Íme, Gedeon, a medve,
Hej, de virágos a kedve!
Pedig beköszöntött a tél,
mosómaci arról mesél:
"Ilyen tájban minden mackót
hazavárnak. Hol a kuckód?"
"Játék közben eltévedtem,
Nem tudom, merre kell mennem."
"Mondd, az eszed hová tetted?
Fagy csípi majd a füledet!"
Nyuszi, Őzi megsajnálja:
"Kerítünk mi hamarjába'
téli szállást Gedeonnak!
Az erdőben sokan laknak.
Gyere, induljunk el máris,
aki keres, az talál is."
Továbbmentek a fák között,
míg valaki rájuk köszönt:
"Hová, hová kis barátom?"
"Ne is kérdezd! Nagyon fázom.
A te odúd remek hajlék,
ott csudajót szunyókálnék!"
De van ám egy nagy bökkenő:
túl kövér a mackóbendő.
Gedeon ott maradt hoppon,
nem fért be a szűk kis lyukon.
Vadmacska is tanácstalan:
"Térj haza, kis haszontalan!"
Ámde Őzi megsajnálja,
s hívja: éjszakázzék nála.
Ekkor megjelenik Rudi,
a híres-neves ravaszdi.
Mézesmázosan ígéri,
bocsunkat hazakíséri.
Mennek, mennek, mendegélnek,
a fák közül is kiérnek.
Gedeonban gyanú ébred:
Rudi félrevezet téged!
Nagy dühösen rá is mordul,
aztán nyomban visszafordul.
Őzi vackán összebújnak,
fittyet hányak fagynak, hónak.
Másnap aztán Őzi így szól:
"Ma este már otthon alszol.
Elindulunk ketten együtt,
barlangodat megkeressük."
A szavakat tett követte,
hisz közelgett már az este.
Gedeon csak nézte-nézte:
hogy szunyókál bátyja, nénje.
Egyvalaki mégsem alszik,
Mackó mama hangja hallik:
"Szegény kicsi árva mackóm,
üres nélküled a vackom.
Hogyha rád gondolok, érzem,
mindjárt megszakad a szívem."
"Ne sírj, drága Mackó mamám,
nem hagylak el többet, nem ám!"
kiáltja a bocs boldogan
édesanyja karjaiban.
Gedeonunk vígan nevet:
ébren töltötte a telet!
Evés-ivás, dínomdánom,
sose volt jobb téli álom!
Elmeséli kalandjait,
pedig álmos, nagyot ásít.
Szeme közben lecsukódik,
kicsi mackónk máris szundít.
Ejnye, ilyesmit ki látott?
Tavasz hozott téli álmot!
