Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.

Weöres Sándor: Jön a tavasz, megy a tél

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok;
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.

Osvát Erzsébet: Tavasz a várva várt

Ki csalogat napsugarat:
Távolba szállt madarakat?
Ki festi az eget kékre,
hóvirágot hófehérre?
Ki ad bársonyt a barkákra?
Zöld ruhát a fázó fákra?
Tavasz ő a várva várt,
Végre, végre ránk talált,
Örülnek a gyerekek,
Vetnek cigánykereket.

Kecskés Béla: Szól a tavasz

Szól a tavasz:
itt vagyok!
Eljöttem, mert
hívtatok. Egész télen
hó alatt
álmodtam az
álmomat.
Szól a tavasz:
itt vagyok,
napsugárban
csillanok,
kezemben száz
szál virág -
annak adom,
aki várt!

Fésűs Éva: Áprilisi tréfa

Fütyörész egy pajkos
szélgyerek,
bolyhos barkaágak
lengenek,
ragadós rügyecskék
bomlanak,
pilleszoknyát szárít
déli nap.

Odafent egy felhő,
csöpp fodor,
égi réten árván
bandukol,
eltévedt a szélben,
pityereg,
könnye futó zápor,
lepereg.

Iszkol a sok hangya,
hazafut,
de mire elérnék
a kaput,
áprilisi zápor
el is áll,
jót nevet a huncut
napsugár!