt el. Mikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s hát, Uram, Teremtőm, amennyi juh, mind táncra kerekedett. Az aranyszőrű bárány el nem maradt tőle, ez mindig előtte táncolt, de olyan szépen, olyan módosan, hogy csupa csuda.

Mikor letelt az esztendő, szépen hazahajtotta a nyájat, a kapu előtt elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s a juhok táncolva mentek bé az udvarba. Ott állott a gazda az udvar közepén, s számolta a juhait, de csak úgy csillogott a szeme, mikor látta, hogy egy sem hibádzik a nyájból.

– No, te legény – mondá -, megöregedtem, kenyeremnek javát megettem, de még ilyen szolgám nem volt. Neked ígértem, neked is adom az aranyszőrű bárányt, legyen rajta szerencséd.

Hej, örült a legény, örömében nem találta helyét. Elbúcsúzott a gazdától illendőképpen, s ment az aranyszőrű báránnyal hazafelé. Mentek, mendegéltek, szépen lassan eregéltek, s estére egy faluba értek. Ott a legény szállást kért egy jó gazdaembernél, aki azt mondta:


– Istené a szállás, kerüljön beljebb, öcsémuram!

Bement a házba, de magával vitte az aranyszőrű bárányt is. De nézték, csodálták a bárányt! Különösen a házi leány nézte, csodálta sokáig, egész éjen be nem tudta hunyni a szemét, mind az aranyszőrű bárányról gondolkozott. Addig s addig gondolkozott, hogy fölkelt az ágyból, s szépen a bárányhoz orozkodott.* Gondolta, hogy míg a legény alszik, kiviszi a bárányt, s valahol eldugja. No hiszen, ezt jól elgondolá, mert ahogy a kezét rátette, a bárány szőrére ragadt egyszeribe. Oda bizony, mind a két keze. Eközben hajnalodott, s a legény fölébredt. Látja, hogy a leány a bárány hátához van ragadva, gondolkozott, hogy mármost mit csináljon. Ő bizony továbbmegy a báránnyal, s hadd jöjjön vele a lány is.

Hát úgy is tett, s ahogy kiértek az utcára, elővette szépen szóló furulyáját, s fújta, fújogatta. Hej, láss csudát! táncolt a bárány, bárány hátán a leány, hogy csak úgy porzott belé az utca. Meglátja ezt egy asszony, aki éppen akkor vetett be kenyeret a sütőkemencébe, kiszalad a sütőlapáttal, üti a leányt, s szidja éktelenül:

– Nesze, nesze, te világ bolondja! Nem szégyelled magad leány létedre?! Nesze, nesze!

Hiszen nem sokáig szidta, verte, mert egyszerre csak a lapát a leány hátához ragadt, lapát nyeléhez az asszony, s a legény csak fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját. Táncolt nagy begyesen elöl a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a lapát, lapát nyelén az asszony, úgy mentek végig az utcán.

Ahogy a templom elé érnének, éppen jön ki a templomból a pap, s utána a sok nép. Kacagtak a népek, de a pap erősen megbotránkozék, hogy az ünnepnapot így meggyalázzák, odaszalad, s üti az asszonyt a pálcájával. De csak egyszer ütött rá, a pálca az asszony hátához ragadt, a pálca végéhez a pap, s az is táncolt a többi után.

A vénasszonyok összeverték a tenyerüket, s elkezdettek kiabálni, jajgatni:

– Jaj, jaj, még elviszik az aranyszájú papunkat, ne hagyjuk, emberek, asszonyok!

Nosza, utána az egész falu népe, megfogják a papot, hogy visszahúzzák, de ahogy rátették a kezüket, sorba mind odaragadtak. A legény pedig fújta tovább, fújogatta szépen szóló furulyáját, s táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát végén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, pap után az egész falu.

Így értek egy városba. Ez éppen a király városa volt. Ott a legény betért egy korcsmába, tarisznyába tette a furulyáját, hadd pihenjen egy kicsit a bárány, báránnyal az egész falu.

Kérdi a korcsmárost:

– Miféle város légyen ez?


Mondja a korcsmáros:

– Ez a király városa.

Szóból szó kerekedik, s a korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országában, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak, a királykisasszony olyan szomorú, mint a háromnapos esős idő.

„No – gondolá a legény -, szerencsét próbálok, hátha én meg tudom nevettetni.”

Ment a király udvarába, mellette a bárány, bárány után az egész falu, de az utcán nem táncoltatta őket. Béjelenteti magát a királynál, s elémondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt.

– Jól van, fiam – mondá a király -, próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet.

– Egy életem, egy halálom, akárhogy lesz, megpróbálom – mondá a legény -, csak a királykisasszony álljon ki a tornácba.

Azzal lement az udvarra, a király pedig kiállott a leányával a tornácra, s úgy várták, hadd lám, mit tud a szegény legény.

Hiszen mindjárt megmutatta, hogy mit tud. Csak elévevé szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s – uccu neki bolond eszed, ami volt is, mind elveszett! – táncolt a bárány, bárány hátán a leány, leány hátán a sütőlapát, lapát nyelén a sütőasszony, sütőasszony hátán a pálca, pálca végén a pap, a pap után az egész falu.

No, ilyen táncot még nem látott a világ, kacagott a király, de hát még a leánya! A könnye is kicsordult, s csengett a palota a kacagástól. A bárány erre még nagyobbakat ugrott, s egyszerre csak levált a hátáról a leány, leány hátáról a lapát, lapát nyeléről a sütőasszony, asszony hátáról a pálca, pálcáról a pap, papról az egész falu, s úgy táncoltak egyesben.

Most meg a király kezdett könyörögni, hogy ne táncoljanak már többet, mert ő is meghal, a lánya is meghal a sok kacagásban. No, ha úgy, hát a legény eltette a furulyáját, s egyszeriben vége volt a táncnak.

– Hallod-e, te juhászlegény – mondá a király -, a leányomat megnevettetted, hát neked is adom, s vele fele királyságomat.

A papot ott tartották, az mindjárt össze is adta a fiatalokat. Ott maradt a falu is az udvarban, s úr lett még a cigányból is. A juhászlegényből lett király egyszeriben hatlovas hintókat küldött az apjáért s testvéreiért is. Ezekből is mind nagy urak lettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

(Benedek Elek: Magyar mese– és mondavilág 1. kötet)

Emlék: Győri Vilmos: Mese

Mesebeli kis királyhoz
betévedt egy kisleány,
hogy az éppen uzsonnázott
tulipános udvarán.

„Úgy-e szép itt, úgy-e jó itt?

 Nézz csak ide, meg oda, 

bársony itt a gyepes udvar, 

drágakő a palota.

 Nézd, a libám ezüst tollú, 

aranyszőrű a cicám: 

úgy-e itt maradsz minálunk 

örökre te kisleány?”

 „Köszönöm a meghívását, 

de el nem, fogadhatom, 

szalmatetős kicsi kunyhó 

az a ház, hol én lakom. 

A mi libánk közönséges, 

és nem aranyos a cicánk: 

de ott van a kistestvérem, 

s édes apánk meg anyánk. 

Ha ölelnek, ha csókolnak, 

s fejem rájuk hajthatom,

 szalmatetős kicsi kunyhót 

a világért nem adom!

(Anyukám mesélte gyerekkoromban.)

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a gyöngyvirág
Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.

Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
"hej mi lesz itt este!"

Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!

Galambos Bernadett: Az ajándék

Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetőkön széjjel.

Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
Járnék csengettyűkkel
fehér holdsütésben.

Mikulás ha volnék
szívem arany lenne:
Aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!

Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
Melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!

Dudás Eszter: Levéltánc

Ring a levél jobbra-balra (jobbra-balra lépés)

Táncot lejt az esődalra. (jobbra-balra lépés) 

Forog körbe, csak úgy pörög (forgás) 

Földre esik s közben zörög. (leguggolás és kopogás) 

Süni cammog, észreveszi (guggolva körbenézés)

Télre bizony jó lesz neki. (összegömbölyödés)

Mozgással kísért vers: Bal, jobb...

 Bal, jobb, bal, jobb,

lépteket hallok. (ütemre lépünk)

Így dübög az elefánt, (dübögünk a lábunkkal)

így oson a macska, (lábujjhegyen lépkedünk)

így szalad a kisegér, (apró, gyors léptekkel futunk)

így fut a lovacska.(nagyobb lépéssel futunk)

Czeglédi Csilla: A kis sün és az óriási tök

A kis sün egész nyáron szorgalmasan gondozta a dombtetőn álló kiskertjét. Büszke volt a szép veteményre, főleg a hatalmas tökre, ami akkorára nőtt, hogy nagyobb lett még a gazdájánál is! Minden nap megcsodálta, hogy mennyire szép, milyen kerek, micsoda élénk narancssárga héja van. Alig várta, hogy beérjen, és hazavihesse.

Egy szép őszi napon aztán megkopogtotta a tököt, alaposan meg is szaglászta, és úgy döntött, hogy elérkezett a nagy nap, betakaríthatja a tököt. Tudta, hogy nem lesz könnyű hazavinni, ezért okosan talicskát is hozott magával. Úgy gondolta, hogy valahogy majd beleteszi, és utána már könnyű lesz a talicskát letolni a völgybe.

Elvágta a tök szárát, és szuszogva, nyögve igyekezett a talicskába tenni, de az nagyon nehéz volt, a kis sün lába pedig hirtelen megbotlott egy gyökérben. A tök ettől kicsúszott a kezéből, és sebesen gurulni kezdett lefelé a dombról!

A kis sün szaladt utána, de rövid lábain sehogy sem tudta utolérni! Ekkor összegömbölyödött, mint egy labda, és gurult, gurult a tök után. Igen ám, de így meg nem látta jól, hogy a tökből lett labda merre jár. Éppen arra járt a kisegér, és csodálkozva látta, hogy arra gurul egy óriási tök, utána pedig szaporán a kis sün! Ő is utánuk szaladt, hátha tud valahogy segíteni.

Meglátta őket a vakond, aki éppen kidugta a fejét az egyik föld alatti járatából. Vaksin pislogott, azt hitte, hogy becsapta a szeme, hiszen sebesen elgurult mellette egy óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, hátul pedig loholt a kisegér. Nosza, kapta magát, ő is utánuk indult.

Ekkor arra jött az öreg medve-apó, és a hasát fogta nevettében az eléje táruló látványra! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utána lihegve loholt a kisegér, hátul pedig a vakond csámpázott, fel-felbukva a göröngyökben, gyökerekben, amelyeket szegény alig-alig vett észre.

Medve-apó azt brummogta:

-Brumma-brumma, várjatok csak, én nagyobbakat lépek, ízibe’ elkapom ezt a szökevény tököt! Ezzel ő is elindult utánuk.

Már majdnem leértek a domb aljára, amikor megpillantotta őket a mezei nyúl, a környék leggyorsabb futója. Bajuszkája száz felé meredezett ámulatában, amikor megpillantotta a furcsa futóverseny résztvevőit! Elöl sebesen gurult az óriási tök, mögötte szaporán gurult a kis sün, utánuk lihegve loholt a kisegér, mögötte csámpázott a vakond, leghátul pedig medve-apó cammogott fújtatva, és közben az orra alatt dörmögött valamit arról, hogy micsoda világ az, ahol még a tökök is csak úgy ész nélkül szaladgálnak, bezzeg az én időmben…

De a nyuszi a többit már nem hallotta, mert úgy gondolta, hogy neki aztán mindegy, miért szalad mindenki, olyan már csak nem fordulhat elő, hogy nem egy nyúl nyeri meg a futóversenyt! Méghozzá a csúcstartó!

Elrugaszkodott, és csakhamar utolérte medve-apót, játszi könnyedséggel hagyta le a vakondot, leelőzte a kisegeret és már éppen a kis sün elé lépett, amikor a tök gurultában ugrott egyet, nekiesett egy éles sziklának, és abban a pillanatban darabjaira szakadt!

A nyulat tetőtől-talpig narancssárga tökpüré borította, még a bajuszáról is csordogált egy kevés! Az állatok odaértek, körbeállták, és amennyire csak a sok futástól tudtak, jóízűt kacagtak.

A kis sün ide-oda gurult nevettében, de még az öreg medve apó is annyira hahotázott, hogy a könnyeit törölgette! Végül a nyúl is kuncogni kezdett, és lenyalta az ajkára ragadt zöldséget. Nagyon ízlett neki! Így aztán, mivel hazavinni már nem lehetett, az állatok körbeülték a szétszóródott tökszeleteket, és jóízűen befalatozták az összeset! Attól kezdve még sokáig emlegették a történetet a kis sünről, és az óriási tökről.

Forrás: Szívhez szóló-Czeglédi Csilla szerzői oldala

Bartos Erika: Kicsi ház

Két kis ablak van a házon,
Hogy a házunk jobban lásson.
Van neki egy ajtó-szája,
Hogyha álmos,nagyra tátja.
Van neki egy lámpa orra,
Világít,mert az a dolga,
Van rajta egy csúcsos sapka,
Cserepekből van kirakva.
Tetejében ott a kémény,
Kipucoljuk tavasz végén.
Eresz-fül a sapka alatt.
eső után vizes maradt.
És a háznak hol a lelke?
Én vagyok a lélek benne!
Kicsi házban vígan élek,
Senki mással nem cserélek.

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvónénitől

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

 

Itt keringél a kismadár, (tenyerében körözünk)

Itt szalad, ide búvik, (két ujjal felszaladunk a hónaljhoz)
Kusz, kusz, kusz. (csiklandozás, vagy csipkedés mintha madárcsőr lenne)

Sokszor egymás után! Nemcsak tenyérből, feje tetején is indíthatjuk!

Száll a madár száll...

Száll a madár száll, 

ki vállára száll?
Szálljon ......- a gyermek neve - és odaadjuk neki a babzsákot.
Akinél a babzsák van így válaszol: Ide bizony ne szálljon! Szálljon ...... - másik gyereknek dobja a babzsákot. 

Hasítom, hasítom...

Hasítom, hasítom,
Vágom, vágom,
Szúrom, szúrom,
Könyökölök, könyökölök,
Pacsit adok, pacsit adok,
Megpuszilom, megpuszilom

(A gyermek tenyerébe kezünkkel hasítunk, mintha fát vágnánk, majd vágunk, mint a kenyeret, mutatóujjunkkla belebökünk, könyökünkkel belekönyökölünk, beletapsolunk, majd jól megpuszilgatjuk)

Mondóka a fáról

     

                                            

Télen hóbozontos, (megborzoljuk a haját)

tavasszal bimbózós, (meghúzzuk a fülét)

nyáron fűzfalombos, (lesimítjuk a szempilláit)

ősszel ázós-fázós. (összebújunk, átöleljük egymást)

Shel Silverstein: A jóságos fa

 

Volt egyszer egy fa, s a fa szeretett egy kisfiút. A kisfiú minden nap elment a fához, összegyűjtötte a leveleit, koronát készített belőlük és azt játszotta, hogy ő az erdő királya.

Felmászott a fa törzsén, evett a fa almáiból, himbálózott az ágain, és bújócskát játszottak. Amikor a fiú elfáradt, elszunnyadt a fa árnyékában. A kisfiú szerette a fát, nagyon-nagyon szerette, a fa pedig boldog volt.

Telt-múlt az idő, a kisfiú felcseperedett, és a fa egyre gyakrabban maradt egyedül. A fiú egyszer eljött a fához, és a fa így szólt hozzá:

- Gyere fiú! Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, edd meg az almámat, játssz a lombom alatt, és boldog leszel.

- Már túl nagy vagyok a famászáshoz és a játékhoz. – mondta a fiú – Mindenfélét szeretnék vásárolni. Pénzt szeretnék. Tudsz nekem pénzt adni?

 

- Nagyon sajnálom, - mondta a fa - de nincs pénzem. Csak leveleim és almáim vannak. Szedd le az almáimat és add el a városban. Így szerzel pénzt, és boldog leszel.

A fiú tehát felmászott a fára, leszedte az almákat, és elvitte magával a városba. A fa boldog volt.

De a fiú elment, és hosszú ideig nem tért vissza, és a fa szomorú lett.

Egy nap a fiú visszatért, és a fa megremegett az örömtől. Hívni kezdte a fiút:

- Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, és légy boldog.

 

 

- Túlontúl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy fára másszak. – mondta – Házat szeretnék, hogy feleségem és gyerekem lehessen. Tudsz nekem házat adni?

 

- Nincs házam, - mondta a fa – az erdő az én otthonom. De törd le az ágaimat, és építhetsz belőlük házat. Akkor boldog leszel.

A fiú pedig letörögette a fa ágait, s elment, hogy felépítse belőlük a házát. A fa boldog volt.

De a fiú elment, és hosszú ideig nem tért vissza. A mikor visszajött, a fa annyira boldog volt, hogy csak nagy nehezen tudott megszólalni.

- Gyere fiú! – suttogta - Gyere játszani!

 

- Öreg és szomorú vagyok én már a játékhoz. – mondta. Hajót szeretnék, hogy elmehessek innen messze. Tudsz nekem hajót adni?

 

- Vágd ki a törzsemet, és készíts magadnak hajót. – mondta a fa – Í gy majd eljutsz messzire, és boldog leszel.

A fiú kivágta a fa törzsét, és épített magának hajót, ami elvitte messzire. A fa pedig boldog volt, de nem olyan nagyon boldog.

Hosszú idő után, a fiú újra visszatért.

- Sajnálom fiú, - mondta a fa – nem maradt semmim, amit adhatnék neked. Az almáim mind elfogytak.

 

- A fogam már gyenge az almához – felelt a fiú.

 

- Nincsenek már ágaim – mondta a fa.

 

- Nem baj, úgysem tudnék rajtuk hintázni – felelt a fiú.

 

- Nagyon sajnálom, - mondta a fa. bárcsak adhatnék neked valamit, de nem maradt semmim. Csak egy kivágott, öreg farönk vagyok. Ne haragudj.

 

- Nekem nem kell sok, - felelte a fiú - csak egy rendes hely, ahol lepihenhetek. Nagyon fáradt vagyok.

 

- Ha csak ez kell, - mondta a fa, és kihúzta magát, amennyire csak tudta – egy kivágott farönk is alkalmas arra, hogy leüljenek, és megpihenhessenek rajta. Gyere fiú, ülj le, és pihenj.

És a fiú leült. A fa pedig boldog volt.

Lackfi János: Altatgatós

Aki nem tud elaludni,

számoljon sok pici bárányt,
egyik hasán göndör bunda,
másiknak meg folt a hátán.

Harmadiknak orra vicces,
negyediknek szeme ugrál,
ötödiknek szája széles,
hatodiknak füle szétáll.

Hetediknek foga csámpás,
nyolcadiknak körme koccan,
kilencedik feje kócos,
tizedik meg alszik gyorsan.

Aki nem tud elaludni...

Forrás

Mesék, történetek, könyvek szociális érzékenyítéshez

Mesék:

Süketek városa - ujgur népmese

A süket, a vak és a kopasz - magyar népmese

A vakok és az elefánt (hindu mese)

A három selyp leány - magyar népmese

A három együgyű leány- magyar népmese

JOEL CHANDLER: RÉMUSZ BÁCSI MESÉI

Csukás István: Süsü

Könyvek:

• Bartos Erika: Őrangyal
• Melanie Watt - Szabó T. Anna: Cidrimókus barátot szerez (Tessloff és Babilon, 2013)
• Hohol Ancsa - Boris Juli: Terka, a világutazó (Móra Kiadó, 2015)
• Böszörményi Gyula - Agócs Írisz: Emberke színe (Csimota Kiadó, 2009)
• Szegedi Katalin: Lenka (Csimota Kiadó, 2010)
• Szegedi Katalin: Palkó (Csimota Kiadó, 2013)
• Agnes Lacor - Gwen Le Gac - Szabó T. Anna: Lili (Csimota Kiadó, 2011)
• Shona Ines - Agócs Írisz - Varró Dániel: A játszótér olyan, mint a dzsungel (Kolibri Kiadó, 2014)
• Stephanie Schneider: Elefántok a házban (Centrál, 2016)
• Nyilasi Judit - Agócs Írisz: Wan-Wan és a kacagóvirág (Pongrác Kiadó, 2010)
• Tine Schulz - Anja Tuckermann: Sokfélék vagyunk! (Pozsonyi Pagony, 2015)
• Timo Parvela: Miú és Vau (Kolibri Kiadó, 2012)

 Forrás:https://egigero.hu/erzekenyito-gyerekkonyvek-nyitottsag-elfogadas-tolerancia#sthash.lttonsUF.dpbs

• Maurice Sendak: Ahol a vadak várnak (Kolibri Gyerekkönyvkiadó)
• Orit Gidali – Aya Gordon-Noy: Nóra, a gondolatolvasó
• Michael Schober: Barátom, Gombocska – és a mágikus levelek története
• Harcos Bálint – Dániel András: A csupaszín oroszlán
• Julia Donaldson – Axel Scheffler: Kvirtek és kvartok

Forrás: https://wmn.hu/kult/53413-10-erzekenyito-konyv-gyerekeknek

• Julia Donaldson: A legcsinosabb óriás (Pagony Kiadó)
• Marék Veronika: A csúnya kislány (Móra Kiadó)
• Julia Donaldson: A Graffaló (Pagony Kiadó)
• Juliad Donaldson: Az öt csúfság (Pagony Kiadó)
• Csukás István: Süsü (Könyvmolyképző Kiadó)
• Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni (Móra Kiadó)
• Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról (Pagony Kiadó)
• Csukás István: Pom Pom meséi (Gesta Kiadó)

Forrás: https://egigero.hu/erzekenyito-gyerekkonyvek-3-resz-empatiafejlesztes#sthash.whhjbD6v.dpbs

A három együgyű leány

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy jómódú nagygazda özvegyasszony, s annak volt három erősen szép leánya. Olyan szépek voltak, tudjátok-e, hogy a napra lehetett volna nézni, de reájuk nem. 

De az volt a baj, hogy mindegyiknek volt egy kicsi hibája. Az egyik egy kicsit pösze volt. Annak régebben úgy mondták, hogy csepűnyelvű. A másik egy kicsit rövidlátó volt. Annak régebben úgy mondták, hogy tyúkszemű. A harmadik pedig örökké kacagott. Ha kellett, ha nem, csak, hihihi, hehehe, hahaha, örökké kacagott. 

Búsult is eleget az anyjuk, kihez tudja férjhez adni őket, mert a faluban mindenki ismerte a leányokat. Egy legény se került, aki feleségül kérte volna őket. De halljátok-e, hogy, hogy nem, a bíróhoz jött egy kanászlegény, s az még nem tudta, hogy ezek a leányok milyenek. Reggelente hajtotta ki a disznókat, s az asszony egyszer kiállott a kapuba, s azt mondja a legénynek: 

- Hallod-e, édes fiam, én hallottam, hogy te árva legény vagy, s én nagyon sajnálom az ilyen árva legényeket. Én ide az ablakba minden reggel kiteszek egy pohár pálinkát neked! 

- Jól van - hálálkodott a legény. 

Örvendett neki. Úgy is lett. Minden reggel, mikor, hajtotta a disznókat, ott várta az ablakban a pálinka. A legény fölhajtotta, s fütyörészve terelte tovább a disznókat. Mikor ennek egy hete volt, kettő, megint kiállott az asszony, s megszólította: 

- Hallod-e, édes fiam, elkéne gyere te nálunk guzsalyasba, mert van nekem három szép leányom, s amelyik megtetszik, azt feleségül vehetnéd. Nem kellene őrizned akkor a disznókat. Te lennél a gazda. Reád íratnék én mindenfélét. 

Tetszett a legénynek ez a beszéd, megígérte, hogy következő szombaton este elmegy guzsalyasba. Várták a leányok a legényt, de az asszony még sokkal jobban. Töltött káposztát főzött, süteményt sütött, bort, pálinkát hozatott, s a leányait nagyon felöltöztette. Teveszőr rokolyába, szoknyába, ingbe, lájbiba, s bevitt egy hosszú bükkfa padot, arra sorba reáültette őket, s rájuk parancsolt: 

- Itt üljetek, ne, de nekem se meg ne mozduljatok, se meg ne szólaljatok, meg ne tudja a legény, hogy ti milyenek vagytok. 

Meg is ígérték a leányok, hogy nem szólnak egy árva szót sem. 

Egyszer csak jön a legény, koppant, bejön, köszön, s a kucsmáját leteszi az ágyra, s beszélgetnek. De csak az asszony beszélgetett, a leányok meg se mertek szólalni. Előbb - majd elfelejtettem mondani - letett a gazdaasszony az ajtó sarkához egy tűt, s azt mondja a rövidlátónak: 

- Nézz csak ide, édes leánykám, ide leteszek egy tűt, s ha idejön a legény, akkor te menj oda, s vedd fel. Mondd azt, hogy nézze csak, anyóka, milyen sötét van, lámpás világ, azt mondják, hogy én tyúkszemű vagyok, s mégis megtaláltam a tűt. 

Na, úgy is történt, ahogy megbeszélték. Az asszony letette a tűt, a leányok ültek, s ő beszélgetett a legénnyel. Eszébe jutott a leánynak, hogy neki a tűt fel kell vennie. Felugrott a padról, odamegy az ajtó sarkához, s azt mondja: 

- Jaj, anyóka, nézze csak ebben a sötétben itt az ajtó sarkánál találtam egy tűt. 

- Jól van, édes leánykám - bólintott az asszony. - Látod-e, azt mondják, hogy tyúkszemű vagy. Vidd a helyére. 

De mikor megfordult a leány, meglátta, hogy a vetett ágyon kucorog valami. Nem vette észre, mikor a legény a kucsmáját odatette. Azt hitte, hogy a macska kucorodott fel. Odaugrott, s a tenyerével hirtelen leütötte. 

- Kácc le, te szégyentelen! 

Erre, amelyik leány örökké kacagott, az úgy elkezdett kacagni, hogy azt se tudta, hová legyen, csak kacagott s kacagott. No, erre megszólalt a harmadik leány, amelyik csepűnyelvű volt: 

- Láttátok-e, én egy tót te tótam, mott én megyek férjhez. 

A legény csak most tudta meg, hogy ő hová került, milyen lányokhoz. Megszégyellte magát, s úgy kiugrott az ajtón, hogy többet vissza se nézett. Mintha puskából lőtték volna ki. Aztán, hogy a szegény asszony hogy adta férjhez a leányait, azt én nem tudom. Itt a vége, fuss el véle!