Egyszer egy királyfi ... - magyar népköltés

Egyszer egy királyfi
Mit gondolt magában,
Trallala, trallala,
mit gondolt magában?

Lehányta magáról
Királyi ruháját,
Trallala, trallala,
Királyi ruháját.

Rávette helyette
A kocsis gúnyáját,
Trallala, trallala,
A kocsis gúnyáját.

Elindult megkérni
Szegény ember lyányát,
Szegény kocsis legény
Szegény ember lyányát.

–Adj. isten jó napot,
szegény ember lyánya,
be szabad-e jönnöm,
szegény ember lyánya?.

–Fogadjisten kendnek,
Szegény kocsislegény,
Hozta isten, hozta,
Szegény kocsislegény!

Üljön le minálunk,
nálunk kanapéra,
Trallala, trallala,
nálunk kanapéra..

–De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
szegény ember lyánya,
jössz-e hozzám vagy sem?.

–Elmegyek én kendhez,
szegény kocsislegény,
illik kend énhozzám,
szegény kocsislegény..

Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?

Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
Trallala, trallala,
Gazdag bíró lyányát.

–Adj isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyánya!.

–Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény,
trallala, trallala,
szegény kocsislegény.

Üljön le minálunk,
nálunk a . lócára,
trallala, trallala,
nálunk a . lócára..

–De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem?
Trallala, trallala,
Jössz-e hozzám vagy sem?.

–Gazdag leány vagyok,
gazdag legényt várok,
trallala, trallala,
gazdag legényt várok..

Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?

Lehányta magáról
a kocsisi gúnyát,
rávette helyette
a királyi pompát.

Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.

–Adj isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
be szabad-e gyünnöm,
gazdag bíró lyánya?.

–Hozta isten hozta
fényes királyúrfi,
trallala, trallala,
fényes királyúrfi.

Üljön le hát nálunk
selyemkanapéra,
trallala, trallala,
selyemkanapéra..

–De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.

Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem?
gazdag bíró lyánya,
jössz-e hozzám vagy sem?.

–Elmegyek én kendhez,
fényes királyúrfi,
illik kend énhozzám,
gazdag királyúrfi..

–Nem kellesz énnekem,
gazdag bíró lyánya,
kell nekem, kell nekem
szegény ember lyánya!

Mese indítása

Egy nagy orrú bolha - magyar népköltés

Egy nagy orrú bolha
Úgy nálunk kapott volt,
ebéden, vacsorán,
mindig csak nálunk volt.

De annak a szeme
Olyan szörnyű nagy volt,
mikor kinyitotta,
a ház világos volt.

De annak a körme
olyan szörnyű nagy volt,
hogy a ház oldalát
mind lekörmölte volt.

De annak a hasa
olyan szörnyű nagy volt,
hogy a Duna vize
mind belérekedt volt.

Egyet tojik a fürjecske - magyar népköltés

Egyet tojik a fürjecske,
rirom, rárom, rárom!
Rettye, ruttya, szénám rendem,
rendem, rendem, rárom!
Sárga rigó, tarka túró,
rezes kalapácsot,
bükkfa nadrág, tüdős korka,
mámoros kovácsot,
komámasszony félrecsapta
paszomántos kontyát,
ölbe hordja cigányasszony
sikító porontyát.
Fürödjünk meg komámasszony,
Elég nagy a kádja!
Hagyma, rapé, répa, retek
legyen kamarába.
Jaj be bolond ének, pajtás!
Se füle, se farka,
kinek-kinek tele légyen
jó borral a marka!

Vagyon egy főváros,
melynek neve Buda,
Buda mellett egy víz,
melynek neve Duna.
A Dunában egy hal,
melynek neve harcsa!
Egymást szeretőket
az úristen tartsa!
Éljenek azok, akik igazok,
akik nem azok, legyenek gazok!

Debrecennek van egy vize - magyar népköltés

Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
Arra van egy kőhíd rakva,
Kilenc lyukra van állítva.

Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
A félsarkán vízimalom,
körüllegeli a barom.

Csip-csip csóka - magyar népköltés

Csip-csip csóka,
vak varjúcska,
jó volt-e a
kisfiúcska?
Ha jó volt a
kisfiúcska,
ne csípd meg őt,
vak varjúcska!

(kézfej megcsípése, ritmikus mozgatása)

Csett Pápára - magyar népköltés

Gyí, Pápára, pillangóra,
onnan megyünk Komáromba.
Győrbe gyöngyért,
Komáromba dohányért,
Szentpéterre leányért,
adnak ott egy petákért.

Bokrétakötöző - magyar népköltés

Gyertek, lányok, ligetre, ligetre,
itt a világ közepe, közepe.
Itt árulják a rózsát, a rózsát,
abból kötnek bokrétát, bokrétát.
Azt is tudom, ki köti, ki köti;
Virág Boris kötözi, kötözi,
az asztalra leteszi, leteszi,
Biró Pista felveszi, felveszi,
kalapjához kötözi, kötözi.

Cinege góga - magyar népköltés

Cinege góga, hol voltál?
Lencse, borsó kapálni.
Hát ha tél lesz, hová lész?
Van lyukom, belé búvom.
Hát ha lyukad béfonik?
Van kapám, kikapálom.
Hát ha kapád eltörik?
Van kovácsom, megcsinálja.
Hát ha meghal a kovácsod?
Van szám, siratom.
Hát ha szád elhasad?
Van tűm, megvarrom.
Hát ha tűd eltörik?
Ejnye, ejnye, ne búsíts!

Mikor masírozunk, kapitány uram? - magyar népköltés

Mikor masírozunk, kapitány uram?
Holnapután, meg azután:
csütörtökön ebéd után,
kedves katonám!


Mit eszünk ebédre, kapitány uram?
Tőtött csirkét, friss kenyeret,
mákos csíkot, bort, fehéret,
kedves katonám!


Mit viszünk az útra, kapitány uram?
Füstölt sonkát, sült malacot,
szalonnácskát, telt kulacsot,
kedves katonám!


Lukas a nadrágom, kapitány uram!
Ott a szabó, befódozza,
a káplár meg kiporozza,
kedves katonám!


Söpretlen a házunk, kapitány uram!
Ott a Kati, majd kisepri,
a szemetet is kiviszi,
kedves katonám!


Vetetlen az ágyunk, kapitány uram!
Ott a Kati, majd megveti,
a dunyhát is beleveti,
kedves katonám!


Hová masírozunk, kapitány uram?
Taljánország határába,
Óperencia partjára,
kedves katonám!


Mit csinálunk ottan, kapitány uram?
Eszünk-iszunk, pipázgatunk,
szép lányokat csókolgatunk,
kedves katonám!


Mikor jövünk vissza, kapitány uram?
Ne kérdezz már olyan sokat,
ördög vigye a dolgodat,
kedves katonám!

Mit akar ez az egy ember? - magyar népköltés

Mit akar itt az az egy ember, egy ember?
Ninive, ninive, király, király biztos.

Legszebb lányod akarom, akarom.
Ninive, ninive, király, király biztos.

Betöröm az ablakod, ablakod,
Ninive, ninive, király, király biztos.

Katonaságot hívatok, hívatok,
Ninive, ninive, király, király biztos.

katonaságtól nem félek, nem félek,
Ninive, ninive, király, király biztos.

Legszebb lányom od'adom, od'adom,
Ninive, ninive, király, király biztos.

Naphívogató - magyar népköltés

Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt ludak vannak,
megfagynak.

Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt egy kis bárány
majd megfagy.

Süss ki kopasz kert alá,
bújj be hideg föld alá,
süss fel, süss fel,
tavasz napocskája.

Öntöző-versike - magyar népköltés

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Őszre fele van az idő - magyar népköltés

Őszre fele van az idő,
tarjasodnak a kis felhők,
sírdogálnak a bárányok,
mert nincs nekik édesanyjok.


Ne sírjatok, kis bárányok,
van még nektek jó juhásztok,
jó gazdátok, jó juhásztok,
aki gondot visel rátok.

Réce, ruca, vadliba - magyar népköltés

Réce, ruca, vadliba,
jöjjenek a lagziba!
Kést, kanált hozzanak,
hogy éhen ne haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
ha hoznak, esznek.

Száraz tónak ... - magyar népköltés

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember ki a vízbe lubickol.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér,
Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utánaszalad.
Kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér,
Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Tente, baba, tente - magyar népköltés

Tente, baba, tente,
a szemedet hunyd be,
aludj, ringó-bingó,
pici rózsabimbó.
Alszik az ibolya,
csicsija, bubuja.

Verébnóta - magyar népköltés

Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába.
Üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
Nem jár az idén már
verébiskolába.

Meghallgatható

Zúg az erdő - magyar népköltés

Zúg az erdő, zúg a mező.
Ugyan mi zúgatja?
Talán bizony Rózsa Sándor
a lovát ugratja.

Szép ő maga, szép mindene,
szép a paripája.
Vígan vágtat a betyárok
szép karikájába.

Szita, szita ... - magyar népköltés

Szita, szita, sűrű szita,
ma szitálok, holnap sütök.
Hófehér kis cipót sütök.
Megvajazom, megzsírozom,
mégis, mégis neked adom.

Nincs szebb madár ... - magyar népköltés

Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.

Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.

Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.

Jaj de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja:
sóra, fára nincs gondja.

Mit mos, mit mos... - magyar népköltés

Mit mos, mit mos, Levél Katicája?
Pittyet, pattyot, varrott keszkenőket.
Ha szél volnék, fújdogálnék,
madár volnék, röppentenék,
víg szívemmel, víg lelkemmel
téged elvennélek.

Gyepen mentem - magyar népköltés

Gyepen mentem, gyepen jöttem,
aranygyűrűm elvesztettem.
Hold meglátta, Napnak adta,
csillag az ujjába dugta.

Fáj a kutyámnak a lába - magyar népköltés

Fáj a kutyámnak a lába,
megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
mért bántotta kutyám lábát!

Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
mért bántotta kutyám hasát!

Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtó sarkát,
mért bántotta kutyám farkát!

Tavaszi szél vizet áraszt - magyar népköltés

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.

Minden madár társat választ,
virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom

Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
virágom, virágom.

Mert azt a szél könnyen fújja,
virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha,
virágom, virágom.

Mert azt a bú hajtogatja
virágom, virágom.

Megfogtam egy szúnyogot - magyar népköltés

Megfogtam egy szúnyogot,
nagyobb volt egy lónál,
kisütöttem a zsírját,
több volt egy akónál.

Aki eztet elhiszi,
szamarabb a lónál,
aki eztet elhiszi,
szamarabb a lónál.

Kiment a ház az ablakon - magyar népköltés

Kiment a ház az ablakon,
benne maradt a vénasszony,
zsúpot kötött a hátára,
úgy ballagott a vásárra.

A rókának nincs nadrágja,
mert a posztó igen drága,
ha a posztó olcsó volna,
a rókán is nadrág volna

Elment a madárka - magyar népköltés

Elment a madárka,
üres a kalitka,
mind azt fújdogálja,
visszajő tavaszra.

Ha tavaszra nem jő,
búzapirulásra,
de ha akkor sem jő,
tudom, sohasem jő.

Török császár udvarán - magyar népköltés

Török császár udvarán
minden délben dobolják,
ki felköti a kardját,
annak adja a lányát.
Szita, szita péntek,
szerelem csütörtök,
dobszerda.

Süssünk, süssünk valamit - magyar népköltés

Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit:
lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Kiszámoló - magyar népköltés

Egy - megérett a meggy,
kettő - csipkebokor vessző,
három – majd haza várom,
négy – biz oda nem mégy,
öt – leesett a köd,
hat – hasad a pad,
hét – dörög az ég,
nyolc – üres a polc,
kilenc – kis Ferenc,
tíz – tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza!
Ott a szamár, megissza!

Egér, egér - magyar népköltés

Egér, egér, kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
adok neked csontfogat!

Cini-cini muzsika - magyar népköltés

Cini-cini muzsika,
táncol a kis Zsuzsika,
jobbra dül, meg balra dül,
cigánykoma hegedül.

A tücsök meg a légy lakodalma - magyar népköltés

Megunta már a tücsök:
egyedül cirpelni -
ölelgette a legyet,
el akarta venni.

"Elvennélek, te kis légy,
ha kicsi nem volnál."
"Hozzád mennék, te tücsök,
ha görbe nem volnál."

Megvolt a nagy egyezség,
lagzit csaptak rája,
olyan cécót, híre ment
hetedhétországba.

Farkas volt a mészáros,
három ökröt vágott,
azontúl meg malacot
tízet is lerántott.

Kutya is a küszöbön
borsot akart törni,
macska is a konyhában
szakács akart lenni.

Odaugrott a hörcsög,
násznagy akart lenni,
mellé ugrott az egér,
társa akart lenni.

Gólya volt a prímás,
szúnyog a szekundás,
büdös bogár a bőgős,
zöld béka a flótás.

Dudázott a denevér,
farkas fújta farkát,
előugrott a majom,
roptatta a pulykát.

Dühbe jött a cinege,
megfogta a sörkét,
cibálta az üstökét,
pofozta szegénykét.

A dongó a darázzsal
földön verekedtek,
sose láttam fullánkot
még olyan mérgesnek.

Odaugrott a varjú,
bíró akart lenni,
úgy megvágta egy vén tyúk,
föl se tudott kelni.

A part alatt - magyar népköltés

A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.

A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.

Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.

Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.

Meghallgatható itt: Kolompos - A part alatt

Tamkó Sirató Károly: Rokodál

Rádi, rádi, rokodál…
Az én tyúkom de kárál!
Nem csak kárál, kotkodál!
Arany tojást tojik már!
Arany tojást behoztam,
patak vízben lemostam,
Lassú tűzön sütöttem,
vacsorára megettem.
Az én tyúkom jól tudja,
mi a dolga naponta.
Kisgazdája mire vár…
Kárál, tojik, kotkodál.
Rádi, rádi, rokodál.

Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról

Ez a tó, ha enyim lenne
minden nap fürödnék benne.

A Forró Nyár Ünnepére
leúsznék a fenekére.

Cirógatnám sok szép halát,
bíztatnám a békák karát.

Cimboráznék a csiborral
kínálgatnám mézzel, borral.

Fésülném a habok fodrát
ugratnám a vízibolhát.

Hínár-karosszékben ülvén
rák ollóját köszörülném.

A sás között, ahogy lóg ott,
bámulnám a vízipókot.

Ha ez a tó enyim lenne
nap, hold szebben menne benne!

Kék hajnalon, opál estén
a titkait mind kilesném

Dédelgetném én naphosszat:
- boldog lenne minden moszat!

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?

Volt egy dongó,
meg egy légy,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!


Volt egy molnár,
meg egy pék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!


Volt egy asztal,
meg egy szék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!


Volt egy kantár,
meg egy fék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!


Ha neked ez
nem elég,
öleld meg a
kemencét!
Bumm!

Tamkó Sirató Károly: Törpetánc

Fenn a hegyen,
körbe-körbe...
Tűztáncot jár
három törpe.

Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:

Hipp,-hopp,
hepe-hupa,
avar-muhar,
jaj, de puha!

Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.

Tamkó Sirató Károly: Tengerecki Pál

Szil,
szál,
szalmaszál!
Merre jár a Pál?

Tenger szélén?
Hegyek élén?
Havas sziklák
meredélyén?

Hol bolyong
a messzivágyó,
tűzhegyjáró,
felhőszálló
Tengerecki Pál?

Hol a Bajkál halat dajkál,
kis pej lován ott poroszkál.

Hol porzik a nagy zuhatag,
arany szitakötőt itat.

Megfújja fény-trombitáját,
felölti neon-ruháját.

Viharcsónak legelején
száll a tűztenger tetején.

Göncölszekér útját rója
ezüstszínű űrhajója.

Varázsdallal, muzsikával
harcot vív a Fagykirállyal.

Siklik villanyfelhők szélén,
kóborol a tenger mélyén.

Szil,
szál,
szalmaszál!
Gyere haza, Pál!

Vándor kedved
meddig éled?
Játszanék már
újra véled.

Messzeségből
hozzám térj meg!
Tőlem többé
el ne tévedj,
ecki,
becki,
tengerecki,
Tengerecki Pál!

Tamkó Sirató Károly: Eszkimóka

Grönlandban
egy
jeges tóba,
párás, forró
forrás mellett
fürdött egyszer
két szép
fóka.
A gleccserről
nézte őket
három
apró
eszkimóka.

Ebből
lett a
csuda
móka:
pengett a jég,
zengett a szél..
Táncolni kezd
a két
fóka.
Fütyült nekik,
dalolt nekik
a három
kis
eszkimóka.

Békességben
élt a
világ.
Az eszkimók
hahotáztak,
a fókák
bukfencet
hánytak.
Pengett a jég,
zengett a szél…
Grönlandban
a
gleccserek közt
vígan így
eszkimókáztak.

Tamkó Sirató Károly: Dombon

Dombon törik a diót,
hegyormon a mogyorót
- zajuk idecsattog! -
völgyben meg a makkot.

Három diót feltörtem,
négy mogyorót megettem,
leltem egy zsák makkot
- ebből ti is kaptok!

Tamkó Sirató Károly: Csillagjáró Fehér Ráró

Pám,
pám,
paripám,
földön, vízben, levegőben,
a parányok sűrűjében
s odakinn a csillagűrben,
a fénynél is sebesebben
rohan ám
Csillagjáró
Fehér Ráró,
az én táltos paripám!

Köd a farka, tűz a feje,
üstököst vadászok vele.

Hogyha meghorkantja torkát,
zsákba szorítom az orkánt.

A szügye most vízben csobog,
meglasszózom a polipot.

Mind megölöm, víva tusát
a sok betegség vírusát.

A sörénye lángol, ragyog,
táncra perdítem a napot.

Verejtéktől torzon-borzon
a Tejutat végigporzom.

S estére, ha fáradt vagyok,
karámunkba levágtatok.

A Hortobágy hídja mellett
Csillagjáró
Fehér Ráró
paripám már
leheverhet.

A farára
nagyot csapok,
s jó abrakot
adok néki
vacsorára:

táltos zabot:

három tonna atommagot!

Orbán Ottó: Érckakas

Érckakas, érckakas,
a hangod szép magas.

Csikorogsz,
nyekeregsz,
toronytetőn
tekeregsz.

Csillagot
magozol,
fényt falatozol.

Égi szemétdombon
jól szórakozol.

Vers indítása

Orbán Ottó: A faállatok

Azt mondják a faállatok,
rémes ez a faállapot.

Ha így teszünk,
nyikorog,
ha úgy teszünk,
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
sehogy se forog.

Hogyha télen fabált csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!

Vers indítása