Hova, hova kiscsikó?

- Hova-hova kiscsikó?

- Rétre megyek ott a jó!

- Rézcsengőd meg mire kell?

- Velem fut és énekel.

Hangja elszáll messzire,

Jóanyámnak fülébe,

Tudja meg, hogy itt vagyok,

Itt is őrá gondolok!

Kányádi Sándor: Három kérdezgető (részlet)

- Miből van a pántlikád?
- Hajnal pirosából.

- Miből szőtték a ruhád?
- Kék ég bársonyából.

- Miből van a köténykéd?
- Havasok havából.

- Hát te magad miből vagy?
- Mezők harmatából.

(...)

Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,

mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

nyáron viseltek ruhát.

Kányádi Sándor: Ha a napnak

Ha a napnak lába volna,

bizonyára gyalogolna.

Ha pedig keze is lenne,

akkor ő is cipekedne,

s leülne, ha elfáradna,

ide mellénk a kis padra.

Kérges kezét térdre ejtvén,

merengne a holdas estén.

Úgy várná be, szépen ülve,

hogy őt a föld megkerülje.

Lázár Ervin: A kék meg a sárga

Egyszer két festékpötty - egy kék meg egy sárga - egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.

- Nem menne kicsit távolabb? - mondta ingerülten a Kék.

- Menjen maga - válaszolta a Sárga -, s különben is, talán köszönne!

Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta - csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.

- Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! - morgott fitymállóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.

- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?

- De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!

- Engedje meg, hogy fölkacagjak - mondta gúnyosan a Sárga -, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.

- Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!

- Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik... Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.

- Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.

- Hah! - kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:

- Nicsak, milyen szép zöld pötty!

Szabó Lőrinc: Tavasz

”Mi az?”- kérdezte Vén Rigó.

”Tavasz!”- felelt a Nap.

”Megjött?”- kérdezte Vén Rigó.

”Meg ám!”- felelt a Nap.

”Szeretsz?”- kérdezte Vén Rigó.

”Szeretlek!”- szólt a nap.

”Akkor hát szép lesz a világ?”

”Még szebb és boldogabb!”

Osvát Erzsébet: Itt a tavasz!

Kidugtam a fejemet,

hát mit láttam, gyerekek!

Erre szaladt Télapó,

a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!

Hívtam Szellő paripám,

ráültettem a Napot,

s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

Biztosan már tudjátok,

ki toppant be hozzátok.

Ismeritek zöld ruhám?

Tavasz jön a Tél után.

Tavaszi mondókák, rigmusok, naphívogatók és találós kérdések

Mondókák, rigmusok

Sándor József, Benedek,

zsákban hozzák a meleget.

-

Szürke veréb, sárgabegy,

a tavasz megérkezett.

-

Cin-cin cinege,

itt a tavasz örülsz-e?

-

Gyere tavasz, várva várlak,

hozz zöld ruhát fűnek fának!

-

Cine-cine, cinege,

jön a tavasz, hiszed-e!

-

Azt mondják a cinegék,

itt a tavasz, nyitni kék!

Kék ibolya, hóvirág,

Csupa öröm a világ.

Naphívogatók: /népköltészet/

Jöjj ki, napocska,

itt apád, itt anyád,

sót törünk, borsot törünk,

tökkel harangozunk!

-

Süss fel nap,

fényes nap,

kertünk alatt két kis bárány

majd megfagy.

Eredj fel az égbe,

fehér lepedőbe,

kérd ki a kis kulcsot,

hívd be a hideget,

engedd ki a meleget!

-

Bújj el hideg, süss ki, nap,

kert alatt a bárányok

megfagynak.

-

Süss ki Nap, fa alá,

Bújj el hideg, föld alá!

-

Katicabogárka, nyisd ki a ládádat,

Mutasd még énnékem a selyemruhádat.

-

Szárnyát tárja szitakötő,

örül mert ma szép az idő!

-

Fű, fű, fű, szép zöld fű,

eredj ki te zöldfülű!

Találós kérdések:

”Vigyázz rá., mert nagyon ravasz,

s hamar becsap- ő a…. /tavasz/”

Mi az?

Tavasszal tér vissza,

ereszünk lakója,

fészkét igazítja. /fecske/

-

Tó vizében lépeget,

békák veszedelme,

békát fog és messze néz

fél lábon merengve. /gólya/

-

Háló nélkül halászik,

kéményeken tanyázik,

elköltözik, ha fázik. /gólya/

-

Nem szállok el Afrikába,

télen itthon telelek.

Tavasszal a napsugárnak

”nyitnikék”-kel felelek. /cinke/

-

A hóvirág után nyílok,

kék, picike, illatos vagyok. /ibolya/

-

Ha bántják: szuszog,

ha nem bántják: kocog! /sündisznó/

-

Varrni még senki se látta,

mégis csupa tű a háta. /sündisznó/

-

Ismerek egy tarka házat,

lakik benne szarvas állat;

szegényke fél nagyon tőled,

szarvát behúzza előled. /csiga/

-

Icipici lánynak pettyes a

ruhája,

kezedre ül, elszáll,

s csak bámulsz utána. /katicabogár/

- Ki a legerősebb a világon?

/a csiga, hátán viszi a házát/

- Melyik a legudvariasabb állat?

/a harkály, mert mindenhová bekopogtat/

- Mi megyen által az üvegen és nem törik el?

/a napsugár/