Képzeljétek gyerekek, mi történt!
... Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett
meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.
Panaszosan makogott a nyuszi, és
nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s
amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegni is
elfelejtett.
Lekonyult a füle bánatában , és
csak üldögélt a rét közepén, gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak
a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot. De hát mindez nem
sokat használt.
Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán. Elkezdett vele beszélgetni.
- Mak-mak, de jó neked, mókuska!
- Mi a bajod van nyulacska?
– Fáj a fogam. mókuska!
- Ki kell húzni nyulacska.
- Ki húzná ki, mókuska?
– Harkály doktor nyulacska.
- Nem fog fájni, mókuska?
– Csak egy kicsit, nyulacska.
Gyáva volt a nyuszi, de a foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az
erdőbe. Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint
közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága.
- Sárgarépás jó napot!- toppant eléje hirtelen a róka. - Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt?
– Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi-, de nagyon félek, mert harkály doktornak éles a csőre.
- Ó, ó- sopánkodott a róka-, nem kell ahhoz harkály. Ide süss,
nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom,
és úgy kihúzom, hogy egy csöppet sem fog fájni.
Valójában azt gondolta a ravasz
róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba
nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyne gyönge
nyúlhúsra támadt kedvük.
A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.
- Komolyan mondod, Róka bácsi?
– Úgy ám füles öcsém! Sohasem fog
többé fájni a fogad! No gyere csak közelebb, ne félj, nem bántalak.
Tátsd ki szépen a szád! ... Így ni! Biz’ ez csúnya fog, de már rajta is a
hurok. No gyere szépen velem, amerre vezetlek.
Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál
voltak,s be is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a
legéhesebbik, kidugta a fejét, és elkiáltotta magát:
- Hozza papa a pecsenyét!
Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátrarántotta a fejét, s nyomban
kirepült a szájából a fájós fogacska. A róka meg, aki húzta az inda
másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a domboldalon, bele a
jéghideg patakba.
Felröppentek a madarak a fákról,
összeszaladtak az őzek, és makkot dobáltak egymásnak a mókusok, úgy
örültek, hogy ravaszdi pórul járt.
A nyuszi pedig ahogyan hátrarántotta a fejét, megszabadult a fájós fogától, s ma is vidáman ugrál a mezőn.
Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze meg tőle!
