ebédre,
s egy lapos tányért tett, színig levessel,
elébe.
A gólya éhes volt, de hosszú csőre
miatt egy jóízű kortyot belőle
nem ehetett.
A róka nézte, falt és nevetett.
Aztán a gólya másnap visszahívta
a rókát.
Palackban gőzölgött a sokféle ritka
finomság.
A róka éhes volt, de csak szagolta
az ételt: nem fért a palackba az orra.
Éhen maradt,
s a gólyáé lett a sok finom falat.
A lakoma végén, mikor fölálltak:
„Remélem -
szólt a gólya -, éppoly jónak találtad
ebédem,
mint én tegnap a tiédet, barátom;
konyhádon tanult főzni a szakácsom.”
A róka csak
nézett, s korgó gyomorral elszaladt.”
