volt egy kutyus fekete.
Meg egy cicus-micuska,
fehér lábú cicuska.
Jó barátságban éltek,
mindig szépen megfértek.
Nem voltak veszekedők,
együtt ettek-ittak ők.
Egyszer aztán mus-mus-mus,
könyvet vásárolt kutyus.
Ahogy cicus meglátta,
szó nélkül nem állhatta.
Orom-dorom dorombolt,
a kutyushoz imígyen szólt:
Ha a cicust szereted,
kívánságát megteszed,
megvakarom fülecskéd,
add kölcsön a könyvecskéd!
Szólt a kutyus: - Hám-hám-hám,
szívesen odaadnám.
De félek, bepiszkítod
vagy talán el is szakítod.
Cicus bajuszt pödörget,
A kutyusnak hízeleg :
Aja-baja-babaja,
dehogy történik baja!
Barátom vagy, szeretlek,
Megkímélem a könyvet.
Erre a szép beszédre
Meglágyult a kutyus szíve.
Az új könyvet felfogta,
Cicusnak odaadta.
Hazavitte egykettő',
nézegetni kezdte ő,
mire a végére ért,
rég elverte az éjfélt.
Ezt várta a sok egér!
A szobába visszatér,
mindent megrág, összefúr,
- elaludt már a kandúr.
A könyvet is meglelték,
összerágták, megették!
Cicus ébred: hajjajjaj,
nincs könyvecske, itt a baj!
Megkímélem a könyvet.
Erre a szép beszédre
Meglágyult a kutyus szíve.
Az új könyvet felfogta,
Cicusnak odaadta.
Hazavitte egykettő',
nézegetni kezdte ő,
mire a végére ért,
rég elverte az éjfélt.
Ezt várta a sok egér!
A szobába visszatér,
mindent megrág, összefúr,
- elaludt már a kandúr.
A könyvet is meglelték,
összerágták, megették!
Cicus ébred: hajjajjaj,
nincs könyvecske, itt a baj!
Cicus hová tűnhetett ?
Elvitte a könyvemet.
Kutyus szedte a lábát,
Célba vette a padlást.
Látja könyvét megrágva,
S ráugrik a cicusra.
Tépi cicus bundáját,
Csattogtatja a fogát.
Egymást már nem szeretik.
Cicus, kutyus verekszik.
Azóta sem barátok,
Együtt őket nem látod."
(Apukám mesélte gyerekkoromban. Ő pedig az édesanyjától tanulta.)