Szalai Borbála: Aratás

Megérett már
a búza, az árpa -
az egész táj
aranyszínű, sárga,
s olyan mint egy
végtelen nagy tenger,
melynek partját
nem látja az ember.
Hullámokat
vet a búza, árpa -
valahányszor
szellő barázdálja:
mégis békés
ez a kalásztenger -
nem háborog,
vad tajtékot nem ver.
Susog, zizeg
a búza, az árpa...
Kombájnosok
jönnek a határba:
gépükkel a
ringó tengert járják -
aratják az
érett búzát, árpát.

Kanizsa József: Sej, haj, búzaszár

Sej, haj, búzaszár,
búzaszár,
milyen leányt
 ringattál,
ringattál?

Aranyszeme,
mint a Nap.
haja, mint a
sugarak.

Sej, haj, búzaszár,
búzaszár,
engem is ott
ringassál,
ringassál!

Székely Dezső: Színes ceruzák

Kaptam egy doboz
színes ceruzát.
Hányféle színből
állhat a világ;

próbáljuk ki, mert
hamar este lesz.
Minden ceruza
rögtön élni kezd,
ha elindítom
most a rajzlapon,
s a nagyvilágot
ide rajzolom:
fehérrel a havat,
kékkel meg a tavat,
pirossal kendőt,
zölddel kerek erdőt,
arannyal napot,
barnával kalapot,
feketével füstöt,
sárgával rézüstöt,
ezüsttel egy ezüsttallért,
meg egy ezüstróka gallért,
s lilával, mert szebb nem lehet,
aláírom a nevemet.

Székely Dezső: Katicabogár

Kató, kati, katica,
katicabogárka,
piros pettyes ruhácskádban
jössz velem a bálba?

Kató, kati, katica,
nyisd ki ezüst szárnyad,
esernyője, napernyője
leszel a világnak.

Kató, kati, katica,
borítsd rám a szárnyad:
átálmodom alatta majd
legszebb éjszakámat.