- A víz eső formájában hullik a földre – magyarázza az óvó néni. – Megitatja a növényeket, majd a folyókban, tavakban gyűlik össze. Aztán elpárolog, vagyis olyan lesz, mint a levegő. ekkor a magasba emelkedik, és a felhőkben gyűlik össze, hogy abból újra…
- Essen az eső! – kiáltja Klementina.
- Így van – helyesel az óvó néni.
- Hű, de érdekes – szólal meg Caillou
- Mire használjuk a vizet? – kérdi az óvó néni.
- Megisszuk – válaszol Leó.
- Fürdünk benne – teszi hozzá Klementina.
- Fogat mosunk és mosogatunk vele - fűzi hozzá Caillou.
- Igen. Mindennap sok vizet elhasználunk, de nagyon fontos, hogy vigyázzunk rá. Csak így juthat mindenkinek, akinek szüksége van vízre: az embereknek, az állatoknak és a növényeknek – magyarázza el az óvó néni.
- De óvó néni! Hogy kell vigyázni a vízre? – kérdi Caillou.
- Erről beszélgetünk majd hétfőn, de addig is gondolkodjatok rajta!
Otthon Caillou apát a konyhában találja.
- Apa, mit csinálsz? – kérdezi.
- Megmosom a salátát a vacsorához – válaszolja apa.
- Ne, apa, ne mosd meg! – kérleli Caillou. – Az óvó néni szerint vigyázni kell a vízre!
Apa elmosolyodik:
- Igazad van, nem szabad pazarolni, de a salátát meg kell mosni, mielőtt megesszük. Fürdéskor Caillou így szól:
- Vigyázni akarok a vízre, ezért nem fogok többet fürdeni.
Anya komolyan veszi Caillou kijelentését, és elmagyarázza:
- Tudom, hogy jót akarsz, de fürdeni mindenkinek kell – és ezzel megnyitja a csapot. – Találj ki mást, amivel vizet spórolhatsz.
- Rendben – egyezik bele Caillou morcosan. – Ez nem is olyan könnyű feladat! - Mi lenne, ha nem mosnék többet fogat? – töpreng Caillou. Aztán más ötlete támad:
- Ha fürdéshez nem töltjük tele a kádat, és fogmosás közben elzárjuk a csapot, azzal is kevesebb víz fogy. Caillou ránéz a csapra:
- Anya, csöpög a csap! - Igazad van, meg fogjuk javíttatni. Ezzel sok vizet spórolhatunk.
Caillou kételkedik: - Ez csak néhány icipici vízcsepp.
- Sok kicsi sokra megy! Minden csepp számít – mondja anya.
– Van egy ötletem!
Anya egy kisvödröt tesz a csap alá. - Hagyjuk itt a vödröt éjszakára, és holnapra kiderül, hogy mennyi vizet pazarol egy csöpögő csap. Ez egy kísérlet!
- Jó – feleli izgatottan Caillou.- talán most sikerül vigyázni a vízre.
Másnap reggel Caillou a fürdőszobába szalad, hogy megnézze, mennyi víz gyűlt össze.
- Anya, tele van a vödör! - És ez nem minden! Már kétszer megtelt, és mindkétszer átöntöttem ebbe a nagy vödörbe! Ez a víz mind lement volna a lefolyóba – teszi hozzá anya.
- Milyen sok víz! – kiált fel meglepetten Caillou. – Lehet, hogy a többi csap is csöpög! Megnézem! Délután Caillou kinéz az ablakon. Felhős az ég, csepereg az eső. Eszébe jut a csöpögő csap, és befut a konyhába. A szekrény aljából lábosokat és serpenyőket vesz elő, amennyit csak elbír.
- Mire készülsz, Caillou? – kérdi apa.
- Vizet gyűjtök!
Anya és apa az ablakon át figyeli, ahogy Caillou gondosan elhelyezi az edényeket a kertben.
- Ez aztán okos ötlet! – dicséri meg anya. Caillou egy vízzel teli vödröt hoz anyának. - Ennyi víz elég lesz, hogy megöntözzük a virágokat, és még a padlót is fel tudjuk vele mosni – mondja anya. - Tudjátok mit? Az edények helyett használjunk hordót, és gyűjtsük abba az esővizet! – javasolja apa. Az oviban Caillou elmondja a többieknek, hogy mit talált ki a hétvégén. Még egy képet is rajzolt: - Apa vett egy ilyen hordót – meséli büszkén-, kiraktuk a hátsó kertbe, és legközelebb, ha esik az eső, ebben gyűlik össze az esővíz.
- Ragyogó ötlet! – mondta az óvó néni. - Caillou büszke rá, hogy vigyáz a vízre. Tudja, hogy minden csepp számít!
