Egy őszi reggelen Babóca sietősen kopogott Bogyó házának ajtaján.
- Gyere már, Bogyó! Elkésünk az óvodából!
Bogyó hamar elkészült, és a két barát kézen fogva elindult az óvoda felé.
Az óvoda kertjében már gyülekezett a sok kis óvodás. Vidáman üdvözölték egymást. Ott volt Baltazár, a méhecske, Pihe, a lepkekislány, Vendel, a szarvasbogár, Döme, a krumplibogár, Szellő, a szitakötőkislány, Alfonz, a tücsök, Ugri, a szöcskelány és Gömbi, a kis virágbogár is.
Dongó néni türelmesen terelgette be a gyerekeket a csoportokba. A nagycsoportosok, középsősök és kiscsoportosok külön szobába kerültek. Gömbi persze a kiscsoportba került, innen integetett Bogyónak és Babócának.
A nap tornaórával indult. A tornaóra után jól esett a finom reggeli. Reggeli után az óvodások szebbnél szebb képeket ragasztottak az erdőben szedett falevelekből. Dongó néni segített nekik.
Amikor mindenki elkészült, Dongó néni körbeállította a gyerekeket. Dalokat és körjátékokat tanított a csoportnak, az óvodások lelkesen járták a körtáncot.
Aztán következett a játék. Dongó néni karosszékéből figyelte a sok gyereket. Most mindenki azt játszott, amihez kedve támadt. Bogyó és a fiúk rögtön a kocsis ládikához siettek, és autóversenyt kezdtek játszani. Lejtőket, alagutakat építettek.
- Én is beállhatok? - kérdezte Babóca, és egy törött kisautót szorongatott. - Ugyan már, Babóca! Azzal a vacakkal akarsz versenyezni? - kérdezte megvetően Bogyó. - A kocsizás amúgy sem lányoknak való!
Babóca elsírta magát. - Nem játszanak velem a fiúk! - panaszolta Pihének. Pihe, Ugri és Szellő gyorsan megvigasztalták. - Gyere, babázz velünk!
A lányok pompás kis ruhákba öltöztették babáikat, megetették, és babakocsiban ringatták őket. Ez nagyon tetszett Babócának.
Közben Bogyó és Egon, a cserebogár összevesztek. - Mindig felborítod a kocsimat! Ez így nem ér! Csalsz! - kiabálta dühösen Bogyó.
- Nem igaz! Te csalsz! - vágott vissza Egon. - Jól van! Nem játszom veled tovább! - mondta sértődötten Bogyó, és otthagyta a fiúkat.
- Én is beállhatok a játékotokba? - szólt most Babócához Bogyó. - Nem, nem játszhatsz velünk, ez lányos játék! - mondta duzzogva Babóca.
- De nézd csak, én is hoztam egy babát, ezt a göndör hajút! Szeretnék mégis veletek játszani! - Jól van - enyhült meg Babóca - akkor gyere. De akkor én is játszom majd az autókkal!
- Gyerekek! Gyertek kezet mosni! - kiáltott Dongó néni. - Kézmosás után pedig szépen üljetek az asztalokhoz!
Az ebédet nagy fazékból merte az óvodások tányérjába Pettyes Futrinka néni, a dadus.
Amikor mindenki befejezte az ebédet, a naposok, Bogyó és Babóca segítettek leszedni az asztalt, összegyűjteni a tányérokat és poharakat.
Ebéd után mindenki lefeküdt. Dongó néni pedig mesét
olvasott. A gyerekek csendben figyelték, és akadt, akit már mese közben
elnyomott az álom.
Ébredés után uzsonnáztak, aztán kimentek a kertbe. Az óvoda
kertje hatalmas volt, telis-tele izgalmas
mászókákkal, csúszdával, hintával még egy kis favonat is állt a közepén. Bogyó és Egon hamar kibékültek,
és sokáig hintáztak együtt.
Babóca segített Gömbinek felmászni a csúszdára, és el is
kapta őt a csúszda alján.
Ez Gömbinek nagyon tetszett.
Az óvodában hamar elszaladt a nap. A gyerekek hosszasan
búcsúzkodtak egymástól, és alig várták, hogy másnap újra találkozzanak.
