Kátay Béla: Hónapok számolása

A januárt hóban töltöd,
februárban medve dörmög.
Márciusban a hó ritka,
az április bohóc-firka.
Május: nyílik száz virág,
kék ibolyák, orgonák...
Júniusban sokszor ázol,
júliusban vár a tábor.
Augusztusban dinnyét eszel,
szeptemberben diák leszel.
Októberben a lomb sárga,
zizegve hull le a sárba.
Zimankós a november.
s Télapót hoz december.

Fésűs Éva: Évszakok

Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!

Fehér Ferenc: Jókedvű hét

Hétfőn és kedden
kacagó a kedvem.

Szerdán az álmok
színes szárnyán szállok.

Csütörtökön csókot
kap tőlem kacsótok.

Pénteken párom
palotába várom.

Szombaton szépen
szundítok a széken,

Vidám a vasárnap
folyók, völgyek várnak!

Csoóri Sándor: Hét nap

Hétfőn
tökfödőt láttam
hét főn.

Kedden
paróka lengett
kenden.

Szerdán
szakállát nyeste
egy dán.

Csütörtök,
péntek, szombat-
három kisnyulat fogtak.

Vasárnap meg elaludtam,
semmit, semmit
nem álmodtam.

Bodnár István: Hónapforgó

Január, február,
Kiscsizma hóban jár.

Március, április,
Röpköd a madár is.

Május és június,
Szobában ülni rossz.

Július augusztus,
Gyümölcsre van gusztus.

Szeptember, október,
Kell már a pulóver.

November, december,
Didereg az ember.

Veress Zoltán: Mosdóvers

Illatos a mosdószappan,
Száz buborék van a habban:
Addig kenem fel magamra,
ameddig mind szertepattan.

És mire a legutolsó
buborék is szertepattan,
nem marad egy ici-pici
porcikám se megmosatlan.

Szabó T. Anna: Kézmosó-vers

Cuk-ros, ra-ga-csos, ta-pa-dós, ma-sza-tos
ez a kicsi tappancs,
Hozd hát ide most, nos hát, gyere mosd,
adom is a szappant.

Hékás-békás! Fogd meg már!
Csúszós kis hal megtréfál!
Mosd meg gyorsan, egy-két-hár!

Jujj, jujj, de csikis!
Kicsúszik a szappan!
Hopp, már esik,
ide-oda pattan!

Hékás-békás! Nem megmondtam?
Nosza, gyerünk, csípd el,
kapd el gyorsan!

Lackfi János: Habfürdő

Piszkot eszik a hab,
habot eszik a víz,
vizet a lefolyó,
ha kijön a dugó.

Devecsery László: Bársonyka

Reggel volt, épp' reggeliztem,
a cicámra nem figyeltem.
Kicsi, s pajkos még őkelme:
bele is ült a zsebembe.

Onnan nézte, mit csinálok:
eszem, iszom, majd felállok,
a fürdőbe besétálok,
fogmosásnak nekilátok...

Fogmosáshoz semmi kedve,
nem is maradt a zsebembe'!

Fürgén ugrott, odébb szaladt,
el is bújt az asztal alatt...

Weöres Sándor: Fiúk, lányok

Repülőt gyárt Jani, Feri,
Köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
Ide áll, oda áll.

Sátrat épít Jani, Feri,
Kalapál, kiabál.
Kicsi Kata nézegeti,
Ide áll, oda áll.

Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.

Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.

Rendes gyerek

Rendes gyerek minden reggel
Megmosakszik jó,friss vízzel.
Megmossa az arcát,nyakát,
Fülecskéjét,mind két karját.

Fogait is megkeféli,
Haját szépen megfésüli.
A ruhája mindig tiszta,
Úgy indul az óvodába.

Oravecz Imre: Óvónéni otthona

Óvókonyhában óvó ételt főz óvónéni,
óvószobában óvókönyvet olvas óvóbácsi,
óvófolyosón áll az óvófogas,
óvófürdőszobában van az óvóvécé,
óvóvirág nő az óvócserépben,
óvóóra óvóidőt mutat az óvófalon,
óvófüggöny lóg az óvóablakon,
óvótányérból óvótejet iszik az óvócica,
óvószekrényben óvóruhát rág az óvóegérke,
óvóhangon beszél óvóbácsival óvónéni,
óvópuszit ad óvónéninek óvóbácsi,
óvógólya hozza az óvógyereket.

Kiss Ottó: A játékban az az igazságos

A játékban az az igazságos,
hogy bármi lehetek.

Ha akarom, orvos,
ha akarom, beteg,
ha akarom, kalauz.

A játékban csak az
nem igazságos, ha
Márió is éppen az akar lenni,
ami én. Olyankor
mindig folyó leszek,
kilépek a medremből,
és mindenkit elöntök:
az orvost, a beteget
és még a kalauzt is.
Csak pont Máriót
nem tudom elönteni,
mert ő akkor mindig hajó lesz.

És ez az, ami a játékban
nagyon nem igazságos.

Kiss Benedek: Hol teremnek a gyerekek és az óvónénik?

Az óvodában az a jó,
hogy ott terem a sok gyerek,
és ott teremnek az óvónénik,
akiket én mind ismerek.

Közöttük zöldellek éni is ám,
mint a szomszéd kis kertjében
ha alma nő az almafán
(bár én körte vagyok, érzem).

Csak azt tudom, édes vagyok,
mert este otthon ha lefekszem,
apu, anyu mind azt mondja:
aludj szépen, édes szentem!

Juhász Magda: Óvodai mocorgó

Jár a lábam, jár a kezem,
és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
-Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni,
de oly nehéz jónak lenni.

És a lábam, és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is,
de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó,
szamárfület mutogató.

Minden gyerek rajtam nevet,
csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
-Jó vagyok én óvó néni,
csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem.

Zagyva Mária: Katica bogárka

Ugyan bizony merre száll
Katica bogárka?
Talán csak nem siet a
Szitakötőbálba?

Lepketaxira ülök
És utána repülök.
Fülelek, figyelek:
Vajon merre mehetett?

Hét országon, félvilágon
Repülök utána,
Ejnye-ejnye hová tűnt
Katicabogárka?

Erre menni látta?
Azt mondta a cinege,
Ő is éppen várja.
Fülelek, figyelek,

Vajon merre mehetett?
Kásahegyen, cukorréten
Átrepültem érte,
Tegnap este azután

Megtaláltam végre!
Meseország kapujába'
Bodzafa csárdába'
Méhecskékkel ebédelt.