Tordon Ákos: Tarka mese

Tücsöki Tücsökné indul a vásárba, de nem jut messzire: beragad a sárba. Nagy volt a zuhatag, ami alázúdult erdőre-mezőre, nem csoda, ha nagy sár maradott belőle. Az se csoda hát, hogy Tücsöki Tücsökné ott ragadt a sárban, s a sárból kiabál:
- Segítség! Segítség!!! Hé, erre, Hat Ökrök!!! Mentsetek meg engem!!! Húzzatok ki a tenger sárból, sártengerből!!!

- Kedves Tücsóki Tücsökné - kacagta az agyonázott, csuromvizes útszéli szamártövis-, ma már csak egy hatökör rimánkodik imigyen, hiszen az ökrös világnak befellegzett immár, manapság a kombájn-világ járja! A kombájnoshoz, traktoroshoz, a géptáltoson ülő pilótához fohászkodjék, lelkem!
- Persze, persze... - Bólogatott helyeslően Tücsökné asszony.- Lám, hogy elfeledtem: ez a lezúduló nagy eső, ez a bolond nagy sár megzavarta az eszem. Csak hát akkora volt a sártenger, hogy azon egyetlenegy traktor, kombájn, egyetlenegy gépcsoda sem tudott átkelni. Tücsökné asszonyság sírdogálni kezdett.
Tücsökné asszonynak pedig ezt cuppogta: - Jaj, Tücsökné, nincs már, tarka vásár! Tarka lepke, tarka mese, tarka kendő, tarka tehén, tarka kutya, tarka macska, tarka ló többé már nem eladó! Manapság csak tarka ruha, tarka kalap, tarka sál, tarka sapka és tarka autó kapható....
Szegény Tücsöki Tücsökné úgy megrémült a hallottaktól, hogy most már valóban záporként hullt a könnye. Hullt. hullott a könnye, belehullt a sárba, s örömében a sár dagadozni kezdett.
- Ó, jaj! - zokogta Tücsökné asszonyság. - Kis Tücsöki Tücskömnek, a legkisebb fiacskámnak akartam egy tarka mesét venni a tarka vásárban. Mi lesz most, ha nincs már vásár?! Ha nincs más, csak ez a nagy sár? Ha nincs már több tarka mese, s ha már csupán tarka autók kaphatók? ...
- Törött gally és száraz ág! Mindez csupa badarság! Már hogyne volna tarka mese?! - rikkantotta a szamártövis, és egyszeriben minden reáhullott vízcsepp szivárványos tarkán kezdett ragyogni rajta. - Hallgassa csak, Tücsöki Tücsökné!
És fújni kezdte:
- Tarka úton, tarka tájban tarka autó tarkán gurul esőben és napsugárban. Tarka tehén nagyot ámul, a tarka ló ámul-bámul, mert mitől ilyen tarkabarka ez a furcsa tarka autó? Biz egy tarka kutyától és egy tarka macskától, ám legfőképpen magától a tarka ruhás Terkától. Tarka autós Tarka Terka vezeti a tarka autót, s amerre csak elrobognak, még nagyobb lesz a tarkaság. Így utaznak tarkaságból tarkaságba, láttukra egy szürke szarka azon nyomban átöltözik csuda tarka tollruhába. Hogy hová utaznak? Egyenest a legtarkább társaságba. A legtarkább társaságban nincsen sár, csak napsugár van, nincsen bú, csak vidámság: MI VAGYUNK A TÁRSASÁG!
Tücsöki Tücsökné már rég abbahagyta a zokogást, de a kacagást biz többé nem tudta abbahagyni. S mert a Nap is kacagott, és vele a szél is, egyszeriben a táj is megvidámodott: híre-hamva sem volt már a feneketlen sártengernek, víztócsának, pocsolyának. Tücsökiné asszony kacagva hálálkodott, s kacagva búcsúzott el az útszéli szamártövistől, és száraz cipellővel talpalt haza, hogy mielőbb elkacaghassa fiának a frissen hallott tarka mesét: TARKA ÚTON TARKA TÁJBAN TARKA AUTÓ TARKÁN GURUL ESŐBEN ÉS NAPSUGÁRBAN....
És e tarka mesén még most is kacag a legkisebb tücsökfi. Sőt, ezen kacagnak a többiek is, a kisebbek és a nagyobbak, ha éppen nem ciripelnek, vagy nem hegedülnek.

Végh György: Csillagszórós karácsonyfa

Nemsokára karácsony lesz
ezüst hó hullt már a fákra:
szél-borzolta erdő szélen
didergett egy fenyőfácska.


Arra gondolt, ha jönnének
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.


Egy kis nyuszi így mesélte
fenyőfánknak még a nyáron;
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.


Egy szép havas téli reggel
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
őzek húzta csengős szánra.


Sok más fenyőtestvérével
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
őt válassza mindenképpen.


Egy mamácska meg is vette,
az erkélyre állította;
búsult is a fenyőfácska.
nem lesz mégsem karácsonyfa!


Aztán mégis elővették
díszítgették napról-napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggattak a kis gallyakra.


Került rá sok színes gyertya,
aranydió, papírangyal:
ő hívta be a kisfiút,
csengő hangú kis haranggal.


Lobogtak a színes gyertyák,
csillagszórók gyúltak sorra:
így lett a kis fenyőfából
örömhozó karácsonyfa.

Mondóka a bikáról

Böm, böm, bika!
Vaskarika,
szénát kötök
a szarvadra,
úgy vezetlek
a vásárra.

Képes Géza : Állatok bálja

Hej, elefánt, elefánt!
A hasán egy lila pánt,
füle mellé
tűzött egy szép tulipánt.

Erdőben, a tó partján
táncmulatság készül ám!
Oda tart az elefánt,
ezért olyan elegáns.

Kilenc mókus sepreget,
tisztítják a táncteret,
a tó partját a kis nyuszik
virágokkal díszítik.

Maki majom cimbalmos,
dehogy lustálkodik most,
keze alatt peng a húr,
rikongat is: hujjujuj!

Meghajlik az elefánt,
felkéri a pelikánt,
fürgén meg is forgatja,
kiáltoznak: hopszassza!

Mókus és a nyulacskák
befejezték a munkát.
Nem bámulnak, nem ülnek:
ők is táncra perdülnek.

Medve, róka mókázva
a kopogóst cifrázza,
hőscincér a szöcskével,
farkas meg a kecskével.

Fáradt már az elefánt,
elszakadt a lila pánt,
s füle mellől
elcsenték a tulipánt.

Elfáradt a medve is,
morcos már a kedve is:
táncot járni hej, de rest,
ágyba bújna örömest!

Az állatok serege,
ifja, vénje, gyereke
hazafelé baktatnak -
erdő felett kél a nap.