2024. december 7., szombat

A mézeskalács emberke

 


Volt egyszer egy kis öregasszony és egy öregember , akik egy kis kunyhóban laktak a folyó mellett . A kis öregasszony és a kis öreg éhes volt, ezért a kis öregasszony úgy döntött, hogy mézeskalácsot süt.

Készített egy nagy adag mézeskalács tésztát, majd laposra nyújtotta és mézeskalács emberformára vágta . Mazsolából lett a szeme, egy darabka fahéj a szája és csokireszelék a ruháján a gombja. Aztán betette a mézeskalács embert a sütőbe sütni.
Amikor a mézeskalács megsült, a kis öregasszony kinyitotta a sütő ajtaját, de mielőtt ki tudta volna venni, a mézeskalács emberke felugrott, és átszaladt a konyhán , ki a kisházból és így kiabált: „Ne egyél meg!”
A kis öregasszony a mézeskalács emberke után futott .
– Állj meg! – kiáltotta a kis öregasszony, de a mézeskalács emberke még gyorsabban futott, és azt dudorászta:
„Fuss, fuss, amilyen gyorsan csak tudsz.
Nem tudsz elkapni, mert én vagyok a mézeskalács emberke .”
A mézeskalács emberke beszaladt a kertbe és elhaladt a kis öregember mellett .
– Állj meg! – kiáltotta a kis öreg –, meg akarlak enni, de a mézeskalács emberke még gyorsabban futott, és azt dudorászta:
„Menekültem egy kis öregasszony elől , és el tudok menekülni előled, tudok.
Fuss, fuss, amilyen gyorsan csak tudsz.
Nem tudsz elkapni, mert én vagyok a mézeskalács emberke .”
A kis öregember üldözte a mézeskalács emberkét , utána a kis öregasszony . De a mézeskalács emberke túl gyorsan futott előlük.
A mézeskalács emberke átrohant az udvaron és elhaladt egy disznó mellett .
– Állj meg! – horkant fel a disznó –, meg akarlak enni, de a mézeskalács ember még gyorsabban futott, és azt dudorászta:
„Menekültem egy kis öregasszonytól és egy kis öregembertől , és el tudok menekülni előled.
Fuss, fuss, amilyen gyorsan csak tudsz.
Nem tudsz elkapni, mert én vagyok a mézeskalács emberke .”
A disznó üldözte a mézeskalács emberkét , utána a kis öregasszony és a kis öreg . De a mézeskalács emberke túl gyorsan futott előlük.
A mézeskalács emberke elhaladt egy tehén mellett az istálló mellett .
- Állj meg! - bőgött a tehén -, meg akarlak enni. de a mézeskalács emberke még gyorsabban futott, és azt dudorászta:
„Menekültem egy kis öregasszony , egy kis öreg és egy disznó elől , és el tudok futni előled, tudok.
Fuss, fuss, amilyen gyorsan csak tudsz.
Nem tudsz elkapni, mert én vagyok a mézeskalács emberke .”
A tehén üldözte a mézeskalács emberkét , utána a disznó és a kis öregasszony és a kis öreg . De a mézeskalács emberke túl gyorsan futott előlük.
A mézeskalács emberke elhaladt egy ló mellett a mezőn.
– Állj! – nyihogta a ló –, meg akarlak enni, de a mézeskalács emberke még gyorsabban futott, és azt dudorászta:
„Menekültem egy kis öregasszonytól , egy kis öregembertől , egy disznótól és egy tehéntől , és el tudok futni előled.
Fuss, fuss, amilyen gyorsan csak tudsz.
Nem tudsz elkapni, mert én vagyok a mézeskalács emberke .”
A ló üldözte a mézeskalács emberkét , utána a tehén , a disznó , a kis öregasszony és a kis öreg . De a mézeskalács emberke túl gyorsan futott előlük.
Aztán a mézeskalács emberke egy széles folyóhoz ért , de nem tudott úszni. Egy ravasz és éhes róka meglátta a mézeskalács emberkét , és így szólt:
- Ugorj a farkamra, és átviszlek a folyón !
A mézeskalács emberke azt gondolta magában: „Biztonságban leszek a farkán.” Így, hát ráugrott a róka farkára, és elindultak át a folyón .
Félúton a folyó túloldalán a róka így szólt:
- Túl nehéz vagy. A farkamról, ugorj a hátamra! - a mézeskalács emberke a róka hátára ugrott .
A róka hamarosan azt mondta:
- Túl nehéz vagy. A hátamról, ugorj az orromra! - a mézeskalács emberke a róka orrára ugrott, de amint a folyóparthoz értek, a róka a levegőbe lendítette a mézeskalács emberkét , és bekapta..
Ha a róka be nem kapta volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna.

Forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0DBJFHfQfGUANsjMFEgBXvLhf1dwnSFcJRsn43TKTc9WsjgjUJPw33ezzbzgEPKvEl&id=100064532836916

Orgoványi Anikó: Márton püspök kalandjai




Tudjátok-e ki volt Márton?
Püspök lett egy katonából.
Vajon ez hogy történhetett?
Mindjárt elmesélem nektek.
Hűvös szél fújt, eső esett,
Márton lóháton ügetett,
bíborvörös palástjában
nem bánta ő a hideget.
Amint éppen így vágtázott,
egy koldus épp elé esett.
Szegény ember ázott, fázott,
így szíve rajta megesett.
Vacogott a koldus: – Fázom!
– Fogjad, itt a fél palástom! –
azzal köpönyegét fogta,
kardjával széthasította.
A koldusra terítette,
köszönetet se várt érte,
ellovagolt héthatáron,
túl a hegyen, pusztaságon.
Vajon hová tűnt el Márton?
Keresik őt réten, gáton.
Talán elrepült a széllel?
A föld tán csak nem nyelte el!
Csitt, füleljünk csak egy kicsit!
Honnan jön ez a hangzavar?
Ezer libatorok gágog!
Hatalmas itt a zűrzavar!
Nocsak, ki lapul az ólban?
A szomszéd Morzsa kutya tán?
Vagy egy balga bárány talán?
Sem ez, sem az, ki lehet hát?
Nem más bizony ez, mint Márton,
ő bujdosik az ól mélyén!
Nem akar ő híres lenni,
csak egy szerény szegénylegény.
Gyere csak ki Márton onnan!
Küldöttségben érted jöttünk.
Ne bujdokolj libaólban,
legyél inkább a püspökünk!

Forrás: https://facebook.com/photo?fbid=942280014599751&set=pcb.942280367933049

Tóth Marianna: Szent Márton







Jó katona Márton,
Vállán piros bársony,
Védelmező, tettre kész,
Püspökké lett hős vitéz,
Jóságáért szeretjük,
Emlékét nem feledjük!

Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=942279627933123&set=pcb.942280367933049