Szalai Borbála: Makk-emberke

Makkot szedtem tölgy alatt,
gyorsan telt a nagy kalap.
Tudtam én már előre,
mit csinálok belőle:
kutyát, macskát,
gólyát, darut,
zsiráfot is,
hosszú nyakút,
csacsit, lovat,
bocit, kecskét,
s a végén egy -
makk-emberkét...
Makkból lesz a hasa, feje,
gyufaszálból lába, keze...
Makk-kalap lesz a kalapja,
hogy ne fázzon a kobakja...

Hervay Gizella: Spenótos-mese

Kobak azt mondta: – Nem akarom megenni a spenótot! 

A szalvéta azt mondta: – Nem akarok Kobak nyakában maradni. 

– Leugrott a nyakából, és elszállt. 

A szék azt mondta: – Nem akarok Kobak alatt állni – és összecsuklott. 

Az ingecske azt mondta: – Nem akarom Kobakot melegíteni – és lefoszlott róla. 

A nadrágocska azt mondta: – Nem akarok Kobak nadrágja lenni – és lecsúszott. 

A cipő azt mondta: – Nem akarok Kobak lábán maradni – és elszaladt. 

Ottmaradt Kobak a konyha kövén ebéd nélkül, ruha nélkül. 

Mama azt mondta: – Nem akarom itt hagyni Kobakot ebéd nélkül, ruha nélkül; éhes és fázik. Toppantott egyet, és visszaszaladtak a cipők, tapsolt egyet, és előkerült a nadrág, megpaskolta Kobakot, és rajta termett az ingecske, összehúzta a szemöldökét, és lábra állt a szék, intett egyet, és visszaröpült a szalvéta, mosolygott egyet, és Kobak megette a spenótot.

Fodor Sándor: A furfangos léggömb

Nóri kapott egy léggömböt. Szép kéket. Másodikos bátyja irigyelte. 

– Te már nagy vagy – mondta a fiúnak édesapa. – A léggömb a kicsiknek való. 

A fiú megvigasztalódott.

 – Nekem nyíl való, mert én nagy vagyok és fiú – mondta. – És kipukkasztom vele a léggömböt – gondolta. Alig várta, hogy magukra maradjanak. Nóri, ő meg a léggömb. És persze az íj meg a nyilak. Kimentek az udvarra. Ám a léggömb a szobában maradt. 

– Hozd ki, játsszál vele – biztatta Nórit a bátyja. Nóri kereste a szobában, de nem találta. 

– Elbújt a léggömb – jött ki. Bátyja bosszankodott. Hogy pukkasztja ő ki a léggömböt, ha az elbújt? 

– Keresd meg. És Nóri kereste. Mama is kereste. Apa is kereste. Végül megtalálták. Az ágy alá bújt. Nóri kiszaladt vele az udvarra. A bátyja is kiszaladt, kereste az íját. Most mindjárt lenyilazza a léggömböt. Ám a léggömb megszökött. Szállni kezdett fölfelé. 

– Kipukkasztom! – rikkantotta a fiú, de a furfangos léggömb kitért a nyíl elől, és szállt, szállt tovább a magasba, ahol semmiféle nyíl se érhette utol. 

Nóri tapsolt neki.