Egy délután a kis barátok Babóca
házában üldögéltek.
- Ideje, hogy készülődjünk a
jelmezbálra! - mondta Pihe, a lepkelány.
- Te mi leszel? - kérdezte Bogyó.
- Az titok! - válaszolta Pihe. -
Mindenkinek titokban kell elkészítenie a jelmezét, hogy meglepetés legyen!
- Bizony, szaladjunk mind haza,
lássunk munkához, már csak három nap van a jelmezbálig! - mondta Baltazár.
Bogyó hamar eldöntötte, hogy
gomba lesz. Fehér lepedőből köpönyeget varrt, a gombakalapot pedig egy piros
tálkából készítette. Sok fehér pöttyöt festett rá.
Babóca virágjelmezt készített. Zöld
papírból leveleket vágott ki, és felvarrta egy zöld takaróra. Ez lett a palást.
A virágszirmok lila papírból készültek.
Baltazár, a méhecske, és
Dorottya, a dongókislány együtt készülődött. Baltazár ördögnek, Dorottya angyalnak
öltözött.
Gömbi, a kis virágbogár
kényelmesen elhelyezkedett hintaágyában, és hozzálátott, hogy barna fonalból
oroszlánsörényt készítsen.
Az utolsó estén minden házikóban
sokáig égett a villany.
Mindenki a jelmezén munkálkodott,
készülődött a másnapi mulatságra.
Elérkezett a nagy nap! Az erdő
lakói eldöntötték, hogy idén a szarvasbogár házában lesz a jelmezbál. Így aztán
nekiláttak, hogy színes papírokkal, lufikkal, szalagokkal feldíszítsék Vendel
házikóját.
Eközben Lili, a rózsabogár
házában finomabbnál finomabb sütemények készültek a délutáni mulatságra.
Babóca, Ugri, és Döme, a krumplibogár is segített Lilinek.
Végre eljött a délután, és mindenki
felvehette a jelmezét!
A házigazda, Vendel, dobókockának
öltözött. Izgatottan várta a vendégeket. Először Bogyó és Babóca érkezett meg,
gomba és virágjelmezben.
Hamarosan megjött Baltazár
ördögnek, Dorottya angyalnak öltözve, és megérkezett Pihe is, rákjelmezben.
Megjött Ugri kaktuszjelmezben.
Gömbi oroszlánnak öltözve, Döme szakácsruhába bújva, és megjött Lili,
szőlőjelmezben. Sok lila lufi csüngött a ruháján.
A bolha polipnak öltözött, a szentjánosbogár
ceruzának. Csiga Csaba katonának, a kis hangya pedig palacsintának.
És ekkor sírva betoppant Szellő,
a szitakötőkislány.
- Eltűnt! Eltűnt a gyönyörű
királylány ruhám! Szépen kimostam, kiakasztottam a faágra, de elvitte a szél!
Szellő keservesen zokogott. A
többiek vigasztalni próbálták.
- Neked adom a katonasisakom!
Nekem elég lesz a kard! - javasolta Csiga Csaba.
- Neeem! Az fiús! Nekem csodaszép
királylány jelmezem volt! De elvitte a szél!
- Tudom már! Készítünk neked új
jelmezt! - szólt Ugri. - Napocska jelmezt!
Ez már nagyon tetszett Szellőnek.
- A sárga függöny éppen jó lesz
palástnak! - kiáltott Babóca.
A napsugarakat pedig elkészítjük
ezekből a sárga papírcsíkokból! - mondta Vendel, és leakasztotta a szalagon
csüngő papírdíszeket.
Ragasztottak, vágtak, varrtak,
alkottak mind, és hamarosan elkészült a gyönyörű napocskajelmez.
- Én pedig neked adom ma estére a
kis lámpásomat! Egy ceruzának úgysincs szüksége lámpásra! - mondta nevetve a
szentjánosbogár.
- Köszönöm! - mondta Szellő, és
olyan boldog volt, hogy egészen elpirult örömében.
Az erdő kis lakói körbeálltak,
énekeltek és táncoltak, amíg be nem sötétedett. Mind egyetértettek abban, hogy
Szellőnek volt a legkülönlegesebb jelmeze, mert az a Napocska, ami este is
világít, igazán különleges!
Szellő megköszönte barátainak a
szép napocskajelmezt. A bál után hazavitte magával, és ma is féltve őrzi a
szekrényében.