Osvát Erzsébet : Kedvenceink a háziállatok

VAU-VAU!

Kedvence a családnak.
Olyan mint egy családtag.
Hű házőrző, mindig éber.
Vigyázz nappal, vigyáz éjjel.

MIAU-MIAU!

Szemem sárga, bajszom ritka.
Bundám ragyog. Mi a titka?
Tisztogatom reggel-este.
Szép fényesre, szép selymesre.

KUKURIKÚ-Ú!

Kikiriki, kakas vagyok.
Korán kezdem el napot.
Pontos vagyok, mint az óra.
Ébredjetek kakas szóra!

KOT-KOT!

A kiscsibék épp olyanok,
mint a selyemgombolyagok.
Tyúkanyóval sétálgatnak.
Örülnek a fényes napnak.

HÁP-HÁP!

Tityi-totyi kiskacsák
csemegézik a csalánt.
Tasikáim, vár a tó, vár a tó,
vár a kacsaúsztató.

GÁ-GÁ!

A libák is megérkeztek.
A hűs tóban úsztak egyet.
És azután gi-gá-gá,
elindultak világgá.

BE-E!

Bari, bari béget.
Panaszkodik néked.
Talán bizony éhes,
legelőre menne,
friss füvet legelne.
Hajtsd ki, hajtsd ki,
Marika!
Örüljön a barika!

MEK-MEK!

Mek-mek mekegek.
Füvet, kórót legelek.
Nézzétek a gidámat!
Még nálam is vidámabb.
Friss a tejem, mek!
Kóstoljátok meg!

RÖF - RÖF!

Röfiék de vígan élnek!
Nincs gondjuk a kosztra.
Mindig kerül a számukra
kukorica, korpa.
Gömbölyödnek napról napra,
a hangjuk is bátrabb.
Röfögésük reggelente
felveri a házat.

MAK-MAK!

Tapsifüles a nevem.
A káposztát kedvelem.
A fülemet minden neszre hegyezem.
Futok árkon, hegyen, völgyön.
Nálam fürgébb nincs a földön.

I-Á-Á!

A szamár, a szamár,
i-á, i-á, kiabál.
I-á, i-á azt jelenti
csacsinyelven: - Kérek enni!
I-á,i-á álmos vagyok!
Nagy fülemért ne bántsatok!
Kicsi füllel a csacsi
hogy is volna valaki.

BÚ-Ú!

Istállóban szalma.
Boci szundít rajta.
Most szopott friss,
habos tejet,
attól olyan elégedett.
Szép a boci, tarka.
Van füle, van farka.

NYI-HA-HA!

Vágtatok a tágas réten.
Szél cibálja szép sörényem.
Együtt fut kiscsikóm velem.
Én tanítom, én nevelem.
Szilajabb és fürgébb nálam,
alig éri utól lábam.
Hogyha megnő, nyi-ha-ha!
pompás ló lesz, paripa.

Nemes Nagy Ágnes: Nyúlanyó húsvétja

Nyúl-mamám te, Nyúl-mamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.

Jó, fiacskám, indulunk,
megmutatjuk, mit tudunk,
vízbe szánt a csónak orra,
nyúl-fülünk az orr-vitorla,
halihó, halihé!
szállunk a tyúkól felé.

Fűzfa Terka, jó napot,
szép húsvétvasárnapot!
Látjuk rajtad, Fűzfa Terka,
ágad csupa fűzfabarka.
Adj hát barkát, Terka drága,
húsvéti a barka ága.

Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál.
Mi lenne, ha kiugornál?
Kérj a tyúktól friss tojást,
hófehéret, óriást,
majd befestjük szép pirosra,
zöld-pettyesre, kék-csíkosra.

Ki kopog az ól falán?
Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!
Így lesz nékem jó napom:
csibe csipog csónakon.

Indulj, Nyiszi, rajta, kész!
Bátor Nyúl a tengerész!
De ki ugrál ott a réten?
Bárány Bandi hófehéren.
Karcsú láb és tejszín bunda,
gyere, Bandi, csónakunkba!

Mennyi minden van a bárkán!
Bárkán ül már Bandi bárány,
bárkán csirke, bárkán barka,
mert a Nyúl most így akarta.

Húzd be azt a fül-vitorlát,
partnak told a bárka orrát,
most kiszállunk, hol a festék?
Tojásfestés: kötelesség.
Nézd, a csónak de ügyetlen,
így nyulatlan és fületlen.

Mennyi munka vár a nyúlra!
Nyiszi lassan megtanulja.
Tojás héját, azt ne törd be!
Be ne ess a kék bödönbe!
Hogyha mindet befejezted,
elvisszük a gyerekeknek.

Lackó mondja: Kelj fel, Évi,
minden sarkot meg kell nézni.
Ágy alatt vagy pad alatt
nem láttál itt nyulakat?
Az ablakot kinyitom:
nincs hajó a patakon?

Mondja Évi: Jaj, a bárkán
elment már a Nyúl, a Bárány,
de a tojás, nagy halom,
itt maradt az asztalon,
kidíszítve teli tállal
tulipiros tulipánnal.