2017. szeptember 26., kedd

Zsadalányi Lajos: Eső esik














Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.

Sarkadi Sándor: Ősz






















 Lomb lehullott,
Mák kipergett -
Őszi ágat
Szél diderget,
Hidegebb már
A sugár is;
Elment a
Fecskemadár is -
Máris, máris...?

 Odavan a nyár is...

Mentovics Éva: Gesztenye-mondóka












Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.
Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!

Népmese napja

A közelgő Népmese napjára készülődve lelki útravalóul ajánlom ezt az írást annak, aki nyitott szívvel és lélekkel olvassa e sorokat.

"A mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat."

Enedjétek meg, hogy idézek egy rövid szemelvényt a népmeséről. 

'Jungtól származik a fenti idézet, és minden benne van, amit a mesékről gondolok. A mese valóban kulcs a mindenséghez, hisz a mesehős útján járva, megtalálhatjuk a megoldást minden problémánkra. Kereső, bizonytalan, tétova próbálkozóból a mesei szabályokat betartva igazi hőssé válhatunk, a saját életünk meséjét szövögetve.

„Johanna karácsony előtt született, 24 hétre. 85 deka volt és 35 centiméter. Az édesanyja hívott fel zokogva, hogy azt mondták neki a kórházban, hogy itt már csak a mese és a csoda segíthet. Összeválogattam mindkét szülőnek két óra mesét, ők magnóra mondták, és betettük az inkubátorba. Perceken belül normalizálódott az összes gépek által mérhető életfunkció. A mesék az élet és a halál kapuján átmenő hősökről szóltak. Johannát Pünkösdkor kereszteljük. Hétszerte szebb, mint amikor megszületett, akár a mesében.”

A történet (Boldizsár Ildikótól) erősített meg abbéli hitemben, hogy a népmesékkel gyógyítani lehet, és természetesen nem csak a fentihez hasonló vészhelyzetben. Mert a mesékben minden benne van, amit egy nemzet ősi tudásként felhalmozott, egyetemes szellemi tanítások összegzése, egy-egy nép szellemi kincsestára.

A népmesék hősei mindennel tudtak még beszélni, ami élt. Egységben voltak a természettel, hallgattak az ösztöneikre, nem létezett számukra lehetetlen. Ha segítőre volt szükségük, hívták az állatokat, a szelet, a napot. Ha meg kellett halni, hát meghaltak a célért, majd újjászülettek hétszerte szebben, erősebben. (Ahogy mi is meghalunk és újjászületünk egy-egy probléma megoldása után.)

A mesék problémákkal foglalkoznak. A tiéddel, az enyémmel, az övével…

A mesében semmi sem szép, semmi nincs rendben. DE: Mindig minden rendbe hozható. Ahogy mi sem kapunk sosem több feladatot, mint amennyit elbírunk. A mese minden kapun átsegít. A szerelem, az elválás, a születés és a halál kapuján egyaránt átvezet. Minden emberi kapcsolatot feldolgoz és bemutat. A barátságtól a szülő-gyerek kapcsolaton át a szerelemig. Mindenre ad választ, ha figyelünk és elkezdünk a mese, tehát az őseink nyelvén gondolkodni.

A mesével üzenetet kapunk. Miért születtünk? Mi a dolgunk a világban? Úgy kell hát olvasnunk a mesét, hogy tapasztalatot szerezzünk! Mit üzen az nekünk mint nőnek, anyának, barátnak, gyereknek, férjnek, apának... A meséken keresztül rájövünk, ezernyi út és megoldás létezik mindenre.

A mese gyógyír, varázsszer, verbális bájital, amely mindenkoron mindenkinek szól. Mindenkinek, aki a saját SORSÁT szeretné megélni.

Bajzath Mária Éva
pedagógus, mesekutató'