Jankovich Ferenc: Szalmapapucs

Ki minek örvend jobban?
Krisztina még a szalmapapucsnak
örvend ám igazán!
Mert az villog a lábán.
Repked benn a kis angyal,
könnyebb, mint az aranyszárny.

Repked a kis láb - csisz-csosz! -
Majd ide, majd oda surran,
csókot visz anyukának,
hajnali édest - cip-cup! -
s apukának jó reggelt,
nagy pacsit, égi mosolygást,
hoz cigit is, örömest,
ad tüzet és hamutartót,
hozza a postát - csisz-csosz! -
s dalt dudorász a szentem,
(költi, mint a poéta!)

"Nézd, apa, rajtam a szalmapapucs,
olyan édes, kedves, drága papucs,
és úgy szeretem, mert szalmapapucs,
mert szalmából van ez a papucs,
abból csinálták...
Van neki orra, és van szeme, szája.
Ez az én papucsom, ez a szalmapapucs,
ez az édes, kedves, drága..."

Leveti, szívéhez szorítja,
földobja, csókolja, imádja,
öltözteti babaruhába,
aztán lefekteti az ágyba,
mert drága papucs,
mert szalmapapucs,
mert szalmából van ez a papucs. -
De csengetnek, lábára kapja,
hipp-hopp!
villog a szalmapapucsban a lába.

Jankovich Ferenc: Sió

Te
kék
folyó!
Te
szép,
te
jó!

Oly
jó,
ha
jő
hajó!

Jankovich Ferenc: Serkenj fel!

Serkenj fel, kegyes nép,
mosolyog a hajnal -
nehéz álmaidból
serkenj víg mosollyal!

Hányd el már, vesd el már
százados batyúdat,
mutasd a világnak
a te szép arcodat.

Mutasd meg híredet,
mutasd meg nevedet,
mutasd a világnak
a te szép arcodat.

Mutasd meg híredet,
mutasd meg nevedet,
mutasd a világnak
munkás két kezedet.

Víg akaratodat,
jó termő kedvedet.
Serkenj föl, kegyes nép,
az isten teveled.

Az isten teveled:
mert tiéd az ország,
tiéd a hatalom,
tiéd a szabadság.

Amennyi könnycsepp volt
magyarok szemébe:
annyi áldás szálljon
magyar nép fejére!

Amennyi csillag van
az ég tetejébe;
annyi áldás szálljon
magyar nép fejére!

Serkenj fel, kegyes nép,
mosolyogj a hajnal -
nehéz álmaidból
serkenj víg mosollyal.