Bartos Erika: Kicsi ház

Két kis ablak van a házon,
Hogy a házunk jobban lásson.
Van neki egy ajtó-szája,
Hogyha álmos,nagyra tátja.
Van neki egy lámpa orra,
Világít,mert az a dolga,
Van rajta egy csúcsos sapka,
Cserepekből van kirakva.
Tetejében ott a kémény,
Kipucoljuk tavasz végén.
Eresz-fül a sapka alatt.
eső után vizes maradt.
És a háznak hol a lelke?
Én vagyok a lélek benne!
Kicsi házban vígan élek,
Senki mással nem cserélek.

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvónénitől

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

 

Itt keringél a kismadár, (tenyerében körözünk)

Itt szalad, ide búvik, (két ujjal felszaladunk a hónaljhoz)
Kusz, kusz, kusz. (csiklandozás, vagy csipkedés mintha madárcsőr lenne)

Sokszor egymás után! Nemcsak tenyérből, feje tetején is indíthatjuk!

Száll a madár száll...

Száll a madár száll, 

ki vállára száll?
Szálljon ......- a gyermek neve - és odaadjuk neki a babzsákot.
Akinél a babzsák van így válaszol: Ide bizony ne szálljon! Szálljon ...... - másik gyereknek dobja a babzsákot. 

Hasítom, hasítom...

Hasítom, hasítom,
Vágom, vágom,
Szúrom, szúrom,
Könyökölök, könyökölök,
Pacsit adok, pacsit adok,
Megpuszilom, megpuszilom

(A gyermek tenyerébe kezünkkel hasítunk, mintha fát vágnánk, majd vágunk, mint a kenyeret, mutatóujjunkkla belebökünk, könyökünkkel belekönyökölünk, beletapsolunk, majd jól megpuszilgatjuk)

Mondóka a fáról

     

                                            

Télen hóbozontos, (megborzoljuk a haját)

tavasszal bimbózós, (meghúzzuk a fülét)

nyáron fűzfalombos, (lesimítjuk a szempilláit)

ősszel ázós-fázós. (összebújunk, átöleljük egymást)