Apostagi Bolvári Judit: A kamrában

A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.

Nagy szemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szederbefőtt,
a hidegebb napokra.

- Sok jó ízből kell-e még több? -
Kérdi az Ősz szelíden.
- Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.

Szalai Borbála: Színek

Piros

Piros az alma,

piros a meggy.

Pettyes ruhámon

piros a petty.

Tűzpiros szirmot bont

a pipacs virága,

s katicabogárkán

piros a kabátka.

Szép piros csizmát hord

a gólyamadár is,

s vadrózsa nyakában

piros a kaláris.



Sárga

Ha virít a pitypang -

sárga a virága.

A barack, a körte:

bársonyosan sárga.

Sárga a kis méhek

összegyűjtött méze,

s éppilyen a kikelt

kislibák pihéje.

Az érett búzának

sárgul a kalásza -

aranysárga napfény

csordogál le rája.



Fehér

Fehér a dér, fehér a hó.

Fehér a tej, a lágy cipó.

Fejünk fölött a

magas égen

bárányfelhő száll

hófehéren...

Nagyapa haja is

ezüstfehér -

fehéren csillog már

rajta a dér.



Kék

Kék a nyíló

len virága,

szitakötő

fényes szárnya,

búzavirág

cakkos szirma -

s csészémen is

kék a minta.

Kék a szilva,

kék a kökény,

kishúgomon

kék a kötény.

S tán a kék ég

festékcseppje

csöppent a kék

nefelejcsre...

Weöres Sándor: Őszi erdő

Kopaszok a fák, a bokrok
Erdő, erdő, hol a lombod?
Kopasz erdő kopasz fája
Szomorúan felel rája:
- Nemsokára itt a tél,
Lombomat viszi a szél.