Öten laknak a faluban. Köztük mégis örökös a huzavona. Elől lakik Kurta
Gyula, a faluja köpcös ura. Utána jön Karó János, kiben az illem
hiányos. Csak mutogat össze-vissza, a körme se mindig tiszta. Sőt, a
fülét is piszkálja! De ő a falu vadásza… A falu közepe Hórihorgas Ede.
Semmit nem tesz egész nap, rá rosszat mégsem szólnak. Mert ott, ahol a
legtöbben alacsonyak, örvendenek, ha közöttük magasabb akad…Háza előtt
elosonnak, senki sem nyargal: – Pszt, csendesen, Ede most biztos éppen
nyurgul!
Cifra Cecil, a szakács. Nevét arról kapta, hogy legalább egy gyűrű örökké van rajta. Megsüt-megfőz, amit lát, egy egész falut ellát.És ott van az ötödik, ki mindig kifelejtődik. Se nem vadász, se nem szakács, mestersége sincs neki, csak napjait tengeti. A hangszerét pengeti, vézna testét, napfénynél melengeti.
A mai nap összeül a falutanács, jön a vadász meg a szakács, s kissé késve ér oda Ede. S micsoda!!!? Ha jól látom, az ötödiket, Pistát is meghívták! Általában nélküle zajlik minden lakoma, s senki nem mondja neki:-gyere be, koma…Szerre nyitják szájuk szóra, a legelső Kurta Gyula, kinek ez a mondandója:
- Az erdőben nincs elég vad. folyó halat többé nem ad, száraz makk csupán, ha akad…ihol ni a bizonyíték, hogy maholnap éhen fogunk pusztulni. Négynek is alig jut falat…
Megszólal most Karó János, rajta feszül, hagyományos paszományos mente:
- Mindenki tudja, hogy izé. Hogy öööö ez a hogyishíjják, Pista a falunak vagyonát eleszi, elissza. Javaslom, hogy menjen innét, sose jöjjön vissza!
Cifra Cecil a gyűrűjét bőszen csavargatja, Pista iránti haragját nem is takargatja.
- Hogy várjátok el hogy tele legyen a tál, hogyha ez a szerencsétlen folyton muzsikál.
- Köszönöm, de tévedés, én nem élek a főztödön. Bogyókat gyűjtök, s magvakat, s ami utánatok marad.- szólal meg csendben Pista, de senki rá se hallgat.
Feláll, Ede, a hórihorgas, üstöke borzas. Vészjóslóan morog, kezében fényes hórihorog.
- Pissz van Pista, pissz van, rosszul jársz, ha még egyszer megnyikkansz!
Felbolydul a falutanács, kiabál mind a négy:
- Fölötted így ítélkezünk.Azt akarjuk, holnaptól máshol légy!
- Megállj, megállj, falutanács. János, Cecil és Ede, s te is Gyula, a falu ura.. Nem értem, miért nem szívlelhettek, de kérlek, el ne űzzetek! Senkinek útban nem leszek, ennyit ígérhetek.
- Hogyha nem mész magadtól, segítünk dönteni. – mondták vészjóslón mind a négyen és elkezdték böködni.
Ekkor a kisfiú.felkiáltott:
- Elég már, haszontalanok, elég!!! Ti összetartoztok örökre, nem húzhattok szét! Megértettétek? Na azért! Most mindenkinek lefekvés!- szólt az öt ujjára és zsebre vágta kezét…
Cifra Cecil, a szakács. Nevét arról kapta, hogy legalább egy gyűrű örökké van rajta. Megsüt-megfőz, amit lát, egy egész falut ellát.És ott van az ötödik, ki mindig kifelejtődik. Se nem vadász, se nem szakács, mestersége sincs neki, csak napjait tengeti. A hangszerét pengeti, vézna testét, napfénynél melengeti.
A mai nap összeül a falutanács, jön a vadász meg a szakács, s kissé késve ér oda Ede. S micsoda!!!? Ha jól látom, az ötödiket, Pistát is meghívták! Általában nélküle zajlik minden lakoma, s senki nem mondja neki:-gyere be, koma…Szerre nyitják szájuk szóra, a legelső Kurta Gyula, kinek ez a mondandója:
- Az erdőben nincs elég vad. folyó halat többé nem ad, száraz makk csupán, ha akad…ihol ni a bizonyíték, hogy maholnap éhen fogunk pusztulni. Négynek is alig jut falat…
Megszólal most Karó János, rajta feszül, hagyományos paszományos mente:
- Mindenki tudja, hogy izé. Hogy öööö ez a hogyishíjják, Pista a falunak vagyonát eleszi, elissza. Javaslom, hogy menjen innét, sose jöjjön vissza!
Cifra Cecil a gyűrűjét bőszen csavargatja, Pista iránti haragját nem is takargatja.
- Hogy várjátok el hogy tele legyen a tál, hogyha ez a szerencsétlen folyton muzsikál.
- Köszönöm, de tévedés, én nem élek a főztödön. Bogyókat gyűjtök, s magvakat, s ami utánatok marad.- szólal meg csendben Pista, de senki rá se hallgat.
Feláll, Ede, a hórihorgas, üstöke borzas. Vészjóslóan morog, kezében fényes hórihorog.
- Pissz van Pista, pissz van, rosszul jársz, ha még egyszer megnyikkansz!
Felbolydul a falutanács, kiabál mind a négy:
- Fölötted így ítélkezünk.Azt akarjuk, holnaptól máshol légy!
- Megállj, megállj, falutanács. János, Cecil és Ede, s te is Gyula, a falu ura.. Nem értem, miért nem szívlelhettek, de kérlek, el ne űzzetek! Senkinek útban nem leszek, ennyit ígérhetek.
- Hogyha nem mész magadtól, segítünk dönteni. – mondták vészjóslón mind a négyen és elkezdték böködni.
Ekkor a kisfiú.felkiáltott:
- Elég már, haszontalanok, elég!!! Ti összetartoztok örökre, nem húzhattok szét! Megértettétek? Na azért! Most mindenkinek lefekvés!- szólt az öt ujjára és zsebre vágta kezét…