Barabás Éva: Szilvásgombóc

Vers indítása

Kabátot akart a szilva,
Tudta, ez neki nincs tiltva.
Töprengett, hol vegyen,
Hogy szép és jó legyen?
Hopp, megvan. - gondolta.
S bebújt egy gombócba.

Gyere tavasz...

Gyere, tavasz,
Várva várlak,
Hozz zöld ruhát
Fűnek, fának!

Fújj, szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél!

Erdő mélyén két törpe...

Erdő mélyén két törpe, (két kezével a feje tetején háromszöget, vagyis törpesapkát mutat)
ülnek egy nagy gödörbe.
"Én is törpe, (magára mutat)
te is törpe, (másikra mutat)
Ketten sose veszünk össze.

Kemény dió, mogyoró...

Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.

Kicsi mag a föld alatt...

Kicsi mag a föld alatt - Két öklünket egymás felé fordítva összetapasztjuk.
Napsugarat hívogat.
Ha a tavasz közeleg,-  Az egyik kéz mutatóujjával eljátsszuk a csíra növekedését.
Pici csíra növöget. - Másik kezünkkel, ujjainkat lefelé fordítva mutatjuk, hogyan kapaszkodik a gyökér.
Kapaszkodik a gyökér.
Kis növényke fényre ér, - A csírából zárt tenyérrel levélke lesz...
Nő a szára, levele, - Karunkkal fölfele kúszunk
Nyújtózkodik fölfele.
Bimbót ringat, szirmot nyit, - Nyújtott ujjainkat összezárva bimbót formálunk,
Illatával beborít. - azután lassan kinyitjuk tenyerünket, ujjainkat széttárjuk.