Az élet vize (spanyol népmese)

Messze, messze, túl az Óperenciás-tengeren, élt négy testvér, akik nagyon szerették egymást. Egyszer csak, mi jutott, mi nem a legidősebb fiú eszébe, így szólt a két öccséhez meg a húgához:
– No halljátok-e, én meguntam már ezt a sok lustálkodást, henyélést, azt mondom nektek, hogy fogjunk neki, amilyen kemény munkának csak tudunk. Egy-két év alatt meggazdagodunk, építsünk magunknak egy gyönyörű palotát, és nem kell ebben a rozoga házikóban laknunk.
– Igazad van, édes bátyám – mondták a testvérei –, belefogunk akármilyen munkába, csak szép palotában lakhassunk!
Úgy is tettek, ahogy mondták, s nem telt bele egy esztendő, olyan hatalmas palotát építettek, hogy messze földről csodájára jártak az emberek. Nem akadt senki a tenger nagy sokaságban, aki valami hibát talált volna a palotában, míg egyszer jött egy töpörödött anyóka, s végignézte a rengeteg szobát.
– Szép, szép ez a palota, de valami mégis hiányzik – mondta.
– Mi hiányzik?
– Egy templom – felelte az öregasszony.
Ahogy meghallották a testvérek az öregasszony válaszát, ismét munkához láttak, s kora reggeltől késő estig dolgoztak, dolgoztak, amíg éppen olyan szép templomot nem építettek, mint amilyen a palota volt.
Persze hogy csak úgy özönlöttek az emberek templomnézőbe, és dicsérték is, hogy ez még szebb, mint a palota. De jött egyszer egy öregember, s így szólt, mikor meglátta a templomot:
– Szép, szép ez a templom is, de valami mégis hiányzik.
– Mi hiányozhat még innen? – kérdezték csodálkozva a testvérek.
– Hát bizony hiányzik egy korsónyi víz az élet vizéből, egy ág az örök szépséget adó csodafáról, és a beszélő madár – mondta az öregember.
– És ezeket hol találjuk meg?
– Menjetek az alá a nagy hegy alá – mutatott egy hegyre –, és ott majd megtudjátok, mit tegyetek.
Azzal szépen meghajolt az öregember a négy testvér előtt, és magukra hagyta őket.
– No, én megyek, egy perc nyugtom sincs, amíg meg nem találom az élet vizét, a szépség fáját és a beszélő madarat! – mondta a legidősebb testvér, és már készülődött is a nagy útra.
– De mi lesz veled, édes bátyám, ha valami baj ér, hiszem még az sem lesz, akivel megüzenjed nekünk? – kérdezte szomorúan a húga.
– Igazad van, édes húgom, erre nem is gondoltam.
No, a leány az öregember után szaladt, hogy megkérdezze tőle, mitévők legyenek. Utol is érte nemsokára.
– Kérlek szépen, te öregember, mondd meg, honnan tudjuk meg, ha a bátyánkat valami baj érné, mialatt keresi az élet vizét, a szépség fáját és a beszélő madarat?
Az öregember elővett a zsebéből egy kést, odaadta a leánynak és így szólt:
– Őrizzétek meg jól ezt a kést, leányom. Amíg a pengéje ilyen szép fényes, mint most, addig semmi baj nem érte a bátyátokat. De ha azt látjátok, hogy véres lett a penge, akkor siessetek a segítségére, mert nagy bajba jutott.
Megköszönte a leány a kést, hazafutott vele. A bátyja már búcsúzóban volt, indult a nagy hegy felé. Ment, mendegélt a legény, elérte a hegyet, s hát annak a lábánál egy óriást lát. Köszönt neki illendően, és megkérdezte tőle:
– Ugyan bizony, bátyámuram, hogy juthatnék fel ennek a hegynek a tetejére?
– Mit keresel te ezen a hegyen?
– Az élet vizét, a szépség fáját és a beszélő madarat, édes bátyám!
– Hej, sokan keresték azt már, édes fiam, de még senkit sem láttam onnan visszafordulni, s te is ott maradsz, hacsak nem fogadod meg a tanácsomat. Indulj el ezen az ösvényen, és menj egyenesen fel a hegyre. Jobbra és balra rengeteg kő hever, de te semerre se nézz, csak előre. Egyszer csak azt hallod, hogy gúnyolódnak, csúfolódnak veled, de te ne törődj semmit se velük, hanem menj, s vissza se fordulj, mert különben te is kővé válsz!
A legény megköszönte a tanácsot, s ment, mendegélt felfelé a hegyen. Hát csakugyan, egyszerre olyan lárma, csúfolódó kacagás, gúnyolódás hallatszott minden irányból, hogy azt sem tudta mérgében, mit tehetne. Egy ideig csak ment, ment előre, se jobbra, se balra nem nézett, de a gúnyolódás, kacagás egyre nőtt, s ő bizony elfeledte az óriás tanácsát, felkapott egy nagy követ, s arrafelé hajította, ahonnét a legnagyobb lármát hallotta. No, ha odahajította, úgy is maradt a keze kinyújtva, s ő is olyan kő volt, akár a többi.
Ezalatt a leány gondolja, hogy ő bizony megnézi a kést, nem látszik-e vér rajta, mert már nagyon rég oda volt a bátyja, s ideje lett volna, hogy hazatérjen. Előveszi a kést, s hát csakugyan úgy vereslik a vér rajta! Nagy sírva, sikoltva kiszalad a másik bátyjához, mutatja a véres kést, s bizony az indult is egyszeriben a bátyja után.
Ment, mendegélt, s ő is találkozott az óriással. Illendően köszönt neki, és megkérdezte:
– Ugyan bizony, bátyámuram, nem látott erre menni egy fiatal legényt?
– Láttam biz’ én, de vissza nem tért, úgy látszik, nem fogadta meg a tanácsomat, és elvarázsolták őt is!
– Hát mit tehetnék, hogy megszabadítsam őt, és megtaláljam az élet vizét, a szépség fáját és a beszélő madarat? – kérdezte a legény.
– Menj egyenesen ezen az ösvényen, édes fiam – mondta az óriás –, és amint mégy, a melletted jobbra-balra heverő kövek közül szitkozódást, csúfolódást fogsz egész úton hallani. De ne figyelj semmire, te csak menj, egészen a hegy tetejére, ott aztán majd megtudod, hogy mi a teendőd!
Ment, ment a legény, s neki ugyan mondhattak akármit, ő bizony nem fordult se jobbra, se balra. Nemsokára elérte a bátyját is, el is hagyta, s hát egyszerre a sok ordító hang között mintha a bátyjáét hallotta volna. Rögtön megfordult – s hát ő is ott maradt kővé válva.
Telt, múlt az idő, a leány százszor is elővette a kést, hogy nincs-e valami baja a bátyjainak, s hát egy estefelé, amikor már gondolta, hogy szerencsésen hazajönnek, elkezdett pirosodni a kés pengéje, s egy szempillantás alatt égő pirossá lett a vértől. Hej, megijedt a szegény leány, mutatja nagy sírva a kést a legkisebb bátyjának, az fogta is a tarisznyáját, s útnak indult, hogy segítsen a testvérein.
Ő is ugyanazon az úton haladt, ahol a fivérei, s ő is találkozott az óriással.
– Ugyan bizony, bátyámuram, nem látott-e errefelé menni két fiatal legényt?
– Láttam biz’ én, de vissza egyik sem jött közülük. Úgy látszik, nem fogadták meg a tanácsomat, és elvarázsolták őket.
– Nem tudná megmondani, édes bátyámuram, hogy miként szabadíthatnám meg őket, s hozhatnám el az élet vizét, a szépség fájának egy ágát és a beszélő madarat?
– Haladj tovább, fiam, ezen az ösvényen – mondotta az óriás a legénynek –, s amint a hegyen mégy mind feljebb, folyton gúnyolódást, nevetgélést hallasz magad körül. De te ne figyelj semmire, ne fordulj semerre, hanem menj fel a hegy tetejére, ott aztán megtudod, mi a teendőd!
Megköszönte a legény a jó tanácsot, ment, mendegélt felfelé a hegyen, nem nézett semerre, elhaladt mind a két bátyja mellett, de amikor már csak egy-két lépésnyire volt a hegytető, a nagy zajban úgy hallotta, mintha a két bátyja szólítaná. Hirtelen megfordult, s ő is kővé változott, akár a fivérei.
A leány ezalatt nagy búsan járt-kelt a palotában, gyakran elővette, nézegette a kést, s hát egy estefelé látja, hogy csak úgy csurog a vér a penge hegyéről. No, nem is várt tovább, felöltözött, s indult menteni a bátyjait.
Ment, mendegélt, s ő is találkozott az óriással. Köszönt neki szép hangosan, és megkérdezte tőle: – Édes bátyámuram, nem látott-e errefelé menni három fiatal legényt?
– Láttam biz’ én, édes húgom – felelte az óriás –, de vissza egy sem tért közülük. Úgy látom, nem fogadták meg a szavamat, és elvarázsolták őket!
– Jaj, istenem, vajon én megmenthetném-e őket, édes bátyámuram, és el tudnám-e hozni az élet vizét, a szépség fáját és a beszélő madarat?
– Ha megfogadod a tanácsomat, mindent véghezvihetsz, de ha nem, te is ott maradsz, mint a bátyáid – mondta az óriás, és elmondta a leánynak azt, amit a testvéreinek is lelkükre kötött.
A leány megköszönte a tanácsot, és elindult bátran a hegy felé. Ment, mendegélt felfelé, s hát az ösvény mellett heverő kövek vele még jobban gúnyolódtak, csúfolódtak, mint a bátyjaival, de ő se nem látott, se nem hallott, csak ment előre, egymás után hagyta el kővé vált bátyjait, s mikor már majdnem a hegytetőre ért, a sok hang közül kihallatszott három fivérének panaszos kiáltozása. Még erre sem fordult vissza, eszébe jutott, mire figyelmeztette az óriás, így aztán feljutott a hegytetőre, s hát ott egy nagy barlangot pillantott meg: ez rejtette az élet vizének forrását. Boldogan merítette meg színültig a korsóját, aztán felnézett, s hát látja, hogy éppen a forrás felett nőtt a szépség fája, és annak egyik ágán himbálózott a beszélő madár. Letört egy ágat a fáról, a madarat szép gyengéden betette egy kalitkába, a karjára vette, s azonnal indult visszafelé.
Amint nagy nehezen botorkált lefelé, a korsójára nem tudott vigyázni, és az élet vize csurgott-csöpögött a nyomában. Hát lássatok csudát, amint egy-egy csepp ráhullott a kövekre, azok feléledtek, s fiatal leányok, legények lettek belőlük. De hálálkodtak is ám a szép leánynak, hogy megmentette őket a varázslattól! Örült a leány is, hogyne örült volna, szaladt a bátyjaihoz, meglocsolta őket az élet vizével, s abban a percben megelevenedtek. Aztán mentek boldogan hazafelé a kincseikkel. Amint hazaértek, a leány elültette a szépség fájáról tört ágat, öntözgette az élet vizével, abból egyszeriben óriási fa lett, a beszélő madár meg vidám csicsergéssel felrepült az ágára, és ott fészket rakott magának.
Jártak is csodájára az emberek a testvérek kincsének, s nem győzték dicsérni, magasztalni az ügyes leányt. A király fia is hírét vette a négy testvér csodálatos palotájának, és elment, hogy megnézze. Hát, amikor meglátta a kincsek mellett a szép leányt, aki azokat megszerezte, úgy rajta felejtette a szemét, hogy le sem tudta venni többet róla. Azon helyben megkérte a kezét, mindjárt meg is tartották az esküvőt, s talán még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Forrás: Iskolakönyvtáros, 2005/3–4.

Takács Judit: Ujjszámoló

Hüvelykujjam tésztát sütött,
mutatóujjam krémet főzött,
középső ujjam tortát hozott,

gyűrűsujjam gyertyát gyújtott,
a legkisebb mind megkapta,
neki volt a szülinapja!

Magyar népmesék

MAGYAR MESE- ÉS MONDAVILÁG I.: A CSODASZARVAS
MESÉLTE BENEDEK ELEK

AZ OLVASÓNAK A CSODASZARVAS AZ ÉGIG ÉRŐ FA SZÉP CERCERUSKA A FEKETE HAVAS ERŐS JÁNOS SZÉP PALKÓ A VITÉZ SZŐCS AZ ARANYSZŐRŰ BÁRÁNY BABSZEM JANKÓ SZALONNAFA A CSODAÓRA RÓZSA KIRÁLYFI BOLOND ISTÓK MIRKÓ KIRÁLYFI A BÉKA FEKETEORSZÁG A VASORRÚ BÁBA AZ ACÉLGYŰRŰ A KIRÁLY NYULAI HAMMAS JUTKA A SZEGÉNY EMBER HEGEDŰJE AZ ARANYKÖLES A KICSI BOJTÁR A SZERENCSE ÉS AZ ÁLDÁS KRISZTUS ÉS AZ ELÉGEDETLEN PÓPA SZÓLÓ SZŐLŐ, MOSOLYGÓ ALMA, CSENGŐ BARACK VÁR ÉS FORRÁS A LOMPOS MEDVE A CSONKA TORONY KRISZTUS ÉS A FÖSVÉNY ASSZONY AZ ISTEN KARDJA AZ ÚRISTEN ÉS ÉVA ANYÁNK A TÁLTOS KECSKE BÁLVÁNYOS VÁR A TEJKÚT A HADAK ÚTJA MEGÖLŐ ISTÉFÁN A MOLNÁR LEÁNYA MI VAN A LÁDIKÓBAN? ÜSSED, ÜSSED, BOTOCSKÁM! A FAZÉKFEDŐ A ZARÁNDOK A KÉTSZÍVŰ KIRÁLYFI BÉKA-KIRÁLYKISASSZONY A KÉT BORSÖKRÖCSKE GÁCSERA RAPSÓNÉ SZERENCSÉNEK SZERENCSÉJE

KÍGYÓ DARVITÉZ ÉS TATÁRVITÉZ HÁROM NEMESLEGÉNY VENTURNÉ MELYIK ÉR TÖBBET? A RÁSZEDETT ÖRDÖG A VÖRÖS TEHÉN JÉGORSZÁG KIRÁLYA AZ ARANYGYAPJAS KOSOK A TŰZ A SZEGÉNY EMBER KAKASA VILÁGSZÉP ILONKA TÁLTOS JANKÓ A ROZMARINTSZÁL A TELHETETLEN KECSKE JÁNOS VITÉZ A DESZKAVÁRI KIRÁLYFI HAMMAS GYURKA A HUSZÁRBÓL LETT KIRÁLY A MINDENT JÁRÓ MALMOCSKA MIKOR ÉN KISFIÚ VOLTAM... JAKAB ÉS A ZAB A SZEGÉNY EMBER ÉS A HALÁL AZ ÖREGEK DOLGOZZ, MACSKA! TAMÁS KOCSIS A GAZDAG CSIZMADIA A KATONA MEG A SZABÓLEGÉNY TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVEL! PÉTERKE SÁRGA KICSI KÍGYÓ IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG A FÉLKEGYELMŰ PÉTER ÉS PÁL AZ ARANYHAJÚ IKREK KEVÉLYSÉG, KEDVESSÉG ÉS SZÍVESSÉG A NAPISTEN A MÖNDÖLECSKÉK A HALÁL AZ ARANY NYÍLVESSZŐ AZ ARANYHAJÚ KIRÁLYFIAK BOLOND MIHÓK A SÓ A KEREK KŐ A HAZUG LEGÉNY BECKÓ VÁRA ERŐS PALI AZ ÖRDÖGBARÁZDÁK NYIKA A TIZENKÉT VARJÚ

MAGYAR MESE- ÉS MONDAVILÁG II. :A FEKETE KISASSZONY
MESÉLTE BENEDEK ELEK

	A FEKETE KISASSZONY A VÖRÖS KIRÁLYBÍRÓ A CIGÁNYPURDÉ AZ ERDŐZÖLDÍTŐ ÉS MEZŐVIRÁGOZTATÓ KIRÁLYKISASSZONY A SZEKERES EMBER A TÖKVÁROS HÉT JUHAKOL HIRTELENNŐTT A HALÁLOS TÁNC A HÁROM ARANYGYŰRŰ A NAGYOTMONDÓ LEGÉNY JÁNOS DIÁK ARVA FUISTI... A KIS GÖMBÖC A HRICSÓI KŐBARÁT A RÓZSA A KIRÁLYKISASSZONY CIPŐJE A SZÉKELY ASSZONY A FARKAS ÉS A RÓKA RÁK ÉS MÁSZ A TÁLTOS KIRÁLYKISASSZONY A BÁTYÁM LAKODALMA KILENC AZ ÖRDÖG HÍDJA VILÁGSZÉP SÁRKÁNY RÓZSA A VILÁGVÁNDORA HERCEG SZŰZ MÁRIA KERESZTLÁNYA A TÜLÖKVÁR A VÉNASSZONY ÉS A HALÁL A BANYA AZ ARANYFOGÚ KIRÁLYFIAK HAMUPIPŐKE KIRÁLYFI A BOLONDOK ANDORÁS VITÉZ SZÉP MIKLÓS A KAKAS ÉS A PIPE FIRTOS ÉS TARTOD A ZÖLD KIRÁLY A LÚD LÁBA AZ ARANYMOZSÁR AZ ÖRÖK IFJÚSÁG VIZE A MACSKA ETÉD, SZOLOKMA, ATYHA A TIZENHÁROM HATTYÚ AZ ÖZVEGYASSZONY TEHENE A FARKAS, A RÓKA, A NYÚL MEG A VARJÚ A VARJÚKIRÁLY A NYÁRFA MEG A FENYŐFA A BOSZORKÁNYSÁG A HÁROMVADAS KIRÁLYFI A LÓ ÉS A SZAMÁR VILÁGSZÉP NÁDSZÁL KISASSZONY A JUHÁSZ BÁRÁNYA KRISZTUS A CSÁRDÁBAN A HÉTÉVES GYERMEK A SZÜRKE BRÚGÓ ISTEN A ZSOLTÁRÉNEKLŐ MADÁR A VARGA HÁROM KÉRÉSE TÁMÁN ÉS ÁMÁN A GYÉMÁNTKRAJCÁR A SZEGÉNY EMBER HAT FIACSKÁJA KRISZTUS ÉS A MADARAK TEDDNEKI JÁNOS A KERESZT SZÉLIKE KIRÁLYKISASSZONY MAGYAR MESE- ÉS MONDAVILÁG III.:  A TŰZMADÁR MESÉLTE BENEDEK ELEK A TŰZMADÁR AMBRUS KIRÁLYFI A FIÚ SZIKLÁJA MÁTYÁS KIRÁLY ÉS AZ ÖREG SZÁNTÓVETŐ A SZAMÁR MEG AZ OROSZLÁN A MARHA BOGÁROZÁSA A ZÖLD KIRÁLYFI A RÓKA MEG A PACSIRTA RAVASZ JANCSI A KÍGYÓBŐR AZ EMBER ÉLETIDEJE A VÉN KUTYA A NYULACSKA HARANGOCSKÁJA MESE A DOHÁNYRÓL A SZEGÉNY EMBER HÍDJA AZ ELRABOLT KIRÁLYKISASSZONY A BETEG KIRÁLY A KIS-KANÁSZ MEG A FARKAS A KUTYA MEG A NYÚL A SZEGÉNY EMBER KRUMPLIJA ZETA VÁRA AZ ARANYRÉTEN CSALATORNYA A RÓKA ÉS A SZARKA TATÁR HÍDJA A BÁBA KÖVE MESE A FÁKRÓL A "SILT" KÍGYÓS JANCSI AZ OZSVÁT TESTVÉREK BOD AZ ARANYTULIPÁN HAMUPIPŐKE A JÓ TANÁCSOK A CSÚNYA KIRÁLYFI ÉS A SZÉP KIRÁLYKISASSZONY AZ ARANYTOLLÚ MADÁR A TORDAI TÜNDÉRVÁR A KÉT GARAS A SZALMAKIRÁLY BACKA VÁRA A HÉTSZÉPSÉGŰ KIRÁLYKISASSZONY A RÓZSA-HEGY GYÖNGYIKE A BÖLCS KIRÁLYFI A DICSEKEDŐK SZENT PÉTER ÉS AZ ÁCSOK AZ ARANYMADÁR A FRANCIA KIRÁLYKISASSZONY A HALÁSZ FIA KUTYA SZERETNE LENNI LEÁNYKŐ A VÁNDORLEGÉNYEK TÖBBSINCS KIRÁLYFI SZENT PÉTER ATYAFIAI A KINCSES BOJTÁR HAJNAL ÖRDÖG KÖVE A VÉN SZOLGA KÖKÉNY MATYI KOLONTOS PALKÓ A VÉNLEÁNY ATTILA FÖLDJE LEHEL KÜRTJE BOTOND CSICSER A CSUDAKARD A JÉGPÁNCÉLOS VITÉZ A SZOMORÚFŰZ BOLOND JANKÓ A SZENTDEMETERI KASTÉLY A NAPNYUGATI KIRÁLY LEÁNYA KRISZTUS URUNK MUZSIKÁJA A VITÉZ SZABÓLEGÉNY A KECSKEBÉKÁK KIRÁLYA A SZÍNÉBEN VÁLTOZÓ KIRÁLYNÉ A CIGÁNY HALÁLA A SZAMÁR FÜLE A SZÁRNYAS KIRÁLYFI A HALÁL ANYJA A SZÁRNYAS ÁLLATOK BESZÉDJE A NAP FÁJA HÁROM TÜNDÉR A PARÁZS A SZERENCSEKRAJCÁR A BUJDOSÓ HERCEG A REMETEKIRÁLY A LÉLEK AZ ÁRVÁK PÉNZE A TISZA A VILÁGSZÉP ÚRFI MESE A KALÁSZRÓL A PRÜCSÖK KRAJCÁRKÁJA A LÉGY MIT BESZÉLTEK A SZAMARAK? A REST TÖBBET FÁRAD SZENT LÁSZLÓ EMBER ÉS ÁLLAT A GOMBA A BOR HIRIPNÉ FIAI A RÁC A MEZEI EGÉR A SZEGÉNY EMBER KIRÁLYSÁGA SZENT ANNA TAVA A KÉK LILIOM MAROS ÉS OLT A SOKNEVŰ KIRÁLYFI A KIRÁLY ÉS A BOGNÁR GYÖNGYSZÍN ILONA A SZEGÉNY MEG A GAZDAG LEGÉNY A TALÁLÓS MESE SZEMET SZEMÉRT A SZEGÉNY ASSZONY SZÍVE DEÁK BALÁZS A PAPUCS SZAGGATÓ KIRÁLYKISASSZONYOK BENET ÚR A HŰ SZOLGA A GRÓFKISASSZONY A PÖSTYÉNI LEÁNYKÚT A VÖRÖS SAPKA SZEREDY GÁSPÁR BÉLA KISASSZONY ISTENÉ A SZÁLLÁS NAPLEÁNYA KIRÁLYKISASSZONY A MEGSZÁMLÁLHATATLAN SOK JUH FESZÜLET A FÁBAN A HAMIS ESKÜ AZ EMBER A LEGERŐSEBB RŐSZEL BORIS MÉSZÁROS GYURI PÓKY PÉTER AZ ARANYHAL A SZÉLVÁRI CSUDAVIRÁG AZ ÁRVALÁNYHAJ KERECSÉNYI LÁSZLÓ A GALAMBOK A BIKA SZEGFŰHAJÚ JÁNOS A KOLOZSVÁRI BÍRÓ AZ IKREK A PELIKÁNMADÁR A KECSKEKÖRMÖK CSONKA ÉS SÁNTA PAJTÁS A KÁPOLNA HARANGJA A MOHOS TULKAI JANKALOVICS "ITT A VÉGE" Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék AZ ARANYGYAPJAS KOSOK A TALLÉROS KALAP A HÉTSZÉPSÉGŰ KIRÁLYKISASSZONY HAMMAS GYURKA A HALÁSZ FIA A FEKETE HAVAS A TIZENKÉT VARJÚ JANKALOVICS A KEREK KŐ TÖBBSINCS KIRÁLYFI AZ ELRABOLT KIRÁLYKISASSZONY JÉGORSZÁG KIRÁLYA KONDÁS JANKÓ AZ EMBER A LEGERŐSEBB VAS LACI A SÓ MELYIK ÉR TÖBBET? A SÜNDISZNÓ A DESZKAVÁRI KIRÁLYFI A HAZUG LEGÉNY A TEJKÚT A VILÁGVÁNDORA HERCEG FURULYÁS PALKÓ A SZÁRNYAS KIRÁLYFI AZ ARANYTULIPÁN A PELIKÁNMADÁR SZÓLÓ SZŐLŐ, MOSOLYGÓ ALMA, CSENGŐ BARACK A HÁROMVADAS KIRÁLYFI AZ ARANYFOGÚ KIRÁLYFIAK SZERENCSÉNEK SZERENCSÉJE AZ ARANYMOZSÁR GYÖNGYVIRÁG PALKÓ A CSÚNYA KIRÁLYFI ÉS A SZÉP KIRÁLYKISASSZONY TEDDNEKI JÁNOS A BÉKA-KIRÁLYKISASSZONY JAKAB ÉS A ZAB A CSUDAEREJŰ SÁR A KIRÁLY NYULAI TAMÁS KOCSIS A VÖRÖS TEHÉN A SZALMA KIRÁLY MI VAN A LÁDIKÓBAN? A VARJÚKIRÁLY BOLOND JANKÓ A BUJDOSÓ MACSKA SZÉP PALKÓ A SZEGÉNY EMBER SZŐLŐJE GYÖNGYIKE A SZERENCSEKRAJCÁR CSALI MESE	RÉKA KIRÁLYNÉ SÍRJA A GYERMEKEK FALUJA A SZEGÉNY EMBER ÉS A RÓKA FIRTOS LOVA TÜNDÉR ERZSÉBET ÖRDÖG ÁRKA A KÚTÁGAS HATTYÚ VITÉZ A RÓZSÁT NEVETŐ KIRÁLYKISASSZONY HALÁSZ JÓZSI A CSUDAEREJŰ SÁR GYÖNGYVIRÁG PALKÓ A BÁRÁNY MÁJA A SZEGÉNY EMBER SZŐLŐJE FADÖNTŐ A LJETAVAI PAP ÖRDÖG JÁNOSKA A VADGALAMB ÉS A SZARKA A GRIFFMADÁR KACOR KIRÁLY MEZŐSZÁRNYASI A CIGÁNY A POKOLBAN A VÁLTOTT GYERMEK ÖRDÖG RÓZSA HARAGSZIK-E, GAZDURAM? VAS LACI CSALI MESE A GYERTYA MEG A VASFŰ PIHÁRI FÉLSZ A SÜNDISZNÓ A TÖRÖK BASA A CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ FURULYÁS PALKÓ A TÁLTOS ASSZONY AZ EZÜSTLÓ A GULYÁS LEÁNYA PENGŐ A BUJDOSÓ MACSKA AZ ARANYPÁLCA AZ ÖRDÖG ÉS A TÓT FIÚK PRÜCSÖK HÁROM KÍVÁNSÁG KERMOMIÉTI A HALHATATLANSÁG ORSZÁGA A TEHÉN ÉS A LÓ AZ OKOS LEÁNY ISTEN ÁLDÁSA A DÖGLÖTT EGEREK MIÉRT NINCS A CIGÁNYNAK BÚZÁJA VÍZI PÉTER ÉS VÍZI PÁL A RÁC, A RÓKA MEG A SZARKA A KÓRÓ ÉS A KIS MADÁR A KEREKES FIA A GALAMB, A RÉCE MEG A LÚD A KÚT A LEGSZERENCSÉSEBB ÓRA AZ OBSITOS A TALLÉROS KALAP MÁTYÁS KIRÁLY JUHÁSZA LUDAS MATYI MOLNÁR FERKÓ AZ ARANYFONÁL KONDÁS JANKÓ TRÉFÁS MESÉK AZ ŐZHÚS KUTYA, MACSKA, EGÉR

BENEDEK ELEK: VÉGE JÓ, MINDEN JÓ ÉS MÁS MESÉK

AZ ARANYEKE
HABAKUK
HARAGSZIK-E, GAZDURAM?
A MEGFELEZETT AJÁNDÉK
A GRÓFKISASSZONY
TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVEL
BUKTÁNOVICS BUKTÁN
A CSUDAÁLLATOK
PÉTER ÉS JANCSI
BÉLA KISASSZONY
KILENC
A KÓRÓ ÉS A KIS MADÁR
A VÖRÖS SAPKA
KISOKOSKA
A DICSEKEDŐK
A CSIZMADIA SZERENCSÉJE
A KIRÁLY KÉPE
IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG
AZ ÁRVÁK PÉNZE
A MACSKA MEG AZ EGÉR
A ROSSZ ÉS A JÓ SZEG
A VASORRÚ BÁBA
A NAGYOT MONDÓ LEGÉNY
A HÁROM KÍVÁNSÁG
MIT BESZÉLTEK A SZAMARAK?
A MEGŐRIZETT JUHOK
A FŐTT BORSÓ
TOLDI MIKLÓS
A KOLOZSVÁRI BÍRÓ
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A HUSZÁR
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A SZÁZESZTENDŐS EMBER
MESE EGY BOLOND EMBERRŐL ÉS EGY BOLOND ASSZONYRÓL
A LÓ MEG AZ EGÉR
A LOMPOS MEDVE
A FARKAS KOMA KÁNTORSÁGA
AZ ÖRDÖG HÍDJA
BOLONDOS GYURKA
FADÖNTŐ
A NYULAK PÁSZTORA
A BÍRÓ LEÁNYA
RÓKÁNÉ MEG A RÁK
RÓKÁNÉ MEG A VADGALAMB
RÓKÁNÉ FOGA LIBACOMBRA VÁGYIK
RÓKÁNÉ LAKODALMA
MACKÓ KOMA ÉS RÓKÁNÉ KOMÁMASSZONY
KIÉ A BUNDA?
HOLLÓ ÚR MEG RÓKÁNÉ
A BOLONDOK
MEGÖLŐ ISTEFÁN
ÖRDÖG JÁNOSKA
PIPE KISASSZONY
A MEZEIEGÉR
A BANYA
JÁNOS VITÉZ
A KULCS
A BIMBÓ
AZ EGERECSKE
DOLGOZZ, MACSKA!
A TÜLÖKVÁR
SZENT ANNA TAVA
MAROS ÉS OLT
A TORDAI HASADÉK
FIRTOS ÉS TARTOD
A VÁRÉPÍTŐ MEG A FORRÁSFAKASZTÓ TÜNDÉR
MIRKÓ KIRÁLY ÉS A BŰBÁJOS
A NAGY BŰBÁJOS
TÜNDÉRORSZÁGBAN
SZIKRA
AZ ÖREG MEG AZ IFJÚ CSUDAFA
A FÖLD SZELLEME
CSENGŐVISSZHANG
VÉGE JÓ, MINDEN JÓ

Gazdag Erzsi: Esik eső

Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?

Nem csizmában,
cipőben,
Mezítláb jár
esőben.

Lábbelije ha volna,
Panaszosan nem szólna:

Kiscipő,
nagy cipő,
Elkelne a jó idő!

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam, fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

Őszi mondóka

Tizenkettő, tizenhárom,
elaludt a szőlőpásztor.
Vajon édes a szőlője?
Kóstoljunk hát belőle.

Képes mesék - mesefilmek

• Bartos Erika meséi
• Gyerekfilmek
• Képes mesék

Magyar népmesék online

•  Magyar népmesék sorozatról
• A bíró okos lánya
• A halhatatlanságra vágyó királyfi
• A háromágú tölgyfa tündére
• A hólyag, a szalmaszál és a tüzes üszök
• A kicsi dió
• A királykisasszony jegyei
• A kis gömböc
• A kismalac és a farkasok
• A két aranyhajú fiú
• A kőleves
• A macskacicó
• A mindent járó malmocska
• A rátóti csikótojás
• A rókaszemű menyecske
• A szegény csizmadia és a szélkirály
• A szegény ember hegedűje
• A szorgalmas és a rest leány
• A szállást kérő róka
• A só
• A sündisznó
• A Víz tündére
• Az állatok beszéde
• Az égig érõ fa
• Diódénes
• Eb, aki a kanalát meg nem eszi
• Egyszemű, kétszemű, háromszemű
• Gyöngyvirág palkó
• Hamupipőke
• Hamupipőke királyfi
• Kacor király
• Koplaló Mátyás
• Nyúlpásztor
• Piros malac
• Prücsök
• Róka koma
• Tréfás farkas
• Zöld Péter
• Ábelesz Kóbelesz

Hangos mesék

• A békakirály papucsa
• A farkas és a hét kecskegida
• A farkas és a róka a lakodalomban
• A három selyp lány
• A három szivárvány
• A kakas meg a pipe
• A kicsi dió
• A kisfenyő
• A kiskakas gyémántfélkrajcárja
• A kismalac és a farkasok
• A kolbász, a béka és az egér
• A loncsos medve
• A prücsök krajcárkája
• A repülő róka
• A sajtot osztó róka
• A só
• Ambrus királyfi
• Annácska és Márika
• Az már nem igaz!
• Az okos leány
• Csukás István: A falánk pelikán
• Enyedy György: A tréfás kedvű hóember
• Grimm: Hófehérke és a hét törpe
• Gárdonyi Géza: A cinege
• Gárdonyi Géza: A mi gólyánk
• Gárdonyi Géza: Tyúkanyó mostohagyerekei
• Hazudós mese
• Letölthető és hallgatható mesék a Feminán
• Mese a lustácska fiúról
• Mikulásbácsi őzikéje
• Mánya Anna: Az ezüstkócsag és a szürke daru
• Nemes Nagy Ágnes: Bors néni
• Tordon Ákos: Rigóesküvő
• Varga Katalin: Fácán-furfang

Mesék az EGYSZERVOLT.HU oldalán

A tökváros I. rész (székely népmese)

Az én uram tudja, hogy mit csinál (erdélyi magyar népmese)

A boszorkányvár III. rész (magyar népmese)

A boszorkányvár II. rész (magyar népmese)

A boszorkányvár I. rész (magyar népmese)

A csudatáska II. (erdélyi magyar népmese)

A csudatáska I. (erdélyi magyar népmese)

A két borsökröcske (magyar népmese)

A járom III. rész (népmese)

A járom II. rész (népmese)

A járom I. rész (népmese)

A lövétei ember a királynál (népmese)

A tűzmadár II. rész (Benedek Elek)

A tűzmadár I. rész (Benedek Elek)

A szilvás gombóc (népmese)

Benedek Elek: Az arany nyílvessző II. rész

Benedek Elek: Az arany nyílvessző I. rész

Az aranycsirke III. rész (széki népmese)

Az aranycsirke II. rész (széki népmese)

Az aranycsirke I. rész (széki népmese)

A két hazug legény (magyar népmese)

A kutya meg a nyúl (Benedek Elek)

Mátyás király és a faültető öreg (népmese)

Teddneki János III. rész (népmese)

Teddneki János II. rész (népmese)

Teddneki János I. rész (népmese)

Aranyszóló pintyőke II. (magyar népmese)

Aranyszóló pintyőke I. (magyar népmese)

Mennyit bír ki a búzaszem? (magyar népmese)

A háztűznéző legény IV. rész (népmese)

A háztűznéző legény III. rész (népmese)

A háztűznéző legény II. rész (népmese)

A háztűznéző legény I. rész (népmese)

A kiskondás (népmese)

Világimirmió (magyar népmese)

A vörös sapka (Benedek Elek)

Az állatsógorok IV. rész (népmese)

Az állatsógorok III. rész (népmese)

Az állatsógorok II. rész (népmese)

Az állatsógorok I. rész (népmese)

Mint emberek a sót II. rész (népmese)

Mint emberek a sót I. rész (népmese)

A pulykapásztor II. rész (erdélyi magyar népmese)

A pulykapásztor I. rész (erdélyi magyar népmese)

Az elátkozott barát (magyar népmese)

Az elásott pénz (népmese)

A zsíros bundás ember II. rész (széki népmese)

A zsíros bundás ember I. rész (széki népmese)

A pipe és a kakas (népmese)

Veneturné vára II. rész (Mikszáth Kálmán)

Veneturné vára I. rész (Mikszáth Kálmán)

A becsületes kertészlányka II. rész (magyar népmese)

A becsületes kertészlányka I. rész (magyar népmese)

A meggondolatlan szó (Benedek Elek)

A szegény leány három ruhája III. rész (magyar népmese)

A szegény leány három ruhája II. rész (magyar népmese)

A szegény leány három ruhája I. rész (magyar népmese)

A hét kérdés II. rész (Benedek Elek)

A hét kérdés I. rész (Benedek Elek)

Csalóka III. rész (magyar népmese)

Csalóka II. rész (magyar népmese)

Csalóka I. rész (magyar népmese)

Almát szemétér’ (kárpátaljai magyar népmese)

Aranyszőrű malacok II. rész (népmese)

Aranyszőrű malacok I. rész (népmese)

A teve meg az egér (Benedek Elek)

A róka meg a farkas a lakodalomban (népmese)

A furulyavevés (népmese)

A rátóti csikótojás (népmese)

Melyik ér többet?

A pelikánmadár II. rész (népmese)

A pelikánmadár I. rész (népmese)

Ki a legelébbvaló? (népmese)

Ördög köve

Mátyás király és az öreg szántóvető

A juhászlegény három szeretője (népmese)

Az ördöginas III. rész (népmese)

Az ördöginas II. rész (népmese)

Az ördöginas I. rész (népmese)

A keszi kakukk meg a gergi kakukk (népmese)

A török basa

A kerek kő II. rész

A kerek kő I. rész

A szebeni muzsikusok (népmese)

A három bolond lány (népmese)

A libapásztorból lett királyné (népmese) II.

A libapásztorból lett királyné (népmese) I.

Az okos lány meg az obsitos (népmese)

A kiskakas gyémánt félkrajcárja (népmese)

Mátyás és az anyóka (népmese)

Mesekönyvek

• Döbrentey Ildikó: Égbőlpottyant mesék
• Grimm legszebb meséi
• Hetvenhét magyar népmese
• Hét meg hét magyar népmese
• Icinke-picinke
• Kányádi Sándor: Talpas történetek
• Kányádi Sándor: Világlátott egérke
• Kányádi Sándor: Virágon vett vitéz
• Magyar mese- és mondavilág 1.
• Magyar mese- és mondavilág 2.
• Magyar mese- és mondavilág 3.
• Rémusz bácsi meséi
• Szögkirály - cigány mesék
• Többsincs királyfi és más mesék
• Vége jó, minden jó és más mesék

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,látom,
nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Csukás István: Dalocska

Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.

Csukás István: Sün-mese

Tüskéshátú sün barátom,
Merre jártál, mondd, a nyáron.
Itt az ősz, a lomb lehullt már,
Most látlak, hogy előbújtál.
Körmöd kopog, eliramlasz.
Vigyázz, itt a tél, te mamlasz!
De a sün nem jön zavarba,
Belebújik az avarba.

Horváth Imre: Nyár és ősz

Levelek hullanak
táncolva, pörögve,
pajkos szellővel
némán pörölve.
Szürke lovaikon már
köd úrfik járnak,
ekképpen üzen
az ősz a nyárnak.
És a derűs nyár
vajon mit csinál?
- Bezárja óriás égi boltját
lakatra,
üzenetét az ablakba
akasztja:
pihenni mentem, írjatok,
címem: Nap utca három,
találkozunk a jövő nyáron!

Gyárfás Endre: Sorakozó

Nahát! Alig, hogy kilépek,
jönnek felém a zöldségek;
tálam előtt sorban állnak,
s jelentkeznek- salátának.
- Fejes vagyok- szól az egyik-,
remélem, hogy velem kezdik.
Másodiknak ki jön sorra?
A nagyorrú bősz uborka.
A paprika máris mérges:
- Engedjenek az edényhez!
Szól a paradicsom:- Nekem
a tál közepén a helyem.
- Itt állok már hetek óta-
füllent nagyot a káposzta.
- Burgonya úr, mit tülekszik?
Azt sem tudja, hogy mi lesz itt!
Tolonganak békétlenül,
ám mindenki sorra kerül,
s beválnak- nem katonának,
csupán vegyes salátának.

Fésűs Éva: Vidám nyárutó

Augusztusban már a nyár
kissé őszben sántikál,
ábrándozik, nem nevet,
falevelet, festeget.

Körte pottyan, totyakos,
már a sün is pocakos,
folton- folt a káposzta,
kofa viszi városba.

Dinnye feje szép kerek,
olyan okos, szétreped!
Nyuszi füle nagyra nőtt,
ha leül is, látni őt.

Szóló szőlő, kilenc tő,
őrzi madárijesztő,
széna, szalma, félkalap,
aki látja, elszalad!

Kányádi Sándor: Erdőn jártam

Erdőn jártam,
málnát szedtem,
amit szedtem,
mind megettem,
üres a kaska,
mit csináljak,
mit mondjak anyámnak,
ha megkérdi,
hol a málna,
miért üres
a kosárka?
Azt mondjam-e,
jött egy medve,
amit szedtem,
mind megette?
Dehogy mondom,
megijedne.
Jujj!

Országhegyi Károly: Csupa csiga

Csigaházban
csigabiga.
Csiga hátán
csiga ház.
Csupa csuda
dús csalitban
csiga lassan,
csendben csúszik
csiga meg a
csigaház.

Tarbay Ede: Nyári hónapok

Június a nyárba topog.
Langyosodik már a homok.
Egyik napról másik napra;
Van cseresznye, retek, alma.

Júliusban jó a meleg,
pancsolni és úszni lehet.
Napsugaras kék az ég.
Aratásba kezd a nép.

Augusztus a nyár utója,
útra készül már a gólya,
a többi még zengi dalát.
Gyümölccsel van tele az ág.

Volt egyszer egy kis törpe...

Volt egyszer egy kis törpe, beesett a gödörbe
( leguggolunk)

Szegény,szegény kis törpe,
( fejünket fogva,ingatjuk)

itt az orrát betörte.
( mutatjuk az orrunk hegyét)

A haragja szörnyű nagy,
(öklünket rázzuk)

mert az orra ilyen nagy.
(orrunkat a levegőben ujjunkkal nagyobbnak "rajzoljuk")

Szoboszlai Veronika : A fa születése

Egy magocska kucorgott a földben.
(Leguggolunk, szemeinket becsukjuk, kezünket ökölbe zárjuk)

Csirát hajtott a sötétben.
( Továbbra is guggolunk, de szemünket kinyitjuk, és egyik kezünk mutatóujjat fölemeljük. Az lesz a kis csira.)

Elindult a napfény felé,
Kidugta a földből fejét.
(A kinyújtott mutatóujjunkkal azonos karunkat elkezdjük szép lassan fölemelni.)

Növekszik, növekszik,
Ágacskává cseperedik.
(Miközben a karunkat egyre magasabbra nyújtjuk, a guggolásból kezdünk fölállni.)


Magasabb lesz évről-évre,
(Mar majdnem teljesen fölálltunk.)


Megvastagszik a törzse,
(Egyenesen állunk, karunk magastartásban, de csak a mutatóujjunk van kinyújtva, a többi meg ökölben.)


Újabb ág hajt ki belőle,
(Most a másik karunkat is magastartásba emeljük.)


Majd még sok-sok kis ág.
(Mindkét karunk magastartásban, ujjaink széttárva, nyújtózkodjunk jó magasra.)


Így nőtt fel végre,
Állat, ember örömére.
(Karjainkkal, törzsünkkel hajladozzunk jobbra-balra mint a szélben a faágak.)

Kátay Béla: Hónapok számolása

A januárt hóban töltöd,
februárban medve dörmög.
Márciusban a hó ritka,
az április bohóc-firka.
Május: nyílik száz virág,
kék ibolyák, orgonák...
Júniusban sokszor ázol,
júliusban vár a tábor.
Augusztusban dinnyét eszel,
szeptemberben diák leszel.
Októberben a lomb sárga,
zizegve hull le a sárba.
Zimankós a november.
s Télapót hoz december.

Fésűs Éva: Évszakok

Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!

Fehér Ferenc: Jókedvű hét

Hétfőn és kedden
kacagó a kedvem.

Szerdán az álmok
színes szárnyán szállok.

Csütörtökön csókot
kap tőlem kacsótok.

Pénteken párom
palotába várom.

Szombaton szépen
szundítok a széken,

Vidám a vasárnap
folyók, völgyek várnak!

Csoóri Sándor: Hét nap

Hétfőn
tökfödőt láttam
hét főn.

Kedden
paróka lengett
kenden.

Szerdán
szakállát nyeste
egy dán.

Csütörtök,
péntek, szombat-
három kisnyulat fogtak.

Vasárnap meg elaludtam,
semmit, semmit
nem álmodtam.

Bodnár István: Hónapforgó

Január, február,
Kiscsizma hóban jár.

Március, április,
Röpköd a madár is.

Május és június,
Szobában ülni rossz.

Július augusztus,
Gyümölcsre van gusztus.

Szeptember, október,
Kell már a pulóver.

November, december,
Didereg az ember.

Veress Zoltán: Mosdóvers

Illatos a mosdószappan,
Száz buborék van a habban:
Addig kenem fel magamra,
ameddig mind szertepattan.

És mire a legutolsó
buborék is szertepattan,
nem marad egy ici-pici
porcikám se megmosatlan.

Szabó T. Anna: Kézmosó-vers

Cuk-ros, ra-ga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tos
ez a kicsi tappancs,
Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd,
adom is a szappant.

Hékás-békás! Fogd meg már!
Csúszós kis hal megtréfál!
Mosd meg gyorsan, egy-két-hár!

Jujj, jujj, de csikis!
Kicsúszik a szappan!
Hopp, már esik,
ide-oda pattan!

Hékás-békás! Nem megmondtam?
Nosza, gyerünk, csípd el,
kapd el gyorsan!

Lackfi János: Habfürdő

Piszkot eszik a hab,
habot eszik a víz,
vizet a lefolyó,
ha kijön a dugó.

Devecsery László: Bársonyka

Reggel volt, épp' reggeliztem,
a cicámra nem figyeltem.
Kicsi, s pajkos még őkelme:
bele is ült a zsebembe.

Onnan nézte, mit csinálok:
eszem, iszom, majd felállok,
a fürdőbe besétálok,
fogmosásnak nekilátok...

Fogmosáshoz semmi kedve,
nem is maradt a zsebembe'!

Fürgén ugrott, odébb szaladt,
el is bújt az asztal alatt...

Weöres Sándor: Fiúk, lányok

Repülőt gyárt Jani, Feri,
Köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
Ide áll, oda áll.

Sátrat épít Jani, Feri,
Kalapál, kiabál.
Kicsi Kata nézegeti,
Ide áll, oda áll.

Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.

Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.

Rendes gyerek

Rendes gyerek minden reggel
Megmosakszik jó,friss vízzel.
Megmossa az arcát,nyakát,
Fülecskéjét,mind két karját.

Fogait is megkeféli,
Haját szépen megfésüli.
A ruhája mindig tiszta,
Úgy indul az óvodába.

Oravecz Imre: Óvónéni otthona

Óvókonyhában óvó ételt főz óvónéni,
óvószobában óvókönyvet olvas óvóbácsi,
óvófolyosón áll az óvófogas,
óvófürdőszobában van az óvóvécé,
óvóvirág nő az óvócserépben,
óvóóra óvóidőt mutat az óvófalon,
óvófüggöny lóg az óvóablakon,
óvótányérból óvótejet iszik az óvócica,
óvószekrényben óvóruhát rág az óvóegérke,
óvóhangon beszél óvóbácsival óvónéni,
óvópuszit ad óvónéninek óvóbácsi,
óvógólya hozza az óvógyereket.

Kiss Ottó: A játékban az az igazságos

A játékban az az igazságos,
hogy bármi lehetek.

Ha akarom, orvos,
ha akarom, beteg,
ha akarom, kalauz.

A játékban csak az
nem igazságos, ha
Márió is éppen az akar lenni,
ami én. Olyankor
mindig folyó leszek,
kilépek a medremből,
és mindenkit elöntök:
az orvost, a beteget
és még a kalauzt is.
Csak pont Máriót
nem tudom elönteni,
mert ő akkor mindig hajó lesz.

És ez az, ami a játékban
nagyon nem igazságos.

Kiss Benedek: Hol teremnek a gyerekek és az óvónénik?

Az óvodában az a jó,
hogy ott terem a sok gyerek,
és ott teremnek az óvónénik,
akiket én mind ismerek.

Közöttük zöldellek éni is ám,
mint a szomszéd kis kertjében
ha alma nő az almafán
(bár én körte vagyok, érzem).

Csak azt tudom, édes vagyok,
mert este otthon ha lefekszem,
apu, anyu mind azt mondja:
aludj szépen, édes szentem!

Juhász Magda: Óvodai mocorgó

Jár a lábam, jár a kezem,
és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
-Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni,
de oly nehéz jónak lenni.

És a lábam, és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is,
de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó,
szamárfület mutogató.

Minden gyerek rajtam nevet,
csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
-Jó vagyok én óvó néni,
csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem.

Zagyva Mária: Katica bogárka

Ugyan bizony merre száll
Katica bogárka?
Talán csak nem siet a
Szitakötőbálba?

Lepketaxira ülök
És utána repülök.
Fülelek, figyelek:
Vajon merre mehetett?

Hét országon, félvilágon
Repülök utána,
Ejnye-ejnye hová tűnt
Katicabogárka?

Erre menni látta?
Azt mondta a cinege,
Ő is éppen várja.
Fülelek, figyelek,

Vajon merre mehetett?
Kásahegyen, cukorréten
Átrepültem érte,
Tegnap este azután

Megtaláltam végre!
Meseország kapujába'
Bodzafa csárdába'
Méhecskékkel ebédelt.

Barabás Éva: Szilvásgombóc

Vers indítása

Kabátot akart a szilva,
Tudta, ez neki nincs tiltva.
Töprengett, hol vegyen,
Hogy szép és jó legyen?
Hopp, megvan. - gondolta.
S bebújt egy gombócba.

Gyere tavasz...

Gyere, tavasz,
Várva várlak,
Hozz zöld ruhát
Fűnek, fának!

Fújj, szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél!

Erdő mélyén két törpe...

Erdő mélyén két törpe, (két kezével a feje tetején háromszöget, vagyis törpesapkát mutat)
ülnek egy nagy gödörbe.
"Én is törpe, (magára mutat)
te is törpe, (másikra mutat)
Ketten sose veszünk össze.

Kemény dió, mogyoró...

Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.

Kicsi mag a föld alatt...

Kicsi mag a föld alatt - Két öklünket egymás felé fordítva összetapasztjuk.
Napsugarat hívogat.
Ha a tavasz közeleg,-  Az egyik kéz mutatóujjával eljátsszuk a csíra növekedését.
Pici csíra növöget. - Másik kezünkkel, ujjainkat lefelé fordítva mutatjuk, hogyan kapaszkodik a gyökér.
Kapaszkodik a gyökér.
Kis növényke fényre ér, - A csírából zárt tenyérrel levélke lesz...
Nő a szára, levele, - Karunkkal fölfele kúszunk
Nyújtózkodik fölfele.
Bimbót ringat, szirmot nyit, - Nyújtott ujjainkat összezárva bimbót formálunk,
Illatával beborít. - azután lassan kinyitjuk tenyerünket, ujjainkat széttárjuk.

Fésűs Éva A pitypang bóbitája

Tücsök úrfi a hegedűjét hangolta, és körülnézett a réten, hogy melyik virágnak muzsikáljon. Megakadt a szeme a pitypangon. Igazán bájos volt, amint sárga szoknyáját lobogtatta, libegtette, játszi szélben teregette, pipiskedve hajladozott, bogárkáknak bólogatott.
A hőscincér kipödörte hosszú bajuszát, ha arra sétált, de még a harcias szarvasbogár  megszédült a közelében. A pitypang remegett a boldogságtól:
-      Ó, de szép lehetek! Mindenkinél szebb!... Mosolyog rám a nap, körültáncolnak a lepkék, és örül a harmatcsepp, amely a szoknyámra hull! Milyen jó élni!
A tücsök naphosszat erről hegedült, és a hiú pitypang öntelten hallgatta. Egyszer aztán még gyönyörűbb akart lenni. Elhatározta, hogy felteszi hófehér bóbitáját, hadd ámuljanak – bámuljanak ezek a botladozó bogarak, és hadd irigykedjék a többi virág, hogy neki ilyen is van!
Vigyázva ringatta pelyhes fejecskéjét, és jó magasra emelte, hogy mindenki lássa. Éppen akkor szaladt arra egy pajkos szellő. Belekapott a fehér bóbitába, megcibálta, és huss! - magával sodorta. Repültek a pici bolyhok szanaszét, szem nem követhette őket. A pitypang ott állt kopasz fejecskéjével a rét közepén, és sikoltozva hajladozott a szél után:
-       Add vissza! Hozd vissza! Gonosz szellő, fújd vissza!
De hol járt már akkor az a szél!...
A pitypang gyökérlábaival mérgesen rugdalta a földet:
-        A bóbitámat akarom! Hozzátok vissza a bóbitámat!
Könnye hullott, mint a záporeső, úgy szégyellte magát dísztelenségében. A tücsök nagyon megsajnálta  és így szólt:
-       Ne búsulj kis virág, majd én megkeresem azt a bóbitát.
Azzal mindjárt útnak is eredt. A pitypang pironkodva mélyre hajlott, hogy elrejtse magát a kíváncsiak elől, és türelmetlenül számolgatta a fűszálak zizzenését, amíg a tücsök vissza nem jött. Igen ám, de üres kézzel!
-       Ó te ügyefogyott! Hát mégsem találtad meg? - zokogott keservesen a pitypang.
-       De bizony megleltem - felelte vígan a tücsök -, csakhogy azt már soha többé nem teheted a fejedre!
-       Még hogy én kopasz maradjak? - kiabált a pitypang. - Mi történt a bóbitámmal?
-       Minden pelyhén egy-egy magocska vitorlázott, és már valamennyien beleültek a tóparti, puha földbe. Jövő tavaszra kikelnek, és szakasztott olyanok lesznek, mint te.
-       Mint én?
-       Ugyanúgy teregetik szirom-szoknyácskájukat, örülnek a nyárnak, az éltető napsugárnak. Hát nem csodálatos?
-       Hiszen akkor azok az én virág-gyermekeim!
-       Úgy bizony. És talán közöttük is akad majd olyan, aki csak szép és büszke akar lenni, semmi több – amíg a bóbitáját el nem viszi a szél.
A réti virágok összenéztek. A pitypang nem tudott válaszolni, mert valami meleg nedvecske hirtelen a torkára szaladt. Azután a füvek halkan lábujjhegyre álltak, úgy hallgatták a tücsköt, aki újra hegedülni kezdett. És mindenki megértette, hogy miért éppen most hegedüli a legszebbik dalát, amikor az már minden szépségét elhullatta.

Zelk Zoltán: Nyár

Tudjátok-e, mit énekel
a csobogó kis patak?
„Gyertek, igyatok vizemből,
szomjas madarak!”

Tudjátok-e, mit zizegnek
a réten fűszál, virág?
„Gyertek hozzám lakomára,
megéhezett barikák!”

Tudjátok-e, mit susognak
az erdőben a lombok?
„Gyertek aludni árnyamba,
ti elfáradt vándorok!”

S tudjátok-e, mit énekel
fáradt vándor és madár?
„Szép az erdő, szép a mező,
gyönyörű a nyári táj!”