Szabó Ildikó: Elsős leszek

Tavaly lettem hatéves,
Ez a hetedik,
Iskolás leszek, mire
Ez is letelik.
Mit fogok ott csinálni,
Előre tudom,
Aranyos kis mackómat
Táskámba dugom.
Hogyha anyu hiányzik,
Megsimogatom,
Gombszemében eltűnik
Minden bánatom.
És, ha ott van, el nem hagy
a jó szerencsém,
Megsúgja ha nem tudnám
Néha a leckém.
Az iskolát kijárja
Velem majd ő is,
És remélem emlékszik
Rám, ha felnőtt is…!

Tóthárpád Ferenc: Mától kezdve…

Mától kezdve, végre én is iskolába járok.
Ceruzával, tollal máris ügyes kézzel bánok.
Elolvasom hamarosan, mi lesz mese este,
karácsonyra képeslapot én írok már Pestre.
Én mehetek vásárolni, anyu, hogyha fáradt.
Kiszámolom, mi marad, ha idead egy százast.

Tudnom kell a nagyvilágról minden fontos dolgot,
életünkben soha, semmi ne okozzon gondot.
Mert mire az iskoláim legvégére érek,
Apu, Anyu kézen fogva hajlott korba érnek.
Én fogom majd felolvasni, mi lesz műsor este,
nekem kell azt kiszámolni, százas elég lesz-e.

Ezért kedves kis iskolám, fogadjál be engem!
Tanítóim szeretete foganjon meg bennem!
Ajánljad fel nekem is a tudás gazdag fáját,
hadd olthassam önmagamba legvirulóbb ágát!