Weöres Sándor: Gesztenye úrfi

Hej, gesztenye úrfi,

Bundácskádból bújj ki!

Ugorj le a fáról,

Érkezésed várom.

Nini, itt van, koppan,

Fáról földre pottyan,

Futok zsebre dugni,

Jöjj, gesztenye úrfi!

Lukács Angéla: Ősz

Sim-sum fúj a szél,

Az a kis fa jaj de fél!

Minden ága megremeg,

A levele lepereg.

Ej-haj! Semmi baj,

Újra zöldül majd a gally.

Gedeon Ferke: Őszi vers

Hull a levél, 

Szelíd napfény mosolyog,

Itt van az ősz:

Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,

Friss diót,

Csak úgy hinti, 

csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?

Hát a kedves szüretet, 

Szőlőt, szilvát, meg

Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz

Jó hogy jöttél, 

Szeretünk. Megköszönjük

Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,

Ha elmúlik majd a tél - 

Újra kihajt,

Újra zöldül a levél.

Matos Maja: Őszi álom

Felhőpaplant húzott a Nap.

Reszketnek a napsugarak.

Előkerül sapka és sál,

Mert az idő ősz felé jár.

Hullanak a falevelek,

Őszi eső búsan pereg.

Ködben fürdik erdő, mező,

A medve sem jön már elő.

Elbújik a barlangjába,

Majd kibújik februárban

Kovács Barbara: Az őszi szél meséje

Piros-arany lombok között 

fújdogál az őszi szél,

hogyha kicsit csöndben maradsz, 

meghallod, hogy mit mesél.

Felhők hátán, tengeren túl 

hűvös idő közeleg,

bércek ormán, fenyvesek közt 

már a zord tél integet.

Földre hullott falevelet 

görget már az őszi szél,

figyelj csak jól, azt meséli: 

közeledik már a tél.

Galambos Bernadett: Töklámpás

Földön nőttem kúszva, mászva,
míg megnőtt a kobakom.
Sütőtökként illatoznék
esténként az asztalon.

Csíkos lettem, zöld és sárga,
illatozni nem fogok,
faragjál ki, véssél arcot!
Töklámpásod én vagyok!