Vége a nyárnak, de én sose bánom: érik az alma, a körte a fákon, koppan a dió, mikor lepotyog az ágról, édes a levegő a szőlő illatától! Gesztenye huppan a sárguló fűre: fényes a belseje, külseje tüske, készül ezerféle gesztenyebábu, pókhasú, kerekfejű, pálcikalábú.