2012. november 11., vasárnap

Kisgyermekek nagy mesekönyve




T. Aszódi Éva (szerk.)
Az először 1955-ben kiadott mesegyűjtemény átdolgozott és bővített kiadása szinte az egész világirodalomból merít. Az európai meseirodalom mellett egzotikus vidékek meséi is szerepelnek benne (eszkimó, kínai, koreai, tibeti, japán, ghánai, algériai mesék). Próza és vers váltakozik a kötetben: rangos költők (Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Arany László, Kormos István, Jékely Zoltán és Puskin), valamint a klasszikus irodalom olyan írói is képviselve vannak, mint Prisvin, Selma Lagerlöf, Lev Tolsztoj és Gorkij, a magyarok közül leginkább Gárdonyi, Móricz és Móra. Míg a népmesék az ismertebb motívumokat tartalmazzák (a harmadik fiú ügyessége, jósága és szerencséje, a szegény lány királyi férjhezmenetele stb.), az irodalmi változatok a népmesétől idegen megoldásokat is mutatnak (pl. az állatok, mint az ember ellenségei). A modern mesék, főleg a technikai elemeket tartalmazók színvonalban, változatosságban, fordulatban alatta maradnak a többinek. A kötet változatos tematikája, jól szerkesztett próza, vers- és illusztrációs anyaga viszont kárpótol a színvonalbeli egyenetlenségért. Az első kiadásban szereplő, a ritkán előforduló szavak magyarázatát és az idegen szavak kiejtését segítő táblázatokat - sajnos - elhagyta a szerkesztő.(http://konyvtar.hu/konyv/8911)






Könyv
 

A furfangos Hero

(Délszláv népmese. Ford. Kemény Ferenc)

Kukoricát kapált a török meg a felesége. Déltájt megy a török, hogy megetesse, megitassa a lovát, az asszony meg lepihen a hűs árnyékban. Egyszerre csak odavetődik a furfangos Hero.

- Jó napot, asszonyság!

- Adjon isten, paraszt! Hát te meg honnan kerülsz ide?

- Én bizony a másvilágról, asszonyság.

- Igazán? Nahát! És nem láttad ott az én Mujámat, aki pár hónapja halt meg?

- Már hogyne láttam volna! Hiszen szomszédok vagyunk.

- És hogy van? Jól megy a sora?

- Hál’ istennek egészséges, csak az a baja, hogy nincs pénze: nem tud magának dohányt venni meg kávét fizetni a cimboráknak.

- No, és te visszamégy oda? Küldenénk némi pénzt, ha elvinnéd ma­gaddal.

- Elviszem, hogyne vinném, hiszen most éppen odamegyek.

Megy is erre az asszony oda, ahol az ura az erszényét hagyta. Kiveszi belőle, ami pénz csak van benne, és odaadja Herónak, hogy vigye el Mujának. Hero fogja a pénzt, bedugja a keblébe, aztán meg szalad a patak mentében. No, de jön is már a török, vezeti a lovát, az asszony megy elibe, és mondja neki:

- Idehallgass, ember! Járt erre egy paraszt a másvilágról, oszt mondta, hogy pénz kéne a mi Mujánknak: nem tud magának dohányt venni meg nem tud mivel kávét fizetni a cimboráknak; hát odaadtam neki a pénzt, ami az erszényedben volt, vigye el neki.

A török meg:

- Merre ment? Merre ment?

Mondja neki az asszony, hogy a patak mentében. Felpattan a lóra a török, csak úgy a szőrére, aztán uzsgyi! – a patak mentében! A furfangos Hero meg, ahogy látja, hogy a török kergeti, csak még jobban fut! Odaér egy domb alá a vízimalomhoz, berohan, rákiált a molnárra:

- Szaladj, ha kedves az életed! Jön a török, hogy levágjon. Add ide a satyakodat, te meg vedd az enyémet, aztán szaladj fel a dombra a malom mögött.

Látja a molnár, hogy jön a török a lován, nem is ér rá kérdezni, miért akarja levágni, odaadja Herónak a sapkáját, amazét meg a maga fejébe nyomja, és máris rohan a malom mögé, fel a dombra. A furfangos Hero felteszi a molnár sapkáját, no meg behinti magát liszttel, hogy igazi mol­nár legyen. Közben a török is odaért a malom elé, leugrik a lóról, és be­rohan a malomba:

- Hol az az ember, aki épp az imént ment be a malomba? Mondja neki Hero:

- Ott láthatod, amint megy fel a dombra. Erre a török:

- Fogd csak egy kissé a lovamat!

Hero fogja a lovat, a török meg megy föl a dombra, keresi a molnárt erre is, arra is a bükkösben. Végre rátalál, megragadja, és rárivall:

- Hol a pénz, amit azzal csaltál ki a feleségemtől, hogy elviszed Mujának a másvilágra?

Hányja magára a keresztet a molnár, fogadkozik:

- Az úristen áldjon meg, gazduram, színét se láttam én se a felesé­gednek, se Mujának, se pénznek.

Addig-addig magyarázza neki, míg végre amaz megérti, hányadán is áll a dolog. Rohan hanyatt-homlok vissza a malomba: hát, ott mit lát?! A furfangos Hero felült a lóra, és elillant, mint a kámfor. Mit tehetne a török, gyalog baktat vissza a feleségéhez.

Látja az asszony ló nélkül, csak rákiált:

- Hé, ember! Mit tettél? Mondja neki az ura:

- Te pénzt küldtél neki, hogy vegyen magának kávét meg dohányt, és meg elküldtem neki a lovat, hogy ne járjon gyalog.