Volt egyszer egy fa, s a fa
szeretett egy kisfiút. A kisfiú minden nap elment a fához, összegyűjtötte a
leveleit, koronát készített belőlük és azt játszotta, hogy ő az erdő királya.
Felmászott a fa törzsén, evett a fa
almáiból, himbálózott az ágain, és bújócskát játszottak. Amikor a fiú elfáradt,
elszunnyadt a fa árnyékában. A kisfiú szerette a fát, nagyon-nagyon szerette, a
fa pedig boldog volt.
Telt-múlt az idő, a kisfiú
felcseperedett, és a fa egyre gyakrabban maradt egyedül. A fiú egyszer eljött a
fához, és a fa így szólt hozzá:
-
Gyere fiú! Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, edd meg az almámat,
játssz a lombom alatt, és boldog leszel.
- Már túl nagy vagyok a famászáshoz
és a játékhoz. – mondta a fiú – Mindenfélét szeretnék vásárolni. Pénzt
szeretnék. Tudsz nekem pénzt adni?
-
Nagyon sajnálom, - mondta a fa - de nincs pénzem. Csak leveleim és almáim
vannak. Szedd le az almáimat és add el a városban. Így szerzel pénzt, és boldog
leszel.
A fiú tehát felmászott a fára,
leszedte az almákat, és elvitte magával a városba. A fa boldog volt.
De a fiú elment, és hosszú ideig
nem tért vissza, és a fa szomorú lett.
Egy nap a fiú visszatért, és a fa
megremegett az örömtől. Hívni kezdte a fiút:
-
Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, és légy boldog.
- Túlontúl elfoglalt vagyok ahhoz,
hogy fára másszak. – mondta – Házat szeretnék, hogy feleségem és gyerekem
lehessen. Tudsz nekem házat adni?
-
Nincs házam, - mondta a fa – az erdő az én otthonom. De törd le az ágaimat, és
építhetsz belőlük házat. Akkor boldog leszel.
A fiú pedig letörögette a fa ágait,
s elment, hogy felépítse belőlük a házát. A fa boldog volt.
De a fiú elment, és hosszú ideig
nem tért vissza. A mikor visszajött, a fa annyira boldog volt, hogy csak nagy
nehezen tudott megszólalni.
- Gyere fiú! – suttogta - Gyere
játszani!
- Öreg és szomorú vagyok én
már a játékhoz. – mondta. Hajót szeretnék, hogy elmehessek innen messze. Tudsz
nekem hajót adni?
- Vágd
ki a törzsemet, és készíts magadnak hajót. – mondta a fa – Í gy majd eljutsz
messzire, és boldog leszel.
A fiú kivágta a fa törzsét, és
épített magának hajót, ami elvitte messzire. A fa pedig boldog volt, de nem
olyan nagyon boldog.
Hosszú idő után, a fiú újra
visszatért.
- Sajnálom fiú, - mondta a fa – nem
maradt semmim, amit adhatnék neked. Az almáim mind elfogytak.
-
A fogam már gyenge az almához – felelt a fiú.
- Nincsenek már ágaim – mondta a
fa.
-
Nem baj, úgysem tudnék rajtuk hintázni – felelt a fiú.
- Nagyon sajnálom, - mondta a fa.
bárcsak adhatnék neked valamit, de nem maradt semmim. Csak egy kivágott, öreg
farönk vagyok. Ne haragudj.
- Nekem nem kell sok, - felelte a
fiú - csak egy rendes hely, ahol lepihenhetek. Nagyon fáradt vagyok.
- Ha
csak ez kell, - mondta a fa, és kihúzta magát, amennyire csak tudta – egy
kivágott farönk is alkalmas arra, hogy leüljenek, és megpihenhessenek rajta.
Gyere fiú, ülj le, és pihenj.
És a fiú leült. A fa pedig boldog
volt.
