2010. július 13., kedd

Várnai Zseni: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

Mándy Stefánia: Labda

Kis Magda
feldobja,
röptetve,
szöktetve,
az apja
elfogja,
pörgetve,
görgetve,
bokorba
gurítja,
magasba
hajítja,
feldobja,
az apja,
elkapja
a Kis Magda.

Kiss Benedek: Bicebóca

Bicebóca bicergő,
bócorgó,
kucorgó:
elszaladt egy esztendő -
fuss utána
csavargó!

Bicebóca malacka,
dúró-fúró,
hempergő:
anyád látna, siratna -
zsupsz a vízbe,
tekergő.

Kassák Lajos: Májusi vers

Ahol én születtem
virágok
nem voltak.
Ahol én felnőttem,
madarak
nem voltak.

Ahol mostan élek,
tűzrózsák
ragyognak.
Ahol most dolgozom,
ércrigók
dalolnak.

Fejem fölött
nagy vörös
csillagok.
Álmomban is
védenek
vaskarok.

Szeretlek én,
Angyalföld,
új hazám,
dicsértessél,
szép május
hajnalán.

Kassák Lajos: Biztató

Építők, építők,
világot szépítők,
ragyogó ég alatt
húzzatok magasba
vasbeton falakat.

Ácsok és kovácsok
jól megvasaljátok
házaink új sorát,
föléjük tegyetek
vörösréz kupolát.

Tíz kicsi ujjacska











Tíz kicsi ujjacska, ment a hidegben
egy megfagyott, maradtak-kilencen.
Kilenc kicsi ujj beteg sosem volt,
egy most megfázott:-maradt csak nyolc.
Nyolcukat róka zavarta szét,
egyet elkapott, maradt csak hét.
Hét kicsi ujj a patakhoz szaladt,
egy beleesett, maradt csak hat.
Hat kicsi ujj bujkált a fű között,
egy elveszett, maradt csak öt.
Öt kicsi ujjacska vajon merre mész?
Ha egyiktek elveszik marad csak négy.
Négy kicsi ujjacska, egyik a párom
ez velem jön, marad csak három.
Három kicsi ujj úszott a vízben
egyikük elsüllyedt, maradtak ketten.
Két kicsi ujj az egyik hegedül,
a másik énekel, egészen egyedül.
Photobucket

Mondókák (Tolnai Gyuláné: Programvilág mondókákban)

Szeptember van, hull a levél,

sodorja már az őszi szél.

Beérett a kukorica,

a határban sok a munka.


Októberi napsütésben,

traktor hangja messze száll,

Szállítják a cukorrépát,

várja már a sok-sok gyár.


Késő ősz van november,

mindjárt itt a december.

Piros alma nincs már a fán,

múlik az ősz, tél jön már.


Citromsárga birsalma,

mosolyog a világra.

Késő ősz van, hűvös idő,

a birsalma nagyra megnő.


Piros alma mosolygó,

kis levélke sárguló.

Lekerültek már a fáról,

csak álmodnak ők a nyárról.


Hamvas szilva, kék szilva,

bekerülsz a kosárba.

Őszre finom puha lettél,

lekvárnak már jól megértél.


Érett körte sárguló,

a mogyoró kopogó.

Mókuska már gyűjtögeti,

hosszú a tél, el kell tenni.


Kopog már a sok dió,

őszi napfény ragyogó.

Dióverés ó, be jó!

örül Palkó és Kató.


Sírnak már a káposzták,

zellerek és sárgarépák.

Karalábék, zöldségek,

mert pincébe kerülnek.


Kerek fejű napraforgó,

Fölötte száll sok-sok varjú.

Azt kiáltják, bizony kár,

hogy virágod hervad már.


Szőlő, szőlő, édes szőlő,

Ősszel érik a sok szőlő.

Szüretelni ó, be jó!

Csurog a must, halihó!


Őszi erdő ragyogó,

Levélszőnyeg pompázó.

Festeni sem lehet szebbet,

gyönyörű vagy ó, természet!


Ősz van, ősz van hull a levél,

Fecske, gólya már útra kél.

Elhervad a sok, szép virág,



Kopár ágon varjú kiált.

Sárgul már a sok levél,

lehullik a földre,

búsul fű, fa és virág,

köd hullik a rétre.



A konyhakert üres már,

a gyümölcsös oly sivár,

kifosztva áll a határ.



Hideg eső, nagy-nagy sár,

ernyő, esőkabát vár.

Elszáll fecske, gólya már,

elmúlt a nyár, ősz van már.


A szőlő

Fogaim közt óh, de remek!

Ropognak s szőlőszemek!

Egyik zöldes, a másik fényes

és mindegyik milyen édes!