2009. július 23., csütörtök

Simai Mihály: Tavaszi dúdoló

Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda. Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj ide!

Mennyi nektár és virágpor!
Ilyet nem lelsz sehol máshol!

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.



sorelvalaszto

Simai Mihály: Az égre-pingált kiscsikó

Az égre-pingált kiscsikó
nyerít.

Halló, halló!
Két hétalvó!
Reggeledik.

Felhősörényét szelek lengetik.
Sörényén a nappipacs kivirít.
Halló, halló!
Két hétalvó!
Attila! Kadosa!

Nézzétek, már behajol a
tárt ablakon:
- Nem pingálnátok meg az abrakom?
Már minden játék ébredezik.
Az egész utca reggelizik.
vödörszám habzik a kakaó.
Dobog
az égre-pingált kiscsikó.
S oly türelmetlenül nyerít:
- Rajzoljatok nekem pár kockacukrot is!

Halló! Halló!
Két hétalvó!
Vigyázat, ha így bántok vele,
megszökik!
A tűnő Tejúton elrobog.
Ha nincs gazda, ki gondozza,
belevész a felhőgazda.

Halló! Halló!
Két hétalvó!
Attila! Kadosa!
Nyerít a csikócsoda!
Nosza,
rajta!
Talpra, hopp!
Ma megfestjük a karámját,
a szivárvány-
szalagot.

Egy apa
két fia,
két fiú
kék lova,
ez a reggel kész csoda.
Hanem most már vágtassunk, mert
vár az óvoda!

sorelvalaszto

Sebők Éva: Kamrakirály

A kamrában, millió üveg van,
zöld, sárga és vörös,
és vannak szőlők, szalonnák, cukrok
és minden olyan különös.

Sötétben kuksol a sok-sok üveg,
szőlő, szalonna, cukor,
és biztos selymes kis vakondokok
is kuporognak ott valahol.

És leghátul, a púpos sarokban,
ahol mindennek almaszaga van,
piros kemence: nagy piros bödön
nő ki a földből toronymagasan.

Oda mászom fel majd egyszer titokban,
annak tetejébe, hol a madár se jár,
ott üldögélek, lógázva a lábam,
s én leszek a kamrakirály.

sorelvalaszto

Petőfi Sándor: Van-e mostan olyan legény ...

Van-e mostan olyan legény,
Aki fél,
Ha a mennykő jár is ott a
Fejénél?
Takarodjék el közülünk
A gyáva,
Bújjék bele a kemence
Lyukába!

Testvéreim a szabadság
Nevében,
Álljuk meg a helyet amúgy
Keményen,
Mutassuk meg, hogy mik vagyunk?
Olyanok,
Akiken a veszedelem
Ki nem fog!

A legelső jeladásra
Kiállunk,
Ha elesünk, új sor áll föl
Utánunk;
Ha két magyar marad is a
Világon:
(Csak e kettő szabad legyen)
Nem bánom!

Háromszinű magyar zászló,
Dicső jel!
Védelmezünk megfeszített
Erővel,
Kiemeltük a porból szent
Szárnyadat,
Röpűlj előttünk a magas
Ég alatt!

Háromszinű magyar zászló,
Vezérelj,
Egyikünk sem fösvénykedik
Vérével!
Ellenséged előbb meg nem
Taposhat,
Míg vérünkkel be nem festett
Pirosra!

sorelvalaszto

Petőfi Sándor: Orbán

Komor, mogorva férfiú
volt Orbán,
bár oly vidám hajnal pirult
az orrán.
De hisz mogorva ép azért
volt Orbán,
mert oly vidám hajnal pirult
az orrán.
Oka egyébiránt maga
volt Orbán,
hogy oly vidám hajnal pirult
az orrán.
Temérdek borfélét ivott
meg Orbán,
vidám hajnal azért pirult
az orrán.

sorelvalaszto

Petőfi Sándor: Mi kék az ég!

Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt
hangos pacsírta fütyörész;
Dalával a Napot kicsalta,
a Nap rá gyönyörködve néz.

Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van.
És én oly sült bolond vagyok,
hogy idebenn a szűk szobában
kádenciákat faragok!

sorelvalaszto

Petőfi Sándor: A tintásüveg

Vándorszinész korában Megyeri
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
Körmölgeté, mint más, a színlapot.
Kapott
ezért
egyszer vagy öt forintnyi bért,
amint mondom, vagy öt forintnyi bért.

Először is hát tintáért megyen,
ha ismét írni kell, hogy majd legyen.
A tintás üveget pedig hová
dugá?
Bele
kabátja hátsó zsebibe,
amint mondom, kabátja zsebibe.

S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,
s hazafelé menvén, ugrándozik.
Hiába inti őt Szentpéteri:
"Kari,
vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
amint mondom, majd követendi gyász."

Úgy lett. A sok ugrándozás alatt
kifolyt a tinta; foltja megmaradt.
Megyeri elbusúl - kedvét szegi
neki
a folt,
mivel csak egy kabátja volt,
amint mondom, csak egy kabátja volt.

Mi több: kabátja éppen sárga volt,
és így annál jobban látszott a folt.
"Eldobnám - szólt - de mással nem birok;"
Ez ok
miatt
hordá, mig széjjel nem szakadt,
amint mondom, mig széjjel nem szakadt.

sorelvalaszto

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
a szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
még a ládára is fölszáll,
eszébe jut, kotkodákol,
s nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
válogat a kendermagban,
a kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
jól megbecsülje kend magát,
iparkodjék, ne legyen ám
tojás szűkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
hadd beszélek mostan veled,
régi cseléd vagy a háznál,
mindig emberül szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
kedvet ne kapj a tyúkhúsra.
Élj a tyúkkal barátságba...
anyám egyetlen jószága.

Meghallgatható Koltay Róbert előadásában:


sorelvalaszto

Petőfi Sándor: A Nap


Mi az a Nap? mi az a Nap?
Nem is Nap az tulajdonkép.
Ugyan mi hát?... Hát semmi más,
Mint egy nagy szappanbuborék.

Valami óriásfiú
kifúja reggel keleten,
s szétpattan este nyugaton. -
És ez mindennap így megyen.

sorelvalaszto

Pósa Lajos: Hintóka-ringóka

Liliomszál, rózsaszál,
Sanyi, Böske hova száll?
Föld alá,
víz alá,
kis patak ölébe,
Tisza közepébe,
még annál is mélyebbre,
tenger fenekére.
Gyöngyöt szedünk anyának,
halat fogunk apának.
Hintóka,
ringóka,
szállj a napsugárral,
katicabogárral,
hozz vissza majd hajnalra
dalos pacsirtával!

Liliomszál, rózsaszál,
Anna, Béla hova száll?
Kis fára,
nagy fára,
házunk födelére,
torony tetejébe,
még annál is feljebbre,
egyenest az égbe,
csókot szórunk anyának,
csillagesőt apának.
Hintóka,
ringóka,
szállj a napsugárral,
katicabogárral,
hozz vissza majd hajnalra
dalos pacsirtával!

sorelvalaszto

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból,
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erős leszek, én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
arany szobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

sorelvalaszto

Szabó Lőrinc: Hörpentő

Gá-gá, bíró, bumbele, Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
húz a liba papucsot,
indul messze Indiába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még,
még egyet -
az utolsót! Így ni!Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi
(hujj, hujj, én a szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: "Hujj, hujj, hujj!"
Nap mondta: "Bújj, bújj, bújj!"
Szél kergette,
utólérte,
jól megverte a napot;
megkergette,
utólérte,
jól megverte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebre tette a napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.

Megnézhető diafilmen:

sorelvalaszto

Somlyó Zoltán: Hóvirág

Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!

Tiszta kék az égi pálya,
füstölg a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörg a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben;
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.

sorelvalaszto

Simon Lajos: Mondóka

Fél, fél...
éj-
fél,
fél pár madár,
kapufél,
fél-
hold,
fél tenyér,
hátizsákban
fél kenyér,
fél kenyérről
fél mese,
fél mesének
másik felét
félretesszük
reggelre,
haj-
jaj:
pirkad már a
hajnal.

sorelvalaszto

Simon Lajos: Csengetés

Csenget a néni az utcakapun,
mikor a tejet hozza,
csenget a vekker, mikor a reggel
ablakainkat aranyozza.
Csilingel, csenget reggelinél
a kávéskanál,
és csenget a hulló falevél,
ha múlik a nyár.
Amikor hull a gyümölcs,
sápad az erdő,
nyári porát rázva
ujjongva ugrál az iskolacsengő.
Hopsz, te is fürgén
zsupsz, be a kádba,
ölts tiszta ruhát.
Régi komád, a táska,
hátadra ugrik a polcról,
de igyekezz, mert nyolckor
már csörren a csengő az iskolában.
Várj csak,
mielőtt kilépsz az utcakapun,
húzz egy vonást a falra.
Ekkora vagy most.
De jövőre
megnősz
négy centivel magasabbra.

sorelvalaszto

Simon Lajos: Cinegepanasz

Szakálla nőtt az eresznek,
szürke szakálla jégből,
s mint fehér rovarok esnek
a hópihék az égből.
Csipog a szegény cinege:
"Megvesz az isten hidege."

Ott ül a kerítés dúcán,
könyörög, mint egy koldus:
"Énnekem nem termett búzám,
kamrám sohasem volt dús.
Emberek, adjatok enni!"
Egyszerű dala csak ennyi.

Ám, aki üldözte, sokszor,
most a gyerek se néz ki,
csupán a kúton az ostor
nyekereg vissza neki.
Gondol is egyet az árva,
s röpül, mert fázik a lába.

sorelvalaszto

Móra Ferenc: Sétálni megy Panka...

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
pillangós papucsba, hófehér kötőbe.

Dalolgatva ballag egyes-egymagába-
virág-testvérkéi, vigyázzatok rája!

Simulj, puha pázsit, lába alá lágyan,
fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!

Búzavirág-szeme mosolyog reátok:
nevessetek vissza rá, búzavirágok!

Kakukkfű az útját jó szagoddal hintsd be,
bújj el lába elül, szúrós királydinnye!

Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
szagos fodormenta, te vess neki ágyat!

Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
szelíd széki fűvek csillag-fejetekkel!

S őre a mezőnek, szép jegenye-nyárfa,
te vigyázz reája, csöndes legyen álma!


sorelvalaszto

Móra Ferenc: Mártonka levele

Aranyos nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
szíveden kopogtat
kis unokád, Márton.

Szíveden kopogtat
gyönge kis ujjával,
könnyeket pergető
nehéz bánatával.

Mit ér, amit küldtél,
a szép csengős szánkó?
Az egész határban
régen nincsen már hó.

Aranyos nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
tudod-e, mire kér
kis unokád, Márton?

Gyere el mihozzánk,
légy te a Télapó:
fehér szakálladból
hátha hull majd a hó.

Hátha hull belőle
erdőre, mezőre,
hátha a tavasz még
visszaijed tőle.

Borókás tetejű
kerek halom haván,
hátha repülhet még
csengve-bongva a szán.

Gyere el nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
csókolom a kezed:
kis unokád, Márton.

sorelvalaszto

Móra Ferenc: Aranykrajcár

"Fehér liliomszál,
nevető tulipán,
mi van a kezedben,
aranyos Julikám?"

"Hajlós fűzfavessző,
mogyoró-suhogó:
fényes aranykrajcár,
mint a nap, ragyogó!"

"Fehér liliomszál,
nevető tulipán,
ugye, nekem adod,
aranyos Julikám?"

"Se mákos kalácsért,
se mézes kalácsért,
oda nem adhatom
senki szép szaváért."

"Fehér liliomszál,
nevető tulipán,
mit csinálsz hát véle,
aranyos Julikám?"

"Kertem közepébe
aranymagot vetek,
az aranykrajcárból
aranyfát nevelek."

"Fehér liliomszál,
nevető tulipán,
mi terem majd a fán,
aranyos Julikám?"

"Aranyóra lánccal,
terem apukámnak.
Gyöngyös aranyfüggő
terem anyukámnak."

sorelvalaszto

Kormos István: Vásár

- Kicsi Kati, Hová mész?
- Piacra.
- Minek mész a piacra?
- Vásálni.
- Mit vásálsz a piacon?
- Káposztát.
- Kinek vásálsz káposztát?
- Kecskémnek.
- Szereti a káposztát?
- Szereti.
- Mit csinál, ha hazamész?
- Hamm! Azonnal megeszi!

sorelvalaszto

Kormos István: Szaladós vers

-Honnan szaladsz, nyulacska?
-Mezőről.
-Miért szaladsz a mezőről?
-Kergetnek.
-Kik kergetnek, nyulacska?
-Vadászok.
-Ugyan mivel kergetnek?
-Puskával.
-Mit akarnak tetőled?
-Meglőni.
-Hová szaladsz előlük?
-Erdőbe.
-Mit csinálsz az erdőben?
-Elbújok.
-Szaladj gyorsan, nyulacska!
-Szaladok! Itt ugyan nem maradok!

sorelvalaszto

Kormos István: Öntözés

- Panni, Panni, mit cipelsz?
- Vödröcskét.
- Vödröcskében mit viszel?
- Vizecskét.
- Minek az a vizecske?
- Öntözni.
- Mit akarsz megöntözni?
- Virágot.
- Kinek adod virágod?
- Anyámnak.
- Mikor adod, Pannikám?
- Névnapra.

sorelvalaszto

Kormos István: Mese Csirió mókuskáról

Hol volt,
hol nem,
volt a Mátrában,
ahol a meggyfán
terem a kókusz,
volt,
ahogy mondom,
egy kicsi mókus.
Csirió volt a neve!
Rozsadaszínű a farka,
csöpp puha gömb az orra,
arany csillag a szeme.

Hát ez az édes Csirió,
ez tudta még csak,
hogy mi jó!
Egész nap ugrált
fáról fára,
vidám országa
volt a Mátra.

Egy napon,
szép fényesen,
sétálgat Csirió mókus,
sétálgat fenn a Mátrában
a tücskös zöld réteken.
Aznap volt mamája
születésnapja,
s gondolta: virágot szed neki,
aztán a sok virággal
odújuk telirakja.

Sétálgat csöpp Csirió,
s látja, hogy körben a réten
van virág,
van millió.
Sugaras szívvel szedi,
két marka majdnem teli.

Hanem,
hajajjahaj !
Közeleg szörnyű baj!
Mert a mókuska
nem veszi észre,
hogy egy settengő
ravaszdi róka
követi loppal
az erdő óta,
követi őt a tücskös rétre.
Hason a fűben mászik,
és a sok hegyes foga
épp mókushúsra vásik.

Szömörcebokor mellett
megáll Csirió mókus,
s csöpp hangján énekelget.
Nem tudja, mi a vész,
ezért olyan merész.
A róka már közel,
méregeti magában,
hogy zsákmányát egy szuszra
hogyan ragadja el!

Akkor arra száll
egy kisrigó,
s kiált a mókuskának:
- Menekülj gyorsan, Csirió!
Szalad Csirió
föl a fára,
rohan a ravaszdi
róka utána.
Már az odúban Csirió,
fa alatt dühös a róka,
mert nem jut neki semmi jó.
Fenyeget csak fölfele:
- Megállj, te Csirió mókus!
Csak egyszer onnét legyere!
Leszel még a vacsorám
rozsdálló farkú komám!

Akkor a vállán
nagy mancsot érez,
dörmögő hangot hall,
s az a hang kérdez:
- Micsoda? Miket beszélsz?
Az édes Csiriót fenyegeted?
Kapsz most három nagy pofont,
hogy elrepül a fejed!
Nesze! nesze! nesze!
Meg ne süketülj bele!

Egy öreg mackó
áll mögötte,
aj, de súlyos
az a nagy ökle.
Ravaszdi nyüszít-nyivákol,
nem bújhat a szorításból.

- Kotródj a Mátrából,
hordd el az irhád!
Hogyha meglátlak,
azt ki se bírnád!
Mert megnyuvasztalak,
te settengő alak!

El is kullogott,
el a róka,
Csirió boldogan
él azóta.
Ugrál a Mátrában
fáról fára,
talál a réteken
ezer virágra,
s mert gondja nem lehet,
él a világba.

sorelvalaszto

Kormos István: Ficánka játszik












Ficánka fekete kicsi macska,
Mindig örül, ha játszhat.
Pofonra áll az a puha mancsa,
s nem nyávog ő, csak nyivorászgat.

Szemüveg kéne: rövidet lát,
no meg egy csöppet kancsal.
Az ágy szemében fura hegyhát,
megmássza hát ez a cica-angyal.

Egeret, majmot odaképzel,
van ott bölény, hold, csuda vekker,
szekrény és tolldísz s teli mézzel
kanál is – nyalja vagy ezerszer.

Hogyha betéved a szobába,
fejtetőn zsizseg ott minden.
Mondják neked még: “Te Ficánka!
Hordd el az irhád innen!”

Ficánka fekete kicsi macska,
ezután szelíden játszik.
Cirókál négy csöpp puha mancsa,
s dorombol és nem nyivorászik.

sorelvalaszto

Kormos István: Mörrenmorcogi Micó meséje















Hol volt,
hol nem volt,
Buda városában volt
egy macska, egy fekete,
kutyák vad rettenete:
Mörrenmorcogi Micó
világraszóló neve!

Hát egy szép napon
ez a szóban forgó macska,
e Mörrenmorcogi Micó
megszomjazott, de nagyon!
Ha meg, mit csinált?
A Közértbe sétikált,
oda egy akó tejért,
mivelhogy a tányérjába
egy akó tej belefért.

Karján kosara,
abban viszi az üveget,
kéri üvegbe a tejet,
egy akóval, épp eleget,
aztán szaporán lépeget
a tejjel haza.

Ahogy lépeget,
kezd dúdolni magában
egy kis éneket:
”Héjj, hajj! Dolmányom!
Hol van a pipadohányom?
Héjj, hajj! Dolmányom!
Hova lett pipadohányom?”

Hol?
Hol?
Hol lehet?
Kérdi, de nincs felelet,
sőt, hamar abba kell hagyja
azt a kedves éneket,
mert veszélybe lépeget.

Vész leselkedik,
szörnyű mégpedig!
Hét kutya toppan elébe,
s ahány kutya, annyiféle,
cibálnák őt hét darabra,
hát nem megy a játék babra,
hanem vérre, macskavérre!
Puli mondja:
”Herr! herr! herr!”
Farkaskutya:
„Hörr! hörr! hörr!”
Bősz komondor:
„Morr! morr! morr!”
Kuvasz, pincsi, foxi, vizsla
velük ugat összevissza!
„Herr! herr! herr!
Hörr! hörr! hörr!
Morr! morr! morr!
Mörr! Mörr! Mörr!
Szépen összegyűltünk heten,
macskának itt nincs kegyelem!
Herr! herr! hörr! hörr!
Morr! morr! mörr!”

Szól a macska,
a fekete,
szól Mörrenmorcogi Micó:
„Heten jöttök
ellenemre?
Jöhet kutya,
aki van,
de még azt megengedjétek,
hogy a tejem megigyam.”
„Jó, jó!
Vakk! vakk! vakk!
Herr! hörr! morr! mörr!
Igyad csak!”

Így ugatnak összevissza;
a macska a tejet issza,
üvegből kortyintva jót,
iszik tejet, egy akót,
tejtől víg erőre kap
aj, Mörrenmorcogi Micó,
s kutyák között széjjelcsap;
haragosan áll a bajsza,
vagdalkozik jobbra-balra.

Puli azt se mondja:
„Nyekk!”
Farkaskutya azt se:
„Nyikk!”
Bősz komondor azt se:
„Nyakk!”
Kuvasz azt se mondja:
„Mukk!”
Foxi azt se mondja:
„Makk!”
Vizsla azt s e mondja:
„Nyiff!”
Pincsikutya azt se:
„Nyaff!” –
Elszaladnak hétfele,
árkon átal,
bokron átal,
szörnyű nagy sivalkodással,
s néz utánuk víg vihánccal,
néz Mörrenmorcogi Micó,
a macska, a fekete.

Ha az a hét kutya
el nem szaladt volna,
ez a macska-mese
tovább tartott volna.

sorelvalaszto

Kormos István: Az aranyhalacska és a csuka







Hol volt, hol nem,
a Dunában,
volt egy csöpp aranyhalacska,
olyan kicsi, mint az ujjam,
a legkisebb ujjam,
volt hát egy aranyhalacska,
aki mindig maga úszkált
Duna fodros hullámában:
úszkált apja háza körül,
sétált le és föl a vízben,
fickándozott a farkával,
míg egy ízben
találkozott a csukával,
a Duna
és minden vizek urával.

Úszott a nagy uszonyával,
iszonyú nagy uszonyával,
fröcskölte a vizet fennen,
olyan gyorsan ment a vízben,
mint a villamos a parton,
vagy annál is sebesebben.
Meglátta a csöpp aranyhal
s ráköszönt, de gyönge hangon:
- Jó napot kívánok,
csuka bácsi!
Hogy tetszik lenni?
Mit tetszik csinálni?

Azt mondta erre a csuka,
a Duna
és minden vizek ura:
- Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?

Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!

- Csuka bácsi, kérem,
én nem nevettem,
csak köszöntem -
felelt az aranyhalacska:
de a csuka,
a Duna
és minden vizek ura,
mérgesen csak azt mondta:
- Megállj!...
Megállj, te kölök!...
S a méregtől,
ha lett volna neki,
csak úgy kunkorodott volna
a bajsza.

Azzal magát fogja,
és az aranyhalacska után úszik
nyomba.
Menekül ám a csöpp aranyhal,
nem mer szembeszállni olyan nagy
hallal,
mint a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.
Úszik hazáig sebesen,
hazaér csuromvizesen,
nyomában úszik a csuka,
a Duna
és minden vizek ura.

Zsupsz!
Udvarukba úszik
a csöpp aranyhal:
ott söpröget az apja
egy söprűvel, de naggyal.
Kérdi a fiát:
- Hát te, fiam,
honnan loholsz ugyan?
- Jaj, jaj - mondja az arany-
halacska -,
a csuka úszik a nyomomba.
Köszöntem neki, de hiába,
azt mondta:
"Hallod-e, te kölök!
Kinevetsz?
Mindjárt elnáspángollak,
hogy meggebedsz!"

-Micsoda? -
kiált az aranyhalacska apja.
- Méghogy megver a csuka? -
Azzal a söprűjét kapja,
és úgy elveri a csukát,
a Duna
és minden vizek urát,
hogy azóta az aranyhal fiát,
azt a csöpp aranyhalacskát,
azt a kicsit,
icipicit,
olyan kicsit, mint az ujjam,
mindig
mindenkor
mindenütt
békiben úszkálni hagyja.

sorelvalaszto

Mándy Stefánia: Hópihe karácsony

Kinézel a rácson,
hópihe
karácsony,
benézel a rácson,
fehérke gyerek,
rágcsál egy
kalácson,
kékszemű gyerek
majszol egy
kalácson,
a kalács
kerek.

Benézel a rácson,
barnácska, kerek,
zöldszemű
kisgyerek,
rágcsál egy
kalácson,
lesi a
telet.
Kinézel, benézel
hópihe
telek
szállanak,
mállanak,
szempillád
remeg.

Időtlen múlása,
hófehér hullása,
meg senki
ne lássa,
ha könnye
pereg.

Gyöngye a göröngyre
elpattan a gyönge,
bámul a
kisgyerek,
árnya se
rezeg.

Könnyei függönyét
széthúzza mosolya,
hóarcán suhan a
vidámság
sugara,
meleg.

Kékszemű, zöldszemű,
víg gyerek, pille szív,
hópihe
táncba hív,
tavaszba
vezet.

sorelvalaszto

Mándy Stefánia: Gyermekköszöntő

Ging galang,
kék harang,
anyácskád
szépen
szól:

Ispiláng,
fényes láng,
kisbabánk,
nőj meg
jól.

Friss eső,
jóleső,
harmat és
napsütés
szépítsen.
Kívánom,
csúf álom,
rossz mese
jaj, sose
rémítsen.

Zöld világ
virítson,
gyöngyvirág
vidítson
kertedben.

Vadrózsa
borbolya
rózsaszín
mosolya
keltedben.

Ging galang,
kék harang,
apácskád
szépen szól:

Ispiláng,
fényes láng,
kisbabánk,
nőj meg
Jól!

sorelvalaszto

Mándy Stefánia: Anyának szóló

Almafa, körtefa,
csipkefa, hárs -
este is, reggel is
mind haza
vársz.

Ha közel, ha messze,
ahol csak járok,
világok végibül
hozzád
találok.

Hó rebben, vad fagyok
zeng a vihar -
egy gondod: hol vagyok,
nem ér-e
baj?

Árván ha kint állok
tél közepén,
tenéked kiáltok,
üzenek
én.

Tűz a nap, forróság,
árnyad terül,
tiednél jobb jóság
sose
kerül.

Nem látom, hol vagyok,
merre az út?
Akinek hold ragyog,
mind haza
jut.

Ébresztőm, altatóm,
ringattató,
tűnt dalod hallgatom,
most lennék
jó.

Kisgyerek, nagy gyerek,
ott legyen nálad,
ha bú ér, ha öröm,
csak haza
várlak!

sorelvalaszto