2012. április 1., vasárnap

Bars Sári: Hímes tojás

Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.

Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.

Jácintot, ibolyát,
  Csibét, piros szívet,
Annak adom,
aki érte a legtöbbet fizet.

  Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
  nem eladó, sem bolyhos barkáért.   

Locsolkodók jönnek
  húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.

Lőrinc Pál: Három füles

Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.

Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.

Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.

Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.

Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.

Jurij Druzskov: A nyuszi szarvacskája

Egy csacska nyulacska éjszaka kiszaladt az erdei tisztásra, felnézett a fényes holdra és hangosan-hangosan rázendített:

Hejehuja, mak-mak,
hejehuja bikkmakk!

Meghallotta ezt a sündisznó és így szólt a nyuszi csemetéhez:
-          Nagyon bátran énekelsz, de mégis nem lenne jobb, ha hazamennél!? Még valakit megijesztesz vele!

Hejehuja mak-mak,,
hejehuja bikkmakk!

-          felelte a nyuszi, és körbeugrándozott a tisztáson, mint egy labda.
Egyszerre csak megpillantotta a saját árnyékát. És az árnyékának olyan hosszú-hosszú füle volt, mintha csak szarv lett volna.
-          Lám csak, mim van nekem! Nosza, gyerünk döfködni! – kiáltotta oda a sündisznónak.
-          Ugyan, hogyan tudnék én döfködni, amikor nincs is szarvam? – gondolta a sündisznó és elbújt a fűben.
-          Áhá, megijedt tőlem – mondta a nyuszi -, akkor hát nincs kivel öklelőzni. Huh, milyen félelmetes külsőm lehet!
Alaposan megbámulta az árnyékát, a füleit, előre-hátra lengette, majd rázendített újra:

Hejehuja mak-mak,
hejehuja bikkmakk!

Szétcsapta a füleit és nagy büszkén magasra tartotta az orrát.
Az égen lassan úszott a kétszarvú hold, és hozzá-hozzáütődött a felhőhöz.
-          Hé, te hold, velem gyere öklelőzni! – kiáltott fel hozzá a kisnyúl. De azalatt a hold már eltűnt egy felhőben. A nyuszi elnevette magát nagyokat ugrándozott és büszkén énekelte:
-           
Nem mer senki vívni velem
beléjük állt a félelem!
Hejehuja haj!

Azonban – ki tudja miért? – a holddal együtt az árnyéka is eltűnt. A nyulacska izgatottan tapogatta meg a feje búbját: bizony nem szarvak voltak rajta, csak fülek.
-          Jaj – mondta a nyuszi -, mégis inkább hazafutok. Ideje már lefeküdni.
Te is aludj, ha eljön az este. De nehogy azt hidd, hogy a nyuszi olyan butácska volt. Csak egyszerűen a kicsik és a gyengék néha szeretnék azt hinni, hogy a fülecskéjük szarvnak látszik.

Fésűs Éva: A fogfájós nyuszi

Képzeljétek gyerekek, mi történt! ... Egy nyuszikának a mezőn megfájdult a foga. Valószínűleg úgy esett meg ez a nagy baj, hogy kemény káposztatorzsára harapott.
Panaszosan makogott a nyuszi, és nem tudta, mitévő legyen. A pofácskája hamarosan dagadni kezdett, s amikor a barázdabillegető meglátta, ijedtében még billegni is elfelejtett.
Lekonyult a füle bánatában , és csak üldögélt a rét közepén, gyógyfüvecskék kínálták magukat orvosságnak a fájós fogára, vadvirágok legyezgették a daganatot. De hát mindez nem sokat használt.
Észrevette a nyuszi, hogy egy mókus mogyorót ropogtat az erdőszéli fán. Elkezdett vele beszélgetni.
- Mak-mak, de jó neked, mókuska!
- Mi a bajod van nyulacska?
– Fáj a fogam. mókuska!
- Ki kell húzni nyulacska.
- Ki húzná ki, mókuska?
– Harkály doktor nyulacska.
- Nem fog fájni, mókuska?
– Csak egy kicsit, nyulacska.
Gyáva volt a nyuszi, de a foga már annyira fájt, hogy mégis elindult az erdőbe. Messziről hallatszott Harkály doktor kopácsolása. Amint közeledett hozzá, egyre jobban inába szállt a bátorsága.
- Sárgarépás jó napot!- toppant eléje hirtelen a róka. - Mi lelte azt a szép nyúlpofikádat, hogy ekkorára dagadt?
– Éppen most megyek fogat húzatni – reszketett a nyuszi-, de nagyon félek, mert harkály doktornak éles a csőre.
- Ó, ó- sopánkodott a róka-, nem kell ahhoz harkály. Ide süss, nyulacska! Majd én rákötök egy vékony indát a rossz fogadra, megrántom, és úgy kihúzom, hogy egy csöppet sem fog fájni.
Valójában azt gondolta a ravasz róka, hogy a fogára kötött indánál fogva szépen hazavezeti az ostoba nyulacskát a rókalyukban várakozó fiainak. Azoknak ma éppen ilyne gyönge nyúlhúsra támadt kedvük.
A nyuszi ezt nem tudta, ezért izgatottan mozgatta a bajuszát.
- Komolyan mondod, Róka bácsi?
– Úgy ám füles öcsém! Sohasem fog többé fájni a fogad! No gyere csak közelebb, ne félj, nem bántalak. Tátsd ki szépen a szád! ... Így ni! Biz’ ez csúnya fog, de már rajta is a hurok. No gyere szépen velem, amerre vezetlek.
Vitte a róka a megszeppent nyulacskát és már majdnem a rókalyuknál voltak,s be is húzhatta volna oda szépen, de akkor az egyik rókafi, a legéhesebbik, kidugta a fejét, és elkiáltotta magát:
- Hozza papa a pecsenyét!
Ettől a nyuszi úgy megijedt, hogy hátrarántotta a fejét, s nyomban kirepült a szájából a fájós fogacska. A róka meg, aki húzta az inda másik végét, hanyatt bukfencezett, és legurult a domboldalon, bele a jéghideg patakba.
Felröppentek a madarak a fákról, összeszaladtak az őzek, és makkot dobáltak egymásnak a mókusok, úgy örültek, hogy ravaszdi pórul járt.
A nyuszi pedig ahogyan hátrarántotta a fejét, megszabadult a fájós fogától, s ma is vidáman ugrál a mezőn.
Aki nem hiszi, menjen ki a mezőre és kérdezze meg tőle!

Palotai Gyöngyvér: Korán reggel

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi!

Szalai Borbála: Indulhat a vonatunk

Rajzoltam egy vonatot,
a vonatra ablakot,
ablakba egy nagypapát,
ölébe egy unokát.

Én vagyok az unoka,
nagyapám a nagyapa,
az ablakban mi vagyunk,
indulhat a vonatunk.

Szalai Borbála: Indul a nap

Felkel a nap,
Jókor reggel,
Útnak indul
Fényes kedvvel.

Fölfelé hág
A kék égen.
S félúthoz ér
Éppen délben.

Mégsem áll meg,
Nem ebédel.
Komótosan
Továbblépdel.

Lassacskán megy,
Mendegél,
Pont estére
Célba ér.

Megérinti
Az ég szélét,
S el is oltja
Aranyfényét.

Szalai Borbála: Ébresztő

Öregapám ágyfejénél
sohasem állt vekkeróra,
felébredt ő pirkadatkor
harsány hangú kakasszóra.

Kendermagos kiskakasunk
elsőnek kelt minden reggel -
s egy jó nagyot kukorított
kacskaringós vidám kedvvel.

Felkeltek a napsugarak,
beragyogták a világot,
harmatcseppben mosakodva
álmot űztek a virágok...

Az ébredő reggel láttán
megkondult a toronyóra...
Új nap köszönt a világra,
új nap virradt kakasszóra...

Szalai Borbála: Süni Samu

Süni Samut odújából
kicsalta a kikelet:
- Jó, hogy megjött már a tavasz,
kezdtem unni a telet!

S amint éppen nyújtózkodik,
arra ballag Nyúl Jenő:
- Szép, jó reggelt! Süni pajtás,
elég későn bújsz elő!

Látod, én már fel is vettem
halványszürke öltönyöm.
Valahányszor jön a tavasz -
új ruhába öltözöm.

Te még mindig ezt a kopott
tüskés gúnyát viseled?
Ejnye, ejnye, Süni komám,
elég ósdi viselet!

Ha akarod, elmehetünk,
felkeressük a szabót:
varr ő neked puha prémből
új nadrágot, új zakót.

- Nincs szükségem a szabóra!
Régi ruhám megteszi.
S ha nagyon kell, tüskéimet
majd a köszörűs hegyezi!

Szalai Borbála: Nyúl Tamás, az óvodás

Erdőszéli bokor alján
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.

Megszeppenve nézett körül
az aprócska nyúlgyerek:
- Mama, félek! Vigyél haza!
Itt senkit sem ismerek!...-

- Ejnye, fiam! - szólt az anyja. -
Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!
Itt van minden szomszédgyerek,
nézd, Tapsi is itt tanul...-

Így kezdte el az óvodát
kurta farkú Nyúl Tamás...
Verset tanult, énekeket,
mint a többi óvodás...

Eljött a tél, s szól az anyja:
- Halljuk, mit tudsz, kisfiam! -
Csengő hangon kezdi Tomi:
- Trilli-trilla-trillilam... -

- De hiszen ez madár nóta?!
Hol tanultad, jó gyerek? -
- Óvodánkban sárgarigó
tanítja az éneket!...-

No, lett erre nagy derültség!
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
megsértődött Nyúl Tamás!...

Amióta kinevették,
meg se mukkan sohasem...
Nem tudja őt szóra bírni
még a saját anyja sem...

Pákozdi Gabriella: Nyuszimese húsvét előtt

Sürög-forog nyuszinépség,
tojást fest a banda:
Siessünk, hogy mindennel kész
legyünk a nagy napra!

Nyuszi bátyó vizet forral,
Nyuszi hugi rakja
mind a sápadt tojásokat
bele a lábasba.

Nyuszi papa kiszedi, ha
megfőtt a sárgája,
Nyuszi mama mintát pingál
a tojás hasára.

Nyuszi anyó friss, zöld fűvel
kosarakat bélel,
hímes tojás abba kerül,
ha megszáradt - éjjel.

Nyuszi apó, ahogy eljön
a húsvéti hajnal,
minden kertbe belopózik
a kiskosarakkal.

Ablak alá vagy bokorba
betesz egyet csendben.
- Fuss csak, nézd meg
hátha itt járt,
amíg én meséltem!

Bódi Irén: Mese a piros tojásról

Tapsifüles korán ébredt,
tojásért a tanyára ment.
- Hogy a tojás, mi az ára? -
érdeklődött hamarjába'.

- Ma a tojás nem eladó,
rajta ül már a tyúkanyó! -
válaszolt a gazdaasszony
kissé erélyesebb hangon.

Szomorú lett Tapsifüles,
hímes tojás most miből lesz?
- Ne búsulj - szólt a kakas - ,
holnap reggel talán kaphatsz!

- Az már késő, holnap húsvét,
nem késhet a hímes ezért!
A faluban kidobolták:
ma a tojást ingyen adják.

Meghallotta ezt a füles,
odaszaladt ő is rögvest.
Kapott is egy nagy kosárral,
festett tojást családjával.

Sárgát, lilát, zöldet, kéket,
de a legszebb a piros lett.
Mindannyian gyönyörködtek:
ebből fessünk inkább többet!

Nyúlgyerekek szétosztották,
bokrok alját telerakták.
Tetszett a sok piros tojás,
így maradt meg ez a szokás.