Orgoványi Anikó: Ígéret

Szeretnék én is jó lenni,
szépen ülni,
csendben enni,
és nagy szemekkel figyelni,
hogy mit mesél az óvónéni.

De nem tehetek róla,
ha olyan érdekes a világ,
és érdekel engem még annyi más,
izgő-mozgó változás,
ugrálás, és futkosás,
evés közben sustorgás,
és a lomhán ülő csendben
egy jóleső kis kuncogás.

Ne haragudj óvó néni,
igyekszem majd jónak lenni,
már csak néhány év, és
sikerülni fog talán,
és ígérem, hogy egyszer még
nagyon büszke leszel rám.

Róth Márta: Pedagógusnapi köszöntő

Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.

Osvát Erzsébet Tanítóinknak

Tanító nénik!
Tanító bácsik!
Egy kisdiák
áll előttetek.
Kisdiák a sok százból,
ezerből-
Jóságotokat
hadd köszönje meg!
Hadd köszönjem
azt az igaz kincset,
amelyet ti
adtatok nekünk.
S amely bűvös
erejével annyi
új titokra
nyitotta szemünk.
Neonfénynél is
szebben világít
a tudás, mit
kaptunk tőletek.
Szeretetünk
sugárzik felétek.
Ragyogja be
Szép ünnepetek!

Mentovics Éva: Köszönöm

Ő tanított betűt írni,
megfogta a kezemet.
Így biztatott: nehogy feladd!
Ügyes vagy, ez megy neked.

Mosolyával simogatott,
dicsért kedves szóval.
Ha valami rosszat tettünk,
elég volt egy sóhaj…

Ha az utcán átsétáltunk,
kézen fogva vezetett.
Ha valamit megkérdeztünk,
máris jött a felelet.

Mesét mondott, dalolt nékünk,
kedves, csengő hangon.
Víg dalait azóta is,
ma is szinte hallom.

E kis virág elmond mindent,
amit én csak érzek.
Az elrepült, dolgos évet
így köszönöm én meg.