2009. július 27., hétfő
Szabó Magda: Ki hol lakik?
Hátán tarka csíkocska, hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában,
Ki-kipislog nézeget, lesi a szép kék eget,
mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.
Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik,
oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik.
Lenn a lyukban megpihen, amikor elfárad,
csirkehúsról mesélget, három kisfiának.
Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt.
Be sötét a lakása, sosem éri a nap.
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt falevél a párna.
Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére!
Hogyha lenéz, meglátja, mi fő lenn ebédre.
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának, békát meg gilisztát.
Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled?
Óriási kertje van: a zúgó rengeteg.
Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál,
nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget.
Hol lakik a méhecske? Háza be fura!
Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja.
Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak ház, de mézraktár:
amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske.
Hol lakik a halacska? A lakása tavacska,
tenger, folyó, kék patak, lenn lakik a víz alatt.
Vízben alszik, vízben kel, vízi nótát énekel,
vízből van a párnája, buborék a labdája.
Hol a bagolylakása? Egy vén tölgyfa odvába'.
Ott lakik a homályba', nincsen neki lámpája.
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével.
Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása,
ha elindul sétálni, vele megy a háza.
Kövön-földön gyalogol, fűszál a hintája,
tapogatja az utat, két kis szarvacskája!
Az őzike merre él? Vajon hol lakik?
Ágyát erdő közepén pázsitból vetik.
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába,
bársony füvön illan át barna kis patája.
Hát a nádirigónak merre van a háza?
Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása.
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában,
Ki-kipislog nézeget, lesi a szép kék eget,
mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.
Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik,
oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik.
Lenn a lyukban megpihen, amikor elfárad,
csirkehúsról mesélget, három kisfiának.
Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt.
Be sötét a lakása, sosem éri a nap.
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt falevél a párna.
Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére!
Hogyha lenéz, meglátja, mi fő lenn ebédre.
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának, békát meg gilisztát.
Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled?
Óriási kertje van: a zúgó rengeteg.
Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál,
nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget.
Hol lakik a méhecske? Háza be fura!
Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja.
Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak ház, de mézraktár:
amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske.
Hol lakik a halacska? A lakása tavacska,
tenger, folyó, kék patak, lenn lakik a víz alatt.
Vízben alszik, vízben kel, vízi nótát énekel,
vízből van a párnája, buborék a labdája.
Hol a bagolylakása? Egy vén tölgyfa odvába'.
Ott lakik a homályba', nincsen neki lámpája.
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével.
Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása,
ha elindul sétálni, vele megy a háza.
Kövön-földön gyalogol, fűszál a hintája,
tapogatja az utat, két kis szarvacskája!
Az őzike merre él? Vajon hol lakik?
Ágyát erdő közepén pázsitból vetik.
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába,
bársony füvön illan át barna kis patája.
Hát a nádirigónak merre van a háza?
Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása.
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.
Ballagtató vers
Óvodások voltatok,
kisfiúk, kislányok,
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.
Iskolások lettetek,
mi minden vár rátok,
nagy felfedezések,
szép kirándulások.
Betűországba vezet
a tanító néni,
mennyit fogtok ti otthon
majd erről mesélni.
Számországban elámul a
szemetek szátok,
a temérdek kincsen,
amit ott találtok.
Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget,
kívánunk hát jó utat,
s hozzá vidám kedvet.
kisfiúk, kislányok,
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.
Iskolások lettetek,
mi minden vár rátok,
nagy felfedezések,
szép kirándulások.
Betűországba vezet
a tanító néni,
mennyit fogtok ti otthon
majd erről mesélni.
Számországban elámul a
szemetek szátok,
a temérdek kincsen,
amit ott találtok.
Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget,
kívánunk hát jó utat,
s hozzá vidám kedvet.
Nemes Nagy Ágnes: A gondolj-rám-virág
Tandori Dezső: Egy régi-régi medve
Egy régi-régi piacon
sétáltunk, tavaszi napon.
Örültünk, hogy elmúlt a tél,
és pulóvert lenget a szél.
Lengedeztek a szélben
tarka pulóverek.
Medvémnek észrevétlen
igen jó kedve lett.
Egy öreg karosszék tövén,
ahová épp elért a fény,
megpillantottunk valakit.
– Hiszitek-e? Mi is alig!
Ott ült egy kisebb székben,
ott ült és napozott
egy régi medve! Éppen…
éppen… ásítozott!
Aztán minket is észrevett.
Medvémmel elbeszélgetett.
Egy kicsit sem volt bánatos.
Jó az, ha az idő napos.
A régi-régi medve
nagyon örült nekünk.
Kérdeztük, nincs-e kedve
hazajönni velünk?
Azt mondta: „Mennék veletek,
de a piaci verebek
mit kezdenének nélkülem?
Nem csipkedhetnék a fülem!”
Szász Károly: Miből lesz a kalácska?
Miből lesz a kalácska?
- Búzácskából.
S a búzácska?
- Kikél a barázdából.
Eke vasa eltemeti,
lanyha eső költögeti,
nap sugára feltámasztja,
lábát kasza elvagdossa,
ló a szérűn megrugdossa,
két kemény kő összezúzza,
a gazdaasszony megdagasztja,
forró kemencébe dugja,
s ha kiveszi, látod:
megsült a kalácsod.
- Búzácskából.
S a búzácska?
- Kikél a barázdából.
Eke vasa eltemeti,
lanyha eső költögeti,
nap sugára feltámasztja,
lábát kasza elvagdossa,
ló a szérűn megrugdossa,
két kemény kő összezúzza,
a gazdaasszony megdagasztja,
forró kemencébe dugja,
s ha kiveszi, látod:
megsült a kalácsod.
Szepesi Attila: Kikiáltó
Szepesi Attila: Medve-mondóka
Orbán Ottó: Kikiáltó
Tessék kérem,
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!
Kapható itt fakalap,
kizárólag pult alatt,
kőbölcső és üveging,
feleáron, príma mind!
Tartós gumióvoda,
gurul ide meg oda,
meg emide,
meg amoda.
Ezenfelül kapható
kőből trójai faló,
elsőrangú hacacáré,
három forint húsz krajcáré'.
Tessék kérem,
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!
Kapható itt fakalap,
kizárólag pult alatt,
kőbölcső és üveging,
feleáron, príma mind!
Tartós gumióvoda,
gurul ide meg oda,
meg emide,
meg amoda.
Ezenfelül kapható
kőből trójai faló,
elsőrangú hacacáré,
három forint húsz krajcáré'.
Tessék kérem,
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!
Szepesi Attila: A bohóc
Szép Ernő: Csiga
Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.
Melyben a csiga tanyáz.
ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.
Szép Ernő: Virágok
Szép Ernő: Roller
Szép Ernő: Kaszálnak
Három legény gyönyörűen
Egymás mellett jár a fűben.
Egyet lépnek, egyet állnak.
Ők így járnak, mert kaszálnak.
Három kasza együtt villan,
A fű közé együtt illan.
Hull a fű, hull balra, balra,
Ahogy a kaszás akarja.
Oly szépen hull, olyan lágyan,
Úgy elfekszik szép sorjában,
Mintha álmos volna, vágyna
Leborulni puha ágyra.
Nékem ez oly nagyon tetszik,
Nézném, nézném késő estig.
Egymás mellett jár a fűben.
Egyet lépnek, egyet állnak.
Ők így járnak, mert kaszálnak.
Három kasza együtt villan,
A fű közé együtt illan.
Hull a fű, hull balra, balra,
Ahogy a kaszás akarja.
Oly szépen hull, olyan lágyan,
Úgy elfekszik szép sorjában,
Mintha álmos volna, vágyna
Leborulni puha ágyra.
Nékem ez oly nagyon tetszik,
Nézném, nézném késő estig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)