B. RADÓ LILI: Péterke a létrán

Miért is vagyok olyan kicsi
Mint a kerti virágok?
Úgy szeretném egyszer fentről
Nézni meg a világot.

Létra fokán nagyot lépek...
És még egyet, azután…
Egy-kettőre olyan magas
Leszek, mint az apukám.

SIMON EMIL: Ősszel

Hullanak a levelek,
eres, száraz tenyerek,
hordják, hozzák a telet.

Fenyő magja kipereg,
fészkén madár didereg,
nyár-morzsákat csipeget.

Amott baktat egy szekér,
már a dombtetőre ér,
nyomában a kerge szél.

Felveri a varjakat,
s a fekete, nagy csapat
lármásan magasba csap.

BÓKKON GÁBOR: Kalapvásár

Túl az Óperencián,
Hencidán és Boncidán,
most nyílik a kalapvásár
- ott sok csodás kalap vár rád! -
Tessék, tessék, most lehet!
vitézek és gyerekek,
asszonyok és öregek:
szép fejfedőt vegyenek!
- Híres-neves kalapom
hat garasért eladom.
Karimáját egérrágta -
három garas az új ára…
- A közepe elveszett -
két garasért megveszed?
- Kicsit poros meg fakó -
egy garasért eladó.


Tessék, tessék, még lehet!
Fél garasért viheted.
- Hogyha nem kell senkinek:
hat garast én fizetek!

RESTÁR SÁNDOR: Nagyapa

Gyűjtött minden ócskavasat
rossz kilincset – dobozokat
lyukas lábost – törött gombot
félig olvadt tűzkolompot
kinőtt zoknit – vasmacskát
gyertyatartót – nyúlcsapdát.

Egyszer még jó lesz valamire – mondta
kezeit a hasán összefonta
és egy régi mesébe kezdett
melyben nem volt se vég se kezdet
- dédapáról

Aki gyűjtött minden rossz kilincset
borbélyoktól elkért tincset
törött gombot – lyukas lábost
meséből kivágott táltost
rosszkedvet és vidámságot
álmokat és valóságot.