2009. február 28., szombat

Kis tornászok vagyunk mi...

Kis tornászok vagyunk mi

Szeretünk mi tornászni

Előre – hátra hajolunk

Jó nagyokat tapsolunk

Ujjainkat mozgatjuk

Karjainkat forgatjuk

Jobbra és balra hajolunk

Jó nagyokat tapsolunk

Dallama – mint a: Kecske ment a kis kertbe

Szolmizálva:

dó ré mi dó mi lá szó

dó ré mi dó mi lá szó

szó szó mi szó fá mi ré dó

mi ré mi fá mi ré dó

Első versszak első két soránál csípőre tett kézzel jobbra-balra helyezkedünk lábfejjel a talajt érintgetve

Harmadik sornál csípőre tett kézzel előre és hátra hajolunk

Negyedik sornál ugrálva tapsolunk

Második versszaknál ahogy a dal is szól, először az ujjainkat mozgatjuk mellkasunk előtt, mint ha zongoráznánk, vagy tornáztatnánk őket

Második soránál karkörzéseket csinálunk

Harmadik soránál csípőre tett kézzel jobbra és balra dőlünk a törzsünkkel

Negyedik u.a., mint az első versszakban…

Jó tornászást!

Hajós egyik változata: (mutogatós mondóka)

http://www.paperfellow.com/wordpress/wp-content/uploads/2007/07/captainbalaton03.JPG

Megy a hajó a Dunán

Rajta ül a kapitány

Nézi-nézi a vizet

Forgatja a kereket

Lassan forog a kerék,

Mert a vize nem elég

Gyorsan forog a kerék

Mert a vize már elég

Első két sornál dülöngélhetünk, mint a hajó a hullámzó vizen.

Harmadik soránál két kezünket homlokunkhoz tesszük, mint egy napellenzőt és kicsit jobbra is és balra is elnézünk, mint aki tényleg a távolba néz.

Negyedik sornál két könyöknél hajlított egymással szembe néző karunkat egymás fölött megtekerjük, imitálva a kereket.

Második versszak első két soránál jó lassan tekerjük.

Harmadik és negyedik soránál pedig jó gyorsan.

2009. január 13., kedd

Farsangi mondóka

Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.

Osvát Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.

Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Kéménykürtőn hosszan kürtöl,
nagybőgőzik pincemélyből,
cimbalmozik betongerendáin,
gitározik tévéantennáin.

Az eresze csikorgató,
az ajtaja tárogató,

Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik.

2009. január 6., kedd

Jónás Tamás: A varázsló

Itt a híres varázsló
Szeme tüzes parázsló
Varázsbot a kezében
Galamb van a kezében
Karimás a kalapja
Nyuszi lakik alatta.

2008. december 29., hétfő

Újévi mondókák

Isten áldja meg ennek a háznak a gazdáját,
Csűrét, kamráját és minden jószágát!

Adjon Isten minden jót
az új esztendőben,
Fehér kenyér dagadjon
fűzfa tekenőben!
Bor, búza, kolbász,
legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el az új esztendőben.


Komámuram bújjék be
Mi jót hozott újévre?
Komatálat, bablencsét,
Kívánok jó szerencsét.
Cifra bundát, cifra szűrt
Teli pincét, teli csűrt.
Fehér cipót, piros bort,
Decemberre disznótort!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben.
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben.
Mitől félünk mentsen meg,
Amit várunk legyen meg
Ez új esztendőben.

2008. december 4., csütörtök

Anderkó Péter: Odakinn az ablakon túl



Odakinn az ablakon túl,
Hideg van és hull a hó,
Mégis van ki ilyenkor jár:
Nagyszakállú Télapó.
Korán reggel indul útnak,
Hogy ne lássa senki se.
Gondosan elkészít mindent,
Ne hibázzon semmi sem.
Csizmát húz és felöltözik,
Meleg kabát, sapka, sál.
Siet, hisz már minden gyermek
Napok óta rája vár.
Vállát nyomja nehéz zsákja,
Sokat kell még mennie,
Estére minden csomagot
Csizmába kell tennie.
Mikor végez sok gondjával
Megles néhány gyereket,
S ő örül leginkább ha láthat
Boldog gyerekszemeket.

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön Mély a hó, Lassan lépked Télapó. Ősz szakállán Dér rezeg, Messzi földről Érkezett. Kampós botja Imbolyog – Puttonyában Mit hozott? Mindenféle Földi jót; Dundi diót, Mogyorót. Lassan lépked, Mély a hó – Siess jobban Télapó!

2008. december 2., kedd

Tóth Anna: Télapó



Erdő szélén áll egy kunyhó,
ezüstösen csillogó,
öregbácsi lakik benne,
úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,
várják már a gyerekek,
zsákjában van ajándéka,
szívében a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve
útnak indul szánkóján
ablakokban kiscipőcskék
tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot
visz neked a Télapó,
betakar, ha ágyacskádról
lecsúszott a takaró.

SZILÁGYI DOMOKOS: Akinek a szeme kék



Akinek a szeme kék,

takarója a nagy ég.

Akinek a szeme zöld,

puha ágyat ad a föld.

Akinek barna,

eledele alma,

akinek fekete,

liliom a tenyere.

Csáth Györgyi: Világ végén


Világ végén van egy ház,
mézeskalács, cukormáz,
három pici ajtó rajta,
A kéménye kerek alma.
Ablaka az palacsinta,
Kertjében egy dióhinta,
A pázsitja körtebefőtt,
Tejszín lepi a háztetőt,
Csokoládé a kilincs.
Hogyha arra tekeregsz
szép nyugodtan bemehetsz.

Donászy Magda: Télapó az erdőben



Mesélő: Meseerdő minden fája
Hófehér. Itt a tél!
Bokor alján nyúlanyó mesél.

Nyúlanyó: Minden évben erre jár ha
Hull a hó, Télapó!
Puttonyában mindenféle jó.

Nyuszik: Mit hoz? Mit hoz?
Zöld káposzta levelet szedeget?
Koplaltunk már úgyis eleget.

Nyúlanyó: Ingyom-bingyom, fiacskáim
Dehogy ezt, dehogy azt,
Virgácsot fon, rá cukrot akaszt.

Nyuszik:
Mondd el anyó egykettőre,
Mikor jön el az erdőre
Télapó?
Jó a cukor?
Jó a virgács?
Puttonyában semmi sincs más?
Leveles, kerekes
Karalábé, káposzta fejes?

Nyúlanyó:
Ingyom-bingyom! Fiacskáim!
Megsúgom! Nem tudom!
Majd meglátjuk, ha jön az úton.
Nyuszik: Jaj anyóka! A bozótba
Mi morog? Mocorog?
Télapóka?
Vagy a róka?
Én is hallom percek óta?
Ki lehet?
Mi lehet?
Attól félek, talán megehet…

Varjú: Gyáva füles! Rontom-bontom,
Hogy ki zörög majd megmondom.
Káár, káár, káár, káár, káár!
Krampafalvi krampusz erre jár.

Télapó:
Hess el innen tollas-borzas
Túl a bokron, ott károghatsz!
Huss! Huss!
Meg ne ijedj kisnyúl, el ne fuss!
Fekete madár!
Hessenj tova már!
Jó napot!

Nyuszik: Jó napot!

Télapó: Találjátok el, hogy ki vagyok?

Nyulak: Te vagy a jó nagyszakállú
Télapó! Hóapó!

Télapó: Velem jött a Tél, a Szél, a Hó!
Ilyen hideg télidőben
Mi újság van az erdőben?

Nyulak: Semmi jó! Télapó!
Esik a hó, nincs ennivaló!

Télapó: Répa-retek zöld káposzta
Bőven akad két zsákomban
Kipi-kopp! Kipi-kopp!
Amit hoztam, többé nem titok.

Nyulak: Mennyi répa! Mennyi retek!
Télapó: Jöjjön ide, aki szeret!
Egyetek! Vegyetek!
Koplaltatok úgyis eleget.

Nyulak: Mind itt vagyunk,
Apó látod!

Nyúlanyó: Nyúlanyó is jó barátod!

Télapó: Itt a répa, itt a retek!

Nyulak: Ennél jobbat nem ismerek!
Nyúlanyó:
Hát még ez az idres-fodros
Kerekes, leveles
Kék káposzta milyen ízletes!

Télapó:
Puttonyomban semmi sincs más!

Nyuszik: Hát a virgács?
Hol a virgács?

Télapó: Itt a somfa aranyága,
Zörgő diót tettem rája.

Nyulak: Óh, de jó! Óh, de jó!
Éljen, éljen, éljen!
Télapó!

2008. november 29., szombat

A MADARAK KARÁCSONYA

A veréb vette észre először az udvar közepén felállított póznát.
- Mi lehet az? - csodálkoztak a madarak.
- Hogy nem fa, az biztos - mondta a feketerigó. - Nincsenek ágai.
- Nem is villanyoszlop - mondta a seregély. - Nincsenek rajta drótok.
- Ez alighanem a harkálynak a karácsonyi ajándéka - szólt a vörösbegy. - Azért kapta, hogy legyen mibe lyukakat vájnia.
- Micsoda butaság! - gondolta a többi madár. - Miért épp a harkály kapna karácsonyi ajándékot az emberektől? A többiek talán nem szórakoztatják őket ugyanúgy? Még énekelnek is nekik. Karácsonykor minden ember kap ajándékot, akkor a madarak közül miért csak a harkály kapna?
Mind összegyűltek az udvaron, hogy felcsipegessék a morzsákat. Ez elég veszélyes volt, mivel a macska folyton ott ólálkodott a bokrok alatt.
- Oszolj! - harsant fel a seregély hangja, ahogy felbukkant a macska a közeli hortenziabokorban. Mind nagyon féltek a sárgán villogó szemektől és a veszélyes karmoktól.
- Nem túl kellemes itt, ebben a kertben - állapította meg a pinty. - Rágondolni is rossz, mi lesz tavasszal, amikor kikelnek a fiókáink. Ők nem tudnak olyan gyorsan repülni, mint mi.
Másnap, karácsony reggelén dermesztő hideg volt. A feketerigó dideregve ült egy kopasz faágon. Egyszer csak felkiálltott: - Nézzétek a póznát!
A madarak mind odagyűltek. Kíváncsian nézték, mi történt.
Egy négyszögletes asztalka állt a pózna tetején, felette pedig tető. Az asztallapon mintha valami ennivalóféle lett volna.
Először a vörösbegy merészkedett a közelébe.
- Gyertek ti is! Gyertek ide! - füttyentett a többieknek. - Ez itt mind eleség.
A madáretetőben - mert az a fedeles kis asztal madáretető volt -, gazdag lakoma várta őket. Volt ott szalonnabőr, dió, száraz kenyér és egy tál napraforgó is. Az etető szélén különféle csemegék lógtak: két kis hálóban amerikai mogyoró és még egy fél kókuszdió is.
- Ez a mi karácsonyi ajándékunk - csiripelte a veréb.
- Ide még a macska sem tud felmászni - szólt megkönnyebbülten a pinty.
A vörösbegy a háziak ablakára szállt, és hálásan dalolta: “Köszönjük! Köszönjük! Boldog ünnepeket!”.

2008. november 28., péntek

Versikék a tisztálkodásról

Tisztálkodás


Szappan,kefe,kispohár
Reggel ,este terád vár
Mosakodj és törülközz
Moss fogat és fésülködj
De ne csak úgy cicamódra
Mert úgy sose leszel tiszta.



Mosdató

Megmosdott a kiscica
mosdjál te is,Katica
mibe törülközzél?
Kiscica farkába.
Mivel fésülködjél?
Kiscica karmával.

Sűrű fésű

Sűrű fésű,hajkefe
Jer ide , a kezembe
Fésülködök simára
Úgy megyek óvodába.
Nem lyukas a harisnyám
Megvarrta édesanyám.
A ruhácskám szép,tiszta
Édesanyám kimosta
óvónéni rám nevet
Jaj,de rendes kisgyerek.

Rendes gyerek

Rendes gyerek minden reggel
Megmosakszik jó,friss vizzel
Megmossa az arcát,nyakát
Fülecskéjét,mindkét karját
Fogait is megkeféli
Haját szépen megfésüli
A ruhája mindig tiszta
Úgy indul az óvodába.

Piszkos a kezem...

Piszkos a kezem, meg a tenyerem,
akkor kapok betegséget, ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel, szappannal,
eltűnnek a bacilusok, nem lesz semmi baj!

 Gyere Gyuri megfürdetlek...

Gyere Gyuri megfürdetlek, szép tisztára moslak.
Langyos vízbe ültetlek, jól beszappanozlak.
Megmosom a fejedet, a lábadat, a kezedet
A hátadat a hasadat, a válladat a nyakadat, a karodat a talpadat.
A fogadat, a hajadat
Máris-máris tiszta vagy!

2008. november 8., szombat

Elek István: Háziállatok

Röf-röf - ez a disznó hangja.

Állatok közt nagy a rangja.

Gömbölyűre hízva már,

Valóságos éléstár.


malac7551.gif picture by csipkebogyo


Kukurikú - hajnalban

A kakas már ébren van.

Hej, de milyen nagy legény

A szemétdomb tetején!

a109.gif picture by csipkebogyo

Be-e - béget a kis bari,

Messziről is meghallani.

Milyen szelíd, milyen édes!

Miért béget? Talán éhes.
http://www.indianacountyfair.com/images/AnimatedSheep2.gif

Mi-au - nyávog a cica,

Mert hogy nagy a galiba:

Belelépett a köcsögbe,

S kiömlött a tej a földre

41.gif picture by csipkebogyo

Vau-vau - Bodri így ugat,

S házából is kiszalad.

Farkát vígan csóválja:

Hazajött a gazdája.

. Puppy_barks.gif picture by csipkebogyo

Gá-gá - gágog a liba;

Legszebb lúd a faluban.

Tolla fehér, csőre sárga -

Büszke hosszú lúdnyakára.

http://akidsheart.com/clips/stpat/anigoose.gif

Mu-ú - bőgi a tehén,

S panaszosan néz szegény.

Tőgye nehéz, tej van benne,

Ha megfejnék, de jó lenne.


Mezei András: Apja és fia



Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.

Kopré József - Libák libasorban

http://www.utazona.hu/magazin/images/200x/marton2006/marton2006_1.jpg

Három buta kis liba
sétálgat a réten.
Azt kérdi a legelső:
Mért vagyunk mi négyen?
Akármerre fordulok,
jön velem a párom.
Szólítgatom, kérdezem,
sehol sem találom...

Három buta kis liba
megy a napsütésben.
Megszólal a második:
Nem vagyunk mi négyen!
Öten vagyunk! Úgy bizony!
Öten, ahogy látom.
Mellettem is itt tipeg,
itt sétál a párom!

Három buta kis liba
meg-megáll a réten.
Megszólal a harmadik:
Ezt magam sem értem!
Először négy? Aztán öt?
Én meg hatot látok!
Hatan vagyunk, hat liba
megszámolhatjátok!

Három buta kis liba
akárhogy is számol.
hogy is lehet hat liba
három kis libából?
Megfejteni egyszerű,
nem kell tábla, kréta:
három volt a valódi,
s három az árnyéka..

2008. november 7., péntek

Molnár Gyula: TÉLAPÓ



Üstököm ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok
Bő zsákomban boldogságot,
bátorságot, békességet
jó sokáig élvezzétek!•

Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
Mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
Megérkezett Télapó.

Csányi György: Télapó kincsei



"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája



A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. Az út két szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
- Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett kis barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.
Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levetette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.
S amíg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.
- Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.
S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő cipőiből, hogy az asztalt is telerakhatta vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:
- Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…
De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor a zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint az álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.
Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek hiába kérdezték a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.

Lelkes Miklós: A szórakozott Mikulás


Ez a Mikulás a világvégi erdőben éldegélt egy nagy kamrás, kicsi házacskában. A nagy kamrára ugyancsak szüksége volt: ott tartotta a gyerekeknek szánt ajándékokat. A sok mindenféle között cintányérozó bohócot, játék babákat, kisautót, nagyautót, zakatoló mozdonyt, a szomszédok bosszantására is alkalmas trombitát lehetett látni, de ez utóbbit mindig olyan gyerek kapta, aki a hangos trombitaszóval nem zavarta a szomszédokat, mert jól tudta a Mikulás, hogy rossz szomszédság török átok.
No, eljött az a nagyon nevezetes nap, amikor a jó gyerekeknek ajándékot visz a jó szívű nagyszakállú. Persze, akad olyan gyerek is, aki hol jó, hol meg nem. Az ilyen gyereknek az ajándék mellé intő szavakat is visz ez a jóságos, de kicsit szigorú Mikulás. Meg is szeppen egy-egy gyerek, még az is előfordul, hogy a kisebbeknél eltörik a mécses. Hanem a Mikulás zsákja kárpótlást nyújt az ijedelemért.
Ebben az évben kicsit szórakozott volt a Mikulás. Szűkös idők jártak kiserdőn, nagyerdőn, még a világvégi erdőben is, ahol ő lakott. Kevesebb ajándékot tudott összegyűjteni, ezért gondolatai folyton azon jártak: hol szerezhetne még újabbakat a gyerekeknek a meglévők mellé.
Végül hatalmas zsákja, ha nem is lett színültig tele, mint máskor, azért most is megpocakosodott. Hanem a töprengő, szórakozott Mikulás véletlenül a saját cicáját is belerakta a zsákba. Nyávogta pedig a cica, Cincilimincili, erősen:
- Én a zsákból kimennék! Fognék inkább egérkét!
Hat pompás rénszarvas repítette a szánt, vitte a Mikulás az ajándékokat a gyerekeknek. Egyszer csak úgy tűnt neki, mintha a rénszarvasok nyávognának. Meg is jegyezte:
- Drága segítőim, jókedvre derítőim, miért nyávogtok?!
A hat rénszarvas sértődötten kapta hátra a fejét:
- Miért nyávognánk, egyikünk sem macska!
Csóválta fejét a Mikulás, azt hitte, hogy képzelődött.
Elsőnek egy kicsi házikónál állt meg a szánkó. A háztetőn üres gólyafészek várta a tavaszt és a gólyákat, bent a szobában pedig öt gyerek az ajándékokat. A Mikulás mindegyikük fejecskéjét megsimogatta és kinyitotta a zsákját. Ezúttal nemcsak a gyerekek lepődtek meg, hanem ő is, mert a zsákból Cincilimincili nevű cicája mászott elő panaszos képpel. A gyerekek nagy örömmel simogatták, azt hitték, hogy a cica az ajándékuk. A Mikulás azonban elmagyarázta, hogy ez az ő cicája és tévedésből tette a zsákba. Ünnepélyesen elnézést kért Cincilimincilitől, a gyerekek pedig a legszebb ajándékokat kapták: pörgethető csíkos csigát, lendkerekes tűzoltóautót, focilabdát a fiúk, a két kislány pedig egy-egy szőke és göndör hajú, kék szemű és nagy szemű babát.
A legnagyobb meglepetést azonban most hozta a legkisebb fiúcska, Pistike. Kucsmát húzott a fejére (apukájától kérte el), kabátját kifordítva vette magára és egy icipici zsákocskából (akkora volt, mint egy uzsonnászacskó) kolbászvéget vett elő. A cica elé lépett. A cicaorr rögvest izgalomba jött, felemelkedett. Pistike, aki most a Mikulás szerepét játszotta, mély hangon így szólt a cicához:
- Tied ez a kolbászvég! Aki á-t mond, mondjon bé-t! Ez itt egy nagy kolbász – vége, minden jó, ha jó a vége!
Mindenki nagyon nevetett, legjobban a szakállas Mikulás. Csak a cica nem nevetett, hanem kolbászvéget evett.

Donkó László: Leselkedő



A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Donkó László: Mikulás de csudás!

Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!

Galambos Bernadett: Ajándék

http://www.hispic-cafe.com/santa-claus/image/santa_claus_000.jpg

Mikulás ha volnék:
minden áldott éjjel,
havat szórnék két kezemmel
háztetődön széjjel!

Mikulás ha volnék
decemberi éjben:
fehér hóban holdsütésben
járnék csengettyűkkel.

Mikulás ha volnék
szívem arany lenne:
aranydiót, aranyalmát
raknék tenyeredbe!

Aranydióm, aranyalmám
szeretetté válna,
melegsége nem férne be
pici, kis szobádba!

Szepesi Attila: Télapó éneke


http://static.rbytes.net/full_screenshots/c/h/christmas-santa-claus-3d-screensaver.jpg

Hipp-hopp, fut a szán,
Siklik szaporán,
Dobrokol a havon
Szélvész paripám.

Hej-hó, ügyesen,
Vágtat tüzesen,
Húzza teli szánt
fénylő hegyeken.

Kipp-kopp, fut a szán,
Villám paripán
Végtelen utakon
Dobban szaporán!

Nagy Renáta:Télapó útja



Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.

Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Horváth P. Pál: Télapó



Pilinkélnek kósza pelyhek,
betakarnak rétet berket,
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan,
hat rénszarvas nagyot szusszan,
s fölröppen, mint víg rigó,
útnak indul Télapó.
Középre igazítás

Czeglédy Gabriella:Télapó az úton




Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.

2008. október 14., kedd

Móra Ferenc: A kesztyű

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:
a pocok cipót talpalt,
a cinke ruhát varrt,
a béka órát javított,
a szarvasbogár bútort gyalult
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.
De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak a z ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:
a nagyujjban bableves,
a mutatóujjban mákos csík,
a középső ujjban töltött káposzta,
a gyűrűsujjában sonkacsülök
s a kisujjában tejbegríz.
Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!
a pocok hegedült,
a cinke zongorázott,
a béka szájharmonikázott,
a szarvasbogár trombitált
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.
Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:
a pocok és a béka sakkozott,
a cinke televíziót nézett,
a szarvasbogár újságot olvasott
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.
Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

2008. október 10., péntek

Hervay Gizella: Kobak könyve

http://www.ujszeged.ref.hu/photo/konyvajanlo/kobak_konyve.jpg

Tartalom:

Kobak első könyve
Nap-mese 7
Vonat-mese 11
Mondóka-mese 13
Tréfás-mese 15
Spenótos-mese 16
Traktor-mese 17
Kígyó-mese 19
Labda-mese 23
Tornyos-mese 25
Autó-mese 28
Vízipisztoly-mese 29
Gép-mese 30
Piros-mese 32
Kicsi-mese 34
Hazudozó-mese 36
Fura-mese 38
Fordított-mese 40

Kobak második könyve
Nagy-mese 45
Sárkányos-mese 48
Törpés-mese 49
Rágógumis-mese 52
Kötényes-mese 55
Verekedõs-mese 57
Télapós-mese 60
Kaktuszos-mese 64
Piros-autós mese 69

Kobak harmadik könyve
Ábécés-mese 89
Lovacskás-mese 93
Kengurus-mese 95
Tévé-mese 99
Rajzolt-mese 101
Festett-mese 103
Meséskönyv-mese 105
Óra-mese 107
Lusta-mese 110
Mérges-mese 112
Mozgólépcsõ-mese 114
Elfelejtõ-mese 116
Árulkodó-mese 118
Ólomkatonás-mese 120
Rakétás-mese 123
Feltaláló-mese 126
Helikopteres-mese 128
Várépítõ-mese 139

Teljes kötet letöltése: http://www.18pedagogia.hu/sites/default/files/node/attachments/1kb_kobak.pdf

2008. szeptember 19., péntek

Bálint Ágnes: A SZERECSENDIÓ MALAC

Már nem emlékszem pontosan, hány éve történt, hogy egy pirosorrú kisleány gereblyézett az erdőszélen. A hullongó-szállongó sárga faleveleket gereblyézte nagy halomba. Egyszer csak Ősz apóka lépett ki a bokrok közül. Foga között ott füstölt a pipa, melynek fehér füstjétől-ködétől elsárgulnak, elfonnyadnak a fák lombjai.
– Mivégre neked ez a sok száraz levél? – kérdezte a leánykától. Az nagy bátran felelt:
– Malacot akarunk venni a vásárban, alomnak gyűjtöm a faleveleket, merthogy a szalma igen drága idén. Igaz, a malac is drága, nem tudom, össze tudjuk-e kuporgatni a rávalót!
Ősz apóka egy darabig csendben pöfékelt, azután rámutatott a pipaszárral egy nagy fára:
– Nézd amott azt a szerecsendió fát! Hevernek a diók alatta. Szedj föl egyet, gurítsd odébb, azután nézz jól utána!
A kisleány nem tudta mire válni ezt a furcsa beszédet. Nem akart azonban ellenkezni Ősz apókával, akiről azt mondják, éppen olyan öreg, mint maga a föld, lehajolt hát, és keresett a fa alatt egy diót. Meglóbálta, elgurította, s jól utána nézett. Gurult a dió a fűben, gurult, gurult, s közben egyre nagyobb lett. Uramfia, egyszer csak egy takaros kis ezüstszőrű malac gömbölyödött ki belőle! Vígan röfögve szaladt vissza a kislányhoz, s megállt előtte, mintha mondaná:
– Itt vagyok, ragyogok, éppen a tiéd vagyok!
A leányka nem tudta, hová legyen nagy örömében és csodálkozásában. Kereste az öregembert, mert tudta, hogy annak köszönheti a csodálatos malacot. Ősz apó azonban eltűnt, mintha ő is csak pipafüst lett volna, ami elenyészik a levegőben.
– Gyere kis malacom, siessünk haza, hadd legyen otthon is nagy öröm! – hívta malacát a kisleány. A malacka engedelmesen kocogott a leányka után. Volt is nagy boldogság a rozzant viskóban, mikor hazaértek! Egész éjjel szemernyit sem aludtak a nagy örömtől. Pedig még csak másnap derült ki, mennyi jó tulajdonsága van a szercsendió malacnak. Kevesebbet evett, mint egy cinege madár, három szem tökmag elég volt neki egy napra. Mégis úgy nőtt, gömbölyödött, hogy év végére le kellett vágni. Tenyérnyi széles szalonnáját, hatalmas sonkáit az egész szomszédság megcsodálta. Kiváltképpen az átellenes házban lakó Sóvár gazda. Apróra kifaggatta a szegény asszonyt meg a lányát, hogyan és miképpen jutottak a csodamalachoz. Mikor elmesélték neki, ő is nyomban kiment az erdőre, hogy megkeresse Ősz apókát. Kis bolyongás után meg is találta. Menten rákiabált:
– Hé, Ősz apó! Nekem is kellene egy olyan szerecsendió malac, mint amilyet az utcámbéli szegény asszony lánya hozott haza az erdőről!
– Úgy-úgy! – mormogott Ősz apó. – Éhező gyerekeid vannak otthon?
– Nincs nekem gyerekem! – tiltakozott Sóvár gazda. – Méghogy az is a kenyeret pusztítsa?
– Komáidat akarod tán megvendégelni a csodamalac szalonnájából? – firtatta tovább az öreg. Sóvár gazda ezen akkorát nevetett, hogy még a térdét is csapkodta:
– Méghogy ilyet! Csak úgy eltékozolni a drága szalonnát, beletömni boldog-boldogtalanba! Még magam is kimérve eszegetem! Azt sem mondhatom, hogy nincs otthon az ólban kövér hízóm. De már azt nem hagyhatom, hogy itt az erdőn ingyen malacot osztogassanak, én meg kimaradjak belőle!
Ősz apó a szerecsendió fára mutatott:
– Keress ott egy hullott diót, s gurítsd el jó messzire! Majd meglátod, mi lesz belőle.
– Azt már úgyis tudom, hát malac lesz belőle! – vigyorgott Sóvár gazda, és sietett a szerecsendió fához. Hanem ami dió lepotyogott, mind felszedték már az erdőt járó gyerekek. Sóvár gazda sokáig keresgélt a fűben, míg végre talált egy kis töpörödött, ráncoskérgű diót. Nagy lendülettel elgurította, s majd kiugrott a szeme a helyéből, annyira bámult utána. Gurult a dió, sebesen gurult, pörgött, s mire megállapodott, kis fekete malacka lett belőle. Nem volt kövér, nagy sem volt, dehát pénzbe nem került. Sóvár gazda boldogan vitte haza.
Otthon jött csak a meglepetés! A csepp kis malac annyi moslékot falt, mint egy egész disznókonda. Bármennyit habzsolt azonban, csak olyan hitványka maradt, mint volt. Az egész utca csúfolta Sóvár gazdát az ingyen malac miatt.
– Ha aranyból volna, sem érne annyit, amennyit a drága eleségből pusztított! – panaszkodott Sóvár gazda. – Kést neki, látni sem akarom már!
Böllért hívtak hát, hogy leszúrja a szerecsendió malacot. Sóvár gazda feltűrte az inge ujját, s fülönragadta a kis malacot, nehogy elszaladjon a kés elől. No de mi történt? Alig érintette meg a böllér a kés hegyével a malac nyakát, az egy szempillantás alatt úgy összezsugorodott, hogy sóvár gazda előrebukott, és jól beverte az orrát a böllér csizmájába.
– Mi az, mi az? – hüledezett. – Elszaladt a malac, vagy mi?
A böllér a nevetéstől nem tudott felelni. Még az oldala is nyilallott a nagy nevetéstől, azt tapogatta egyik kezével. Másik kezével, azazhogy inkább csak két ujjával egy összetöpörödött, fonnyadt, fekete kis szerecsendiót himbált a csutkájánál fogva, ami még az előbb a disznó farka volt.

Zelk Zoltán: Négy vándor

A világ végétõl kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött egy icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták õket. A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyiösvény is, ami a hegytõl az erdõig vezetett. Ez az erdõ már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy s a patak, akkora lehetett, mint mifelénk az erdõk.
Vidám élet volt az erdõben, de legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erdõ közepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Õsz, Tél.
Azt elfelejtettem megmondani, hogy mindez a világ elején volt így, a világ elejétõl is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esztendõ és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem, azon vesztek össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani. a veréb vagy a rigó? Hiába kérdezték a lepkéket, az ösvényt meg az icipici patakot, egyik sem tudta megmondani, melyiknek van igaza. Így történt aztán, hogy a Tavasz így szólt testvéreihez:
-Ezen mi elveszekednénk a világ vegéig. Én hát inkább elmegyek közületek. -Ezzel aztán el is indult, át a kis ösvényen, át a kavics nagyságú hegyen és az icipici patakon, míg csak a világ közepére nem ért. Beletellett vagy három hónap, amíg visszajött az erdõbe.
Akkor aztáneldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. Mindenki azt mondta, hogy a tavasz a legszebb a világon. Ezt bizony nem hagyta rá a nyár. Õ is útra kelt, s õ is dicsekedve tért vissza.
-Énhozzam bizony így szóltak az emberek: te vagy a legjobb, te vagy a legkedvesebb! Te érlelted meg a búzánkat, hogy lisztet õrõlhessünk belõle, hogy kenyeret süthessünk a lisztbõl...
'Hát, ha így van, én is útra kelek'-gondolta az Õsz. S nem is gondolta kétszer, túl volt már az erdõn, hegyen, patakon. Aztán, mikor visszatért, így szólt: -Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyával mentem közéjük, vittem nekik szõlõt, diót, almát, körtét.
A tél se hagyta magát, õ is útnak índult, szaladtak elõtte a szelek, hogy hírûl vigyék érkezését. Visszafele is pajtásaival, a szelekkel jött, s álló nap arról mesélt, mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erdõkben, hogy legyen mivel fûteniük a szegényeknek.
Álló napig ezt mesélte, de már csak ketten hallgatták, a Nyár és az Õsz, mert a Tavasz közben újra útra kelt, s azóta is így vándorolnak, mióta világ a világ.

2008. szeptember 18., csütörtök

Rónay György: A róka és a gólya

Meghívta a gólyát a róka egyszer
ebédre,
s egy lapos tányért tett, színig levessel,
elébe.
A gólya éhes volt, de hosszú csőre
miatt egy jóízű kortyot belőle
nem ehetett.
A róka nézte, falt és nevetett.

Aztán a gólya másnap visszahívta
a rókát.
Palackban gőzölgött a sokféle ritka
finomság.
A róka éhes volt, de csak szagolta
az ételt: nem fért a palackba az orra.
Éhen maradt,
s a gólyáé lett a sok finom falat.

A lakoma végén, mikor fölálltak:
„Remélem -
szólt a gólya -, éppoly jónak találtad
ebédem,
mint én tegnap a tiédet, barátom;
konyhádon tanult főzni a szakácsom.”
A róka csak
nézett, s korgó gyomorral elszaladt.”

2008. szeptember 15., hétfő

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
Hullik, a hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen
Bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj, felhő
pamacsos
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le te zápor,
égi virágpor
égen nyíló bodzavirágból.

Pákolitz István: Dió

Kihasadt a dió
zöld zakója;
nem csoda, viseli
tavasz óta.

Ősz anyó megvarrná-
ökörnyállal,
de az a pár öltés
mit használna?

Lábadozik a szél
közel-távol:
kirázza a diót
zakójából.

Zelk Zoltán: Megérett a cseresznye

Megérett a cseresznye,
piroslik az ágon,
ezer piros csengettyű
csilingel a fákon.

Megérett a cseresznye,
szedik a kosárba:
holnap reggel szekérrel
viszik a vásárba.

Jaj, de piros! Jaj, de szép!
Az íze, de édes!
Sül is már a tepsiben
A cseresznyés rétes.

Csák Györgyi: Cserebere

Piros szemű fehér egér
Egész nap csak csereberél.
Volt neki egy kalapja,
Elcserélte malacra.
A malacot zsebkendőre,
A zsebkendőt lepedőre.
A lepedőt két macskára,
A két macskát vaskályhára.
A vaskályhát hintaszékre,
Hintaszéket bőrzekére,
A bőrzekét malacra.
Azt pedig egy kalapra.

Gazdag Erzsi: Volt egy tücsköm

Volt egy tücsköm
énnekem
megtanulta
énekem.

Vagy egy havas délután,
délután,
én tanultam
tőle tán?

Egész télen
javában
énekelt a szobámban.

Majd meg együtt
cirpegtünk;
szökdécselt a
jókedvünk.

Azt sem tudtam
tél felén,
ki a tücsök,
Ő vagy én?

Sarkady Sándor: Zápor

Csepp, csepp csepereg-
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag-
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
Fűnek, fának jólesett.


Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne

Ha a világ rigó lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,
kötényembe nem is férne,
kötényem is honnan volna,
ha egész világ rigó volna.

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó,
Idelép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át, vágtat,
Nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a Nap is százszor.


2008. szeptember 14., vasárnap

Hátamon a zsákom...

Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom,
mákomban a rákom,
kirágta a zsákom,
kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.

Találós kérdés - felhő

Se oldala, se feneke,
Mégis megáll a víz benne.
Mi az? (Felhõ)

Találós kérdés - hold

Mikor fekszel, õ akkor kél.
Egyszer egész, máskor csak fél.
Nincsen tüze, mégis lámpás,
A vándornak szinte áldás. (Hold)
http://wellstarbusiness.hu/image/hold.gif

Mindig volt és mindig lesz, de öthetes sose lesz.
Mi az? (Hold)


Találós kérdés - napsugár

Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Esõ éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.
Mi az? (Napsugár)

http://www.bababirodalom.net/images/napsugar_jel.gif

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
Minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésben,
elcsitulnék,
jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre,
sárga fényem –
Jaj, de onnan
vissza sose járnék
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni
- Letye - petye - lepetye! -
Üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- Letye - petye - lepetye! -
Bárki inge, rokolyája
- Letye - petye - lepetye! -
Lyukat vágnak közepébe,
Kituzik a ház elébe
- Letye - petye - lepetye!-

Móra Ferenc: A cinege cipője


Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.



Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.



Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.



Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.



Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!



Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.



Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.



Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

Lendvai Ilona: Ringató

Aludj el kislányom,
Gyönyörű virágom,
Éjszínű szemeden
Kopogtat az álom.

Egy csillag, két csillag,
Szívemmel ringatlak,
Öt csillag, hat csillag,
Soha el nem hagylak!

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt, hol nem...
volt egyszer egy iciri-piciri
házacska, ott lakott egy
iciri-piciri kis macska.

Volt annak két iciri-piciri kisökre,
Rákaptak egy iciri-piciri kistökre.

Csizmát húz az
iciri-piciri kis macska,
hová lett az
iciri-piciri barmocska?

Bejárja az iciri-piciri
kis erdõt,
s nem leli az
iciri-piciri tekergõt.

Bejárja az iciri-piciri
kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri
kószálót.

Rátalál az iciri -
piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit
meglökte.

Felfordult az iciri-
piciri tököcske,
benne a két iciri-
piciri ökröcske.

Megörült két iciri-
piciri ökrének.
Vége van az iciri-
piciri mesének.

Ébresztők

Pál, Kata, Péter, jó reggelt.
Már odakinn a nap felkelt.
Szól a kakasunk az a nagytarajú,
gyere ki a rétre, kukurikú !

Kukurikú, szól a kakas,
ki az ágyból, hajnal hasad,
már süti a nap a hasad.

Tik-tak, tik-tak, jár az óra,
körbejár a mutatója,
azt hirdeti minden reggel,
ki korán kel, aranyat lel.

Korán kelni, énekelni,
nincsen annál vígabb semmi.
Késõn kelõ jó barátom,
neked is csak ezt ajánlom.

Móra Ferenc: ESTE

Este van, este van,
Édesapa fáradt -
Aranyhajú lányom,
Te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
Puhára a vánkost,
Ágyam szélire is
Te ülj ide már most.

Homlokomon a bú
Nagyon elborongott,
Kicsi száddal róla
Leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
Hajtsd szivem fölébe,
Nevess éjszakára
Csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
Szegény apukádnak,
Úgy, mintha mesélnél
A hajas babádnak.

"Volt egy szegény ember
Nagy meseországba,
Nem volt mása, csak egy
Aranyhajú lánya..."

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyõk búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.
Medvék mézet gyûjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az õsz néni.
Pirosszemû mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengõje a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

Fecske Csaba :Jó leszek

Ezentúl jó leszek állíthatom
Reggeltől estig,
Tetőtől talpig,
Csupa jó leszek.
A fülemet ezentúl mindig megmosom,
Rendbe rakom a ruhám,
Tiszták lesznek a körmeim,
Köszönök szépen mindenkinek.
Azt teszem csak ami szép és jó,
Ha már jó leszek.
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
Nem húzom meg a lányok haját.
Semmit sem teszek, amit nem szabad
A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek.
De ezt a sok jóságot észben tartani
Azért nem tudja ilyen kis gyerek.

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.


Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"


Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.


Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!


Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Megnézhető itt:

Rajzoltatók

Rajzolok egy kerekecskét,
gömbölyűre, mint a zsemlét,
kerekecskén kis gombocska,
akárcsak egy baba volna,
gombocskának két nagy füle,
vajon mi néz ki belüle?
Bajuszkája, farkincája,
kerekecske, gombocska,
itt csücsül a nyulacska.


Pont, pont, vesszőcske,
készen van a fejecske,
kicsi nyaka, nagy a hasa,
készen van a török basa.


Kerekítek kereket,
alája meg még egyet.
Tetejébe két egyest,
alája egy farkinca,
készen van a kiscica.

Weöres Sándor: Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Haragosi,
din don diridongó.

Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.

Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

Züm-züm-züm, zúg a szél...

Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.

Kiszámolók


Apacuka, fundaluka

Apacuka, fundaluka,
Fundakávé, kamanduka,
Abcug, fundaluk,
Funda kávé kamanduk.

Ec-pec kimehetsz

Ec-pec kimehetsz
Holnapután bejöhetsz
Cérnára cinegére
Ugorj cica az egérre
Fuss

Lementem a pincébe vajat csipegetni

Lementem a pincébe
Vajat csipegetni,
Utánam jött apám, anyám
Hátba veregetni.
Nád közé bújtam,
Nádsípot fújtam,
Az én sípom így szólt:
Dí, dá, dú...
Te vagy az a nagyszájú.

Mese, mese, mátka

Mese, mese, mátka,
Pillangós madárka.
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!


Száll a madár a házra


Száll a madár a házra,
Annak az ajtajára.
Kipp-kopp, kopogó,
Meg is van már a fogó!

Altatók

Csicsija, rózsa,
Csicsija, mályva,
Szunnyadj kisbaba,
Álmodj kis Réka,
Tündérkém


Csicsija, csicsija, kicsi rózsaszál,
Csicsija, csicsija, aludj végre már.
Csicsija, csicsija, fehér jázmin ág
Csicsija, csicsija, alszik a világ.


Csendben lépkedj, alszik a baba
Állj meg óra, ne ketyegj
Lóca te se nyekeregj,
Csöndben surranj, mint falon az árny.


Szempilládra álom szakad,
karjaimban elringatlak,
álmodban is takargatlak.
Most a hátad, most a hasad,
meg ne fázzon a kis falat.
Szûz takaró ez a világ,
ha nem én igazítom rád.


Este van már, alkonyul,
nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
aludj te is ............. (gyerek neve)


Tente, baba, tente,
itt van már az este.
Köszöntgetnek szépen,
csillagok az égen.

Tente, baba, tente,
aludj szívem gyöngye.
Tente, baba, aludjál,
anyukáról álmodjál.

Tente, baba, tente,
este van már, este.
A szemedet hunyd le,
tente, baba, tente.

Minden nótám oda már,
gyere gyorsan, kismadár.
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod.

Gyermekem, ó, aludjál,
alszik már a kismadár.
Pihen az erdõ s a rét,
erdõben az õzikék.

Holdfény ragyog odakint,
ablakodon betekint.
Rád nevet a holdsugár,
gyermekem, ó, aludjál.

Szép kis bölcsõ, kérlek téged,
hadd aludni kis öcsémet !
Hadd a zajt most, hadd a lármát,
ne zavard meg csendes álmát !
Ne', mily szépen alszik, látod ?
De fölretten hogyha bántod.
Ringasd szépen a babát,
hadd aludja ki magát !


Aludjál, babácskám,
esti csillag ragyog,
aludjál aranyos,
én is álmos vagyok.

Álmodjál szépeket,
aranyos meséket,
tündér öltöztessen,
angyal simogasson,
aranyos pillangó
kocsija ringasson.

Csanádi Imre: Cipómagyarázó

Szőkül a búza,
feje földre húzza.
Le,le, learatjuk,
kévébe kapjuk,
kepe-sorba rakjuk,
szekéren behordjuk,
asztagba tornyoljuk,
Cséplőgép kivereti,
gőzmalom megőrleti.
porzik a liszt, mint a hó,
abból sül a friss cipó.

2008. szeptember 8., hétfő

Áprily Lajos: A hűségesek

Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el,
nem mond búcsút a nyár felhőivel.
Ha hóviharral ránkszakad telünk,
a völgyben itt borzonganak velünk.

Arany János:Juliska elbújdosása

Egyszer egy kis leány mit tett fel magába?
Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba,
Elbujdosik messze, a határon végig,
A mező párkányán leboruló égig,
Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl.
Fele sem bolondság, mert már épen indul;
Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve;
Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? -

Hát bizony gyakorta megesik, nem újság
A gyerek-szobában az ily háborúság:
A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi:
Papa megdorgálja s a mama megfeddi,
Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek,
Az se hallatlan, hogy valakit megvernek,
Azzal kényszerítik a maga javára,
Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.

A mi kis lányunkat vereség nem érte:
De fájt neki a szó s megneheztelt érte;
Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút,
Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút.
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,
Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja:
De a keményszívű elveri a macskát,
Orrára nyomintván egy goromba fricskát.

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán:
Ez a kis haragost megbékíti talán?
Ó dehogy! akármint terítnek, tálalnak:
Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak.
Majd összekeresi, ami csak az övé,
Szép rendetlenségbe köti mind együvé;
Nem marad ki semmi, vele megyen a báb:
Lesz kivel az úton beszélni legalább.

Akkor megcsókolja szüleinek kezét,
Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd;
Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél?
Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél?
Ne menj el galambom! ne menj el virágom!
Ki lesz akkor az én kedves kis leányom?
Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek?"
Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.

De az édes apja komolyan így szóla:
"Már fiam, ha elmész, nem tehetek róla:
Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el;
Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel."
Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez,
Otthon maradásra szinte kedvet érez;
De örökségét már kiadá az atyja,
Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja.

(Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott,
s nem mert világra menni.- A.J. jegyzete)

2008. szeptember 7., vasárnap

Zelk Zoltán: Te is tudod, ő is tudja

Napfény volt a ringatója,
eső volt a dúdolója.

Nevelője szegény ember,
mégis erős, mint a tenger.

Csak erősebb, hogyha vágják,
tovább él, ha lekaszálják.

Akkor is, ha kézzel vágják,
akkor is, ha fogak rágják.

De hát tudja minden gyerek:
miből sütik a kenyeret...

Zelk Zoltán: Kóc, kóc

Kóc, kóc, csupa kóc,
Szemöldöke, haja kóc.
Hát még az a kisze-kusza,
Földig érő nagy bajusza,
Az is csupa kóc!

Ág, ág, görbe ág,
Görbe ágból görbe láb,
El ne törd a derekát,
Az se egyéb, csak egy ág,
Az is görbe ág!

Ez meg a feje,
Törött bögre teteje,
Nem is bögre, semmise,
Vagy talán még ennyi se,
Ennyi a feje!

Volt, volt, ember volt,
Se nem élő, se nem holt
Nem a ruha, csak a folt,
Napsütésben telihold,
Talán sose volt!

Zelk Zoltán: Párbeszéd

- Honnét, szomszéd?
- Ahol voltam, onnét!
- Mit evett?
- Eleget!
- Mi jót?
- Hernyót!
- Hány volt?
- Egy volt!
- És még?
- Kukacot!
- Mennyit?
- Hatot!
- Hát még?
- Legyet!
- Hányat?
- Hetet!
- Mást még?
- Pondrót!
- Sok volt?
- Nyolc volt!
- Jó volt?
- Jó volt!

Zelk Zoltán: Hová szaladsz, vízipók?

- Hová szaladsz, vízipók?
- Keresem a békát!
- Mért nem húzol kiscipőt?
- Gyorsabb így mezítláb!

- Miért futsz ily sebesen?
- Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...

- Hol lesz a lakodalom?
- A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...

- Hát a menyasszony ki lesz
békakirály párja?
- Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...

Zelk Zoltán: Gólya, gólya

Gólya, gólya, hosszúláb,
hol kezdődik a világ?

– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ...

Gólya, gólya, hosszúláb,
hol ér véget a világ?

– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sosem látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon
ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá: "Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!"
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
visszaadta nagykabátom!

Kiss Dénes: Labdajáték

Száll a labda, röpp, röpp,

száll rajta a pötty, pötty.

Kislány dobja, fiú kapja,

itt a labda, hol a labda.

Száll a labda, röpp, röpp,

száll rajta a pötty, pötty.

Jobbra-balra és forogva,

sose essen le a porba.