hol nem,
volt valahol
egy csupa tüske,
nagyhírű,
büszke,
rangjára fő-fő,
csatákban győző
vitéz sündisznó,
milyet manapság
nem látsz sehol.
Ha csak kiáltott:
„Hajj!” –
Törött a fáról a gally.
Hát egyszer útra megyen,
sétálni a sűrűben.
Hátán szétáll a tüske,
rangjára igen büszke.
Hetvenkedésre kész
a nagyhírű vitéz.
Kiált egy nagyot:
„Hajj!” –
S törik a fáról a gally.
Sétál a sündisznó,
sétafikál,
egy kölyök rigócska
elébe száll.
Kiált a sündisznó:
„Sej, diridom!
Még ma a véred iszom!
Rigóháj lesz vacsorám!
Hasamba gyere, komám!”
No a rigócska
halálra ijed,
mióta rigó,
nem hallott ilyet.
Röpül magasba: huss!
„Ha kellek, utánam fuss!”
Sétál a sünöcske,
sétál körül,
egy árva nyulacska
elé kerül.
Kiált a sünöcske:
„Sej, diridom!
Még ma a véred iszom!
Nyúlhájra vásik fogam!
Innét nem mész el ugyan!”
De a nyúl:
„Vesd el magad!”
A híres hetvenkedő
rangjára büszkélkedő
sündisznó elől ijedten,
hátra se nézve szalad!
Sétál a sün
továbbra,
egy róka a sűrűben cselleng,
hát hirtelen útját állja.
Kiált a sünöcske:
„Sej, diridom!
Még ma a véred iszom!
Rókaháj kell épp nekem!
Két hete rád éhezem!”
Nosza a róka:
„Vesd el magad!”
A híres hetvenkedő,
rangjára büszkélkedő
sündisznó elől ijedten,
nyelvét lógatva szalad!
Sétál a hetvenkedő
és íme egy lompos ordas,
vén farkas bukkan elő.
Kiált a sün rá:
„Sej, diridom!
Még ma a véred iszom!
Farkashájt ehetnék éppen!
Jó, hogy ideállsz elébem!”
Hanem a farkas:
„Vesd el magad!”
A híres hetvenkedő,
rangjára büszkélkedő
sündisznó elől ijedten,
majd nyakát szegve szalad!
Sétál a sün,
jár messze,
végül elébe toppan,
elé az erdőn egy medve.
Kiált a sünöcske:
„Sej, diridom!
Még ma a véred iszom!
Medveháj, az ám a jó!
Éppen fogamra való!”
A medve is:
„Vesd el magad!”
A híres hetvenkedő,
rangjára büszkélkedő
sündisznó elől ijedten,
lélekszakadva szalad!
Az pedig nagy dölyfösen
sétálgat a sűrűben.
Hátán szétáll a tüske,
rangjára igen büszke.
Hetvenkedésre kész
a nagyhírű vitéz.
Kiált egy nagyot:
„Hajj!” –
s törik a fáról a gally.
Alig mondta ki:
„Hajj!” –
Letört a fáról a gally!
Fejére esett,
s a csupa tüske,
nagyhírű,
büszke,
rangjára fő-fő,
csatákban győző
vitéz sündisznó
magát elsírta,
magát elrítta:
„Jajjajjajjaj!”
Ott helyben úgy megijedt,
nem láttam soha ilyet,
hazáig sírva szaladt,
s bőriben veszteg maradt.
