2009. március 27., péntek

Tavaszi mondókák, rigmusok, naphívogatók és találós kérdések

http://www.bodas.hu/kepek/napocska.jpg


Mondókák, rigmusok



Sándor József, Benedek,

zsákban hozzák a meleget.

-

Szürke veréb, sárgabegy,

a tavasz megérkezett.

-

Cin-cin cinege,

itt a tavasz örülsz-e?

-

Gyere tavasz, várva várlak,

hozz zöld ruhát fűnek fának!

-

Cine-cine, cinege,

jön a tavasz, hiszed-e!

-

Azt mondják a cinegék,

itt a tavasz, nyitni kék!

Kék ibolya, hóvirág,

Csupa öröm a világ.

Naphívogatók: /népköltészet/


Jöjj ki, napocska,

itt apád, itt anyád,

sót törünk, borsot törünk,

tökkel harangozunk!

-

Süss fel nap,

fényes nap,

kertünk alatt két kis bárány

majd megfagy.

Eredj fel az égbe,

fehér lepedőbe,

kérd ki a kis kulcsot,

hívd be a hideget,

engedd ki a meleget!

-

Bújj el hideg, süss ki, nap,

kert alatt a bárányok

megfagynak.

-

Süss ki Nap, fa alá,

Bújj el hideg, föld alá!

-

Katicabogárka, nyisd ki a ládádat,

Mutasd még énnékem a selyemruhádat.

-

Szárnyát tárja szitakötő,

örül mert ma szép az idő!

-

Fű, fű, fű, szép zöld fű,

eredj ki te zöldfülű!

Találós kérdések:

”Vigyázz rá., mert nagyon ravasz,

s hamar becsap- ő a…. /tavasz/

Mi az?

Tavasszal tér vissza,

ereszünk lakója,

fészkét igazítja. /fecske/

-

Tó vizében lépeget,

békák veszedelme,

békát fog és messze néz

fél lábon merengve. /gólya/

-

Háló nélkül halászik,

kéményeken tanyázik,

elköltözik, ha fázik. /gólya/

-

Nem szállok el Afrikába,

télen itthon telelek.

Tavasszal a napsugárnak

”nyitnikék”-kel felelek. /cinke/

-

A hóvirág után nyílok,

kék, picike, illatos vagyok. /ibolya/

-

Ha bántják: szuszog,

ha nem bántják: kocog! /sündisznó/

-

Varrni még senki se látta,

mégis csupa tű a háta. /sündisznó/

-

Ismerek egy tarka házat,

lakik benne szarvas állat;

szegényke fél nagyon tőled,

szarvát behúzza előled. /csiga/

-

Icipici lánynak pettyes a

ruhája,

kezedre ül, elszáll,

s csak bámulsz utána. /katicabogár/

- Ki a legerősebb a világon?

/a csiga, hátán viszi a házát/

- Melyik a legudvariasabb állat?

/a harkály, mert mindenhová bekopogtat/

- Mi megyen által az üvegen és nem törik el?

/a napsugár/

2009. március 21., szombat

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-bóca kabóca,
ég a lámpa kanóca,
de be hozzánk ne gyere,
mert a szomszéd egere
itt lapul az ágy alatt:
elkapja a lábadat!

Pille, pille, pillangó

Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Pille,pille,pillangó!
Olyan,mint az álom.
Mitől lettél ilyen szép?
Én majd kitalálom.

Libbenő szép virág,
felhő közelében,
hernyóból lett tündérlány
Odafönn az égen.

Pille,pille,pillangó!
Szállj le a kezembe,
Szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Székely Éva-Gaál Éva: Házunk körül

Jól megrakva a szekér,
harangszóra ideér.
Szekér előtt fut a ló,
utána a kiscsikó.

Kinn a kertben sok virág,
tulipán és szarkaláb.
Sárga szirom, barna porzó,
nagyon szép a napraforgó.

Estefelé kolompolva
hazatér a tehéncsorda.
Idefordul Riska éppen,
sok tejet hoz a tőgyében.

Késő van már, Laci fárad,
kívánja a puha ágyat.
Fönn az égen mi ragyog?
A hold meg a csillagok.

Hát a disznó vajon hol van?
Benn röfög a disznóólban.
Nem ad tányérra, csuporra,
a vájúban túr az orra.

Laci reggel friss nagyon,
kitekint az ablakon:
beragyog a nap a résen,
átbújik a keritésen.

Édesanya felkelt régen,
ruha szárad a kötélen.
Tiszta, mint a liba szárnya,
hófehér a dunna, párna.

Hogy ne legyen semmi hiba,
csakugyan itt van a liba.
Füvet, gyomot eszeget,
talál éppen eleget.

Tanítgatja tyúkanyó
a csibéket, mi a jó.
Ide gyertek, ne oda!
Megy a csibeóvoda.

Jaj, de fél a cica, pedig
Bundi kutya csontot eszik.
A betörő be se mászhat,
Jól őrzi Bundi a házat.

Fészkére leszállt a gólya,
tátog két gólyafióka.
Várja már a vacsorát,
éhes a gólyacsalád.

2009. március 20., péntek

Kányádi Sándor: A jámbor medve

http://www.hollyworks.com/uploads/bear420.jpg

Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult, télen át
álmában is nyalta.

Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng, cselleng egy kicsit,
ha volna mit, enne.

De csak azért jön elő,
lássa, mi a dolga.
Ha süt a nap, visszamegy,
mert a nap csalóka,

hátra még az igazi
zimankós hadd-el-hadd,
hátra még a tél java:
kíméljük a talpat.

Ha pedig az idő zord,
künn marad a medve.
Itt a tavasz, amire
visszaszenderedne.

Legénykedik csak a tél,
mutatja hatalmát,
holott nyílni készülnek
a rügyek s a barkák.

Künn marad a medve, és
talpát nem kímélve,
elcammog a még jeges
kis patak vizére.

Node amíg odaér,
nagy ügyetlenkedve,
hadd mondom el, mint került
kötélre a medve.

Egyszer épp egy ilyen zord
februári reggel,
erdőlni indult el egy
falubeli ember.

Hát amint megy, mendegél
felfelé a hegyre,
szembe véle jődögél
jámboran a medve.

Megtorpan az emberünk,
ám a medve báván
s ártatlanul néz reá,
mint egy szelíd bárány.

Áll, tűnődik emberünk,
majd egyet gondolva,
válláról a fának szánt
kötelet leoldja.

"Nem volt nekem soha még
életemben medvém,
mi lenne, ha ezt most én
szépen hazavinném."

Veti hát a kötelet
a medve nyakába,
s vezeti, mintha tinót
vinne a vásárra.

Így ballagnak csendesen
egészen hazáig,
már emberünk zsindelyes
kapuja is látszik.

Ki csak látja, nem akar
hinni a szemének,
szó ki nem jön torkukon,
szájukkal is néznek.

Vakkantásuk lenyelik
a kutyák, s a ludak
ámultukban mind egy-egy
hosszú nyakká nyúlnak.

De minderre jóformán
rá sem hederítve
lépked a mi emberünk
s mellette a medve.

Elérik a kaput is,
be is mennek rajta.
- Nézd, mit hoztam, feleség! -
kiált be a gazda.

Jön az asszony s vele a
gyermekek is nyomban,
de a kapu előtt már
fél falu is ott van.

Ám a medve meg nem áll,
egyenesen hátra,
mintha menni akarna
a disznópajtába.

Megy vele a gazda is,
húzza most a medve.
- Még valami kárt csinál,
jaj, el ne eressze.

Nem csinált az semmi kárt,
még csak meg sem mordult,
egyenesen a disznók
vályújának fordult.

A vályúba éppen még
párolgott a moslék,
beledugta orrát, és
ki sem vette onnét.

De nem amíg fenékig
be nem kebelezte.
Akkor aztán fölállott
két lábra a medve.

Bődült egyet, nyilván a
reggelit köszönte.
Kifordult a kötélből
s ledobta a földre.

Azzal át is lépett a
deszkakerítésen,
és megindult, merről jött,
vissza az ösvényen.

Már messzire járt, mikor
fölocsúdtak végre
a gazda és ámuló
egész háza népe.

Elkezdtek a kutyák is
ugatni, s a ludak
mind egy-egy nagy éktelen
gágogássá nyúltak.

Állt a gazda, s tán ma is
ott állna, ha élne,
kezében ott lógna az
üres kötél vége.

2009. március 13., péntek

Versek, mesék, mondókák március 15-ére




Sarkady Sándor: Zeneszó zeng

Zeneszó zeng, menetelnek

Süt a napfény, fut a felleg.

Fel a zászló, fel az égre –

Magyarország örömére.

Szabadság dala szálljon,

Aki ember, ide álljon;

Jövel édes, szabad világ –

Gyönyörű légy Magyarország.

Drégely László: Pereg a dob…

Pereg a dob:

Tra-ta-ta,

Most kezdődik

A csata.

Papírcsákó

Fejemen,

Ezt a csatát

Megnyerem.

Lovam seprő:

Nyi-ha-ha,

Vágtat, mint egy

Paripa,

Kardom is van:

Fakanál,

Aki nem fut,

Pórul jár!

Rákos Sándor: Egy bátor vitéz

Ki szalad ott, mi szalad ott?

egy bátor vitéz szalad ott.

Futván az ellenség elől,

hegyes bajszú hőscincér szalad ott.

Weöres Sándor: Megy az úton….

Megy az úton a katona,

Zúg a vihar, fúj a szél,

zúg-búg, fúj a szél,

a katona sose fél.

Mitől félne? Kezibe kard,

gonoszoknak odavág,

dirr-durr, odavág,

sose bántsad a hazát.

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó,

Idelép, odalép, hejhó!

Hegyen át, vízen át vágtat,

Nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,

Odanéz valahány csillag.

Amikor paripám tancol,

Odanéz a nap is százszor.

Palu Tamás: Március 15-e

Zászló készítettem

rajzoltam, festettem

ahogyan csak tudtam

legjobban, legszebben.

Fel is ragasztottam

Vékony nyírfaágra

kis zászlóval megyek

ma óvodába.

Egész úton vígan

Lengetem a szélbe

Várom, óvónéni

Megdicsér érte.

Donászy Magda: Szél, szél

Szél! Szél!

Fújdogálj!

Hullj! Hullj!

Napsugár

Az ünnepi

zászlók szárnya

lobogjon a

napsugárba!

Szél! Szél!

Fújdogálj!

Hullj! Hullj!

Napsugár!

Amadé László: A szép fényes katonának

A szép fényes katonának

Arany gyöngy élete,

Csillog-villog mindenfelöl

Jó vitéz fegyvere.

Szép élet!

Víg élet!

Sose jobb nem lehet!

Hopp hát jöjjön katonának,

Ilyent ki szeret!

Szikrát üt a paripája,

Nagy városon nézik

Hogy jó lovas és vitéz is,

Mindenütt dicsérik.

Szép élet!

Víg élet!

Sose jobb nem lehet!

Hopp hát jöjjön katonának,

Ilyent ki szeret!

Gáspár János: Vesszőparipám

Leng, leng, kicsi fa,

Majd, majd valaha

belőlem is lesz egy kicsi

lovas katona.

Ló, ló, paripa,

száján zabola;

gyí te, gyí te tüzes csikó,

vágtass amoda!

Lebben a serény

félre kis legény,

Árkon-bokron, mint a fecske

átrepülök én!

Szepsy Eleonóra: Márc.15.

Nemzetiszín kokárdával

Ünnepelünk e napon.

Itt díszlik a szívem fölött,

Büszke vagyok rá nagyon.

Régen volt. A fiatalok

szabadságot akartak,

Jobb életet mindenkinek..

Énekeltek, szavaltak.

Szabadságharc lett belőle,

Odaveszett sok élet..

A hősökre emlékezünk,

Nekik zengjen az ének.

Donászy Magda: Március 15.

Melegebben süt ma a nap

elmúlt már a hosszú tél.

Minden házon zászlót lenget

a víg márciusi szél.

Magyarország szabadságát

ünnepeljük e napon,

Háromszínű magyar zászló

Azért leng a házakon.

Donászy Magda: Március 15-ére

Zászlók díszítik ma

az utcákat végig,

márciusi szélben

szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük

csak egy pillanatra,

emlékezzünk vissza

arra a nagy napra!

Az a nap a népnek

szabadságot adott,

mi sem felejtjük el

azt a dicső napot.

Forrás: http://webovoda.blogspot.com/2009/03/versek-marcius-15-re.html

Mondókák:

Lóra ülök, huszár lettem,
A fejemre csákót tettem.
Feszül rajtam, nadrág, mente,
Legszebb vagyok regimentbe.


Hőc, hőc, katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra,
Azzal megyünk Budára,
A budai vásárra.

 

Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk a lóra.
Abrakot a csikónak,
nagyot ugrik Lacónak.

 

Gyí, paci paripa, 
Nem messze van Kanizsa, 
Odaérünk délre, 
libapecsenyére! 
 
Gyí te paci, Gyí te ló, 
Gyí te Ráró, Hó-hahó!


Hopp, hopp, katona,
Felülök a csikóra,
Én ülök a csikóra,
Ti meg ketten a lóra.

 

Pám-pám, paripám, 
tüzes a pipám.

 

Trapp-trapp-trapp, lovam trappolgat.
Trapp-trapp-trapp, lovam trappolgat.
Hegyen, völgyön, alagúton
nem tévedünk el az úton.
Trapp-trapp-trapp, lovam trappolgat.

 

Van paripám takaros, kurta farkú, pejpiros.
Trapp, trapp, lovam trappolgat.
Hegyen, völgyön, alagúton,
nem tévedünk el az úton,
Trapp, trapp, trapp, lovam trappolgat.


Hóc, hóc, katona, 
ketten üljünk a lóra!
Szénát-zabot a lónak, 
abrakot a csikónak!
Hóc, hóc, hóc!

 

2009. március 4., szerda

Locsoló versek


Ajtó mögött állok,
piros tojást várok.
Ha nem adnak párjával,
elszökök a lányával.
Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel.
Minden szőke, barna lány,
mint a piros tulipán
virulva-viruljon
rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.

Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
mint a kis virágot!
Olyan szépek lesznek tőle,
mint a kis tündérek,
de ha lehet, cserébe egy
piros tojást kérek!

Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem,
tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
hogy öntözzem, alig vártam.

Messze földön jártam
szép harmatos reggel,
aranytündér kútvizéből
vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
öntözgetni járok,
olyan szagos, mint a rózsa,
gyertek ide, lányok!

Megérkeztem, itt vagyok,
Rózsavízzel locsolok.
Aki ügyes kisgyerek,
Katonásan tiszteleg,
És mielőtt hazaér,
Locsolásért tojást kér.

Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jószagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!

Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?
Én kis kertészlegény vagyok:
Locsolkodni járogatok...
Megkérdem az apját, anyját:
Szabad-e locsolni a lányát?

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradtsága,
piros tojás a váltsága.

Hol kitérek, hol betérek,
mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
mindnyájat leöntjük.

Csörög a szarka,
billeg a farka.
Azt hallottam a városban:
a tojás is tarka.
Befestették tarkára,
egy kisfiú számára.
Adjátok a kezembe,
hadd tegyem a zsebembe!

Húsvét hétfő reggelén
bátran ideállok,
Gyertek elő -hadd öntözzek-
gyönyörűszép lányok!
Jó illatú, egészséges
lesz, akinél járok,
cserébe a locsolásért
piros tojást várok.

Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt!
Én még a legénységhez, igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megintcsak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok.

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.

Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért puszid várom!

2009. február 28., szombat

Kis tornászok vagyunk mi...

Kis tornászok vagyunk mi

Szeretünk mi tornászni

Előre – hátra hajolunk

Jó nagyokat tapsolunk

Ujjainkat mozgatjuk

Karjainkat forgatjuk

Jobbra és balra hajolunk

Jó nagyokat tapsolunk

Dallama – mint a: Kecske ment a kis kertbe

Szolmizálva:

dó ré mi dó mi lá szó

dó ré mi dó mi lá szó

szó szó mi szó fá mi ré dó

mi ré mi fá mi ré dó

Első versszak első két soránál csípőre tett kézzel jobbra-balra helyezkedünk lábfejjel a talajt érintgetve

Harmadik sornál csípőre tett kézzel előre és hátra hajolunk

Negyedik sornál ugrálva tapsolunk

Második versszaknál ahogy a dal is szól, először az ujjainkat mozgatjuk mellkasunk előtt, mint ha zongoráznánk, vagy tornáztatnánk őket

Második soránál karkörzéseket csinálunk

Harmadik soránál csípőre tett kézzel jobbra és balra dőlünk a törzsünkkel

Negyedik u.a., mint az első versszakban…

Jó tornászást!

Hajós egyik változata: (mutogatós mondóka)

http://www.paperfellow.com/wordpress/wp-content/uploads/2007/07/captainbalaton03.JPG

Megy a hajó a Dunán

Rajta ül a kapitány

Nézi-nézi a vizet

Forgatja a kereket

Lassan forog a kerék,

Mert a vize nem elég

Gyorsan forog a kerék

Mert a vize már elég

Első két sornál dülöngélhetünk, mint a hajó a hullámzó vizen.

Harmadik soránál két kezünket homlokunkhoz tesszük, mint egy napellenzőt és kicsit jobbra is és balra is elnézünk, mint aki tényleg a távolba néz.

Negyedik sornál két könyöknél hajlított egymással szembe néző karunkat egymás fölött megtekerjük, imitálva a kereket.

Második versszak első két soránál jó lassan tekerjük.

Harmadik és negyedik soránál pedig jó gyorsan.

2009. január 13., kedd

Farsangi mondóka

Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.

Osvát Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.

Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Kéménykürtőn hosszan kürtöl,
nagybőgőzik pincemélyből,
cimbalmozik betongerendáin,
gitározik tévéantennáin.

Az eresze csikorgató,
az ajtaja tárogató,

Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik.

2009. január 6., kedd

Jónás Tamás: A varázsló

Itt a híres varázsló
Szeme tüzes parázsló
Varázsbot a kezében
Galamb van a kezében
Karimás a kalapja
Nyuszi lakik alatta.

2008. december 29., hétfő

Újévi mondókák

Isten áldja meg ennek a háznak a gazdáját,
Csűrét, kamráját és minden jószágát!

Adjon Isten minden jót
az új esztendőben,
Fehér kenyér dagadjon
fűzfa tekenőben!
Bor, búza, kolbász,
legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el az új esztendőben.


Komámuram bújjék be
Mi jót hozott újévre?
Komatálat, bablencsét,
Kívánok jó szerencsét.
Cifra bundát, cifra szűrt
Teli pincét, teli csűrt.
Fehér cipót, piros bort,
Decemberre disznótort!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben.
Vegye el mind a nem jót
Ez új esztendőben.
Mitől félünk mentsen meg,
Amit várunk legyen meg
Ez új esztendőben.

2008. december 4., csütörtök

Anderkó Péter: Odakinn az ablakon túl



Odakinn az ablakon túl,
Hideg van és hull a hó,
Mégis van ki ilyenkor jár:
Nagyszakállú Télapó.
Korán reggel indul útnak,
Hogy ne lássa senki se.
Gondosan elkészít mindent,
Ne hibázzon semmi sem.
Csizmát húz és felöltözik,
Meleg kabát, sapka, sál.
Siet, hisz már minden gyermek
Napok óta rája vár.
Vállát nyomja nehéz zsákja,
Sokat kell még mennie,
Estére minden csomagot
Csizmába kell tennie.
Mikor végez sok gondjával
Megles néhány gyereket,
S ő örül leginkább ha láthat
Boldog gyerekszemeket.

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön Mély a hó, Lassan lépked Télapó. Ősz szakállán Dér rezeg, Messzi földről Érkezett. Kampós botja Imbolyog – Puttonyában Mit hozott? Mindenféle Földi jót; Dundi diót, Mogyorót. Lassan lépked, Mély a hó – Siess jobban Télapó!

2008. december 2., kedd

Tóth Anna: Télapó



Erdő szélén áll egy kunyhó,
ezüstösen csillogó,
öregbácsi lakik benne,
úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,
várják már a gyerekek,
zsákjában van ajándéka,
szívében a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve
útnak indul szánkóján
ablakokban kiscipőcskék
tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot
visz neked a Télapó,
betakar, ha ágyacskádról
lecsúszott a takaró.

SZILÁGYI DOMOKOS: Akinek a szeme kék



Akinek a szeme kék,

takarója a nagy ég.

Akinek a szeme zöld,

puha ágyat ad a föld.

Akinek barna,

eledele alma,

akinek fekete,

liliom a tenyere.

Csáth Györgyi: Világ végén


Világ végén van egy ház,
mézeskalács, cukormáz,
három pici ajtó rajta,
A kéménye kerek alma.
Ablaka az palacsinta,
Kertjében egy dióhinta,
A pázsitja körtebefőtt,
Tejszín lepi a háztetőt,
Csokoládé a kilincs.
Hogyha arra tekeregsz
szép nyugodtan bemehetsz.

Donászy Magda: Télapó az erdőben



Mesélő: Meseerdő minden fája
Hófehér. Itt a tél!
Bokor alján nyúlanyó mesél.

Nyúlanyó: Minden évben erre jár ha
Hull a hó, Télapó!
Puttonyában mindenféle jó.

Nyuszik: Mit hoz? Mit hoz?
Zöld káposzta levelet szedeget?
Koplaltunk már úgyis eleget.

Nyúlanyó: Ingyom-bingyom, fiacskáim
Dehogy ezt, dehogy azt,
Virgácsot fon, rá cukrot akaszt.

Nyuszik:
Mondd el anyó egykettőre,
Mikor jön el az erdőre
Télapó?
Jó a cukor?
Jó a virgács?
Puttonyában semmi sincs más?
Leveles, kerekes
Karalábé, káposzta fejes?

Nyúlanyó:
Ingyom-bingyom! Fiacskáim!
Megsúgom! Nem tudom!
Majd meglátjuk, ha jön az úton.
Nyuszik: Jaj anyóka! A bozótba
Mi morog? Mocorog?
Télapóka?
Vagy a róka?
Én is hallom percek óta?
Ki lehet?
Mi lehet?
Attól félek, talán megehet…

Varjú: Gyáva füles! Rontom-bontom,
Hogy ki zörög majd megmondom.
Káár, káár, káár, káár, káár!
Krampafalvi krampusz erre jár.

Télapó:
Hess el innen tollas-borzas
Túl a bokron, ott károghatsz!
Huss! Huss!
Meg ne ijedj kisnyúl, el ne fuss!
Fekete madár!
Hessenj tova már!
Jó napot!

Nyuszik: Jó napot!

Télapó: Találjátok el, hogy ki vagyok?

Nyulak: Te vagy a jó nagyszakállú
Télapó! Hóapó!

Télapó: Velem jött a Tél, a Szél, a Hó!
Ilyen hideg télidőben
Mi újság van az erdőben?

Nyulak: Semmi jó! Télapó!
Esik a hó, nincs ennivaló!

Télapó: Répa-retek zöld káposzta
Bőven akad két zsákomban
Kipi-kopp! Kipi-kopp!
Amit hoztam, többé nem titok.

Nyulak: Mennyi répa! Mennyi retek!
Télapó: Jöjjön ide, aki szeret!
Egyetek! Vegyetek!
Koplaltatok úgyis eleget.

Nyulak: Mind itt vagyunk,
Apó látod!

Nyúlanyó: Nyúlanyó is jó barátod!

Télapó: Itt a répa, itt a retek!

Nyulak: Ennél jobbat nem ismerek!
Nyúlanyó:
Hát még ez az idres-fodros
Kerekes, leveles
Kék káposzta milyen ízletes!

Télapó:
Puttonyomban semmi sincs más!

Nyuszik: Hát a virgács?
Hol a virgács?

Télapó: Itt a somfa aranyága,
Zörgő diót tettem rája.

Nyulak: Óh, de jó! Óh, de jó!
Éljen, éljen, éljen!
Télapó!

2008. november 29., szombat

A MADARAK KARÁCSONYA

A veréb vette észre először az udvar közepén felállított póznát.
- Mi lehet az? - csodálkoztak a madarak.
- Hogy nem fa, az biztos - mondta a feketerigó. - Nincsenek ágai.
- Nem is villanyoszlop - mondta a seregély. - Nincsenek rajta drótok.
- Ez alighanem a harkálynak a karácsonyi ajándéka - szólt a vörösbegy. - Azért kapta, hogy legyen mibe lyukakat vájnia.
- Micsoda butaság! - gondolta a többi madár. - Miért épp a harkály kapna karácsonyi ajándékot az emberektől? A többiek talán nem szórakoztatják őket ugyanúgy? Még énekelnek is nekik. Karácsonykor minden ember kap ajándékot, akkor a madarak közül miért csak a harkály kapna?
Mind összegyűltek az udvaron, hogy felcsipegessék a morzsákat. Ez elég veszélyes volt, mivel a macska folyton ott ólálkodott a bokrok alatt.
- Oszolj! - harsant fel a seregély hangja, ahogy felbukkant a macska a közeli hortenziabokorban. Mind nagyon féltek a sárgán villogó szemektől és a veszélyes karmoktól.
- Nem túl kellemes itt, ebben a kertben - állapította meg a pinty. - Rágondolni is rossz, mi lesz tavasszal, amikor kikelnek a fiókáink. Ők nem tudnak olyan gyorsan repülni, mint mi.
Másnap, karácsony reggelén dermesztő hideg volt. A feketerigó dideregve ült egy kopasz faágon. Egyszer csak felkiálltott: - Nézzétek a póznát!
A madarak mind odagyűltek. Kíváncsian nézték, mi történt.
Egy négyszögletes asztalka állt a pózna tetején, felette pedig tető. Az asztallapon mintha valami ennivalóféle lett volna.
Először a vörösbegy merészkedett a közelébe.
- Gyertek ti is! Gyertek ide! - füttyentett a többieknek. - Ez itt mind eleség.
A madáretetőben - mert az a fedeles kis asztal madáretető volt -, gazdag lakoma várta őket. Volt ott szalonnabőr, dió, száraz kenyér és egy tál napraforgó is. Az etető szélén különféle csemegék lógtak: két kis hálóban amerikai mogyoró és még egy fél kókuszdió is.
- Ez a mi karácsonyi ajándékunk - csiripelte a veréb.
- Ide még a macska sem tud felmászni - szólt megkönnyebbülten a pinty.
A vörösbegy a háziak ablakára szállt, és hálásan dalolta: “Köszönjük! Köszönjük! Boldog ünnepeket!”.

2008. november 28., péntek

Versikék a tisztálkodásról

Tisztálkodás


Szappan,kefe,kispohár
Reggel ,este terád vár
Mosakodj és törülközz
Moss fogat és fésülködj
De ne csak úgy cicamódra
Mert úgy sose leszel tiszta.



Mosdató

Megmosdott a kiscica
mosdjál te is,Katica
mibe törülközzél?
Kiscica farkába.
Mivel fésülködjél?
Kiscica karmával.

Sűrű fésű

Sűrű fésű,hajkefe
Jer ide , a kezembe
Fésülködök simára
Úgy megyek óvodába.
Nem lyukas a harisnyám
Megvarrta édesanyám.
A ruhácskám szép,tiszta
Édesanyám kimosta
óvónéni rám nevet
Jaj,de rendes kisgyerek.

Rendes gyerek

Rendes gyerek minden reggel
Megmosakszik jó,friss vizzel
Megmossa az arcát,nyakát
Fülecskéjét,mindkét karját
Fogait is megkeféli
Haját szépen megfésüli
A ruhája mindig tiszta
Úgy indul az óvodába.

Piszkos a kezem...

Piszkos a kezem, meg a tenyerem,
akkor kapok betegséget, ha ezzel eszem.
De ha megmosom, vízzel, szappannal,
eltűnnek a bacilusok, nem lesz semmi baj!

 Gyere Gyuri megfürdetlek...

Gyere Gyuri megfürdetlek, szép tisztára moslak.
Langyos vízbe ültetlek, jól beszappanozlak.
Megmosom a fejedet, a lábadat, a kezedet
A hátadat a hasadat, a válladat a nyakadat, a karodat a talpadat.
A fogadat, a hajadat
Máris-máris tiszta vagy!