Elérkezett a húsvét. A tulipánok már mind kinyíltak, a rét virágba borult. Pihe, a lepkelány, Lili, a rózsabogár, Ugri, a szöcskelány, és Szellő, a szitakötő összegyűltek Babóca házában, hogy húsvéti tojásokat fessenek.
– Hány tojást kell festenünk? – kérdezte Lili.
– Lássuk csak… Bogyó biztosan eljön holnap locsolkodni, de jönni fog Baltazár, Vendel és Döme is, és persze Gömbi, Alfonz és Csiga Csaba.
– Akkor hetet! Lássunk munkához!
Mindenki kiválasztott hét tojást, és hozzáláttak. Szebbnél szebb hímestojásokat festettek. Estére el is készültek.
– Szépek lettek! Biztosan örülni fognak holnap a fiúk – állapította meg Pihe. – Ideje hazaindulni! Holnap korán kelek, palacsintát fogok sütni, azzal várom majd a locsolóimat!
– Én pogácsát sütök – vágta rá Lili.
– Én pedig rétest – tette hozzá Babóca, és kikísérte a lányokat.
Másnap reggel minden lány korán ébredt. Pihe szaladt a konyhába, felkötötte a kötényét, és nekilátott, hogy kikeverje a palacsintatésztát. Lili is kötényt kötött, és máris gyúrni kezdte a pogácsákat. Babóca rétest nyújtott, Szellő piskótatekercset készített.
Ugri is izgatottan ébredt.
– A fiúk nem kelnek korán. Van még időm, hogy megsüssem az almás pitét! – és egy nagy kosár almát tett az asztalra.
De jaj! A kosár hirtelen megbillent, az almák kigurultak, és lesodorták az asztalról a hímestojásokkal teli tálat! A sok tojás mind összetört.
– Jaj, a hímestojások! Most mit csináljak? Mit adok a locsolóknak?
Kétségbeesve szaladt Babócához.
– Babóca! Összetört az összes hímestojásom! Mind a hét! Segíts!
– Nem érek rá, Ugri, süteményt sütök. De maradt két festetlen tojásom, ezt odaadom. Fesd ki gyorsan, készen leszel, mire megjönnek a fiúk.
Ugri elfogadta a két tojást, és szaladt Lilihez.
– Lili, darabokra törtek a tojásaim! Tudsz segíteni?
– Nem tudok, sülnek a pogácsáim. Fogd ezt a három tojást, még van időd kifesteni!
Ugri már öt tojással szaladt tovább.
– Pihe! Segíts! Újra kell festenem a tojásokat! Mind összetört!
– Mind összetört? Sajnálom, Ugri, de most nem mehetek veled, odaégne a palacsinta. Itt van ez a két festetlen tojás, neked adom.
Ugri szaladt tovább a hét tojással, amilyen gyorsan csak tudott. Már csak Szellő maradt hátra.
– Szellő! Baj van. Összetörtek a tegnap festett tojásaim. Kérlek, segíts, egyedül nem tudok hét tojást újrafesteni. Alig van már idő – panaszolta Ugri.
– Nem érek rá, most töltöm meg a piskótatekercseket. De hadd gondolkozzam egy kicsit! – mondta a szitakötő. – Tudom már, ki segíthet! Gyere utánam!
A szöcskelány Szellő nyomába eredt. Szaladtak az erdőn át, egészen a barlangig.
– A pók? A pók fog nekem segíteni? – csodálkozott Ugri, amikor végre megálltak. A következő pillanatban álmosan előbújt a barlangi pók.
– Kedves pók! Segítened kell! – kezdte Szellő. – Ugrinak összetörtek a tojásai, és most hét új tojást kell festenie! Nincs sok idő, mindjárt jönnek a fiúk locsolni.
– Nem bánom – dünnyögte a pók.
– Köszönöm, nagyon kedves vagy! – szipogta Ugri, és elköszönt Szellőtől. Felpattant a pók hátára, és már futottak is haza. Ugri ecsetet, festéket vett elő, és a pókkal együtt munkához látott. A pók egyszerre három tojást is ki tudott festeni!
– Készen vagyunk! – mondta boldogan Ugri. Megköszönte a pók segítségét, és elrendezte a tojásokat a tálon. Ebben a pillanatban már kopogtattak is az ajtón.
Ugri ajtót nyitott, és a hét fiú egyszerre belekezdett a locsolóversbe.
“Ezt a kislányt megöntözöm, a szép tojást megköszönöm.”
Mind a heten meglocsolták Ugrit. A szöcskelány büszkén nyújtotta feléjük a tálat, a fiúk pedig választottak egy-egy színes tojást.
– Süteményem sajnos nincs – szólt halkan Ugri, és elmesélte, mi történt.
– Emiatt ne aggódj! – nevettek a fiúk. – Babócánál rétest ettünk, Lilinél pogácsát, Pihénél palacsintát, Szellőnél pedig piskótát! Egy falat sem férne már a hasunkba!
