Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok más színű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szűnés-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
2009. július 21., kedd
Kosztolányi Dezső: Jaj, az estét úgy szeretem
Jaj, az estét úgy szeretem.
Az este egy kis szerecsengyerek,
ki várja csak szerecsen anyját
és addig játszik téveteg.
Lángot fúj a fekete éjszakába,
pufók lámpákat, zengő tüzeket,
mint kisfiú, ki néma kedvtelésből
szappangolyókat ereget.
Az este egy kis szerecsengyerek,
ki várja csak szerecsen anyját
és addig játszik téveteg.
Lángot fúj a fekete éjszakába,
pufók lámpákat, zengő tüzeket,
mint kisfiú, ki néma kedvtelésből
szappangolyókat ereget.
Kosztolányi Dezső: Este, este ...
Este, este árnyak ingnak
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.
Kosztolányi Dezső: A kis kutya
Mégis a legszebb állat.
Magasba trónol fönn a vánkoson,
csodálva nézem sokszor órahosszat
és fürge szívverését számolom.
Ha álmodik csontokról és ebédről,
gondolkozom, milyen a kutya-álom?
Milyen lehet az élete, az álma
ezen a vad és végtelen világon?
Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja,
s virgonc szemem kerüli futva-félve.
Egy néma-csöndes bánat titka ködlik
enyves szemébe, barna, bölcs szemébe.
És firtatom: nem szeret úgy-e senki,
s buksi fejét búsan térdemre ejti.
És szólítom: menjünk a kertbe ki,
s lengő fülét lassan leengedi.
Vagy unszolom: hazádtól messze estél?
és mélabúsan önmagába mélyed.
Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?
s reám borul, akár egy drága testvér.
És nógatom: szólj a kutyavilágról,
hol testvérkéd, apuskád messze él,
és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.
Száját feszítem és mégsem beszél.
Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te
úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?
Nem tud beszélni, a kedveske néma.
És sír és sír... Szegény kis kutya sír.
Magasba trónol fönn a vánkoson,
csodálva nézem sokszor órahosszat
és fürge szívverését számolom.
Ha álmodik csontokról és ebédről,
gondolkozom, milyen a kutya-álom?
Milyen lehet az élete, az álma
ezen a vad és végtelen világon?
Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja,
s virgonc szemem kerüli futva-félve.
Egy néma-csöndes bánat titka ködlik
enyves szemébe, barna, bölcs szemébe.
És firtatom: nem szeret úgy-e senki,
s buksi fejét búsan térdemre ejti.
És szólítom: menjünk a kertbe ki,
s lengő fülét lassan leengedi.
Vagy unszolom: hazádtól messze estél?
és mélabúsan önmagába mélyed.
Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?
s reám borul, akár egy drága testvér.
És nógatom: szólj a kutyavilágról,
hol testvérkéd, apuskád messze él,
és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.
Száját feszítem és mégsem beszél.
Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te
úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?
Nem tud beszélni, a kedveske néma.
És sír és sír... Szegény kis kutya sír.
Kosztolányi Dezső: A játék
A játék. Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.
Kiss Benedek: Vonatozó
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Legelőn....................... a nyomán
bika fut,...................... tehenek
kormos,...................... bojtos
fekete-........................ serege!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
De hiszen..................... a nyomán
mozdony,.................... pöttöm
csattog a..................... vagonok
kereke:....................... serege!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
De hisz egy.................. a nyomán
asszony, ...................... gyerekek
suhogó .........................csipegő
a haja, ......................... csapata!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Legelőn....................... a nyomán
bika fut,...................... tehenek
kormos,...................... bojtos
fekete-........................ serege!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
De hiszen..................... a nyomán
mozdony,.................... pöttöm
csattog a..................... vagonok
kereke:....................... serege!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
De hisz egy.................. a nyomán
asszony, ...................... gyerekek
suhogó .........................csipegő
a haja, ......................... csapata!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás! zakatolás! bakfütty!
Kiss Anna: Vásárbahívogató
Ha a posztó kilencféle
ha a vászon patyolat
ha a bor a jobbik fajta
ha a népség jól mulat
ha a köcsög hasas-füles
ha a papucs kopogós
ha a kenyér emeletes
ha a perec ropogós
ha a pipa rézkupakos
ha a kendőn selyemrojt
ha a lacikonyha hangos
ha énekelünk egy sort
ha a tükör szív alakú
ha a mézesbábú szép
ha a cserép sárgamázas
ha van háromlábú szék
ha a láda tulipános
ha nagyszélű a kalap
ha a jókedv általános
ha a bíró nem harap
ha a csizma rogyós szárú
ha a patkó csillagos
ha az ostor piros nyelű
ha a csikó szalagos
ha a csengő szépen szóló
ha a kocsi féderes
ha kapós a zsákbamacska
ha a tolvaj nem ügyes
ha a bársonyt bőven mérik
ha kékfestő van elég
ha eljön a mutatványos
ha a sergő hupikék
ha a dinnye piros bélű
ha a kés rézcsillagos
ha a kisbunda se drága
ha valóban takaros
ha a vásárfia elkél
ha hazáig el nem vész
ha festett a falovacska
erre lát de arra néz
ha a lépesméz kelendő
ha a címfestő megél
nevezetes lesz a vásár
bármi ünneppel felér!
ha a vászon patyolat
ha a bor a jobbik fajta
ha a népség jól mulat
ha a köcsög hasas-füles
ha a papucs kopogós
ha a kenyér emeletes
ha a perec ropogós
ha a pipa rézkupakos
ha a kendőn selyemrojt
ha a lacikonyha hangos
ha énekelünk egy sort
ha a tükör szív alakú
ha a mézesbábú szép
ha a cserép sárgamázas
ha van háromlábú szék
ha a láda tulipános
ha nagyszélű a kalap
ha a jókedv általános
ha a bíró nem harap
ha a csizma rogyós szárú
ha a patkó csillagos
ha az ostor piros nyelű
ha a csikó szalagos
ha a csengő szépen szóló
ha a kocsi féderes
ha kapós a zsákbamacska
ha a tolvaj nem ügyes
ha a bársonyt bőven mérik
ha kékfestő van elég
ha eljön a mutatványos
ha a sergő hupikék
ha a dinnye piros bélű
ha a kés rézcsillagos
ha a kisbunda se drága
ha valóban takaros
ha a vásárfia elkél
ha hazáig el nem vész
ha festett a falovacska
erre lát de arra néz
ha a lépesméz kelendő
ha a címfestő megél
nevezetes lesz a vásár
bármi ünneppel felér!
Kiss Anna: Sárkányölő
Kiss Anna: Róka, róka, lángszemű
Vidor Miklós: Virághívogató
Ibolya, ibolya,
vén erdőknek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
vén erdőknek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
Vidor Miklós: Bolond-bál
Bolond-bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre,
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
két füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elõl iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál.
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre,
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
két füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elõl iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál.
Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
Végh György: Miért nincs fekete virág?
Zelk Zoltán: Kelj fel, medve
- Kelj fel, medve, kelj fel már,
hoztunk mézet csöbörrel!
- Nem kelek én, álmomban
eszem teli vödörrel!
- Kelj fel, medve, jaj de szép
a hó a hegy tetején!
- Szebbet látok, álmomban
zöld erdőben járok én!
- Kelj fel, medve, nóta szól,
varjú mondja: kár, kár, kár...!
- Szebbet hallok, álmomban
vidám tücsök muzsikál!
- No, ha így van, hát aludj:
tavaszig ne bújj elő!
- Nem is bújok, csak ha majd
kicsal gyertyaszentelő!
hoztunk mézet csöbörrel!
- Nem kelek én, álmomban
eszem teli vödörrel!
- Kelj fel, medve, jaj de szép
a hó a hegy tetején!
- Szebbet látok, álmomban
zöld erdőben járok én!
- Kelj fel, medve, nóta szól,
varjú mondja: kár, kár, kár...!
- Szebbet hallok, álmomban
vidám tücsök muzsikál!
- No, ha így van, hát aludj:
tavaszig ne bújj elő!
- Nem is bújok, csak ha majd
kicsal gyertyaszentelő!
Végh György: A zacskót fújó mackó
Látott valaki egy kicsi mackót:
fújta fel épp a zacskót,
bögre volt a fején
arra
sétált egy szép tehén
balra,
annak is bögre volt a fején;
vagy inkább a szarva
hegyén,
a bögrén durrantotta szét a zacskót
a mackó, akiről köztudomású,
hogy nagy skót.
Csak azt nem tudja senki
- mert a valaki titkolja, nem jelenti -,
hogy a mackó bögréjén
vagy a tehén bögréjén
durrant-e szét a zacskó
a végén?
Akárhogy is történt, ez a mackó
még éretlen tacskó!
fújta fel épp a zacskót,
bögre volt a fején
arra
sétált egy szép tehén
balra,
annak is bögre volt a fején;
vagy inkább a szarva
hegyén,
a bögrén durrantotta szét a zacskót
a mackó, akiről köztudomású,
hogy nagy skót.
Csak azt nem tudja senki
- mert a valaki titkolja, nem jelenti -,
hogy a mackó bögréjén
vagy a tehén bögréjén
durrant-e szét a zacskó
a végén?
Akárhogy is történt, ez a mackó
még éretlen tacskó!
Veress Miklós: Vasárnapi Utazás
Veress Miklós: Tréfás rajz
Veress Miklós: Jég
Veress Miklós: Az eltévedt vonat
Kanyarog a havas út,
vele szalad a vasút.
Havas úton fogatok,
a vasúton vonatok.
Szakad a hó, egyre szakad,
a háztető majd beszakad.
Belep mindent véges-végig,
villanypóznák tetejéig.
Hó borítja a vidéket,
elvesz, aki beletéved.
Vonat nyerít valahol,
lovas fogat zakatol.
Fut a vonat havas úton,
fut a fogat a vas-úton.
vele szalad a vasút.
Havas úton fogatok,
a vasúton vonatok.
Szakad a hó, egyre szakad,
a háztető majd beszakad.
Belep mindent véges-végig,
villanypóznák tetejéig.
Hó borítja a vidéket,
elvesz, aki beletéved.
Vonat nyerít valahol,
lovas fogat zakatol.
Fut a vonat havas úton,
fut a fogat a vas-úton.
Vasvári István: Tíz kicsi ló
Elindult tíz kicsi ló,
mikor leesett a hó,
mind a tíz, mind a tíz
jókedvű volt: nyihahó!
Átmentek a falvakon,
városokon, hidakon,
mind a tíz, mind a tíz
úgy lépett, mint kisasszony.
Ámde magas hegyekben
rájuk borult az este,
mind a tíz, mind a tíz
a jászolát kereste.
Aztán egyet gondoltak:
gyorsan hazakocogtak,
s most a tíz, mind a tíz
éppen zabot ropogtat.
mikor leesett a hó,
mind a tíz, mind a tíz
jókedvű volt: nyihahó!
Átmentek a falvakon,
városokon, hidakon,
mind a tíz, mind a tíz
úgy lépett, mint kisasszony.
Ámde magas hegyekben
rájuk borult az este,
mind a tíz, mind a tíz
a jászolát kereste.
Aztán egyet gondoltak:
gyorsan hazakocogtak,
s most a tíz, mind a tíz
éppen zabot ropogtat.
Horváth Imre: Növögetek
Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem
Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam,
benne mindenféle régi,
s mindenféle új van.
A régi a lecke
s én gyártom az újat,
hogy megnőve, szép hazámnak
segíteni tudjak.
Festek, írok, építek
tornyot, hidat, embert,
papíromon sok a ház,
és csak úgy nyit a sok kert.
Betű gurul, neve ó
arca, mint a Holdé,
szeme nő és farkat ereszt:
most úgy hívják, hogy gé.
Rajz, betű és száz tudás
van az én ujjamban,
bennem is nő, szépül, épül
ami odakinn van.
Jó szerszám az én kezem,
az eszem se rosszabb,
gyönyörű ma a világ, de
gyönyörűbb lesz holnap.
sokat tud az ujjam,
benne mindenféle régi,
s mindenféle új van.
A régi a lecke
s én gyártom az újat,
hogy megnőve, szép hazámnak
segíteni tudjak.
Festek, írok, építek
tornyot, hidat, embert,
papíromon sok a ház,
és csak úgy nyit a sok kert.
Betű gurul, neve ó
arca, mint a Holdé,
szeme nő és farkat ereszt:
most úgy hívják, hogy gé.
Rajz, betű és száz tudás
van az én ujjamban,
bennem is nő, szépül, épül
ami odakinn van.
Jó szerszám az én kezem,
az eszem se rosszabb,
gyönyörű ma a világ, de
gyönyörűbb lesz holnap.
Iván Magda: Kicsi, vagy nagy
-Petikém, húzd gyorsan a cipődet.
hiszen nagyfiú vagy már! - mondta reggel anyu.
-Petikém! Ne szürcsölj, mint egy malac, hiszen
nagyfiú vagy már! - mondta délben anyu.
-Petikém, elég legyen már a TV-zésből, hiszen te
még kisfiú vagy! - mondta este anyu.
-Anyu! Miért van az, hogy reggel és délben nagy vagyok, estére kicsi leszek?
-Összemegyek, mint a tej? Elfogyok, mint a vajas kifli?
Töpörtyűvé töpörödöm, mint a szírszalonna darabok?
Akkor én most kicsi vagyok, vagy nagy vagyok?
-Hol kicsi vagy, hol meg nagy. Van amihez
még kicsi vagy, van, amihez már elég
nagy - válaszolt anyu.
-Szóval, ezt mondta, de meg nem nyugtatott.
Máig sem tudom eldönteni, hogy kicsi
vagyok, vagy nagy vagyok.
hiszen nagyfiú vagy már! - mondta reggel anyu.
-Petikém! Ne szürcsölj, mint egy malac, hiszen
nagyfiú vagy már! - mondta délben anyu.
-Petikém, elég legyen már a TV-zésből, hiszen te
még kisfiú vagy! - mondta este anyu.
-Anyu! Miért van az, hogy reggel és délben nagy vagyok, estére kicsi leszek?
-Összemegyek, mint a tej? Elfogyok, mint a vajas kifli?
Töpörtyűvé töpörödöm, mint a szírszalonna darabok?
Akkor én most kicsi vagyok, vagy nagy vagyok?
-Hol kicsi vagy, hol meg nagy. Van amihez
még kicsi vagy, van, amihez már elég
nagy - válaszolt anyu.
-Szóval, ezt mondta, de meg nem nyugtatott.
Máig sem tudom eldönteni, hogy kicsi
vagyok, vagy nagy vagyok.
Csorba Piroska: Ha megnövök
Ha megnövök, elveszem anyát
feleségül. A piros ruháját veszi
fel, abban a legszebb.
Adok neki virágot és egy
igazi tengerimalacot.
Az esküvőnkön tejbegrízt eszünk
és fagyit, utána haza rollerezünk.
Ha szó fogad, az apu is elkísérheti.
Jól fogunk élni! Anya mindig mesél,
én meg szelídítek neki
egy vad oroszlánt.
feleségül. A piros ruháját veszi
fel, abban a legszebb.
Adok neki virágot és egy
igazi tengerimalacot.
Az esküvőnkön tejbegrízt eszünk
és fagyit, utána haza rollerezünk.
Ha szó fogad, az apu is elkísérheti.
Jól fogunk élni! Anya mindig mesél,
én meg szelídítek neki
egy vad oroszlánt.
Csorba Piroska: A testvérem
Apa ma hazajött a kórházból
anyával, meg egy pólyába
csomagolt izével.
Meg van a véleményem róluk!
Még egy rendes testvért sem tudtak
hozni nekem! Ez beszélni sosem tud!
Egészen kopasz és egyetlen foga sincs.
Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,
mint a macska, de azért még sem tetszik.
Holnapig még várok, hátha megnő,
de, ha nem, akkor kicserélem.
anyával, meg egy pólyába
csomagolt izével.
Meg van a véleményem róluk!
Még egy rendes testvért sem tudtak
hozni nekem! Ez beszélni sosem tud!
Egészen kopasz és egyetlen foga sincs.
Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,
mint a macska, de azért még sem tetszik.
Holnapig még várok, hátha megnő,
de, ha nem, akkor kicserélem.
Osvát Erzsébet: Kati vers
Osvát Erzsébet: Andriska és a fogas
- Jaj, de magas ez a fogas!
Andriska oly kicsi még.
Nézi, nézi, de nem éri,
kellene egy kicsi szék.
Andris gyerek sóhajt egyet.
-"Bárcsak nagyobb lennék!"
Édesanya vigasztalja:
-"Várj kisfiam, várj csak még!
Elrepül két-három ősz,
s meglásd milyen nagyra nősz!"
A sok fűszál, tarka virág,
a te kedvenc Pajtás kutyád,
a hegyen a kis fenyő
egyszer mind-mind nagyra nő.
Andriska oly kicsi még.
Nézi, nézi, de nem éri,
kellene egy kicsi szék.
Andris gyerek sóhajt egyet.
-"Bárcsak nagyobb lennék!"
Édesanya vigasztalja:
-"Várj kisfiam, várj csak még!
Elrepül két-három ősz,
s meglásd milyen nagyra nősz!"
A sok fűszál, tarka virág,
a te kedvenc Pajtás kutyád,
a hegyen a kis fenyő
egyszer mind-mind nagyra nő.
Gerzsenyi Sándor: Anya
Ludvik Jerzsy Kern: Zsiráf a fényképésznél
Fénykép kellett a zsiráfnak,
Fényképészhez ment vasárnap.
Le tud engem fényképezni?
- Kérem!
Szépen tud Ön fényképezni?
- Szépen.
És a képet, most tesz
- Nyomban.
Van – e hozzá masinája?
- Ott van!
Nem fog a kép elmozdulni?
- Kár izgulni!
És elférek majd egy képen?
- Csak a fele fér rá kérem!
És mi lesz a másik felemmel?
- Azt majd külön veszem fel!
De remélem nem lesz drága?
- Két kép ára.
Hátha elférek egy képen?
- Semmiképpen!
Nos, ha másképp nem megy: rajta!
Csett a lába, csett a torka!
- Kész.
Fél meg fél az egy egész!
Uram, roppant vonzó rajta!
Fényképészhez ment vasárnap.
Le tud engem fényképezni?
- Kérem!
Szépen tud Ön fényképezni?
- Szépen.
És a képet, most tesz
- Nyomban.
Van – e hozzá masinája?
- Ott van!
Nem fog a kép elmozdulni?
- Kár izgulni!
És elférek majd egy képen?
- Csak a fele fér rá kérem!
És mi lesz a másik felemmel?
- Azt majd külön veszem fel!
De remélem nem lesz drága?
- Két kép ára.
Hátha elférek egy képen?
- Semmiképpen!
Nos, ha másképp nem megy: rajta!
Csett a lába, csett a torka!
- Kész.
Fél meg fél az egy egész!
Uram, roppant vonzó rajta!
Polgár István: Panaszkodó
Csikó mondja: nyihaha!
Vesztemre van a pata!
Ha nem volna, senki ám,
Patkót nem verhetne rám!
Cica mondja: Miau!
Ez a tej már savanyú!
Ami édes, csak az jó:
Mákos csík és kakaó!
Koca mondja: Röf – röf – röf!
Nincsen szarvam, mely feldöf.
Nem nőtt agyaram se, nézd
Miért fenik hát rám a kést?
Kacsa mondja: Háp – háp – háp!
Elringat a kásás láp.
Eszem sok tücsköt, halat,
Hízik a püspökfalat.
Bárány mondja: Be – e – e!
Ha jön a tél hidege,
Legyek kucsma, kiskabát,
Melegítsem Miska bá-t!
Vesztemre van a pata!
Ha nem volna, senki ám,
Patkót nem verhetne rám!
Cica mondja: Miau!
Ez a tej már savanyú!
Ami édes, csak az jó:
Mákos csík és kakaó!
Koca mondja: Röf – röf – röf!
Nincsen szarvam, mely feldöf.
Nem nőtt agyaram se, nézd
Miért fenik hát rám a kést?
Kacsa mondja: Háp – háp – háp!
Elringat a kásás láp.
Eszem sok tücsköt, halat,
Hízik a püspökfalat.
Bárány mondja: Be – e – e!
Ha jön a tél hidege,
Legyek kucsma, kiskabát,
Melegítsem Miska bá-t!
Kurt Hangekorb: Nőnap
Hallottad már anyukám?
Most tudtam meg éppen,
Nőnap van, mint eddig is,
Volt már minden évben.
Mondta is az óvó néni,
Hogy ma, világszerte,
Minden anyut, minden nőt,
Forrón ünnepelnek.
Ma én, magam fölmosok,
elmegyek a boltba,
S neked kötök a mezőn,
virágot csokorba.
Nem olyan nagy munka ez,
Hamar készen lennék,
Ma én olyan jó leszek,
Mint – mint sohasem még!
Most tudtam meg éppen,
Nőnap van, mint eddig is,
Volt már minden évben.
Mondta is az óvó néni,
Hogy ma, világszerte,
Minden anyut, minden nőt,
Forrón ünnepelnek.
Ma én, magam fölmosok,
elmegyek a boltba,
S neked kötök a mezőn,
virágot csokorba.
Nem olyan nagy munka ez,
Hamar készen lennék,
Ma én olyan jó leszek,
Mint – mint sohasem még!
Osvát Erzsébet: Zenélő fa
Árvay János: A huncut nap
Jaj, de huncut ez a nap
Nézzétek, hogy kacsingat!
Kikukkant a felhőből,
Vajon mit nézhet fentről?
Erdőt, mezőt, ligetet,
Vagy a kéklő hegyeket?
A kis patak is dalol,
Rég kibújt a jég alól.
Vége van az alvásnak,
Kell, hogy munkához lássak!
A szemét megdörzsöli,
Sugarait keresi.
S kisüt, nem vár percet se,
Bizony éppen ideje!
Azt nézte a vén ravasz,
Itt van – e már a tavasz?
Nézzétek, hogy kacsingat!
Kikukkant a felhőből,
Vajon mit nézhet fentről?
Erdőt, mezőt, ligetet,
Vagy a kéklő hegyeket?
A kis patak is dalol,
Rég kibújt a jég alól.
Vége van az alvásnak,
Kell, hogy munkához lássak!
A szemét megdörzsöli,
Sugarait keresi.
S kisüt, nem vár percet se,
Bizony éppen ideje!
Azt nézte a vén ravasz,
Itt van – e már a tavasz?
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a gyöngyvirág
Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.
Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
„hej mi lesz itt este!”
Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!
Fehér a ruhája,
Meghívja a virágokat
Tavasz esti bálra.
Öltözik az orgona,
Lila a ruhája.
Kivirít a kankalin,
A szegfű, és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
Bolondos a kedve,
A rigó is füttyent egyet.
„hej mi lesz itt este!”
Táncra perdül a sok virág,
Illat száll a légben,
Őrt állnak a gesztenyefák,
Illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik
A virágillatban,
S arra ébredünk fel reggel
Napsugaras nyár van!
Osvát Erzsébet: A három cimbora
Surányi János: Madárkoncert
Zelk Zoltán: Hóvirág
Balla László: Hóember
Tovaillant november,
Beköszöntött december.
Jött vele egy új ember,
Répa orrú hóember.
Amíg tartott január,
Nem bántotta napsugár.
Amíg tartott február,
Bundájában nem volt kár.
De aztán jött március
Hóember! Most messze fuss!
Szaladj, ha bírsz, mert ha nem
Tócsa marad helyeden.
S mire jött április
Fű nőtt oda, csoda friss.
S a jókedvű gyerekek azt sem tudták,
A hóember, vajon hol lehetett?
Beköszöntött december.
Jött vele egy új ember,
Répa orrú hóember.
Amíg tartott január,
Nem bántotta napsugár.
Amíg tartott február,
Bundájában nem volt kár.
De aztán jött március
Hóember! Most messze fuss!
Szaladj, ha bírsz, mert ha nem
Tócsa marad helyeden.
S mire jött április
Fű nőtt oda, csoda friss.
S a jókedvű gyerekek azt sem tudták,
A hóember, vajon hol lehetett?
Baraté Rozália: Cinkehívogató
Tordon Ákos: Kis őszi vers
Csiga – biga, kisbogár,
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső permetez,
Házatokon nincs eresz!
Csiga – biga, kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hull a hó,
Házatokon nincs ajtó!
A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe, fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.
Szervusz világ! –
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda!
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső permetez,
Házatokon nincs eresz!
Csiga – biga, kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hull a hó,
Házatokon nincs ajtó!
A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe, fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.
Szervusz világ! –
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda!
Gedeon Ferke: Őszi vers
Hull a levél,
szelíd napfény
mosolyog.
Itt van az ősz:
tudjátok-e,
mit hozott?
Sárga körtét,
piros almát,
friss diót.
Csak úgy hinti,
csak úgy szórja,
a sok jót.
Mit hozott még?
Hát a kedves
szüretet,
szőlőt,
szilvát,
meg sok hulló
levelet.
Szelíd,szép ősz
jó, hogy jöttél,
szeretünk.
Megköszönjük,
amit hoztál,
minekünk.
Kopasz fákon,
ha elmúlik
majd a tél –
Újra kihajt,
újra zöldül
a levél.
szelíd napfény
mosolyog.
Itt van az ősz:
tudjátok-e,
mit hozott?
Sárga körtét,
piros almát,
friss diót.
Csak úgy hinti,
csak úgy szórja,
a sok jót.
Mit hozott még?
Hát a kedves
szüretet,
szőlőt,
szilvát,
meg sok hulló
levelet.
Szelíd,szép ősz
jó, hogy jöttél,
szeretünk.
Megköszönjük,
amit hoztál,
minekünk.
Kopasz fákon,
ha elmúlik
majd a tél –
Újra kihajt,
újra zöldül
a levél.
Fésűs Éva: Őszi kirándulás
Nagyapó és Zsuzsika
Szőlőskertbe mentek.
Kis kosárba, mázas tálba
Szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt, mint a méz,
Nyári naptól érett.
Aranyhangon muzsikáltak,
Fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék,
Magvaváló szilva,
Darázs csípte kövér körte,
Az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
Otthoni kalácsa,
Szalvétáját kicsipkézte
A körtefa árnya.
Szőlőskertbe mentek.
Kis kosárba, mázas tálba
Szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt, mint a méz,
Nyári naptól érett.
Aranyhangon muzsikáltak,
Fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék,
Magvaváló szilva,
Darázs csípte kövér körte,
Az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
Otthoni kalácsa,
Szalvétáját kicsipkézte
A körtefa árnya.
Tasnádi Varga Éva: Fecskebúcsú
Búcsúzik a fecskepár:
- hideg szél fúj, ősz van már.
Elrepülnek messze – messze,
Tengeren túl, napkeletre.
Szárnyuk lendül, búcsút int,
Tavasszal jövünk megint.
Deres most a fészek alja,
Később fehér hó takarja,
Befagy patak fénylő tükre,
Álom borul fára – fűre.
Elröpülnek mind a ketten
Többi fecske seregekkel.
Fiókánknak mondjuk:Nézd meg!
Jövőre is lesz majd fészked!
Kijavítjuk, megtapasztjuk,
Könnyű szalmát, pelyhet hordunk.
Olyan lesz, mint régen volt,
Simogatja Nap és Hold.
Most pedig, két szárnyunk rebben,
Útnak indulunk, mind a ketten!
- hideg szél fúj, ősz van már.
Elrepülnek messze – messze,
Tengeren túl, napkeletre.
Szárnyuk lendül, búcsút int,
Tavasszal jövünk megint.
Deres most a fészek alja,
Később fehér hó takarja,
Befagy patak fénylő tükre,
Álom borul fára – fűre.
Elröpülnek mind a ketten
Többi fecske seregekkel.
Fiókánknak mondjuk:Nézd meg!
Jövőre is lesz majd fészked!
Kijavítjuk, megtapasztjuk,
Könnyű szalmát, pelyhet hordunk.
Olyan lesz, mint régen volt,
Simogatja Nap és Hold.
Most pedig, két szárnyunk rebben,
Útnak indulunk, mind a ketten!
Tasnádi Varga Éva: Hintázó vers
Erdő, erdő fekete,
Ring a nyárfa levele.
Őszi szellő fújdogál,
Fázik most a sok madár.
Nyújtózik a kis bogyó,
Itt pihenni, jaj de jó!
Piros lett a kalapom,
Hintázik a gallyakon.
Hinta, hinta, szállj, repülj!
Tücsökfiú hegedül.
Pókháló a köpenyem,
Szétterül a zöld gyepen.
Csillanj, villanj, aranyszál,
Sárgarigó kiabál,
Kell e dió, gesztenye?
Szaladj érte messzire!
Ring a nyárfa levele.
Őszi szellő fújdogál,
Fázik most a sok madár.
Nyújtózik a kis bogyó,
Itt pihenni, jaj de jó!
Piros lett a kalapom,
Hintázik a gallyakon.
Hinta, hinta, szállj, repülj!
Tücsökfiú hegedül.
Pókháló a köpenyem,
Szétterül a zöld gyepen.
Csillanj, villanj, aranyszál,
Sárgarigó kiabál,
Kell e dió, gesztenye?
Szaladj érte messzire!
Kiss Anna: Bögre-bál
Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa ...
Szülőföldem szép határa!
Meglátlak e valahára?
Ahol állok, ahol megyek,
mindenkor csak feléd nézek.
Ha madár jön, tőle kérdem:
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
azt a suttogó szellőktől.
De azok nem vigasztalnak,
bús szívemmel árván hagynak.
Árván élek bús szívemmel,
mint a fű, mely a sziklán kel.
Kisded hajlék, hol születtem,
hej tőled be távol estem!
Távol estem, mint a levél,
melyet elkap a forgószél...
Meglátlak e valahára?
Ahol állok, ahol megyek,
mindenkor csak feléd nézek.
Ha madár jön, tőle kérdem:
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
azt a suttogó szellőktől.
De azok nem vigasztalnak,
bús szívemmel árván hagynak.
Árván élek bús szívemmel,
mint a fű, mely a sziklán kel.
Kisded hajlék, hol születtem,
hej tőled be távol estem!
Távol estem, mint a levél,
melyet elkap a forgószél...
Kassák Lajos: Telihold
Kassák Lajos: Japán kakasom
Bornemisza Endre: Csip – csup
Simai Mihály: Cserecsuri mondogató
Csirr – csurr, csirr – csurr!
Csobogok!
Minden szennyest kimosok.
Meleg vizem illatozik,
Mosószertől habosodik,
Selyemkendő,
Selyem ing,
Selyem bugyi, ide mind!
No, most te jössz,
Nylon zokni,
Fiúnak is ki kell mosni?
Maszatos az orrod, sarkad?
Egy folt sem maradhat rajtad!
Áztatgatlak, dörzsölgetlek,
Kinyomkodlak, öblögetlek.
Száraz szélbe terítgetlek,
Kisimítlak, helyre teszlek.
De szép tiszta a ruhám! –
Büszke rám az anyukám!
Csobogok!
Minden szennyest kimosok.
Meleg vizem illatozik,
Mosószertől habosodik,
Selyemkendő,
Selyem ing,
Selyem bugyi, ide mind!
No, most te jössz,
Nylon zokni,
Fiúnak is ki kell mosni?
Maszatos az orrod, sarkad?
Egy folt sem maradhat rajtad!
Áztatgatlak, dörzsölgetlek,
Kinyomkodlak, öblögetlek.
Száraz szélbe terítgetlek,
Kisimítlak, helyre teszlek.
De szép tiszta a ruhám! –
Büszke rám az anyukám!
Drégely László: Kiscsizma
Károlyi Amy: Hívjad a ...
Hívjad a hívjad a falovacskát,
add neki add neki a zabocskát
jól lakik attól, hízik a zabtól a
falovacskám.
Hívjad a hívjad a kicsi kecskét
add neki add neki a tejecskét
jól lakik ettől, hízik a tejtől a
kicsi kecském.
Meghallgatható
add neki add neki a zabocskát
jól lakik attól, hízik a zabtól a
falovacskám.
Hívjad a hívjad a kicsi kecskét
add neki add neki a tejecskét
jól lakik ettől, hízik a tejtől a
kicsi kecském.
Meghallgatható
Juhász Ferenc: Fekete taréjú szántás
Juhász Gyula: Mese
Egy világvégi házban
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
hideg és halovány.
S hiába várt örökké
a világszép leány...
világszép lány lakott,
világ végére néztek
ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
nem látott senkit ő,
az Óperencián túl
megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
a csillagos eget,
tavasz táján szívében
valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
valakit várt nagyon,
de csak a csillag nézett
be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
hideg és halovány.
S hiába várt örökké
a világszép leány...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)