2011. október 30., vasárnap

Emlék

"Mese, mese, meskete,
volt egy kutyus fekete.
Meg egy cicus-micuska,
fehér lábú cicuska.

Jó barátságban éltek,
mindig szépen megfértek.
Nem voltak veszekedők,
együtt ettek-ittak ők.

Egyszer aztán mus-mus-mus,
könyvet vásárolt kutyus.
Ahogy cicus meglátta,
szó nélkül nem állhatta.

Orom-dorom dorombolt,
a kutyushoz imígyen szólt:
- Megvakarom fülecskéd,
add kölcsön a könyvecskéd!

Szólt a kutyus: - Hám-hám-hám,
szívesen odaadnám.
De félek, bepiszkítod
vagy talán elszakítod.

Cicus bajuszt pödörget,
A kutyusnak hízeleg :
Barátom vagy, szeretlek,
Megkímélem a könyvet.

Erre a szép beszédre
Meglágyult kutyus szíve.
Az új könyvet felfogta,
Cicusnak odaadta.

Megörült a cicuska,
Hogy a könyvet megkapta.
Uccu, fel a padlásra.
Könyvét senki ne lássa.

Letette ott a könyvet
És fáradtan lepihent.
Álom szállt a szemére,
S mancsát tette a könyvre.

Cicus amint elaludt,
A sok egér előbújt.
Kutyus könyvét megrágták,
Lapját épen nem hagyták.

Cicus hová tűnhetett ?
Elvitte a könyvemet.
Kutyus szedte a lábát,
Célba vette a padlást.

Látja könyvét megrágva,
S ráugrik a cicusra.
Tépi cicus bundáját,
Csattogtatja a fogát.

Egymást már nem szeretik.
Cicus, kutyus verekszik.
Azóta sem barátok,
Együtt őket nem látod."


(Apukám mesélte gyerekkoromban. Ő pedig az édesanyjától tanulta.)

Juhász Magda: Varázsoló-kiszámoló

Varázsolok néked szépet,
zöld fű helyett
inkább kéket.

Varázsolok néked egyet,
a füledre
piros meggyet.

Varázsolok néked kettőt,
malacunkra
pöttyös kendőt.

Varázsolok néked hármat,
taligára
három lábat.

Varázsolok néked négyet,
a szobádban
csillag lépked.

Varázsolok néked ötöt,
a dinnyéből
sütőtököt.

Varázsolok néked hatot,
háztetőnkre
tejszínhabot.

Varázsolok néked hetet,
a kertedbe
virághegyet.

Varázsolok néked nyolcat,
a fejedre
madártollat.

Varázsolok most kilencet,
-Fejezd be már
a rossz viccet!

Akkor a tíznél megállok,
és mindent
visszacsinálok.

Ténagy Sándor: Kiszámoló

Jancsi, Julcsa
Ferke, Miska
Nyél nélküli
Bugylibicska
Búgócsiga
Pörge tánca
Százesztendős
Hurkapálca
Porban kis nyom:
Cinkelábé
Nyuszirágta
Karalábé
Sült krumpliból
Díszvacsora
Malac lábán
Görkorcsolya
Karácsonyi
Tiszta hó
Egy
Kettő
Három
Négy
Te vagy a fogó!

Veress miklós: Állatkerti mese

Ápolóját kiutálja
a kígyónagy
iguána.

Elrontotta
kényes gyomrát,
fölfalt három
mérges kobrát.

Iguána, iguána!
Nincsen kobra,
aki szánna.

Vidor Miklós: Mese

Lombsuhogó erdőn
három szarvas.
Agancsukon gyertya lobog.
Mind oly délceg,
lassan lépnek,
szép, fiatal vándorok.
"Három királyfiak
voltunk egyszer,
ha ránk lőnéd nyilad,
nem menekszel!"

Végesincs mezőkön
három kis nyúl.
Hószín szőrük naptól ragyog.
Oly szelídek,
csöndben ülnek,
bámulják a pázsitot.
"Három királylányok
voltunk régen,
ne bánts minket, szánj meg,
kérünk szépen!"

Sugaras felhők közt
három fecske
hasítja a tágas eget.
Magasan száll
a szabadság,
elejteni nem lehet.
"Sose voltunk mások,
három fecskék,
de miénk a teljes
végtelenség!"

Végh György: Volt egyszer egy törpe

Volt egyszer egy törpe,

az egyszerre azt mondta: görbe,

neki alma volt a körte,

a fejét mindig ilyenen törte

az egyszeri törpe.

Végh György: Dalocska

Legszebb város Piripócs, ott lakik egy medvebocs,
piripócsi medvebocs.


Ha nem volna Piripócs,
nem lenne a medvebocs, piripócsi medvebocs.

Végh György: A nyuszi füle

Ha rászáll a fülemüle:

a nyuszi füle

eldűl-e?

Hogy eldűl-e

a nyuszi füle,

Ha rászáll a fülemüle,

egyedül-e

fülemüle

tudja, más senki kívüle

nem látta, hogy eldűl-e

a nyuszi füle,

Ha rászáll a fülemüle!