Csikorog a
Tél csizmája.
A bokrokon
semmi málna.
Csendes lett az
erdő nagyon.
Nyúl fut át
a fehér havon.
Nincs már madár,
ezüst hangú.
- Kár! Kár! - károg
a sok varjú.
A fák között
szilaj szél jár.
Nem bóklász a
kicsi bocs már.
Barlangjában
békén szuszog.
Nem bántja méh,
sem szúnyog.
De jó is az
anyja mellett.
Hozzábújva
melegedhet.
Száll szemére
édes álom:
méz csillog egy
kerek tálon.
Nyalja a friss
álommézet,
vidám rigófüttyre
ébred.
Hallja hangját
a cinkének:
- Bújj ki,
vége már a télnek.
Letölthető formátumban: http://misogakazimir.weebly.com/koumlnyvek-01/osvt-erzsbet-az-lomszuszk-medvebocs
