Osvát Erzsébet: Június

Tenyere,
Mint teli tál,
Finom falatot kínál:
Kerek piros retkek
Fényesednek rajta,
Mint pöttöm legénykék
Pufók, piros arca.
Fülbevalók függnek
A cseresznyefán,
Szamócát szüretel
Egy kis helyre lány.
Kertekben kardvirág,
Rózsák, violák…
Pipacs integet a réten –
Ezer apró láng.
Tarsolya tartogat
Még valami jót:
A várva várt nyári
Nagyvakációt!

Csoóri Sándor: Medárdi eső

Medárd nekünk megártott,

alaposan bemártott,

három hete csak zuhog,

ázik a bab s a murok,

petrezselyem zöldje is

és a holtak földje is.

Ázik, ázik a búza,

fejét a víz lehúzza,

beillene zsenge nádnak:

bokán fölül vízben állhat.

Medárd, Medárd, habókos,

hol a selyemlepke most?

Hol a futó gyíkocskák

kik a kertem csíkozták?

És a fácánkakas hol

prüszköl, krákol, gyalogol?

Esik, esik, csak esik

kisestétől reggelig,

mintha csőrepedés volna

fönt az űrben, s reánk folyna:

vagy mintha egy szálló tenger

vándorolna fölöttünk el,

s hullatná a fölösleget,

eláztatva földet, eget.

K. László Szilvia: Dühös vagyok

Nem értem a felnőtteket.

Azt hiszik, hogy minden gyerek

egyfolytában elégedett,

s dühös, csak egy felnőtt lehet.

Pedig van, hogy apuk, anyuk

leszidnak, bár nincs igazuk.

Megtehetik, ők a nagyok,

s csodálják, hogy dühös vagyok.

Dühös vagyok, dühös vagyok,

igenis, hogy dühös vagyok!

Van úgy, hogy az iskolában

nem sikerül, amit vártam

ezt sem értik meg a nagyok,

s csodálják, hogy dühös vagyok.

Dühös vagyok, dühös vagyok,

igenis, hogy dühös vagyok!

Miért nehéz értenetek?

Azért, mert az ember gyerek,

még nem mindig elégedett,

ezer gondja, baja lehet.

Ne szidjatok, figyeljetek!

Elűzöm én a mérgemet.

Elűzöm én, elkergetem,

messzi földre tessékelem!